"A keleti egyház s a reformáció is a kereszténység alapján áll, ez adja jellegüket, s ez alapja Krisztushoz való tartozásnak, s épp ezért az egyházhoz való tartozásnak is.
Részt vesznek Krisztus áldásaiban, van evangéliumuk, vannak szentségeik, az orosz egyháztól pedig a szentség karizmáját sem tagadhatjuk el. Tudom, hogy vannak más kötelékek is, melyek Krisztus egyházának egységét jellemzik s eszközlik, ilyen elsősorban az egyházi tekintélynek való meghódolás, mert Krisztus akarata, hogy pásztorunk legyen, ki az ő helyén álljon s vezessen, aki pedig nem hódol a tekintélynek, abban nincs meg az a benső, éltető összeköttetés, mely a krisztusi élet teljes kifejlesztésére vezet, mindazonáltal bizonyos, hogy sok dogma is összeköt minket.
Ezt mind azért mondom, hogy ne taszítsunk el senkit, hanem testvérünkül nézzük, s törekedjünk, hogy közelebb jusson. Az anarchia s a közfegyelmezetlenség korszakában a keresztény hit, az egyház és a krisztusi szeretet vannak hivatva az emberiség vezetésére. Kell a szellemi érdekeknek is a szervezet, de a lelkeket a legmélyebb egységre a hitnek a lelke, a szeretet fűzi egybe.
Higgyünk úgy, hogy szeretni tudjunk-szeretni úgy, hogy vonzzunk. Ne legyen a szervezet korlátjává, hiszen a szellem a formán túl is árad, s az Isten kegyelme minden embernek adatik, adatik azoknak, kik egészen Krisztuséi- de azoknak is , kik még nem tartoznak hozzá úgy, mint kellene, hogy teljesen övéi legyenek.
Ha így megértjük az Isten gondolatait, s alkalmazkodunk hozzájuk, akkor az Isten dicsőségét szolgáló történelmi fejlődésben folyton új harmóniákra akadunk, s érezzük a jóakaratú embereknek szánt isteni békét."
(Prohászka Ottokár)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése