Az eurózóna eladósodottsága
A Bloomberg és az Unicredit a következő adatokat tette közzé, melyekre a Welt Online is hivatkozik. Az összesítésben azon EU-tagállamok szerepelnek, melyekben az euró a hivatalos fizetőeszköz.
Az egyes országok neve mellett a jelenlegi eladósodottságuk (kifutó hitelek) és 2011-es költségvetési hiányuk szerepel.
Ausztria: 10 milliárd euró, 8 milliárd euró
Belgium: 24 milliárd euró, 15 milliárd euró
Finnország: 9 milliárd euró, 3 milliárd euró
Franciaország: 97 milliárd euró, 92 milliárd euró
Németország: 147 milliárd euró, 48 milliárd euró
Görögország: 29 milliárd euró, 17 milliárd euró
Írország: 4 milliárd euró, 16 milliárd euró
Olaszország: 162 milliárd euró, 72 milliárd euró
Hollandia: 28 milliárd euró, 22 milliárd euró
Portugália: 10 milliárd euró, 8 milliárd euró
Szlovénia: 0 milliárd euró, 2 milliárd euró
"Skandinávia": 2 milliárd euró, 4 milliárd euró
Spanyolország: 46 milliárd euró, 45 milliárd euró
Összesen: 568 milliárd euró, 352 milliárd euró, azaz: 920 milliárd euró.
Milyen megállapításokat lehet kiolvasni első ránézésre ezekből az adatokból?
- Az EU 750 milliárd eurós válságkezelő alapja már most kevés lenne, ha valami nagy baj következne be.
- Az adatok csak az államok eladósodottságát mutatják, a lakosságét nem!
- A listában nem szerepelnek azon tagállamok, melyek fizetőeszköze nem az euró.
- Európa legerősebb nemzetgazdasága, Németország, Olaszország után a második legsúlyosabban eladósodott ország. Az EU másik tartópillére, Franciaország a harmadik helyen áll.
- Szinte minden ország közel akkora költségvetési hiánnyal kezdi az idei évet, mint az egész adósságállománya. Sőt, Írország esetében ez négyszerese(!) az ország adósságállományának. Ez igen súlyos, nehéz évet vetít előre Európa számára.
Forrás: Welt Online
SPEKULÁLUNK
Szétesik az eurózóna, becsődölnek az országok?
Melyik országot fenyegeti leginkább a fizetésképtelenség, illetve van-e reális esély Görögország csődjére? Európa meghúzni kényszerül a nadrágszíjat.
A világ pénzügyi mechanizmusai olyannyira bonyolulttá váltak az utóbbi években, hogy gyakran még azok sem értik, akik benne dolgoznak. A szakemberek szcenáriókat állítanak fel annak függvényében, hogy miben akarnak inkább hinni.
Tény: egyre kevésbé lehet már a növekedésorientált BRICS országokról hallani, helyüket a köztudatban a PI(I)GS államok váltották fel. A sérülékeny országok csoportja néhány hónap alatt dupla I betűre váltott. Kikről is beszélünk? Portugália, Írország, Olaszország, Görögország és Spanyolország. Noha gazdasági berendezkedésük jelentősen eltérő, valamiben hasonlítanak: hatalmas deficitet és/vagy államadósságot sikerült felhalmozniuk. És itt nem áll meg a mese: Nagy Britannia, Románia, Magyarország, Japán és most már Németország fokozódó eladósodottságától is hangos a sajtó.
Eurózóna jövője: szigor vagy bukás?
Érdemes talán megvizsgálni, hogy áll az eurózóna eladósodottság terén, milyen önmaguk számára felállított feltételeket nem teljesítenek. Továbbá feltehető a kérdés, hogy ki lehet-e lábalni ebből az adósságspirálból fiskális és politikai védőháló nélkül. Az övezet pénzügyminiszterei találtak egy megoldást: 750 milliárd eurós mentőcsomagot dolgoztak ki a problémákkal küzdő uniós országok számára, azonban ennek feltétele a szigorú költségvetési politika.
Az idei évre az Európai Bizottság 6,6%-os GDP arányos költségvetési deficitet jelez előre az eurózóna számára, a tavalyi 6,3% után. Egyébként a legtöbb eurózóna tagország tavaly fittyet hányt mind a deficit, mind az adósságkorlátokra.
Németország, aki rászánta magát, hogy kihúzza a görögöket a csődből, maga is úszik az adósságban. Hivatalos adatok szerint Németország államadóssága eléri a 1800 milliárd eurót, ami minden másodpercben 4500 euróval növekszik. Ez 77%-os GDP arányos eladósodottságot jelent, ami meghaladja a konvergencia kritériumban foglalt 60%-os határt. Azonban még ezek az adatok is kozmetizáltak egyes szakemberek szerint.
A német GDP arányos államháztartási hiány 3,3%, ami csak kicsivel haladja meg a 3%-os deficitkorlátot. A 123 milliárd eurós görög segélyprogram Németországra eső meghatározó hányada olyan kemény megszorításokra kényszerítheti az országot, amire hat évtizede nem volt példa. Ezek közé tartozik, hogy lemondtak a tervezett adócsökkentésekről, az állami nyugdíjakat az idei évre befagyasztják és megnövelik a nyugdíjkorhatárt. Emellett még további adóemelésről és szociális támogatások csökkentéséről beszélnek.
Ahogy az origo.hu írja, Németország viseli az európai adósságválság terheinek nagy részét, a robusztus összegekért cserébe azonban az ország megvalósíthatja régi álmát: költségvetési szigorra bírhatja az unió tagállamait. A május elején elfogadott mentőcsomag után a költségvetési gondokkal küzdő államoknak két választásuk volt: vagy önként mérséklik a hiányukat és elkerülik a hitel lehívását, vagy pedig kihasználják a mentőmechanizmus kínálta lehetőségeket, de elfogadják az ezzel járó szigorú feltételeket. A kölcsön lehívása esetén ugyanis a forrást a többi tagállamnak kell előteremtenie, ami számukra kiadásként jelenik meg - ezt vagy hitelből, vagy pedig megszorításokkal lehet előteremteni. Az eurózóna szigorodó költségvetési politikájára már most is egyre több jel utal, az országok egymás után préselik be derekukat a szűkebb uniós nadrágszíjba.
Angela Merkel német kancellár szerint ez az Európai Unió eddigi legnagyobb tesztje, ha pedig az euró elbukik, az egész Európa számára a bukást jelentené.
Hova tovább, Görögország?
A Görögország fizetésképtelenségétől való félelem nem csak az európai pénzügyi piacokat blokkolja, de az amerikai befektetési alapok kezelői is méltán rettegnek, figyelve a görögök tüntetéseit. A világ pénzügyi hálójának egyik csomópontja ugyanis itt található, az állampapírokba, kötvényekbe, esetleg görög vállalatok részvényeibe történő befektetések alatt ingadozik a talaj. Azonban nem csak ez ad félelemre okot: ha Görögország becsődöl, az magával rántja a német és francia bankokat is, akik szintén bevásároltak az említett értékpapírokból. Ez pedig tovább terjedhet a többi pénzintézet, ország és biztosító felé.
Mi a megoldás? Érdekes spekulációkat hallani közgazdász berkekben. Az első szcenárió szerint, mint ismeretes, Görögország vár még kicsit, kifizeti adósságai egy részét (amennyit tud), majd kilép az eurózónából, és visszaveszi régi valutáját. Ezután esetleg fizetésképtelenséget jelent be, mivel régi-új valutája hihetetlen mértékben le lesz értékelve, és képtelen lenne törleszteni az euróban felvett adósságait. Csőd esetén természetesen nem omlik össze az ország és a társadalom, mint ahogy gyakran az emberek képzeletében él, de egy jó ideig nem fog senki hitelt adni az országnak, a munkanélküliség emelkedik, a recesszió mélyül és meghosszabbodik.
A második lehetőség már érdekesebb: Németország tulajdonképpen önmagán segített, amikor megszorítások árán bár, de kisegítette Görögországot. Ugyanis miután Görögország kis lélegzethez jut, a német bankok kivonják tőkéjüket az országból, a betétesek megnyugodhatnak, az éppen lejáró hiteleit pedig kifizeti Görögország. Ezután Németország szépen kilép az euróövezetből, visszaveszi a márkát, ami mindig is erős valutának számított. Azonban kérdés az időzítés, hiszen a gyenge euróból még sok hasznot húzhat az export-orientált német gazdaság.
Egyébként a szakemberek véleménye szerint ugyancsak idő kérdése a görög fizetésképtelenség bejelentése, hiszen ekkora méretű adósság törlesztéséhez vagy további hitelek felvétele szükséges, vagy olyan gazdasági termelés, ami meghatározó jövedelmet generál az államháztartásnak. Azonban az utóbbi szinte elképzelhetetlen, hiszen minden pénzt a kamatok és az éppen lejáró adósság visszafizetésére kell fordítson a görög kormány.
Kik pályázhatnak Görögország helyére?
A legesélyesebbek az említett PIIGS országok, közülük is Írország van a kockázati dobogó első helyén, legalábbis a deficitszint tekintetében. Azonban egy övezeten kívüli pénzügyi fellegvár, Nagy-Britannia is nehézségekkel néz szembe a közeljövőben.
Írország tavalyi GDP arányos államháztartási deficitje 14,3% volt, államadóssága azonban csak kevéssel haladta meg a konvergencia kritérium szerinti 60%-ot. Valószínű, hogy pont az ír csodaként ismert speciális gazdasági berendezkedés és gyors növekedés következménye volt a hirtelen megtorpanás.
Alig egy generációnyi idő alatt Írország Nyugat-Európa legszegényebb országából a legsikeresebbé vált. Az íreknek sikerült elérniük, hogy 2008-ra országukban volt az egyik legnagyobb gazdasági növekedés az Európa Unióban. Az ingatlanpiac nagyban elősegítette a fejlődést a kilencvenes évek végétől, az ingatlanboom idején az építőipar a GDP 15%-át tette ki. A 2000-es években évi 75 ezer lakóház épült. Az írek többsége ingatlanba fektette vagyonát, és nem csak Írországban vásároltak, hanem Kelet-Európában is. Ez a visszatelepedési hullámnak is köszönhető volt, ugyanis rengetegen vándoroltak ki az országból az ’50-es évektől, akik utána visszavágytak Írországba. A jelzálogpiaci válság így Európa többi országánál jobban érintette Írországot.
Spanyolország azért érdekes, mert ő az, aki egyáltalán nem vádolható felelőtlen túlköltekezéssel: a válságot megelőző években költségvetési többlettel, vagy alig fél százalékos hiánnyal számolhatott. 2008-ban aztán rohamos növekedésnek indult a bevétel és kiadás közti különbség, természetesen a kiadások javára.
A kormány sokáig a csodában bízott, a gazdasági növekedés élénkülésében, ami növelné az adóbevételeket. Tavaly 3,7%-kal csökkent a GDP, az idei első negyedévben azonban már 0,1%-kal nőtt a spanyol gazdaság. A tavalyi 11,2%-os deficit után idén 9,3%-ot becsülnek, jövőre pedig 6,5%-ra szeretnék letornázni a hiányt. Milyen eszközökkel? 15 milliárd eurós kiadáscsökkentést, a közalkalmazottak bérének 5%-os csökkentését, a miniszterek fizetésének 15%-os megvágását, a honatyák bérének 10%-os csökkentését, a nyugdíjak idei befagyasztását, az állami beruházások 6 milliárd euróval történő mérséklését tervezik, továbbá adónövelést is kilátásba helyezett a kormány.
A megszorítások hatásaként a kormány a GDP 1,3%-os jövő évi növekedésére számít az eddig várt 1,8% helyett, idénre pedig 0,3 százalékos GDP-csökkenést valószínűsít.
A legnagyobb gond Spanyolországban a munkanélküliség, ami a fejlett országok közül a legmagasabb: első negyedévben már átlépte a 20%-ot, eszerint minden ötödik munkaképes lakos nem talál állást.
Az ingatlanpiac helyzete kilátástalan, a turizmus is gyengélkedik. A kilencvenes évek végétől egy óriási fellendülés indult meg az országban, amelyet elsősorban az olcsó hitelekre támaszkodó építőipar húzott. A hitelek elapadásával azonban visszájára fordult a folyamat, egy év alatt 700 000 ember veszítette el az állását. A magas munkanélküliség alapja a munkaerőpiac helytelen szabályozása - közgazdászok szerint. A kormány úgy próbálja javítani a foglalkoztatottságot, hogy csökkenti a munkaerő-felvétel és egyben a leépítések költségét is. Spanyolországnak feltétlenül gazdasági pályát kell módosítania, mivel a magas munkanélküliség mellé magas költségvetési deficit is párosul – olvasható az origo.hu-n.
Portugália GDP arányos deficitje 9,4% volt tavaly, idén várhatóan 7,3%-ra csökken, a 2011-es cél 4,6%. A megszorító intézkedések 1%-os áfanövelést, 2,5%-os profitadó növelést, 1,5%-os jövedelemadó növelést és 5%-os bércsökkentést jelentenek. Portugália az évek folyamán viszonylag háttérbe szorult a nyugat-európai és ázsiai országok előnyére a külföldi direkt befektetések terén, így az ország pénzügyi szektorát viszonylag elkerülte a 2008-ban kirobbant pénzügyi válság, a kormány nem költött sokat a bankok tőkésítésére. A gond itt is strukturális eredetű, gyakran az oktatás alacsony színvonalát emelik ki a fejlődés korlátaként. Portugália az elmúlt 10 évben folyamatosan deficitgondokkal, alacsony gazdasági növekedéssel és magas munkanélküliséggel küszködött, 2007-ben a the Economist Európa új beteg embereként említi.
Nagy-Britannia gazdaságában kiemelkedő szerep jut a pénzügyi szektornak, ezért is válna érdekessé, ha esetleg Görögország helyébe lépne. Ha Nagy-Britannia lesz a piacok következő rémképe, az nem is annyira az eurót, hanem sokkal inkább a fontot viselheti majd meg.
Az adatok 1993-as rögzítése óta nem ért el olyan szintet Nagy-Britannia államháztartási hiánya, mint áprilisban: az egy évvel ezelőtti 8,8 milliárd fontos deficit 10 milliárd fontra nőtt áprilisra. Alig egy héttel az új brit kormány megalakulása után, a kiemelkedően nagy államháztartási hiány miatt egy 6,2 milliárd angol fontot kitevő kiadáscsökkentési csomagot jelentett be George Osborne pénzügyminiszter, azonban ez a csomag a GDP arányában csak mintegy 0,4%-os évközbeni lefaragást jelent. A csomag leginkább közlekedési és fejlesztési projektek, továbbá hirdetési, tanácsadói szerződések keretét, információtechnológiai kiadások költségvetését kurtítja meg, emellett létszámstopot ír elő a közszférában. Különböző számítások szerint több tízezer fő elbocsátását is hozhatja az idei költségvetési évben.
Megszorítás vagy növekedés?
A teljes Európa “megszorítási területté” változott, a kormányok a fizetések befagyasztásával és a nyugdíjkorhatárok emelésével próbálják visszanyerni a befektetők bizalmát. Azonban megalapozott az a félelem is, hogy a megszorítások fékezhetik az egyébként is törékeny gazdasági növekedést, ami 2009 végén, 2010 elején indult el.
Mások – az inkább konzervatív ideológiát vallók – úgy vélik, hogy a deficitcsökkentésnek a gazdaságra nézve is lesznek jó hatásai. Így emelkedni fog a magánfogyasztás, miután az emberek megbizonyosodnak arról, hogy növekedni fog a jövedelmük, miután a deficitszint helyrebillenését követően az adókat újra lecsökkentik. Kérdéses persze, hogy ez milyen fogyasztói kultúrát feltételez. A New York Times továbbá úgy írja, hogy az alacsony deficit alacsonyabb kamatokat indukál, ami megkönnyíti a refinanszírozást, tehát a hosszú távú hitelek kevésbé lesznek nyomasztóak.
K.E.
A világ pénzügyi mechanizmusai olyannyira bonyolulttá váltak az utóbbi években, hogy gyakran még azok sem értik, akik benne dolgoznak. A szakemberek szcenáriókat állítanak fel annak függvényében, hogy miben akarnak inkább hinni.
Tény: egyre kevésbé lehet már a növekedésorientált BRICS országokról hallani, helyüket a köztudatban a PI(I)GS államok váltották fel. A sérülékeny országok csoportja néhány hónap alatt dupla I betűre váltott. Kikről is beszélünk? Portugália, Írország, Olaszország, Görögország és Spanyolország. Noha gazdasági berendezkedésük jelentősen eltérő, valamiben hasonlítanak: hatalmas deficitet és/vagy államadósságot sikerült felhalmozniuk. És itt nem áll meg a mese: Nagy Britannia, Románia, Magyarország, Japán és most már Németország fokozódó eladósodottságától is hangos a sajtó.
OECD országainak GDP arányos deficitje (Forrás: manyeyes.alphaworks.ibm.com)
OECD országainak államadóssága a GDP százalékában (Forrás: manyeyes.alphaworks.ibm.com)
Eurózóna jövője: szigor vagy bukás?
Érdemes talán megvizsgálni, hogy áll az eurózóna eladósodottság terén, milyen önmaguk számára felállított feltételeket nem teljesítenek. Továbbá feltehető a kérdés, hogy ki lehet-e lábalni ebből az adósságspirálból fiskális és politikai védőháló nélkül. Az övezet pénzügyminiszterei találtak egy megoldást: 750 milliárd eurós mentőcsomagot dolgoztak ki a problémákkal küzdő uniós országok számára, azonban ennek feltétele a szigorú költségvetési politika.
Eurózóna tagországainak államadóssága a GDP százalékában, 2009 (Forrás: Eurostat)
Az idei évre az Európai Bizottság 6,6%-os GDP arányos költségvetési deficitet jelez előre az eurózóna számára, a tavalyi 6,3% után. Egyébként a legtöbb eurózóna tagország tavaly fittyet hányt mind a deficit, mind az adósságkorlátokra.
Eurózóna tagországainak költségvetési deficitje a GDP százalékában,2009 (Forrás: Eurostat)
Németország, aki rászánta magát, hogy kihúzza a görögöket a csődből, maga is úszik az adósságban. Hivatalos adatok szerint Németország államadóssága eléri a 1800 milliárd eurót, ami minden másodpercben 4500 euróval növekszik. Ez 77%-os GDP arányos eladósodottságot jelent, ami meghaladja a konvergencia kritériumban foglalt 60%-os határt. Azonban még ezek az adatok is kozmetizáltak egyes szakemberek szerint.
A német GDP arányos államháztartási hiány 3,3%, ami csak kicsivel haladja meg a 3%-os deficitkorlátot. A 123 milliárd eurós görög segélyprogram Németországra eső meghatározó hányada olyan kemény megszorításokra kényszerítheti az országot, amire hat évtizede nem volt példa. Ezek közé tartozik, hogy lemondtak a tervezett adócsökkentésekről, az állami nyugdíjakat az idei évre befagyasztják és megnövelik a nyugdíjkorhatárt. Emellett még további adóemelésről és szociális támogatások csökkentéséről beszélnek.
Ahogy az origo.hu írja, Németország viseli az európai adósságválság terheinek nagy részét, a robusztus összegekért cserébe azonban az ország megvalósíthatja régi álmát: költségvetési szigorra bírhatja az unió tagállamait. A május elején elfogadott mentőcsomag után a költségvetési gondokkal küzdő államoknak két választásuk volt: vagy önként mérséklik a hiányukat és elkerülik a hitel lehívását, vagy pedig kihasználják a mentőmechanizmus kínálta lehetőségeket, de elfogadják az ezzel járó szigorú feltételeket. A kölcsön lehívása esetén ugyanis a forrást a többi tagállamnak kell előteremtenie, ami számukra kiadásként jelenik meg - ezt vagy hitelből, vagy pedig megszorításokkal lehet előteremteni. Az eurózóna szigorodó költségvetési politikájára már most is egyre több jel utal, az országok egymás után préselik be derekukat a szűkebb uniós nadrágszíjba.
Angela Merkel német kancellár szerint ez az Európai Unió eddigi legnagyobb tesztje, ha pedig az euró elbukik, az egész Európa számára a bukást jelentené.
Hova tovább, Görögország?
A Görögország fizetésképtelenségétől való félelem nem csak az európai pénzügyi piacokat blokkolja, de az amerikai befektetési alapok kezelői is méltán rettegnek, figyelve a görögök tüntetéseit. A világ pénzügyi hálójának egyik csomópontja ugyanis itt található, az állampapírokba, kötvényekbe, esetleg görög vállalatok részvényeibe történő befektetések alatt ingadozik a talaj. Azonban nem csak ez ad félelemre okot: ha Görögország becsődöl, az magával rántja a német és francia bankokat is, akik szintén bevásároltak az említett értékpapírokból. Ez pedig tovább terjedhet a többi pénzintézet, ország és biztosító felé.
Mi a megoldás? Érdekes spekulációkat hallani közgazdász berkekben. Az első szcenárió szerint, mint ismeretes, Görögország vár még kicsit, kifizeti adósságai egy részét (amennyit tud), majd kilép az eurózónából, és visszaveszi régi valutáját. Ezután esetleg fizetésképtelenséget jelent be, mivel régi-új valutája hihetetlen mértékben le lesz értékelve, és képtelen lenne törleszteni az euróban felvett adósságait. Csőd esetén természetesen nem omlik össze az ország és a társadalom, mint ahogy gyakran az emberek képzeletében él, de egy jó ideig nem fog senki hitelt adni az országnak, a munkanélküliség emelkedik, a recesszió mélyül és meghosszabbodik.
A második lehetőség már érdekesebb: Németország tulajdonképpen önmagán segített, amikor megszorítások árán bár, de kisegítette Görögországot. Ugyanis miután Görögország kis lélegzethez jut, a német bankok kivonják tőkéjüket az országból, a betétesek megnyugodhatnak, az éppen lejáró hiteleit pedig kifizeti Görögország. Ezután Németország szépen kilép az euróövezetből, visszaveszi a márkát, ami mindig is erős valutának számított. Azonban kérdés az időzítés, hiszen a gyenge euróból még sok hasznot húzhat az export-orientált német gazdaság.
Egyébként a szakemberek véleménye szerint ugyancsak idő kérdése a görög fizetésképtelenség bejelentése, hiszen ekkora méretű adósság törlesztéséhez vagy további hitelek felvétele szükséges, vagy olyan gazdasági termelés, ami meghatározó jövedelmet generál az államháztartásnak. Azonban az utóbbi szinte elképzelhetetlen, hiszen minden pénzt a kamatok és az éppen lejáró adósság visszafizetésére kell fordítson a görög kormány.
Kik pályázhatnak Görögország helyére?
A legesélyesebbek az említett PIIGS országok, közülük is Írország van a kockázati dobogó első helyén, legalábbis a deficitszint tekintetében. Azonban egy övezeten kívüli pénzügyi fellegvár, Nagy-Britannia is nehézségekkel néz szembe a közeljövőben.
Írország tavalyi GDP arányos államháztartási deficitje 14,3% volt, államadóssága azonban csak kevéssel haladta meg a konvergencia kritérium szerinti 60%-ot. Valószínű, hogy pont az ír csodaként ismert speciális gazdasági berendezkedés és gyors növekedés következménye volt a hirtelen megtorpanás.
Alig egy generációnyi idő alatt Írország Nyugat-Európa legszegényebb országából a legsikeresebbé vált. Az íreknek sikerült elérniük, hogy 2008-ra országukban volt az egyik legnagyobb gazdasági növekedés az Európa Unióban. Az ingatlanpiac nagyban elősegítette a fejlődést a kilencvenes évek végétől, az ingatlanboom idején az építőipar a GDP 15%-át tette ki. A 2000-es években évi 75 ezer lakóház épült. Az írek többsége ingatlanba fektette vagyonát, és nem csak Írországban vásároltak, hanem Kelet-Európában is. Ez a visszatelepedési hullámnak is köszönhető volt, ugyanis rengetegen vándoroltak ki az országból az ’50-es évektől, akik utána visszavágytak Írországba. A jelzálogpiaci válság így Európa többi országánál jobban érintette Írországot.
Spanyolország azért érdekes, mert ő az, aki egyáltalán nem vádolható felelőtlen túlköltekezéssel: a válságot megelőző években költségvetési többlettel, vagy alig fél százalékos hiánnyal számolhatott. 2008-ban aztán rohamos növekedésnek indult a bevétel és kiadás közti különbség, természetesen a kiadások javára.
Spanyolország költségvetési egyenlege 2000-től 2009-ig (Forrás: Eurostat)
A kormány sokáig a csodában bízott, a gazdasági növekedés élénkülésében, ami növelné az adóbevételeket. Tavaly 3,7%-kal csökkent a GDP, az idei első negyedévben azonban már 0,1%-kal nőtt a spanyol gazdaság. A tavalyi 11,2%-os deficit után idén 9,3%-ot becsülnek, jövőre pedig 6,5%-ra szeretnék letornázni a hiányt. Milyen eszközökkel? 15 milliárd eurós kiadáscsökkentést, a közalkalmazottak bérének 5%-os csökkentését, a miniszterek fizetésének 15%-os megvágását, a honatyák bérének 10%-os csökkentését, a nyugdíjak idei befagyasztását, az állami beruházások 6 milliárd euróval történő mérséklését tervezik, továbbá adónövelést is kilátásba helyezett a kormány.
A megszorítások hatásaként a kormány a GDP 1,3%-os jövő évi növekedésére számít az eddig várt 1,8% helyett, idénre pedig 0,3 százalékos GDP-csökkenést valószínűsít.
A legnagyobb gond Spanyolországban a munkanélküliség, ami a fejlett országok közül a legmagasabb: első negyedévben már átlépte a 20%-ot, eszerint minden ötödik munkaképes lakos nem talál állást.
Az ingatlanpiac helyzete kilátástalan, a turizmus is gyengélkedik. A kilencvenes évek végétől egy óriási fellendülés indult meg az országban, amelyet elsősorban az olcsó hitelekre támaszkodó építőipar húzott. A hitelek elapadásával azonban visszájára fordult a folyamat, egy év alatt 700 000 ember veszítette el az állását. A magas munkanélküliség alapja a munkaerőpiac helytelen szabályozása - közgazdászok szerint. A kormány úgy próbálja javítani a foglalkoztatottságot, hogy csökkenti a munkaerő-felvétel és egyben a leépítések költségét is. Spanyolországnak feltétlenül gazdasági pályát kell módosítania, mivel a magas munkanélküliség mellé magas költségvetési deficit is párosul – olvasható az origo.hu-n.
Portugália GDP arányos deficitje 9,4% volt tavaly, idén várhatóan 7,3%-ra csökken, a 2011-es cél 4,6%. A megszorító intézkedések 1%-os áfanövelést, 2,5%-os profitadó növelést, 1,5%-os jövedelemadó növelést és 5%-os bércsökkentést jelentenek. Portugália az évek folyamán viszonylag háttérbe szorult a nyugat-európai és ázsiai országok előnyére a külföldi direkt befektetések terén, így az ország pénzügyi szektorát viszonylag elkerülte a 2008-ban kirobbant pénzügyi válság, a kormány nem költött sokat a bankok tőkésítésére. A gond itt is strukturális eredetű, gyakran az oktatás alacsony színvonalát emelik ki a fejlődés korlátaként. Portugália az elmúlt 10 évben folyamatosan deficitgondokkal, alacsony gazdasági növekedéssel és magas munkanélküliséggel küszködött, 2007-ben a the Economist Európa új beteg embereként említi.
Nagy-Britannia gazdaságában kiemelkedő szerep jut a pénzügyi szektornak, ezért is válna érdekessé, ha esetleg Görögország helyébe lépne. Ha Nagy-Britannia lesz a piacok következő rémképe, az nem is annyira az eurót, hanem sokkal inkább a fontot viselheti majd meg.
Az adatok 1993-as rögzítése óta nem ért el olyan szintet Nagy-Britannia államháztartási hiánya, mint áprilisban: az egy évvel ezelőtti 8,8 milliárd fontos deficit 10 milliárd fontra nőtt áprilisra. Alig egy héttel az új brit kormány megalakulása után, a kiemelkedően nagy államháztartási hiány miatt egy 6,2 milliárd angol fontot kitevő kiadáscsökkentési csomagot jelentett be George Osborne pénzügyminiszter, azonban ez a csomag a GDP arányában csak mintegy 0,4%-os évközbeni lefaragást jelent. A csomag leginkább közlekedési és fejlesztési projektek, továbbá hirdetési, tanácsadói szerződések keretét, információtechnológiai kiadások költségvetését kurtítja meg, emellett létszámstopot ír elő a közszférában. Különböző számítások szerint több tízezer fő elbocsátását is hozhatja az idei költségvetési évben.
Megszorítás vagy növekedés?
A teljes Európa “megszorítási területté” változott, a kormányok a fizetések befagyasztásával és a nyugdíjkorhatárok emelésével próbálják visszanyerni a befektetők bizalmát. Azonban megalapozott az a félelem is, hogy a megszorítások fékezhetik az egyébként is törékeny gazdasági növekedést, ami 2009 végén, 2010 elején indult el.
Mások – az inkább konzervatív ideológiát vallók – úgy vélik, hogy a deficitcsökkentésnek a gazdaságra nézve is lesznek jó hatásai. Így emelkedni fog a magánfogyasztás, miután az emberek megbizonyosodnak arról, hogy növekedni fog a jövedelmük, miután a deficitszint helyrebillenését követően az adókat újra lecsökkentik. Kérdéses persze, hogy ez milyen fogyasztói kultúrát feltételez. A New York Times továbbá úgy írja, hogy az alacsony deficit alacsonyabb kamatokat indukál, ami megkönnyíti a refinanszírozást, tehát a hosszú távú hitelek kevésbé lesznek nyomasztóak.
K.E.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése