A Szentháromság a keresztény hittitkok közé sorolt tanítás és valóság. Tipológiai párhuzamot mutat ugyan a pogány isten-háromságokkal, de ez nem lényegi hasonlóság, vagy egyezés. A Szentírás a Szentháromságot, mint tant nem hirdeti, de kiolvasható belőle. Jézus hivatkozik az Atyára, akinek tanításával megegyezik az övé, akinek akaratát teljes egészében megvalósítja.
Sőt beszél arról is, hogy elküldi a Szentlelket, aki "elvezet bennünket a teljes igazságra", vagy aki "vigasztal", vagy aki "megerősíti" a híveket. Van az újszövetségnek néhány jelenete, ahol feltűnik a Szentháromság, például Jézus megkeresztelkedésénél és Jézus Kereszt-halálakor. Jézus búcsúbeszédében számtalan utalást találhatunk mindhárom személyre (Jn 14,16). De Jézus amikor tanítványait tanítani küldi, a missziós parancsot is a Szentháromság nevében adja (Mt 28,19). Apostoli levelekben pedig az áldás formulák egyben Szentháromságtani formulák is (2Kor 13,13). Eddig az Istent mindig magányos zseninek, diktátornak, szuper-lénynek, legfőbb észnek, szigorú bírónak képzeltük el. A Szentháromság modellje az Istent is, és az Isten életét is közösségi vonatkozásában mutatja be.
Ez az ideális kapcsolat modellje lehet az emberi kapcsolatoknak, amelyek egyáltalán nem ideálisak. Az emberi személy a maga teljességét soha nem magányos zseniként, vagy bíróként éli meg, hanem társas kapcsolataiban. Aszerint, hogy ezek a kapcsolatok milyen mélyek, úgy értelmezhető egyre érettebbnek az emberi személyiség. Aki képtelen elmélyült emberi kapcsolatokat kötni, az egy kicsit betegnek számít, vagy tragikus sorsú embernek, aki nem talál magának megfelelő, megértő és segítő társat. Az ilyen ember torz lesz, néha veszélyes.
A Szentháromság az Istent nem magányos zseniként mutatja be, akinek személyiségét a hideg ész, a törvényesség, a logika, vagy más embertelen elvek uralják, hanem akinek személyeit a szeretet köti egybe. Kicsit más és kicsit erőteljesebb, mint az emberi szeretet, de ez egyben modellje minden emberi kapcsolatnak, amely ideális esetben nem elnyomja, feloldja, megsemmisíti a másik személyt, hanem állandó kapcsolatban van vele, kiteljesíti.
Jézus nyilatkozatai az Atyáról, vagy a Szentlélekről, azt tükrözik, hogy bensőséges kapcsolatban van velük, és ugyanazt a művet folyatják, amit az egyik, az Atya megkezdett. Szokás azt mondani, az Atya teremt, a Fiú megvált és a Szentlélek megszentel. Mindhárom személy a világnak és az emberiségnek az Istennel fennálló harmóniájának megteremtésén fáradoznak. Az emberi személyeknek nem mindig a teljes harmónia megteremtése a szándékuk. A világban való létezésünk minőségét nem teremthetjük meg, csak morális, vagy csak társadalmi, vagy csak gazdasági, vagy csak tudományos eszközökkel, hanem ezen szektorok együttes harmonikus alkalmazásával. Ez pedig az emberi személyek harmóniára törekvése nélkül lehetetlen. Ennek a harmonikus közösségnek a modellje a Szentháromság, mely igen elvont teológiai igazság, de talán az elmondottakból világos, életminőségünk javításának legjobb modelljét képviseli, amelyről nem szabadna megfeledkeznünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése