Úrnapi szentségtörés (videóval)

Mottó:
„Szívből elfogadom a hittanítást, amely ugyanazzal az értelemmel s mindenkor ugyanazzal a jelentéssel hagyományozódott reánk az apostoloktól az egyházatyák által. Teljességgel elvetem ezért a dogmák fejlődésének eretnek gondolatát, miszerint a dogmák jelentése változik és különbözik attól, amit az egyház korábban hirdetett.

A szent dogmáknak örökre meg kell őrizniük azt a jelentést, amit az Anyaszentegyház valaha tanított, s attól soha sem térhet el egy mélyebb betekintés nevében vagy örve alatt... Ha valaki azt állítaná, hogy a tudományos haladásra való tekintettel valaha lehetséges lesz az egyház dogmáit attól eltérően értelmezni, ahogyan azt az egyház értelmezte és értelmezi, kiátkozás sújtsa!”

„Úgy gondolom, ez egy másfajta tapasztalat. A testet látjuk mozgás közben. Úgy gondolom, hogy a táncosoknak – ahogyan eddig láttam – hatalmas jelenlétük van. Pontosan ezt akartam az istentiszteleten látni.”

Az inkriminált videó a szentségtörésről

Ezek a freiburgi St. Petrus Canisius templom plébánosának, Claus Trostnak a szavai. Egy- finoman szólva – bizarr dolgot ír le: Úrnapjára táncosokat és táncosnőket hívott meg templomába, a szentélybe.

http://www.youtube.com/watch?v=BfNSfzRhwBw#t=29

A plébános további magyarázatai egyenesen rendkívüliek ködös bizonytalanságukban:

Amit a közösség átél, biztosan inkább meglepődés. De hát, igen – hogy konkrét legyen. Úgy gondolom, olyan befejezést fogunk csinálni, ami a gyülekezetet még egyszer mozgásba hozza. Ezzel az egyéni mozgást is mélyebben átélhető. Azt is remélem, hogy az adománykörmenet (Gabenprozession) [sic!] valami lesz.”

Tisztázatlan marad, hogy a plébános mire gondolhatott az „adománykörmenet” szóval.

A riporter kérdésére, hogy ez egy templomba való-e, Trost plébános ennyit felelt: „Igen, templomba való.” A liturgia is egyfajta tánc a plébános szerint. „Ha az ember maga is liturgikus mozgást végez, átvehet valamit a táncból is.”

Ez lett volna a katolikus válasz: nem, semmiképpen nem illik ez a templomba. Az itt felhozott eset a katolikus tanítás szerint szigorúan tilos:

Ez a szentséggel szemben teljesen méltatlan. A szentély az a hely, ahol Krisztus, mint Istenember a kenyér és a bor színe alatt valóságosan és ténylegesen, Testével és Vérével, Istenségében és Emberségében jelen van (vö. János evangéliumának 6. fejezete). Éppen ezért a szentélybe a legnagyobb tiszteletben, térdhajtással és hódolattal szabad csak belépni, és csak a papnak, a ministránsoknak és a sekrestyésnek/templomszolgának.
Közvetlenül és kifejezetten ellentmond a II. vatikáni zsinatnak, mely mindenkit arra hív, hogy szüntessék meg a visszaéléseket. Nagyon kevesek tudják, hogy a zsinat litirgiáról szóló dokumentumai nagyon szigorúak. A „Sacrosanctum concilium” kezdetű konstitúció 22 3.§ ezt írja: „Éppen ezért egyáltalán senki másnak, még a papnak sincs megengedve, hogy saját elgondolása szerint a liturgiához valamit hozzáadjon, abból valamit elvegyen, vagy abban valamit megváltoztasson. „
1. A plébános miért nem a közösségi termet bocsájtja elkötelezett táncosai rendelkezésére, ha már a „Korintusi levelet meg akarja táncoltatni”? Miért kell mindig olyan dolgokat betétként alkalmazni, melyek a szenttől idegenek (miért kell mindig visszaélést elkövetni a szenttel szemben)? A válasz egyszerű: a szentmise definícióját elfelejtették.



A modern plébánosoknak a szentmise egy olyan esemény, melynek az embereket egymáshoz kell vezetnie, és melynél ideális esetben a hallgatóságnak az Egyházat „klassznak” kell találnia. Ezért találnak ki mindig újabb és újabb dolgokat. Ez pedig végül is a szentmise egy teljesen új definíciója, mely szerint a mise az emberi együttérzés kifejezése.
A valódi szentmiseáldozat az Istennek bemutatott hála, imádás, dicsőítés és – a modern fülek megborzongnak ettől a szótól – engesztelés. Engesztelés az emberek bűneiért. Az engesztelés legmagasabb kifejeződése a szentmise., mely „Krisztus keresztáldozatának vérontás nélküli megújítása”. Ha Trost plébánosnak ez a definíció a fejében lenne, nem engedné még egyszer a szentély közösségi teremmé alakítani.

De tekintsenek meg egy példát, hogyan is kellene Jézus Krisztust az Oltáriszentségben imádni, aminek Úrnapját jellemeznie kellene:

https://www.youtube.com/watch?v=6hnBqboDt-Q&feature=player_embedded#t=69

Forrás: Piu.info