Az Európai Unió megint a bankokat pénzeli: Brüsszelben készülnek az összeomlási hullámra

Az Európai Bizottság azt javasolta, hogy az európai uniós bankok felügyeleti szervei nagyobb hatókört kapjanak, és megkapnák a lehetőséget, hogy "megnövekedett kockázat esetén" azonnal beavatkozzanak. Az intézkedést a fősodratú média a bankok szigorúbb szabályozásának értékeli, azonban a bankokat felügyelő szervek hatókörének bővítése a demokratikus rendszer lassú reakcióidejének ellensúlyozása céljából történik.

Az új intézkedések további tőkéhez juttatnák a bankokat, hogy az európai bankrendszer ellenállóbb legyen a pénzügyi válság jelentette "kockázatokkal" szemben, ugyanis a bankrendszer összeomlásának már a médiában való megjelenése is akármelyik pillanatban beindíthatja a valós folyamatot.

A fősodratú média szerint a bankrendszerrel kapcsolatos intézkedések azt a célt szolgálják, hogy az európai bankrendszer elkerüljön egy, a 2008-ashoz hasonló gazdasági válsághullámot. Ez egyrészt a várható események súlyának kisebbítése, ugyanis a bankrendszer jelenlegi állapotában ha mindenki megy, és kiveszi a pénzét, a bankok azonnal fizetésképtelenné válnak. Így ismét azt figyelhetjük meg, hogy a fősodratú média teljes egészében a bajok elodázásának céljából működik. Másrészt a bankok további tőkésítése azt mutatja, hogy az első hullámban az eurózónából kihulló tagállamokat készek beáldozni azért, hogy a második hullámban válságzónának minősülő tagállamok bankrendszere életben maradjon (az államcsőd szélén lévő államokban további megszorításokat fognak kikényszeríteni, ahogy a görög kormánnyal is tették).

Mivel a brüsszeli vezetés nem tudja feladni az egységes európai szabadkőműves állam rémképét, az újabb intézkedések két fő irányvonal mentén vannak meghozva: további pénzekhez juttatják a bankokat, hogy az első tagállamoknak az eurózónából történő kiesése esetén ne váljon fizetésképtelenné az összes európai bank, illetve a reakcióidő gyorsítása végett nagyobb ellenőrzést és hatókört adnak az alsóbb felügyelő szervek kezébe. A gazdasági függés ilyen fokán ha egy bank fizetésképtelenné válik, akkor vagy azonnal az összes európai bank reagál a kialakult helyzetre és úgy ellensúlyozza azt, ahogy tudja, vagy Brüsszelből, központosítottan adják meg a megfelelő választ. Utóbbira a demokratikus rendszer alkalmatlan - hiszen mire döntést hoznak, a teljes bankrendszer összedől és éhséglázadások kezdődnek - előbbire pedig még nincs meg a célszerűen kiépített gépezet, hiányoznak a hatalom fenntartásának pillérei.

Mivel továbbra is az egységes európai állam mentén gondolkoznak, Brüsszelben igen nagy lehet a káosz - hiszen az európai pénzügyi rendszer összeomlásának kezdetén a bankokat fel kell készíteniük a közeljövőben kialakuló helyzetre (fel kell tőkésíteni), pénzügyi segítséget kell adniuk a csőd szélén álló tagállamoknak, és ezzel párhuzamosan úgy kell kiépíteniük a hatalom erőszakkal való fenntartásának pilléreit, hogy minden tagállam rendőrségét leépítik egy olyan szintre, hogy ne jelentsen komoly fenyegetést az európai szinten megszervezett rendfenntartó erőkre nézve. Ennyi teendő közepette a brüsszeli vezetés hibát hibára halmoz. Egyrészt nem segíthetnek meg anyagilag egy összeomlás szélén álló gazdaságot, mert ha nem hitelben gondolkoznak, hanem valós segítségnyújtásban, az emeli az Európai Unió darabokra hullásának kockázatát - ugyanis minden tagállam lakosságának többsége tisztában van vele, hogy az Unióhoz való csatlakozás miatt alakult ki a jelenlegi gazdasági helyzet, amiatt romlanak a megélhetési viszonyok, emiatt csökken az általános életszínvonal, és emiatt él mélyszegénységben a lakosság tekintélyes része.

Azonban előbb vagy utóbb eljön az a pillanat, amikor nem adhatnak több hitelt, mert egy tagállam a korábbi hitelek kamatait sem képes törleszteni a felvett újabb és újabb hitelekből. A görög államadósság átütemezése már ebbe az irányba mutat. Ha a nemzeti vagyon nagy része már idegen kézben van és a lakosság az éhenhalás küszöbén, ebben a helyzetben nem tehetnek mást, minthogy elengedik az adósság egy részét, vagy - így vagy úgy, de valós segítséget kénytelenek adni, akár "humanitárius segély" formájában. Ekkor a végsőkig kizsigerelt tagállam egy pillanatra felhasználható forrásokhoz jut, amit fel fog használni az eurózónából való kilépésre.

Emiatt építik le Európa-szerte a tagállamok rendfenntartó erőit, ezért csökkentik, majd hígítják az állományt mindenhol. Ugyanis ütőképes hadsereg híján egy kilépő tagállamnak egyetlen lehetősége van, amire építkezni kezdhet, és ez a rendőrség.

Láthatjuk, hogy a gazdasági összeomlás szélén a brüsszeli vezetés továbbra sem a végsőkig kizsigerelt lakosság helyzetének könnyítésére törekszik, hanem az álmodozással van elfoglalva: az Európai Egyesült Államokról való álmodozással. A brüsszeli vezetés a pénzügyi válság újabb hulláma közepette törekszik az egyes tagállamok kilépési lehetőségeinek módszeres leépítésére. És ennek érdekében mindent feláldoznak.

Fenyvesi Áron