Az utóbbi napok eseményeit tekintve a pápa és a
körülötte állók reakciói nem egyértelműek. A katolikus egyházfő eddig
mérsékelt, diplomatikus hangnemet ütött meg, viszont ami a számunkra
lényeges mindebből, az a zsidóság és a kereszténység viszonya. Valóban
közelíteni szándékozik-e ezt a két oldalt?
A
modern teológiában minden, a zsidóság felé nyitó diplomáciai törekvés,
ószövetséget erőltető teológiai irányzat az egyházi tanítás
liberalizálásához vezetett, a vatikánt a cionista érdekeknek rendelte
egyre jobban alá. A latin szövegektől, latin nyelvű miséktől eltávolodó
egyház egyre kevesebb szellemi tartalmat tud felmutatni. Az
ószövetséghez kapcsolódó értelmezéseik egy az egyben a talmudból átvett
(vagyis sátánista, erősen tévelygésnek tekinthető) anyagok fordításai,
amelyeket Jézus Krisztus képmutatásnak, a farizeusok kovászának
(tanításának) nevez. Ezeket leválasztani az értékes, ókeresztény időkből
átvett anyagokról nagyon nehéz, különösen azért, mert egyrészt a
héber-arámi nyelven íródott anyagokat a keresztények általában nem
ismerik, és nem is tudják a talmudi és a nem talmudi értelmezéseket
megkülönböztetni. Másrészt az apologéták, ókeresztény írók írásait is
ismerni kellene, amelyet éppen a liberális-talmudi értelmezések
szorítanak ki - arról nem is beszélve, hogy bibliai nyelveket tanulni ma
sajnos egyetlen egyházi felekezetben sem divat.
Amennyiben
a kereszténység és a zsidóság közelítése nem csak diplomáciai fogás,
akkor ez csak egyféleképpen értelmezhető: a kereszténységet továbbra is
és egyre inkább a zsidóságnak (pontosabban a cionistáknak) fogja
alárendelni a Vatikán. Ellenkező esetben a pápa éles, cionista-ellenes
nyilatkozatokat tenne, felszólítaná a keresztényeket a
világszabadságharcra, és felszólítaná a cionistákat Quds (Jeruzsálem)
elhagyására. Halálmegvetően kellene követelnie, hogy a Szentföldet
megszentségtelenítő eretnek cionista jelenlét tűnjön el, és érjenek
véget az USA gyarmatosító törekvései, népirtó akciói. Így tesz? Nem.
Tamási Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése