2013. április 5., péntek

Szemelvények Ferenc pontifikátusából

Kabbalisztikus-okkult rítusok Buenos Aires kolostorában
(forrás: www.katholisches.info – 2013. január 28.)
[Ezt a cikket Giuseppe Nardi még akkor tette fel a katholisches.info-ra, amikor még senki sem sejtette, mi fog február 11-én történni.]
Különböző argentin katolikus szerzetesrendek lelkigyakorlatos házaiban mágusok kínálhatják kurzusaikat, melyeken szabadon terjeszthetik okkult tanaikat. Az „alkimista és kabbalisztikus rituáléknál” a lelkigyakorlatos házak kápolnáit és oltárait is profanizálják.
A legfrissebb ilyen esetre 2013. január utolsó hétvégéjén került sor a San Miguel-i kapucinusok Assisi Szent Ferenc kolostorában Buenos Aires tartományban. 2013. január 24-től 27-ig „Maga Hania & Conspiradores” volt a rend lelkigyakorlatos házában „in accion”. Az érdeklődőket mintegy 420 euróért vezették be a „kabbalisztikus rózsafüzér” és az „alkimista novéna” titkaiba, hogy a „szeretet alkímiájába” és a „Vénusz Afrodité” attraktivitásának titkait megismerjék.
A szeminárium programjához tartozott egy „mágikus éjszakai rituálé” is „Afrodité ruháiban” a lelkigyakorlatos ház uszodájában, hogy a „mágneses szeretethullámok” „energetikai kontrollját” elnyerjék. Mindez természetesen a „világ és mi, emberek megvilágosodásáért” történt. [Egyáltalán mit keres egy kapucinus (!) lelkigyakorlatos házban egy uszoda?] …
Régebben a kapucinusok Assisi házában a rend szeminaristái laktak, akik a közeli, jezsuiták vezette papszemináriumban készültek a papi hivatásra. [Óh, mily gyönyörű egyezések! Okkkult tanok, kabbala, Buenos Aires, Assisi Szent Ferenc, kapucinusok, Pater Cantalamessa és végül még a jezsuiták is egyetlen hírben!]
Utánpótlás hiányában azonban a házat ma már más célokra használják. [És micsoda célra? Arra senki nem gondol, hogy az utánpótlás hiánya és azon lelkület között, mely az új célhoz vezetett, netán valami összefüggés is lehet?]
Bár továbbra is a rend tulajdona, de laikusok vezetik, akik láthatólag minden fizető közönségnek a rendelkezésére bocsátják a rend házát. Mindeközben San Miguel illetékes püspökének, Msgr. Sergio Fenoy-nak, akinek a figyelmét már több ízben felhívták az Assisi-ház lelkigyakorlatos házában folyó szemináriumi ajánlatokra, semmilyen reakciója nem ismert.
Ferenc személyi titkára
(forrás: www.kath.net – 2013. április 1.)
Nagycsütörtökön Ferenc együtt ebédelt hét római egyházmegyés pappal. Erről számoltak be a különböző hírügynökségek. II. János Pál pápa óta hagyomány, hogy a pápák különböző apropókból egyházmegyéjük papjaival étkeznek.
A mostani nagycsütörtöki ebédre Giovanni Angelo Beccin kuriális érsek, Bertone – még – bíboros-államtitkár helyettese hívta meg a vendégeket.
Az ebéden részt vett Alfred Xuereb páter is, Ferenc személyi titkára, aki 2007 óta XVI. Benedek második titkára volt.
Ferenc egy jezsuitát választott teológusának
(forrás: www.katholisches.info – 2013. április 2.)
Ferenc a jezsuita rend egyik tagját, egyik rendtársát, Pater Luis Francisco Ladaria Ferrer spanyol kuriális érseket, a Hittani Kongregáció titkárát választotta fő tanácsadójának teológiai kérdésekben. Ferrer érseket XVI. Benedek pápa 2008-ban nevezte ki erre a posztra, amikor érsekké kreálta. Ő az első jezsuita ezen a poszton. Ladaria már 1995-től consultora volt a Hittani Kongregációnak, és 2004-ben II. János Pál még a Nemzetközi Teológia Bizottság elnökének is kinevezte.
Bár Ladaria a római kúria egyik legfontosabb hivatalának viselője, szinte ismeretlen, mert nem mutatkozik a nyilvánosság előtt és interjúkat is csak ritkán ad. Az egyik ilyen ritka interjúban, melyet nem sokkal titkári kinevezése után 2008-ban adott a 30Giorni havilapnak, arra a kérdésre: vajon őt is megigézte-e 1968 szelleme, ezt válaszolta: „Bizonyára mindannyiunkat befolyásolt egy kissé 68, de az én esetemben ez nem volt jelentős.” A Hittani Kongregáció akkori prefektusa, Joseph Ratzinger 1992-ben ismerte meg és kezdte el becsülni Ladaria-t.
Ladaria 1944-ben született Mallorca-n, és 1966-ban lépett a jezsuita rendbe. Filozófia- és teológia-tanulmányait Madridban és a németországi Frankfurtban végezte. 1973-ban szentelték pappá. Miután ledoktorált, a római Gregoriana egyetemen is tanított.
2011. júniusában széltében hosszában keringett egy mondat, melyet neki tulajdonítanak: „Tudjátok, vannak papok, püspökök, katolikus egyetemek, melyek tele vannak eretnekségekkel.” Ez a mondat Msgr. Fellay közvetítésével vált ismertté. Bár Ladaria a hit legfőbb őre és védelmezője, vagyis a Hittani Kongregáció második számú embere, se nem erősítette, se nem cáfolta meg ezt a kijelentést, ami miatt azt autentikusnak lehet tekinteni.
Ladaria 2008-ban a következőket nevezte meg tanítómestereinek: Németországban Alois Grillmeier és Otto Semmelroth jezsuitákat [akik Ratzingerrel együtt Rahner csapatához tartoztak a zsinat alatt], akik befolyásos zsinati teológusok voltak, valamint Hermann Josef Sieben-t, aki a zsinat-idea vezető szakértője lett. Rómában szintén jezsuiták voltak a mesterei: Antonio Orba, Juan Alfaro és Alszeghy Zoltán.
Ladaria magáról ezt mondta: „Meg kell mondanom, hogy nekem nem tetszenek a szélsőségek, se a progresszívek, se a tradicionalisták. Úgy gondolom, hogy van egy középút, mely számomra a helyes útnak tűnik.”
Ladaria-nak a Hittani Kongregáció titkárává történt kinevezését a tradícióhoz húzó körök nem fogadták lelkesedéssel. José Maria Iraburu spanyol teológus azt vetette Ladaria szemére, hogy annak 1993-ban megjelent könyve, Teologia del pecado original y de la gracia (Az áteredő bűn és a kegyelem teológiája, Madrid 1993.) nem egyezik meg az egyházi hittanítással. A „Si si, No no” újság azt írta, hogy Ladaria másik könyve: „Antropologia teológica” (Madrid 1983.) „teljesen kívül áll a dogmatikai, katolikus tradíción”. Ladaria e bírálatra így reagált: „Ha ebbe a hivatalba hívnak, akkor fel lehet tételezni, hogy munkáim nem ilyen ítéletet érdemelnek.” [Úgy tűnik, pont az ilyen kritikát ért munkák miatt hívnak meg valakit a zsinat óta erre a posztra – lásd a legutóbbi időkből Müller püspök esetét.]
A nemrég megkezdődött pontifikátust eddig inkább az új pápa (?) ugyanannyira személyes, mint amilyen vitatott gesztusai jellemezték, mint a szavai, melyeket a világegyházhoz intézett [intézett egyáltalán bármit is a világegyházhoz, nem csak a római egyházmegyéhez?]. Ferenc maga írja a beszédeit, melyeket mindig olaszul mond el, gyakran spontán kiegészítésekkel. A jezsuita Ladarai diszkrét együttműködésének Ferenc spontaneitást kell a hittan szempontjából támogatnia és teológiailag alátámasztania.
Az államtitkárság munkatársai arról beszélnek, hogy Ladaria lehet Bergoglio Ratzingere. Ferenc meg fogja továbbra is tartani informális, egyszerű és közvetlen stílusát. Ladaria a finom teológiai csiszoltságért lesz felelős.
Már csak nyelvi okokból is a spanyolul beszélő munkatársak száma jelentősen meg fog emelkedni a kúriában.
„Ferencnek muszáj minden trattoriát a Trasteverében futó kamera előtt megáldania?”
Gondolatok a pápai hivatal méltóságáról
Írta: Francisco de la Cigona
(forrás: www.katholisches.info – 2013. április 2.)
Bevezetés
Írta: Giuseppe Nardi
A spanyol egyháztörténész – és nagyon jól tájékozott – Francisco Fernández de la Cigona, katolikus, nem-tradicionalista blogger, a múltban Jorge Mario Bergoglio bíboros legkeményebb bírálói közé tartozott. Hogy a bíborosok éppen Buenos Aires érsekét tekintették Péter legalkalmasabb utódának, akit Cigona még március 13-án délelőtt is keményen bírált a legújabb katedrális-elfoglalás miatt [Bergoglio székesegyházát különböző radikális politikai mozgalmak tagjai már több ízben megszállták, úgy tűnik, ez ott szokássá vált], nyilván valóságos sokkot váltott ki a történészből. Cigona ennek ellenére ugyanolyan profi fegyelemmel, mint katolikus ragaszkodással kommentálta Bergoglio megválasztását. Azóta többször hangsúlyozta, hogy senkit nem szabad a hivatalában eltöltött első 100 napon belül bírálni.
Most, 20 nappal a pontifikátus kezdete után, azonban úgy tűnik, nála is elszakadt a cérna. Húsvéthétfőn egy hosszabb kommentárt jelentetett meg „A pápa se nem plébános, se nem püspök” címmel, melyben Ferenc demonstratív gesztusai által fémjelzett pontifikátusának első három hetét elemzi.
Ferenc ahelyett, hogy megáldaná a híveket, a médiának megfelelő, de kevéssé vallásos felfelé mutató hüvelykujját mutatja köszöntésül a következő mottó szerint: „Minden szuper, minden toll!” Vajon még senki nem hívta fel a figyelmét arra, hogy ez a mozdulat nem mindenütt talál jó fogadtatásra, mint például Törökországban sem, ahol ezt a homoszexuális fajtalankodásra való felhívást jelenti?
A pápa se nem plébános, se nem püspök
Írta: Francisco Fernández de la Cigona
Mint mindig most is csak személyes véleményemet közlöm, ami nem az Egyház hangja, még ha ezzel is próbálok meg szót érteni.
Ami Ferenc pápát [?] illeti, legalábbis eddig, a pápa képét mint egy plébánosét vagy mint egy püspökét adják el nekünk. Ferenc ahol csak tudja, elrejti pápa-létét. A cipőjénél csakúgy, mint a gyűrűjénél, a mellkeresztjénél és a ruháinál, lakásánál és viselkedésénél – mindenkivel együtt él, mindenkivel beszélget, és úgy tűnik, nem is kíván mást. Még csak nem is Primus inter pares. Se a bíborosok, se a püspökök, se a papok, se a kertészek között.
A napi szentmiséje után a kápolna ajtajában köszönti a koncelebránsokat és a híveket, mint egy plébános. Barátainak telefonon kíván boldog ünnepeket, szalad, hogy kifizesse a számláját és egy nap látni fogjuk a televízióban, ahogy a már híressé vált fekete cipőjét pucolja. Néhányan már ezzel a játékkal szórakoztatják egymást: „Hol a gyűrű?”, a találós kérdés pedig úgy szól, hogy Ferenc aznap a pápai vagy a püspöki gyűrűt, vagy semmilyen gyűrűt nem fog viselni.
[Ezután a szerző elmondja, hogy ő helyesnek tartotta, hogy az Egyház megszabadult bizonyos lejárt külsőségektől, mint például a tiarától vagy a Sedia gestatoria-tól, majd cikkét így folytatja:]
Én úgy gondolom, hogy helyes, ha Krisztus Helytartóját, mint az Egyház fejét tisztelettel teli szeretettel veszik körbe. És hogy nem lenne jó őt e tisztelettől megfosztani, mint ahogy az se jó. ha ő maga fosztja meg magát ettől. … Az emberek közelségét keresni jó, de haverkodás nélkül és kevesebb ízléstelenséggel.
Isten a legváratlanabb utakat használja, hogy kegyelme az emberek szívébe hatoljon. És ezek közül az egyik kétségtelenül akár egy pápa egyszerűsége és alázata is lehet. Lehet, de nem biztos. Vajon megvan ennek a bizonyossága, ha a pápa minden nap a Trastevere egyik trattoriájában áldja meg a pizzát, és aztán a szakácsnőt csókolgatja, mert olyan jól készítette el? És mindezt futó tévékamerák előtt?
A pápa egy hivatal viselője, mely messze felülmúlja egy plébánosét vagy püspökét. Ezt a hivatalt minden pápa a saját személyes hajlamai szerint tölti ki. Eközben azonban a saját hajlamait részben alá kell vetnie annak a roppant nagy felelősségnek, mely ezzel a hivatallal a személyére hárul. És mert az egész világ szemei rá szegeződnek.
[Én csak azt nem értem, hogy ezek a szerzők, miért nem hajlandók belátni, hogy ezek a dolgok nem Bergoglio személyes ügyetlenkedései, hanem egy nagyon is jól kigondolt terv részei. Nekem mindenesetre az is feltűnt, hogy a Szent Egyed központja éppen a Trasteverében van, és hogy a Szent Egyed egyesület tökéletesen azt képviseli, amit Bergoglio – és a szabadkőművesek.] (katolikus - honlap)
Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)