Súlyos válság a Vatikánban

XVI. Benedek a magányos egyeduralkodó stílusában kormányoz

Egy széteső Kúria, egy palotájába zárkózó pápa, akinek olyan viharral kell szembenéznie, amelyet az Osservatore Romano is „az utóbbi időkben példátlannak" nevez. És híresztelések mindenfelé. Négy évvel megválasztása után XVI. Benedek pápaságának súlyos válságát kénytelen megtapasztalni - írta a La Repubblica című olasz lapban Marco Politi XVI. Benedek csütörtökön közzétett levelével kapcsolatos elemzésében 

A sebzett és magányos pápa keserű és éles szavakkal fordult a világ minden püspökéhez és arról panaszkodott, hogy - a négy lefebvrista püspök kiközösítésének feloldása és különösen a Williamson-ügy miatt - éppen a katolikus körök tanúsítottak vele szemben „támadásra kész ellenséges magatartást". Odáig mentek, mondja, hogy „mértéktelen gyűlöletet" tanúsítottak vele szemben.

Valami megingott a kúria igazgatásában. Egy ideje már voltak erre utaló jelzések, de a legutóbbi események egy általánosabb üzemzavarra világítottak rá. A pápa döntése, hogy megbocsát a kiközösített lefebvriánus püspököknek anélkül, hogy előzőleg elérte volna lojális csatlakozásukat a II. Vatikáni Zsinat vonalához, több olyan, nagy püspökség lázadását váltotta ki, mint amilyen a német, az osztrák, a francia és a svájci. S közben kétszer is előfordult, hogy a pápai döntések még azelőtt kiszivárogtak, hogy közzétették volna őket, felzúdulást és vitákat váltva ki. Ez történt a kiközösítés visszavonására vonatkozó határozattal és megismétlődött a püspökökhöz írt pápai levél esetében is.

Giovanni Maria Vian, az Osservatore igazgatója ezekre az esetekre utalva glosszában bírálta „a római Kúrián belüli manipulációkat", de a kúria gépezetének diszfunkciói nem merülnek ki a lefebvristák ügyével. XVI. Benedek egyedül van - írja a La Repubblica, és tovább is megy ennél annak hangsúlyozásával, hogy ez nem valamiféle, a Kúrián belül ellene dolgozó párt műve, hanem a saját magányos kormányzásának a következménye, mert nem támaszkodik a másokkal való konzultációra és nem tulajdonít jelentőséget a kívülről érkező jelzéseknek. Még kevésbé figyel rájuk akkor, ha forrásuk a média, amelyre eleve gyanakodva tekint.

„Noha több mint húsz évet töltött a Vatikánban a Hittani Kongregáció prefektusaként - fejtette ki „off record" egy érsek - Ratzinger egyáltalán nem ismeri a Kúriát. Tegnap a Szent Hivatalban lévő szobájába zárkózott be, ma pápai dolgozószobájába. A pápa teológus, nem kormányzó típus. A nap egyik felében az egyház problémáival foglalkozik, a másik felében az írásra összpontosít, Jézusról szóló művének második kötetén dolgozik. Nem szükségszerű, hogy egy nagy teológus pontosan képes legyen kitapintani a valóságot."

Persze a Kúrián van egy maroknyi feltétlenül hűséges híve a pápának, élükön Bertone bíborossa, a Vatikán államtitkárával - de a hűség nem elegendő. „Érezni lehet, hogy a Kúria gépezetének nincs világos irányítása" - mondta egy másik tájékozott forrás. A bonyolult mechanizmus vezetésére mindig szilárd kézre volt szükség az egyházfő és néha egy-egy különösen aktív államtitkár (a pápai állam „miniszterelnöke") részéről. Jelenleg azonban a Kúria gépezete nem ismeri el az övéi közé valónak Bertone bíborost, aki nem járta végig a vatikáni szamárlépcsőt. Őt Ratzinger választotta, mert helyettese volt előző posztján és biztos volt feltétlen hűségében.

De Bertone államtitkár helyzete is nehéz. Egyfelől végső soron el van választva a kúriai gépezettől, másfelől időről időre előfordul, hogy nem tud befolyást gyakorolni XVI. Benedek döntéseire. Noha ügyesen hárítja el az elkövetett hibák következményeit, csak utólag tud beavatkozni. Végső soron ugyanis Ratzinger a magányos egyeduralkodó stílusában kormányoz. A püspökökhöz írt levelében elismeri, hogy a lefebvriánus püspökökkel kapcsolatos döntésének „horderejét és határait" nem mutatták be elég világosan a közlés idején. Ma végre a Castrillon Hoyos bíboros által vezetett Ecclesia Dei bizottság, amely eddig egyedül tárgyalt a lefebvristákkal, a Hittani Kongregáció munkájának részévé válik, és így az integristákkal kapcsolatos döntésekbe - ígéri a pápa - az egyház vezetésének szélesebb köre is bekapcsolódik.

Ez a megoldás annak elismerését jelenti, hogy XVI. Benedek ebbe az ügybe nem avatott be senkit, nem tájékoztatott senkit és szabad kezet adott Hoyos bíborosnak, aki nem tájékoztatta őt Williams püspök ismert Holokauszt-tagadó nézeteiről. A kiközösítés megszüntetésének hívei pedig híreket szivárogtattak ki, hogy biztosnak tüntessék fel a még csak előkészítési stádiumban lévő döntést.

„Ratzinger pápa - mondja egy püspök, aki jól ismeri a Szentszéket - alapjában véve nagylelkűséget tanúsított, amikor magára vállalta a felelősséget, és egyetlen munkatársát sem hibáztatta. De vezetési stílusának van egy gyengesége: mindig abból indul ki, hogy ha egyszer egy vonalat helyesnek tartanak, akkor azt érvényesíteni kell és kész. Nem veszi figyelembe a külső következményeket és azt sem fogadja el, hogy a Kúria emberei képesek igazi tanácsokat adni neki."

Így nem csoda, hogy Európa és Kanada nagy katolikus püspökségei lázadtak fel arra a gondolatra, hogy a lefebvriánusok felé váratlanul kinyújtott pápai kézzel úgy tűnhet, hogy fellazult a mai egyház nélkülözhetetlen hűsége a II. Vatikáni Zsinat elveihez. Még a Ratzinger bizalmasának számító Schönborn bécsi érsek is kénytelen volt elítélni „a Vatikán elégtelen kommunikációs eljárásait" - ezzel az elegáns fogalmazással elkerülte, hogy közvetlenül a pápát bírálja. De éppen Ausztriában fordult elő az, hogy a pápa által kiválasztott segédpüspököt a teljes püspöki kar elutasította, újabb meghátrálásra késztetve XVI. Benedeket. A Kúria emberei még sohasem láttak ehhez hasonlót - fejezte be írását a La Repubblica vatikáni szakértője.

http://www.repubblica.it/2009/03/sezioni/esteri/benedetto-xvi-31/fronda-curia/fronda-curia.html