Tiltakozások után: Fontos szövegváltoztatások
az „ECCLESIA DE EUCHARISTIA” enciklikában
az „ECCLESIA DE EUCHARISTIA” enciklikában
Az „Ecclesia de Eucharistia” kezdetű
enciklika szövegét egy teológiailag igen fontos helyen utólag
megváltoztatták. A 2003. április 17-i dátummal keltezett enciklika 2.
pontjában ez áll: „Majd kezébe fogta (Krisztus) a borral teli kelyhet és
így szólt: ‘Vegyétek és igyatok belőle mindnyájan: mert ez az én
véremnek kelyhe, az új és örök szövetségé, mely érettetek és mindenkiért
kiontatik a bűnök bocsánatára’” (lásd: Mk 14,24; Lk 22,20; 1 Kor
11,25).
Ismeretes, hogy a bor átváltoztatásánál mind a négy imában ez a helytelen fordítás található: „mindenkiért kiontatik” (holott a latin pro multis jelentése helyesen sokért vagy sokakért). Ebben az enciklikában közlik azonban első alkalommal már latinul is tévesen a bibliai idézetet. A megadott bibliai részben, Márk 14,24-ben ugyanis egyértelműen „qui pro multis effundetur”, azaz „sokakért kiontatik” áll. A Szentírás szövegének ezen meghamisítása ellen heves tiltakozás alakult ki, amelyben a pápát arra kérték, hogy a publikációnak a hivatalos orgánumban, az „Acta Apostolicae Sedis”-ben való közzétételéig korrigálják a szöveg kérdéses részét.
Ismeretes, hogy a bor átváltoztatásánál mind a négy imában ez a helytelen fordítás található: „mindenkiért kiontatik” (holott a latin pro multis jelentése helyesen sokért vagy sokakért). Ebben az enciklikában közlik azonban első alkalommal már latinul is tévesen a bibliai idézetet. A megadott bibliai részben, Márk 14,24-ben ugyanis egyértelműen „qui pro multis effundetur”, azaz „sokakért kiontatik” áll. A Szentírás szövegének ezen meghamisítása ellen heves tiltakozás alakult ki, amelyben a pápát arra kérték, hogy a publikációnak a hivatalos orgánumban, az „Acta Apostolicae Sedis”-ben való közzétételéig korrigálják a szöveg kérdéses részét.
Az „Acta Apostolicae Sedis” 2003. július
7-i számában ezután már valóban ez áll az érintett helyen: „Majd kezébe
fogta a borral teli kelyhet és így szólt: ‘Vegyétek és igyatok belőle
mindnyájan: mert ez az én véremnek kelyhe, az új és örök szövetségé,
mely érettetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.’” Ezzel az
enciklika hivatalos változatában az átváltoztatás latin szövege ugyanaz,
mint a misekönyvben: erre a tényre egy lábjegyzet külön fel is hívja a
figyelmet.
Mindazonáltal a Vatikán megfelelő internetes oldalát lapzártánkig még nem korrigálták.
Mindazonáltal a Vatikán megfelelő internetes oldalát lapzártánkig még nem korrigálták.
A szöveg megváltoztatásából levonható következtetések
Lehetséges, sőt mostanában kötelesség a
római szövegeknél is javítások kérelmezése, ha a szöveg annyira
félreérthető, hogy fennáll annak a veszélye, hogy azok a hittan
meghamisítására használhatóak fel, vagy egyértelműen ellentmondanak az
Egyház töretlen hagyományának.
Akkor is, ha egy szöveg a pápa aláírását viseli, érvényes ez az alapelv. Veszélyes ugyanis az a felfogás, amely minden pápai szövegnek kötelező érvényűséget akar megkövetelni. Ugyanis az ilyen papalizmus a nyilvánvaló ellentmondások miatt gyakran átcsaphat a pápai tekintély elvi elutasításába (sedisvakantizmus). Többnyire az számít kivételnek – és ez már a formán és a szóhasználaton felismerhető –, ha a pápa valami olyasmit jelent ki, amelyet csalatkozhatatlan tanként kötelező elfogadni. Minden más esetben vizsgálat tárgyává lehet, sőt kell tenni a kötelezettség fokát és a tanbeli tradícióval való megegyezést. Ezt maga VI. Pál pápa erősítette meg értelmezési alapelvként a zsinat félreérthető fogalmazásaival kapcsolatban. VI. Pál pápa volt az is, aki 1969-ben a szentmise egyik téves definícióját – egy apostoli konstitúcióban – a bíborosok heves tiltakozása után visszavonta, és egy korrekt szöveggel helyettesíttette.
Akkor is, ha egy szöveg a pápa aláírását viseli, érvényes ez az alapelv. Veszélyes ugyanis az a felfogás, amely minden pápai szövegnek kötelező érvényűséget akar megkövetelni. Ugyanis az ilyen papalizmus a nyilvánvaló ellentmondások miatt gyakran átcsaphat a pápai tekintély elvi elutasításába (sedisvakantizmus). Többnyire az számít kivételnek – és ez már a formán és a szóhasználaton felismerhető –, ha a pápa valami olyasmit jelent ki, amelyet csalatkozhatatlan tanként kötelező elfogadni. Minden más esetben vizsgálat tárgyává lehet, sőt kell tenni a kötelezettség fokát és a tanbeli tradícióval való megegyezést. Ezt maga VI. Pál pápa erősítette meg értelmezési alapelvként a zsinat félreérthető fogalmazásaival kapcsolatban. VI. Pál pápa volt az is, aki 1969-ben a szentmise egyik téves definícióját – egy apostoli konstitúcióban – a bíborosok heves tiltakozása után visszavonta, és egy korrekt szöveggel helyettesíttette.
A mostani pápa (II. János Pál pápa) sem
most először hagyott jóvá utólagos szöveg-változtatást. Ez az eset
mindenesetre azt is megmutatja, hogy nem tartható fenn az a nyugtatgató
kijelentés, amely azt állítja, hogy az átváltoztatás szavainak hamis
fordítása – „pro multis = mindenkiért” – mögött nem áll dogmatikai
szándék. Bárki legyen is felelős a Vatikánban az enciklika szövegének
első változatáért, az illető pontosan tudta, hogy mit akar ezzel elérni.
Ó, milyen szívesen fogadnánk el mindent
teljes bizalommal és gyermeki engedelmességgel, ami „Rómából” jön! De
emlékezzünk: éppen e gyermeki bizalommal való visszaélés, ami egy sor
nagyszerű pápával megélt tapasztalaton nyugodott, tette lehetővé a
modernista kilengések nagy sikerét a 60-as évek óta. Csak így
történhetett, hogy ebbe a mostani krízisbe kerültünk.
Az előttünk élt katolikusok
generációinak más vészhelyzetekben kellett helytállniuk: járványokban,
háborúkban, diktatúrák alatt és kívülről jövő üldöztetésekben. Nekünk az
Egyház belsejében dúló krízisben kell megállni a helyünket.
Mindazonáltal a „szellemek szétválásával” és Krisztusnak az Egyház
sorsára vonatkozó örökérvényű ígéreteiben való töretlen bizalommal ezt a
próbát is ki lehet állni.
http://www.katolikus-honlap.hu/060501/enciklika.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése