Medjugorjei üzenetek 1998. december

1998. december 25.
Drága gyermekek! Ebben a karácsonyi örömben áldásommal szeretnélek megáldani benneteket. Különös módon adom át nektek, gyermekeim, a kicsi Jézus áldását. Hadd töltsön el benneteket az Ő békéjével. Gyermekeim, ma nincs békétek, de vágyódtok utána. Ezért Fiammal, Jézussal együtt kérlek benneteket ezen a napon: Imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok, mert imádság nélkül nincs sem örömötök, sem békétek, sem jövőtök. Vágyakozzatok a békére és kérjétek, hiszen Isten az igazi béke. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!

Medjugorjei üzenetek 1998. november

1998. november 25.
Drága gyermekek! Ma arra hívlak benneteket, hogy készüljetek Jézus jövetelére. Különösen a szíveteket készítsétek. Hadd legyen a szentgyónás megtérésetek első lépése, és aztán, drága gyermekek, döntsetek az életszentség mellett. Kezdődjön el még ma a megtérésetek és az életszentség melletti döntésetek, és nem holnap. Gyermekeim, az üdvösség útjára hívlak mindnyájatokat, és szeretném megmutatni nektek a Mennyországba vezető utat. Ezért, gyermekeim, legyetek az enyéim, és döntsetek velem az életszentség mellett. Gyermekeim, vegyétek komolyan az imádságot, és imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!

Szabó Ibolya Anna: A sátánizmus reneszánsza a modern társadalomban Fiatalok sötét erők igézetében.

Az elmúlt héten újabb bűntény hívta fel az európai közvélemény figyelmét egy olyan problémára, amelyről sokaknak talán a középkor jut eszébe, ám elborzasztó
esetek sokasága bizonyítja, hogy nagyon is élő jelenségről van szó: a sátánizmusról.
A rituális ördögimádással szemben azonban a "hétköznapi sátánizmus" számos formája az ezredvégi kultúrának is elfogadott részévé vált.

Modena környékén vették őrizetbe azt a hét pedofil személyt, akik halotti kriptákban,
sátánista rítusok közepette 7-10 év közötti gyermekeket erőszakoltak meg. A sátánjelmezes felnőttek a "Miatyánk" mintájára "Miördögünket" emlegettek litániáikban, amelyek gyakran kriptákban, temetőkben zajlottak, és egymás közötti, illetve gyermekekkel folytatott fajtalankodásba torkolltak. A gyermekek elmondása szerint a jeleneteket videón is rögzítették, bár azok nem megjátszottak, hanem valóságosak voltak. Több esetben a szülők önként, pénzért ajánlották fel gyermekeiket sátánista megrontóiknak, az egyik sértett gyermek szüleit már őrizetbe is vette a rendőrség.

A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején a médiában az egyik leggyakoribb téma volt a sátánizmus, mára azonban alig esik róla szó, eltekintve a Halloween időszakában felcsapó éves hullámoktól, vagy egy-egy rituális gyilkosságtól. A sátánizmus azonban ma is jelen van a modern társadalomban. Leginkább a tinédzser korosztály tekinthető veszélyeztetettnek, hiszen ők azok, akik – részben korosztályi sajátosságként – sokszor komoly személyiségproblémákkal küzdenek. Éppen ezek a problémák teszik őket kiszolgáltatottá.

A sátánizmussal való kapcsolat soha nem elszigetelt problémaként jelentkezik. A legtöbb tizenéves a sötétség erőihez való vonzódása mellett drogot, alkoholt fogyaszt, és rendszeresen cserélgeti szexpartnereit. Egyértelműen kimutatható, hogy a sátánizmus hálójába keveredett fiatalok legtöbbször elégtelenül működő családok gyermekei, olyan tizenévesek, akiket szüleik vagy magukra hagytak lelki bajaikkal, vagy a látszatgondoskodás ellenére egyszerűen magányosak. Az okkultizmus egyik amerikai szakértője, Dr. John Cooper szerint a sátánizmus bátorítja a tizenévesekre jellemző minden indulat gátlástalan kifejezését – ide értve a lázadást, az ellenállást és az egyénieskedést –, ugyanakkor nem ad pozitív, racionális keretet azoknak, és totálisan támad minden szociális, családi és vallási kapcsolatot és értéket.

A sátánimádás régóta létezik. Nem a sötét középkor terméke, és nem is múlt el azzal. Ellenkezőleg, a huszadik században szinte reneszánszát éli. Bár a közfelfogás legfeljebb jópofa, mulandó divatot lát benne, a "játékos sátánizmus" is komoly következményekkel járhat.

A lázadás kultusza.

Egy amerikai keresztény szociológus, Bob Larson a témát figyelemre méltó alapossággal áttekintő könyvében fontos tényre hívja fel figyelmünket: a sátánizmus nem az, aminek az átlagember hiszi. Leggyakrabban nem zárt, kultikus közösségekről van szó, akik ördögi extázisban őrjöngve hoznak véres áldozatokat, nem csak azokról, akik nyíltan Isten ellenségének tekintik magukat, és a Sátánt vallják uruknak. Szerinte mindazok, akik az ember abszolút ösztönlény voltát hirdetik, a Sátán szolgálatában állnak. A sátánizmussal kacérkodó kamaszokat éppen az vonzza az ördöghöz, hogy minden olyat bőséggel ígér, amire csak igényük vagy kedvük támadhat, és nem támaszt korlátokat a vágyak kielégítésében. E vonzódás gyökere a lázadás, ami minden olyat istenít, amire a család vagy a társadalom nemet mond.

A legtöbb sátánizmusba keveredett fiatalnak fogalma sincs arról, kit szolgál valójában, ám úgy érezheti, sorsa irányítása teljes egészében saját kezébe került. Bob Larson szerint ők "úgy gondolkodnak Luciferről, mint egy velük egykorú srácról, aki ördögi gyönyörűségekkel kecsegteti őket. A pokolról pedig úgy vélekednek, mint a végtelen orgazmusok és örök gyönyörűségek palotájáról." Ezek a fiatalok véletlenül sem számolnak tetteik következményeivel, amelyek sok esetben nemcsak magukat, hanem környezetüket – áldozataikat – is fenyegetik.


"Sex and drugs

and rock\'n\'roll"


A sátánizmus egyik legfőbb csapdája, hogy a legtöbb belekeveredett fiatal azt sem tudja, mivel lépett kapcsolatba. Nagyon sokan vannak olyanok, akik az ördögben mint személyben való hitet teljességgel a sötét középkor maradványának és gyermekmesének tartják. A Bibliában hívő emberek számára nem kétséges, hogy a Sátán valóságos személy, és a jó és gonosz között kiélezett harc folyik a lelkekért. Ezzel szemben állnak például az olyan elképzelések, melyek szerint az ördög a gonoszság valamiféle szimbóluma.

A modern sátánizmus mélyen gyökerezik a harmadik világ országainak egy részében a mai napig gyakorolt bennszülött vallásokban. Ezeknek az okkult alapokon nyugvó vallásoknak némelyike a modern társadalmakba is beszivárgott, könnyen és gyorsan szerezve híveket a kiüresedett, perspektívát vesztett fiatalság körében. A legismertebb és talán legszélesebb körben gyakorolt ilyen vallás a woodoo, amely az afrikai rabszolgákon keresztül jutott el a nyugat-indiai szigetvilágba, és a hozzá kötődő okkult praktikák ma már a világ legnagyobb részén ismertek, sőt széles körben elfogadottak.
Ismeretes, hogy a woodoo vallás meghatározó szerepet játszik egyes országokban: az egykori haiti diktátor, a Papa Doc néven hírhedtté vált Francois Duvalier, éveken át úgy tartotta fenn uralmát, hogy legendás woodoo-erejével megfélemlítette a lakosságot.

A mai sátánizmus közvetlen elődei között szerepel a fekete mágia is, amely az összes pogány vallási praktika között a legerőszakosabb és legkegyetlenebb. Gyakorlói nyíltan elismerik, hogy az általuk megidézett szellemek egy része a sötétség urai közé tartozik, és könnyen veszélyessé válhat, ha nem vigyáznak vele. A fekete mágusok között elterjedtek az olyan legendák, melyek szerint nem megfelelően végrehajtott rituálék következtében a gonosz szellemek öngyilkosságba vagy őrületbe kergették az illetőt.

Annak, aki tisztába akar jönni a sátánizmus elterjedtségével, igen széles körben kell tájékozódnia. A sátánimádás nem egyszerűen rituálék formájában nyilvánul meg, hanem – legfőképpen a tudatlanságnak köszönhetően – mára már beszivárgott az élet szinte minden területére. Az okkult ritualizmus különféle formáit a ponyvaregényektől a médiáig sok csatorna népszerűsíti. Az egyik leghatékonyabb népszerűsítő
műfaj a horror: könyvben, videón, CD-ROM-on korlátlan választék vár a "thriller"-rajongókra. Magyarországon is kedveltek a népszerű horrorszerző, Stephen King regényei, amelyek a rettegés és a halál izgalmát kínálják az arra vágyó nagyközönségnek. Könyveiben alapmotívumnak számítanak a vámpírok és a szörnyeteg pszichopaták, a jövendőmondás, a kísértetjárás.

A sátánizmus másik fő terjesztője a rockzene, amelyen keresztül a divat révén a tinédzserek jelentős részét eléri. A heavy metal zenét játszó rockzenekarok sokszor okkult jeleket, szimbólumokat használnak öltözetükön, lemezborítóikon, és gyakran dalszövegeikben is a Sátánt dicsőítik. Sok fiatal csak külsőségeknek tekinti ezeket, de a gyengébb személyiségű, befolyásolható kamaszok könnyen kerülhetnek általa a sátánista okkultizmus hatása alá. Különösen igaz ez akkor, ha a divatnak hódolva, kedvenceik öltözetét utánozva magukra öltik az obskurus szimbólumokat, ezzel mintegy jelt adva, kinyilvánítva szimpátiájukat az okkult világ felé. A hetvenes-nyolcvanas évek egyik legnépszerűbb zenekara, az ausztrál AC/DC "Highway to Hell" (Út a pokolba) című albumának borítóján az együttes énekese a Sátánt idéző alakban, szarvakkal és bojtos farokkal látható. Egyik dalszövegük bizonyítottan motívumot szolgáltatott egy 1985-ben Amerikában történt brutális gyilkosságsorozathoz, amelynek elkövetője az együttes rajongója volt. Tevékenysége megdöbbentő pontossággal idézte fel az AC/DC "Night Prowler" (Éjszakai portyázó) című dalának világát.
Hasonló népszerűségnek örvend az Iron Maiden zenekar, amelynek kedvenc témái a varázslás
és a barbárság, és akik első sikeres lemezük leghíresebb számát az Antikrisztusnak dedikálták. A vérontásról, szadista gyilkosságokról és ördögi ceremóniákról éneklő Megadeth énekese kevéssé meggyőzően azzal érvel, hogy bár ismerik a dalaikban megjelenő témákat (varázslás, sátánista áldozatok, belek kiontása), úgymond "nem helyeslik" azokat. Ez azonban nincs ráírva lemezeikre, így a zenéjüket teljes odaadással hallgató fiatalokra ugyanolyan igéző hatással bírnak ezek a dolgok, mintha bevallottan propagálnák azokat.

Éppen ilyen hévvel hirdeti a háborút, a kábítószert és az agyonverést a Metallica, melynek koncertjeit a közönség "Halj meg! Halj meg!" kántálása kíséri.
Más együttesek is előszeretettel választanak sátánista kapcsolatokat és az okkultizmus iránti szimpátiát sejtető neveket, mint például Satan, Sodom, Black Sabbath vagy Possessed (Megszállottak).

Várbörtönök és Sárkányok.

A természetfölötti gonoszhoz utat nyitó legújabb időtöltések egyike a Magyarországon is egyre elterjedtebb, egyre több fiatalt mozgósító szerepjáték. A szerepjáték tipikus példája annak, hogyan lehet tökéletesen álcázott módon adagolni az okkultizmust úgy, hogy minden ellene szóló érvre rendelkezésre álljon egy ellenérv.
Legtöbben azt hiszik, a szerepjáték kreativitást növelő, alkotó időtöltés, ami levezeti a felgyülemlő feszültségeket és agresszivitást. Nyilvánvaló, hogy nem
minden egyes szerepjátékosból lesz gyilkos vagy a miszticizmus megszállottja.
Elgondolkodtató azonban, hogy a bűncselekmények között egyre nagyobb arányban merül fel a szerepjáték mint az agresszió egyik forrása vagy mintája. A világon nap mint nap történnek olyan brutális gyilkosságok, amelyeknek elkövetője túlzott mértékben azonosult játékbeli szerepével.

Dr. Thomas Radetzky, aki Amerikában a televízió által kiváltott erőszak ellen küzdő országos szervezet vezetője, rámutat, hogy a szerepjáték eredendően jó eszközül szolgálhat mind a pozitív, mind a negatív viselkedési formák elsajátításához.
Ugyanakkor sajnálatos módon a legtöbb szerepjáték, így a legnépszerűbb, továbbfejlesztett változatában Magyarországon is játszott D&D (Várbörtönök és Sárkányok) is a gonosz viselkedését propagálja, bennük a szereplők nyugodt szívvel átkozzák és gyilkolják egymást. Menet közben sok játékos könnyen elveszíti realitásérzékét, és nem érzi a valóság és a képzelet közötti határt. A szerepjáték során a játékos
könnyen elfásulhat az erőszak iránt, és adott esetben nem tud határt szabni indulatainak.

Az okkult praktikák társadalmi elterjedtségének egyik bizonyítéka, hogy ma már szinte az egész világon elterjedt az eredetileg az angolszász világban ünnepelt
Halloween. A Halloween gyökerei az ősi kelta újévi szokásokban lelhetők fel, amikor a gonosz szellemek elijesztésére – más magyarázatok szerint éppen hazatalálásuk megkönnyítésére – lámpásokat készítettek. Ma az emberek önfeledt örömmel öltöznek
be boszorkánynak, gonosz szellemnek, hogy egymást ijesztgessék. Nem érdektelen megjegyezni, hogy a Halloweent az Anton LaVey alapította Sátán Egyháza legnagyobb ünnepei között tartja számon.

A sátánizmusnak sokféle variációja létezik, annak függvényében, ki mennyire merül bele. A sátánizmussal többé-kevésbé kívülről rokonszenvezők (őket az angol
kifejezés szó szerinti jelentésével "kontároknak" is lehet nevezni) azok, akik a fekete művészet iránt érdeklődnek. Ők sokszor a black metal zene és a horror lelkes fogyasztói. A következő csoportba tartozók, a "maguk módján" sátánisták kevéssé követik a szokásos sátánista rítusokat, de komoly bajt tudnak okozni nézeteik gyakorlatra váltásával. Sokkal nagyobb problémát jelenthetnek a szervezett, "vallásos" sátánisták. Ők összegyűlhetnek nyilvánosan vagy titkosan is, és szertartásaikon mindennapos a szexuális perverzió, a démonok megidézése, és természetesen elvárják a titoktartást. A hagyományos, kultusz-szer? sátánizmust űzők a legelkötelezettebbek, akiknek tevékenységét teljes titoktartás övezi, komoly rituálék szerint gyakorolják a Sátán imádását, és sokszor területi vagy országos alapon szerveződnek is.

A sátánimádók természetesen nem egyformán közveszélyesek, és különböző mértékben veszik komolyan önmagukat és tevékenységüket. Nagyon sokan vannak közöttük, akik nincsenek is tisztában azzal, mivel játszanak. Fontos azonban átlátni azt, hogy a destruktív eszmék iránti vonzódás nagyon gyakran függ össze olyan hagyományos pszichológiai problémákkal, mint az önbizalomhiány, a depresszió és az elidegenedés, és a jelek szerint ezek a problémák gyakran nem maradnak a családban.

Medjugorjei üzenetek 1998. október

1998. október 25.
Drága gyermekek! Ma arra hívlak benneteket, hogy közeledjetek Szeplőtelen Szívemhez. Arra hívlak benneteket, hogy szítsátok föl családotokban az első napok tüzét, amikor a böjtre, imádságra és megtérésre hívtalak benneteket. Gyermekeim, akkor nyitott szívvel fogadtátok üzeneteimet, bár még nem is tudtátok hogy mi az imádság. Ma arra hívlak benneteket, hogy nyíljatok meg teljesen felém, hogy átformálhassalak és Fiam, Jézus Szívéhez vezethesselek, hogy Ő betöltsön benneteket Szeretetével. Gyermekeim, így találjátok meg az igazi békét, a békét, amit egyedül Isten ad. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!

Medjugorjei üzenetek 1998. szeptember

1998. szeptember 25.
Drága gyermekek! Ma arra hívlak benneteket, hogy atyáitok hitében élve váljatok tanúimmá. Gyermekeim, jeleket és üzeneteket kerestek, és nem látjátok, hogy Isten minden reggel a napkeltével arra hív benneteket, hogy térjetek meg, és térjetek vissza az igazság és az üdvösség útjára. Gyermekeim, sokat beszéltek, de keveset tesztek a saját megtérésetekért. Ezért térjetek meg, és kezdjétek el megvalósítani az üzeneteimet; ne szavakkal, hanem életetekkel, és így gyermekeim, lesz erőtök, hogy döntsetek a szív igazi megtérése mellett. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!

A MÁRIÁS PAPI MOZGALOM ismertetése, belső használatra

„A Máriával az ezredforduló küszöbén” könyvecske 1998, második kiadás alapján. Készült az Agapé gondozásában, 500 példányban. A kiadásért felel: Sóti János SJ, (a MPM magyar nyelvterületek Felelőse).

BEVEZETŐ

Célunk nem más, mint az érdeklődők kezébe adni egy szerény és egyszerű kis zsebkönyvet, amely ismerteti a MPM mibenlétét. Ezenfelül helyet kapnak benne a rózsafüzérről való tudnivalók is, hiszen a Mozgalom Cönákulumának (imatalálkozójának) egyik lényeges része a Szűzanya kedves imájának, a Szentolvasónak közös elvégzése.

E könyv kettős célt szolgál:

1. bemutatja a MPM-at, elmondja, hogy miben rejlik a mozgalom lényege, hogyan keletkezett, hogyan terjedt el a világ minden részén, melyek a kötelezettségei.
2. hogyan kell a Cönákulumokat (imatalálkozókat) megtartani. A végén pedig az összeválogatott énekek a Cönákulumok hangulatát kívánják emelni, hiszen aki énekel, az kétszeresen imádkozik.

Miért fontos a Mária-tisztelet ápolása éppen ma, amikor ezt egyesek „idejét-múltnak” tekintik? Miért kérjük Mária közbenjárását, ha imáinkkal egyenesen Jézushoz és a teljes Szentháromsághoz is fordulhatunk?

A válasz egyszerű: elsősorban azért, mert Mária, mint égi Édesanyánk, anyai szeretettel törődik velünk. A Szent Szűz Szeplőtelenül fogantatott, bűn nélkül élt, vagyis soha semmiféle vétket nem követett el. Még a bűn árnyéka sem férkőzött Hozzá. Mindenben Isten Akarata szerint Jézus segítőtársa lett. Megváltónk, a Kereszten haldokolva, mintegy végrendeletként, Édesanyánkul adta Őt nekünk. Szűz Mária földi élete után felvétetett a Mennybe. Jézus Anyja nem csak névleg a mi Édesanyánk, hanem a valóságban is. Ha pedig Édesanyánknak nevezhetjük, akkor feltétlenül törődik is velünk. Nagypéntek óta nincs egyetlen nyugodt pillanata sem. Retteg minden gyermekéért, hiszen mindannyian ki vagyunk téve az élet megpróbáltatásainak, a világ útvesztőinek, a sátáni kísértéseknek. Mária anyai gondoskodásából fakadóan mindig kész segíteni, vezetni, megmenteni bűnös gyermekeit. Nagyon szeret mindenkit. Egy Édesanya sohasem feledkezhet meg gyermekéről, bármennyire mélyre süllyed is az erkölcstelenség fertőjébe. De még ha akadna is olyan anya, aki szívtelenül eldobná saját gyermekét, a Mi égi Édesanyánk akkor sem hagyná cserben egyetlen gyermekét sem, még a legtávolabbra szakadtat sem. (v.ö. 2. kiadás 2. kötet Függelékének Magyar vonatkozású üzenet 1981. aug. 16, 113 old., vagy 3. kiadás 2. kötet végén, szintén Füg-ben, XVI-XVIII old.) Úgy szeret mindegyikünket külön-külön, mintha csupán egyetlen gyermeke volnánk. Ha megérted és átérzed, mennyire szeret Téged a Szűzanya, akkor Reá bízod magad, és többé sohasem kell félned, hiszen ezentúl az Ő oltalma alatt leszel mindörökre.

Jézus oltalmul adta nekünk Máriát, hogy az új ezredforduló küszöbén Szeplőtelen Szíve legyen a menedékünk. Aki megtalálta Máriát, megtalálta Jézust is. A legegyszerűbb út Jézushoz Márián keresztül vezet, ezt II. János Pál pápa is igazolja: „Per Mariam ad Jesum – Márián keresztül Jézushoz”. Ez az út nagyon egyszerű, hisz Mária a legegyszerűbbet mutatja meg gyermekeinek, amely a Fiához vezet. De amilyen egyszerű, éppen olyan nehéz is, hiszen ez az út nem más, mint Jézus követése a keresztúton fel egészen a Golgotára, mert innen származik minden kegyelem és az isteni élet. Itt történik meg azonban a feltámadás is. Az Egyház és a világ csak az ima, a vezeklés, a szenvedés és a vértanúk vére által újul meg. (minden más út, tévút, Pokolba vezet). Aki részt akar venni Krisztus Dicsőségében, annak előbb részesednie kell Krisztus szenvedésében is.

A MÁRIÁS PAPI MOZGALOM MIBENLÉTE

Ez a Mozgalom nem más, mint egy világméretű imamozgalom, amelyet a Szűzanya kérésére terjesztenek a papok és a hívek az Istentől annyira eltávolodott emberiség megmentéséért. A Szűzanya, a mi égi Édesanyánk feladata, hogy visszavezesse az eltévedt emberiséget Urához, Istenéhez. Egy szóval a mai Egyház, valamint az emberiség problémáinak és bajainak a megoldása az egyének megtérésében rejlik. Égető szükség van a(z emberi) Szívek megváltozására. Az Egyház megújulásának kezdettől fogva igen hatásos eszköze volt az ima, a szenvedés és a vértanúk vére, és az marad ma is. (és nem a külsőségek, látványos nagy csindarattája, ál-szeretet felszínes magamutogatása, önimádata).

1. KEZDET ÉS ELTERJEDÉS

1972. május 8-án Stefano Gobbi, olasz származású pap Fatimába zarándokolva, a jelenések kápolnájában imádkozott. Eközben erőteljes belső indítást érzett arra, hogy Máriára bízza magát. Élményét így fogalmazta meg:

„A Szűzanya felhasználja őt, mint alázatos és szegényes eszközt, hogy összegyűjtse mindazokat a papokat, akik elfogadják felhívását, és felajánlják magukat Szeplőtelen Szívének, szilárd egységben maradnak a pápával és az Egyházzal, hogy a híveket anyai Szíve biztos menedékébe vezessék (STEFANO GOBBI: „A papokhoz Szűzanyánk szeretett fiaihoz”, Tótfalu, 1996, 13. old.)

Az első Cönákulumon 1972. októberében Gea Larióban mindössze három pap gyűlt össze, a másodikon 1973. márciusában már huszonöten vettek részt. 1974-től a papok és a hívek számára tartott imatalálkozók egyre jobban terjedtek Európában és az egész földkerekségen. Ez a mozgalom csendben, de rendkívüli módon hódította meg a híveket. Szinte minden országban található már országos felelős, akinek az a feladata, hogy a jelentkezőket összegyűjtse, a cönákulumok alakulását kísérje, valamint területi, püspökségeken belüli felelősöket nevez ki, ügyelve arra, hogy a cönákulumokon minden a mozgalom szellemében folyón.

A mozgalom fő felelőse maga Stefano Gobbi atya, (elhunyt 2011. június 29-én, helyét átvette, titkára Quartilio Gabrielli atya), aki már több ízben is körüljárta a világot, hogy személyesen ismertesse mennyei Édesanyánk Művét. Többek között Vajdaságban is tartott cönákulumot Szabadkán, Beodrán, Kikindán, Töröktopolyán és Bácstopolyán. (Erdélyben is járt).

Ehhez a mozgalomhoz ma már több mint 400 püspök, százezer pap és több tíz millió hívő tartozik, de csak a papokról és a püspökökről vezetünk rendszeres statisztikát.

Hogyan válhat valaki e mozgalom tagjává? Azzal, hogy a mozgalom szellemében él és elmondja az önfelajánló imát, amely e könyv 6. fejezetében található, külön a papok és külön a hívek számára.

1. LELKISÉG

A MPM-nak nincsenek alapszabályai, hiszen Mária a Vezére. De van három kötelezettsége:

1. felajánlani magunkat Mária Szeplőtelen Szívének;
2. egységben maradni a(z igaz) pápával és a vele egyesült Egyházzal; (a közeljövő eseményei majd fényt derítenek az Igazságra – „Roma püspökének” – szerepére, küldetésére, a hiteles próféciákra is).
3. elvezetni a híveket a Máriának tett önfelajánláshoz.

1. Felajánlani magunkat Mária Szeplőtelen Szívének

Ma igen nagy annak veszélye, hogy az ember úgy éljen, mintha Isten nem is létezne. Oly könnyű a hit elhagyásának és a hittagadás útjára térni. A Szűzanya feladata pedig pontosan az, hogy visszavezesse az emberiséget Urához Istenéhez. Aki megtalálta Máriát, megtalálta Jézust is. Aki megtalálta Jézust, megtalálta az Atyát és a Szentlelket, vagyis a teljes Szentháromságot.

Milyen lelkülettel is viselkedjünk Mária iránt? Valahogy úgy, hogy képesek legyünk elmondani a következő szavakat: „Itt vagyok, Szűzanyám. Fogadj el olyannak, amilyen vagyok, de ne hagyj meg nyomorúságos voltomban, hanem alakíts át olyanná, amilyennek Te szeretnéd látni gyermekedet. Teli vagyok hibákkal, bűnökkel, gyarlóságokkal. Fogadj el, Mária, ne taszíts el engem, bűnös gyermekedet, hanem segíts, és alakíts át olyanná, amilyenné Te akarsz”.

Bízzuk tehát teljesen Máriára magunkat. A Szűzanyának tett önfelajánlás komoly cselekedet. Ez által beengedjük Őt az életünkbe, megengedjük, hogy Ő vezessen és alakítson bennünket a legjobb belátása szerint. Az önfelajánlást komolyan kell élnünk, mert ez csak az első lépés, mely után tovább kell fejlődnünk Égi Édesanyánk vezetése mellett.

Hogy milyen lelkületnek is kell áthatnia bennünket e felajánlás megélésében, azt a Szűzanya 1973. július 7-i üzenetben találóan kimondja:

„Enyém vagy, az Én tulajdonom vagy. Légy olyan minden időben, amilyennek én szeretnélek, tégy annyit minden időben, amennyit majd tőled kérek. Ne félj. Mindig közeledben leszek. Nagy dolgokra készítelek fel téged, de csak lassanként, ahogyan egy Édesanya teszi gyermekével”. (A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz, 57. old – Kék könyv – Kkv.).

A mozgalom első kötelessége (a csatlakozni akaró, vágyó), tehát: beengedni Máriát az életünkbe. Hagyatkozz Reá, légy alázatos és tanulékony eszköz a kezébe, hogy Krisztus Szíve szerinti kereszténnyé alakíthasson. A Szűzanya komolyan veszi igenlésedet. Gyengéden, de határozottan átformál. Megváltoztatja felfogásodat, értékrendedet, életszemléletedet, hogy végül az Ő szemével láss mindent. Megtanít arra, miként kell minden dologtól elszakadnod, hogy egyedül csak Jézussal élhess, és hogy megvédd Őt minden támadástól, valamint, hogy fenntartás nélkül szeresd Őt az Evangélium valóra váltásában.

Ha Máriával élsz, hagyatkozz is Reá teljes szívvel. Ezt ne úgy tedd, hogy ma és holnap teljesen az Övé vagy, de utána hetekig nem törődsz Vele. Ha teljes szívvel-lélekkel Ráhagyatkozol, akkor Vele együtt diadalmaskodsz. Akkor a küszöbön álló új korszaknak az új hajtásává válsz, akiben a Szűzanya Szeplőtelen Szíve már megkezdte diadalát.

1. Egységben maradni a pápával és a vele egyesült Egyházzal

Mozgalmunk második kötelezettsége, hogy mindig egységben maradjunk a pápával és a vele egységben levő püspökökkel és szerzetesi elöljárókkal. Egységben lenni a Szentatyával nem csak azt jelenti, hogy elismerem: Ő a Katolikus Egyház legfőbb Pásztora, (Krisztus földi Helytartója), de azontúl semmit sem törődöm Vele, hanem azt, hogy hűségesen követem a Tanítását a hit és erkölcs kérdéseiben, hiszen Ő képviseli hitelesen a Krisztustól kapott tanítást. Jézus Reá bízta az Egyház vezetését. (Péter… legeltesd juhaimat, báránykáimat, Szikla…melyen a pokol erői szétmorzsolódnak, mint a pelyva a szélben, csúfos vereséget szenvednek…hamarosan). Ha nem akarunk tévedésbe esni, s meg akarunk maradni az igaz hitben, szükséges egységben maradni a pápával és követni Tanítását. Légy tehát az egység építője. Az Egyházban felmerülő hibákat, problémákat ne nagyhangú bírálattal és szitkozódással, hanem szeretettel, türelemmel, és ha kell, kereszthordozással, a hitvallók és a vértanúk hősiességével igyekezz megoldani.

(2013. Február 11. – fordulópont az Egyház számára, beléptünk a Végső Idők eseményeinek sodrásába, hogy a „hivatalos média” mit és hogyan tálal, az Ő dolguk. A Hamis Krisztus és Hamis Egyház, Antikrisztus, Hamis Próféta, a Szentmise eltörlése, stb., mind-mind a Második eljövetelt megelőző eseménysorozatok forgatókönyvéhez tartozik, ez meg van jövendölve, Szentírás, magán kinyilatkoztatás. Az Egyház kálváriája elkezdődött, vagyunk, akik látjuk, és szólunk, cselekszünk, sokan hallgatnak, egyelőre, vannak akik nem látják, örvendeznek, vannak akik nem akarják látni, és végül vannak akik teljesen Új, más látással látnak, Júdás szemüvegén keresztül, Ők az egyházi szabadkőművesek).

1. Elvezetni a híveket a Máriának tett önfelajánláshoz

A mozgalom harmadik kötelezettsége, hogy a ránk bízott híveket, amennyiben tőlünk telik, elvezetjük a Szűzanya megújult tiszteletéhez, egészen addig, hogy ők is felajánlják Neki önmagukat. Amennyiben tőlünk telik, apostolkodunk, és embertársainkat elvezetjük Mária Szeplőtelen Szívének biztos menedékébe. Az apostolkodáshoz hozzátartoznak a „Cönákulumok”, szaporítsuk tehát a cönákulumokat!!!

1. MOZGALMUNK ESZKÖZEI

A Szűzanya az egyszerűséget és az alázatot kedveli. Ezért mindössze két igen szerény, de nélkülözhetetlen eszközt választott a Mozgalom terjesztésére: 1. a (Kék) könyvet és 2. a Cönákulumot (imatalálkozót).

1. A Kék könyv

„A papokhoz Szűzanyánk szeretett fiaihoz” című könyv, Üzeneteket tartalmaz, amelyeket Gobbi atya a Szűzanyától „belső hang” formájában kapott. Ezeket lejegyezte és könyv formájában kiadásra került. Ezeket az üzeneteket nagyon sok nyelvre lefordították, természetesen többek között magyarra is.

A Szentatya nevében Rómában működő Hitvédelmi Kongregáció a következőket mondja e könyvről:

„Kijelentjük, hogy az üzeneteket, amelyeket ez a könyv tartalmaz, nem úgy kell értelmezni mint Szűzanyától direkte kimondott szavakat, hanem mint Stefano Gobbi atyától belső hang formájában kapott (szavakat). A kiadásuk egyezik VI. Pál pápától 1966. október 14-én kiadott utasítással”.

1. A Cönákulum

A cönákulum voltaképpen nem más, mint egy imatalálkozó. Eredetileg a „cönákulum” az utolsó vacsora termét jelenti, ahol Jézus Nagycsütörtökön az apostolai jelenlétében megalapította az Oltáriszentséget. Krisztus feltámadása és mennybemenetele után a tanítványok ezen a helyen „egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt”. (Ap.Csel. 1,14). Kezdetben az apostolok félénkek és gyengék voltak, de Szűzanya segítségével a folytonos cenákulumon felkészültek a Szentlélek befogadására.

Pünkösd napján a Szentlélek Úristen leszállt rájuk, és a félénk apostolokat a krisztusi hit bátor tanúivá tette. A pünkösdi csoda a tanítványok és a Szűzanya közti „cönákulumban” jött létre, és innen indult el az „ősegyház” a világ megtérítésére.

A Máriás Papi Mozgalom, (Máriás Mozgalom), tagjai a „cönákulumaiban” az apostolokhoz hasonlóan Mária köré akarnak gyűlni a mai nehéz időkben is, hogy Szűzanyával kérjék a Szentlélek kiáradását, vagyis az „új pünkösdöt”, ami egyúttal Mária Szeplőtelen Szívének diadalát is jelenti:

„Szeplőtelen Szívem lelki cönákulumában most be kell teljesednie a második pünkösd csodálatos eseményének, amelyet ti kértek és vártok… Így a kiszáradt Föld megnyílik az Isten Lelkének fuvallatára, aki egy új és csodálatos kertté alakítja át a Földet, ahová a Szentháromság köztünk lévő állandó lakhelyét helyezi… Megvilágít titeket ez az isteni fény, és meglátjátok magatokat az Isten igazságának és életszentségének tükrében. Olyan esemény lesz ez, mint egy ítélet kicsiben, amely megnyitja a szívek ajtaját, hogy megkapjátok az isteni irgalom nagy ajándékát. Akkor a Szentlélek végbeviszi az általános átalakulás új csodáját mindenki szívében és életében: a bűnösök megtérnek, a gyöngéknek támaszuk lesz, a betegek elnyerik a gyógyulást, a távollévők visszatérnek az Atya házába, az elszakadtak és a megosztottak teljes egységre jutnak. Ily módon megy végbe a második pünkösd csodája, amely az Én Szeplőtelen Szívem Diadalával fog megtörténni a világban”

( 1995. június 4. Pünkösd ünnepén – hangzott el. „A lelkiismeret megvilágítása”, a „Nagyfigyelmeztetés”, ezt próbálják tolmácsolni, de ne feledjük, ez az üzenet „tömör, sűrítve van”. Egy folyamatot is jelent, egy „irgalomból felkínált ajándék”, ahol az ember szabad akarata, döntése, választása is nagyon lényeges, miként az első „Pünkösd” idejében. Aki ellen áll, elutasítja, lázad, viselni fogja a következményeit, nem „kényszerít” az Isten senkit, hogy Őt válasza, de csak két lehetőség van: - Krisztus, vagy – Antikrisztus!!! – készülni kell, nem tétlenül várakozni. – hozzáfűztem pontosításként.)

Szűzanya nagyon kéri, hogy terjesszük a cönákulumokat, és hogy minél több helyen végezzük.

A Cönákulumok lehetnek:

1. papok számára

2. hívek számára (amelyet természetesen papok is tarthatnak illetve részt vehetnek).

1. Hogyan tartsunk Cönákulumot?

Következő képen végzünk egy cönákulumot:

1. Kezdjük a Szentlélek segítségül hívásával, amint azt a Szűzanya kéri 1981. június 7-i üzenetében:

„Jöjj, Szentlélek, jöjj a Te leginkább szeretett Jegyesed, Mária Szeplőtelen Szívének hathatós közbenjárása által”

1. Imádkozzuk el a rózsafüzért (szentolvasót, legalább öt tizedet, azaz egy koszorút). Az utolsó tized után mondjunk el egy Miatyánkot, Üdvözlégyet, (és egy) Dicsőséget a Szentatya szándékára. ( ne feledjük, ez búcsúval is jár).

3. Olvassunk fel a Stefano Gobbi atya könyvéből („A papokhoz Szűzanyánk szeretett fiaihoz „ – Kék könyv – K. kv.), egy üzenetet.

4. Lehet egy kis katekizmust adni valamilyen vallásos kérdésről.

5. Legyen egy kis testvéri együttlét (fraternita), hogy a résztvevők mind jobban megismerjék egymást és mint testvérek, egymást segítsék, Máriának tett önfelajánlás útját járva.

1. Végezzük el a felajánló imát a Szűzanya Szeplőtelen Szívéhez
2. Énekelhetünk egyházi énekeket is.

Megjegyzés: E hat pont közül a második, a harmadik, és a hatodik soha ne maradjon el, hisz ezek nélkül nem Cönákulum az imatalálkozó. (a Szentlélek segítségül hívása, magától érthető, nélküle mihez kezdenénk?)

1. Milyen többletet kapunk a „Cönákulumok” által?

Az üzenetekben Mária arra kéri a papokat, hogy Cönákulumokba gyűljenek össze, ahol megerősíti és eggyé forrassza őket, hogy a nép közé menet a Szűzanya Szeplőtelen Szíve biztos menedékébe vezessék a rájuk bízottakat.

A hívektől különösen a családi cönákulumokat kéri. Milyen is a családi cönákulum? Ebben az esetben családi körben, vagy a környéken élők, ketten vagy többen összejönnek imádkozni a fönt említett cönákulum formájában. Ezeket a cönákulumokat nem csak a templomokban, hanem magánházaknál is megtarthatják, hiszen imádkozni, a Szűzanyával lenni, Neki ajánlani magunkat odahaza is lehet, sőt, igen üdvös dolog. Azoknak a családoknak, akik rendszeresen végzik a cönákulumot, a Szűzanya a következő négy ígéretet adta:

1. Erősíti a család egységét és hűségét, hogy a házasság szentsége szerint mind nagyobb egységben éljenek.
2. Gondjába veszi a gyermekeket, hogy azok ne a gonoszság, a bűn, az ital és a kábítószer áldozataivá váljanak, hanem növekedjenek jóságban, valamint az életszentség és az üdvösség útján járjanak.
3. Gondoskodik a család lelki és anyagi szükségleteiről.

4. Villámhárítóként megvédi ezeket a családokat a büntetésektől a megtisztítás ideje alatt.

1. Milyen gyakran tartsunk Cönákulumot?

Lehetőleg minél gyakrabban. Igen ajánlatos a rendszeres, időközönkénti találkozó. Leggyakoribbak a heti találkozók, de léteznek havi találkozók is. A családi cönákulumnál ajánlatos a heti, míg a nagy cönákulumoknál (pl. plébánia számára vagy egy egész egyházmegye számára), a havi találkozó.

A felelősök bölcsen ítéljék meg, melyik időpont a legalkalmasabb, és a lehetőségekhez mérten a legjobb megoldás mellett döntsenek.

1. Meddig tartson egy cönákulum?

A családi cönákulumnál (egy koszorú Rf.), ajánlatos idő az egy órától a másfél óra időtartam. Amennyiben (templomban), szentmisével kötjük össze, akkor ez az egy másfél órai időtartam a szentmise időtartamával meghosszabbodik Ilyenkor, ha lehet, a szentmise alatt mondjuk el az önfelajánlási imát

Ha nagy cönákulumot tartunk, tehát mind a négy Rózsafüzér (koszorút), elmondjuk, akkor a cönákulum időtartama természetesen jóval kitolódik. Ilyenkor ajánlatos szüneteket is tartani, amelyeket ismerkedésre, testvéri együttlétre ki lehet használni.

Lényeges, hogy a cönákulumon szívből imádkozzunk, és ne gépiesen. A hadarásnak semmi helye sincs.

4.VESZÉLYEK

A mozgalmunkra leselkedő egyik legnagyobb veszély, mikor a cönákulumunkba valaki egyéb magán-kinyilatkoztatást vagy egyéb buzgalmi imát iparkodik belekeverni azzal a reménnyel, hogy ezzel szebbé, hatékonyabbá és elfogadhatóbbá teszi a cönákulumot. Az ilyen személy rendszerint megdöbbenve tapasztalja a szándékától gyakran teljesen ellenkező eredményt: a cönákulum megszűnését.

Miről is van szó? Arról, hogy zűrzavart idézett elő: a résztvevők nem is tudják a végén, miről is van szó, hisz előttük minden összekavarodik. Hasonló ez mint amikor egy szakács nagyon finom, több fogásos ebédet szolgál fel, mondjuk: levest, paprikást, tortát és a végén kávét. Ez sorjában, külön-külön nagyon ízletes. De ha ez a szakács fogja a finom ételeket és egy nagy edényben mind összekeveri, s ezt a zagyvalékot tálalja fel, az embereknek még az étvágya is elmegy. Miért? Mert ez moslék, és a moslék nem az embereknek való eledel.

Így van ez a mi cönákulumunk esetében is. Nem keverhetjük össze pl. más magán-kinyilatkoztatásokkal vagy egyéb mozgalmak találkozóinak az elemeivel, még akkor sem, ha azok hitelesek, illetve önmagukban pozitívek: Az embereknek ne adjunk lelki moslékot. A cönákulumok ott terjednek, ahol egyszerűen és tisztán a Mozgalom szellemében tartják meg. A cönákulumnál tehát a következő a lényeg:

• mondjuk el a rózsafüzért,
• majd a Szentatya szándékára végezzünk el egy Miatyánkot, egy Üdvözlégyet és egy Dicsőséget,
• olvassunk fel a Gobbi atya „A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz” c. könyvéből, (egy üzenetet)

- majd ajánljuk fel magunkat Égi Édesanyánknak.

Mozgalmunkban a szektás szellemnek semmi keresnivalója sincs. Mi csakis a katolikus Egyházon belül létezhetünk. Ennél fogva igen is szükséges, hogy bekapcsolódjunk a helyi egyházunk , plébániánk vérkeringésébe. Tehetségünkhöz és lehetőségeinkhez képest mi is kivesszük részünket, mint a többi buzgó katolikus, és ezt szoros egységben a helyi plébánossal, egyházmegyénk püspökével, illetve a rendi elöljárókkal.

Mozgalmunknak azonban meg kell őriznie az önazonosságát. A cönákulumokon minden jóakaratú katolikus keresztény részt vehet. De, aki részt vesz rajta, tartsa tiszteletben a mozgalom lelkiségét. Cönákulumaink nem olvadhatnak bele egyéb imacsoportokba vagy mozgalmakba.

Mozgalmunkban a karrierizmusnak sincs semmi helye. A Szűzanya alázatos, tanulékony, okos gyermekeket akar, akik engedik magukat felhasználni az Ő tervei szerint. Tehát kicsinyekre, alázatosakra van szüksége, nem pedig kevélyekre, gőgösökre.

5. A RÓZSAFÜZÉR

Az egyik legszebb ima a rózsafüzér vagy más szóval: szentolvasó. A kicsinyek, az alázatosak megértik és buzgón végzik, hiszen ezzel hozzákapcsolódnak Égi Édesanyánkhoz, és rajta keresztül Jézusra hangolódnak. A rózsafüzér végzésénél a legfontosabb a minőség és csak utána a mennyiség. A lényeg abban rejlik, hogy szívből, szépen, figyelmesen imádkozzunk. Csak ezután vegyük számba a mennyiséget. A rózsafüzér lényegében elmélkedő ima: alatta Jézus művének nagy titkairól szemlélődünk, amelyek voltaképen hitünk főbb mozzanatairól szólnak.

Hogyan végezzük a rózsafüzért, imái, Hiszekegy, Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség, a bevezető kérések, a titkok, Ó Jézusom, ezek megtalálhatók az imakönyvekben, a Világosságot is kártyákon be lehet szerezni.

6.1. Önfelajánló ima Mária Szeplőtelen Szívének

Papoknak:

„Fatimai Szűz Mária , Irgalmasság Anyja, Ég és Föld Királynője, Bűnösök Menedéke! Mi, Máriás Papi Mozgalmad Tagjai, akiket Te hívtál meg papi seregedbe, ma különösképpen felajánljuk magunkat Szeplőtelen Szívednek.

E felajánlás által Veled és Általad meg akarunk felelni minden kötelezettségünknek, melyet keresztségünk és pappá szentelésünk révén magunkra vállaltunk.

Továbbá megígérjük, hogy bensőleg megváltozunk, és felhagyunk minden rendetlen ragaszkodással, ami magunkhoz, munkánkhoz, kényelmünkhöz, vagy a világgal való könnyű megalkuváshoz köt, hogy Hozzád hasonlóan mindig készen legyünk mindenben megtenni Urunk akaratát.

Rád, irgalmas Édesanyánkra bízzuk papságunkat, hogy rendelkezzél vele üdvös terveid szerint ebben a döntő órában, amely a világra nehezedik. Megígérjük, hogy kívánságod szerint fogunk élni, főleg abban, ami a megújult imaéletet, önmegtagadást, a szentmiseáldozat buzgó bemutatását, a papi zsolozsmát, a rózsafüzér napi elimádkozását, minden hó első szombatján a szentmise Neked való felajánlását, s a vallásos és szigorú életmódot és a mindenkinek adandó jó példát illeti.

Továbbá megígérjük, hogy a legnagyobb fokban hűségesek maradunk az Evangéliumhoz, amelynek mindig igaz és bátor hirdetői leszünk, ha kell vérünk hullásáig is!!! Hűséget ígérünk az Egyházhoz, amelynek szolgálatára szenteltek fel.

Mindenekfölött egyesülni kívánunk a Szentatyával és a hierarchiával, erőteljesen ragaszkodva minden irányításukhoz, hogy így védőbástya legyünk a széthúzás mozgalma ellen, amely a Tanítótekintély ellen támad, és alapjaiban fenyegeti az Egyházat.

Anyai védelmed alatt apostolai kívánunk lenni ennek a nagyon szükséges ima- és szeretet-egységnek a Pápáért, akire kérjük különleges védelmedet.

Végül megígérjük, hogy a ránk bízott hívekben felújítjuk tiszteletedet.

Tudjuk, hogy az istentagadás a hívők nagy részében a hit hajótörését idézte elő. Isten szent templomába behatolt a megszentségtelenítés, nem kímélve sok pap testvérünket sem. A gonoszság és a bűn áradata elárasztotta a világot. Bizalommal Rád emeljük szemünket, Jézus Anyja és a mi irgalmas és hatalmas Anyánk. Ma ismét kérünk Téged minden gyermeked üdvösségéért, irgalmas, szerető, édes Szűz Mária. Ámen.

6.2. Szerzetesek és hívek számára:

Fatimai Szűz Mária, Irgalmasság Anyja, Ég és Föld Királynője, Bűnösök Menedéke! Mi, akik csatlakoztunk Máriás Mozgalmadhoz, ma különösképpen felajánljuk magunkat Szeplőtelen Szívednek.

E felajánlás által Veled és Általad meg akarunk felelni minden kötelezettségünknek, amelyet keresztségünk révén magunkra vállaltunk. Továbbá megígérjük, hogy bensőleg megváltozunk, és felhagyunk minden rendetlen ragaszkodással, ami magunkhoz, vagy a világgal való könnyű megalkuváshoz köt, hogy Hozzád hasonlóan mindig készen legyünk mindenben megtenni az Atya akaratát.

Reád, irgalmas Édesanyánkra bízzuk keresztény életünket és hívatásunkat, hogy rendelkezzél vele üdvös terveid szerint ebben a döntő órában, amely a világra nehezedik. Megígérjük, hogy kívánságod szerint fogunk élni, főleg abban, ami a megújult imaéletet, önmegtagadást, a szentmiseáldozatban való buzgó részvételt, az apostolkodást, a rózsafüzér napi elimádkozását, az Evangélium szerinti szigorú életmódot illeti, és jó példát adunk mindenkinek Isten törvényeinek megtartására és a keresztény erényeknek, főképpen pedig a tisztaságnak gyakorlására.

Továbbá megígérjük, hogy egyesülni akarunk a Szentatyával, a Főpapokkal és a Papjainkkal, hogy így védőbástya legyünk a széthúzás mozgalma ellen, amely a Tanítótekintély ellen támad, és alapjaiban fenyegeti az Egyházat.

Védelmed alatt apostolai kívánunk lenni ennek a nagyon szükséges ima- és szeretet-egységnek a Pápáért, akire kérjük különleges védelmedet.

Végül megígérjük, hogy a lelkeket, akikkel kapcsolatba kerülünk, amennyire csak tudjuk, elvezetjük megújult tiszteletedhez.

Tudjuk, hogy az istentagadás a hívők nagy részében a hit hajótörését idézte elő. Isten szent templomába behatolt a megszentségtelenítés. A gonoszság és a bűn áradata elárasztotta a világot. Bizalommal Rád emeljük szemünket, Jézus Anyja, és a mi irgalmas és hatalmas Anyánk. Ma ismét kérünk Téged minden gyermeked üdvösségéért, irgalmas, szerető, édes Szűz Mária. Ámen.

Medjugorjei üzenetek 1998. augusztus

1998. augusztus 25.
Drága Gyermekek! Ma arra hívlak meg benneteket, hogy az imádság által még jobban közeledjetek hozzám. Gyermekeim, Édesanyátok vagyok, szeretlek benneteket, és azt kívánom, hogy mindnyájan üdvözüljetek és velem legyetek a Mennyországban. Gyermekeim ezért imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok, amíg imává nem lesz az életetek. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!

László András: A lovagi út

Minden szellemi út lényege a Lét Középpontjának, a Tudat Középpontjának, Önmagam Középpontjának a megtalálása; eljutni oda, ahonnan elindultam, ahová Önmagamon keresztül eljuthatok. Ezeknek a megvalósítási utaknak a legkülönfélébb formái ismeretesek: vannak olyanok, amelyek az egyedüllét, a magány, a csend, az elmélyülés tiszta formái között próbálják végigjárni ezt az utat, vagy próbálnak eljutni oda – amit tulajdonképpen nem is lehet eljutásnak nevezni, hiszen lényegi mozgás ebben a megvalósítási processzusban nincs. Ugyanakkor vannak a cselekvési formáknak az útjai, amelyek a cselekvés legmagasabb fokához, a tetthez kacsolódnak; a tetthez, amelyben a megismerésnek éppolyan szerepe van, mint az akciónak, a tevékenységnek – miként az autonóm, öntörvényű megvalósítási formák bármelyikében. Tulajdonképpen a sprirituális utak a legkülönfélébbek lehetnek: olyanok is elképzelhetők, amelyek a közönséges, ezzel kapcsolatos felfogástól merőben eltérnek; az ezzel kapcsolatos általános felfogás csak a nyugalomhoz, az elmélyült, elmélyedő, befelé forduló, kontemplatív megvalósítási módozatokhoz köti azt, ami az ember önmeghaladásával összefüggésbe hozható. Vannak azonban más lehetőségek is; vannak olyanok is, amelyek a tettek szintjén elmennek a legvégletesebb formákig: elmennek a harcig, a küzdelemig, a megütközésig, a végső – a külső és belső értelemben egyaránt megjelenő – határszituációkig, és ezen utak körében eminens szerep illeti meg a lovagi utakat.

A lovagi út szellemi út. A lovagi út megvalósítási út – önmegvalósítási út. A lovagi utat úgy lehet megfogalmazni, hogy egy emberi alapkvalitást, a harciasságot heroizmussá ('hősiességgé') transzmutálja. Az alkímiai szimbolizmus nyelvén azt lehet mondani, hogy a harciasságot mint materia prima secundum quid-et átalakítja egy materia ultima secundum quid-dé, vagyis a harciasságot heroicitássá, heroizmussá, hősiességgé. Ez a lovagi út rövid, foglalatszerű lényege.

De a lovagi út benső természetét nem merítettük ki. A lovagi út a harc jegyében áll. A harc közönségesen – s ilyen módon közismerten is – voltaképpen nem tekinthető, nem lenne tekinthető szellemi útnak; a harc közönségesen nem a spirituális megvalósítás útja. A harc közönségesen a létörvénylésbeli létezői létnek egy további felkavarása, megbolygatása, szétzilálása. Mit teszi a harcot olyan lehetőséggé, ami az ember, az Alany-hordozó ember önmeghaladása jegyében áll? Először is nézzük meg, hogy a harc mint olyan, milyen alaptermészeteket, alapformákat mutat. A harc mindig a „sötétség” és a „fény” között dől el; a sötétség erői és a fény erői között. A nemes ellenfél az, akiben a szellemi fény uralkodó jelenlétben van; a nemtelen ellenség az, akiben a sötétség erői dominálnak. Ám a harc csak a sötétség ellen irányulhat, a fény pozíciójából, tehát az ellenfélben nem a szintén meglévő fény erőit támadom meg, hanem a meglévő sötétség-erőket; a fény-erők mindig szövetségesei annak, aki a szellemi úton valóban orientatív erőkkel haladni képes; a fény erőinek offenzívája sohasem irányul a fény erői ellen; tehát a lovag adott esetben a nemes ellenféllel is megütközik, de a nemes ellenfélben a sötétséget keresi, feltételezve, hogy a nemes ellenfél benne is a sötétséget fogja keresni. Jól tudjuk, hogy a Templárius Lovagrend találkozott muszlim izmailita–szúfi lovagrendekkel és köztük a legbensőségesebb barátság volt, tudván tudva azt, hogy a következő napon megütköznek egymással, a halál lehetőségei fognak megnyílni, az ellenfelek könyörtelen ellenfelek lesznek, de azt is tudták, hogy ez mi ellen irányul; a találkozás a fény–fény között a barátság, és a megütközés az, hogy egymásban a domináns fény hátterében lévő sötétséget megtalálják, és hogy ez ellen küzdjenek. Ez a lényege a harcnak; mint ahogy voltaképpen a békének a lényege is ezzel függ össze. Kétféle béke van: 'béke a fény győzelme után' (pax post victoriam lucis) és a másik a lehetőség a 'béke a sötétség győzelme után' (pax post victoriam tenebrarum), amely utóbbit spirituális szempontból nem lehet elfogadni és ezért minden pacifizmus alapvetően hibás, bűnös, rossz és eltévelyítő és a világ megrontásán működik. A béke csak a fény erőinek győzelme utáni békét jelentheti és csak ez elfogadható. A „béke mindenáron”, a „ne legyen több háború”, „ne legyen több vérontás” gondolata, ilyen szentimentális kifejezések formájában, adott esetben teljes mértékben a létörvénylésbeli, a létforgatagbeli állapotok istenítéséhez kötődik; ezek samsárai szempontok. Az égi, az isteni, a Nirvána-i szempontok teljesen másak: azokban a magasrendűség helyreállítása az egyetlen alapvető szempont, a magasrendűé, s a magasabb és még magasabb rendűé, nem pedig azon körülményeké, azon járulékoké, amelyek a létörvénylésbeli állapotok változásai során adódnak; ezek jelentéktelenek az előbbiekhez képest. Ha meghatározzuk, hogy a lovagi út a harciasság átváltoztatása, átváltoztatási metodikája hősiességgé, ha megállapítjuk azt, hogy milyen harcok lehetségesek és milyen harcban milyen módon kell viszonyulni valamihez, akkor eközben újra és újra ki kell térni arra, hogy ha az ellenség nemtelen ellenség (tehát a sötétséget képviseli, a sötétség dominanciájának a reprezentánsa), ilyenkor is csak a benne lévő sötétséget, s nem a minimálisan, de meglévő fényerőket támadom. Csakis azt a valamit, ami a lefelé irányulás, az alászállítás, a megrontás, a létállapotok szétforgácsolása – ez az, ami a sötétség jegyében áll és amivel semmiféle módon nem lehet szolidaritást vállalni. A lovagi utak ezt is a legmesszebbmenőkig figyelembe vették és előtérbe helyezték minden lehetséges alkalommal.

A lovagság historikuma köteteket igényelne. Annyit azonban ki kell mondanunk, hogy a prehistoricitás óta vagy a prehistorikus állapotokon belüli időktől fogva lovagiság mindig is volt. A „ló” ebben az esetben nem egyszerűen az az állat, amit „lónak” nevezünk, hanem a hordozó, az uralt hordozó – ennek volt a neve, s később ezt vonatkoztatták arra (arra az állatra), amely a legtöbbször hordozó volt. De a szanszkrit nyelvben, az ind–hindu hagyományban, a 'lovag' – asvin – hordozója például a hamsa, a 'hattyú' – és gondoljunk itt a Lohengrin mondakörre ezzel összefüggésben más oldalról. A 'hordozó' – ezt jelentette maga a ló. Az indogermán nyelvekre gondolok most elsősorban, de ugyanez valamilyen értelemben mindenütt megvolt, hiszen például az aztékoknak is volt lovagrendjük: a Jaguár Lovagrend; és akármeddig mennénk vissza, kellő gondossággal és kellő informatikai anyag birtokában ezt szinte mindenütt ki lehetne mutatni, vagy legalábbis ott, ahol olyan ethnoszok éltek, amelyek a szellemi-metafizikai tradíció képviseletére egyáltalán alkalmasak voltak. A kínai tradíció által fenntartott kultúrában éppúgy megvolt ez, mint ahogy megvolt – és bizonyos értelemben ma is megvan – a japánoknál, ahol a 'harc útja', a bù-dó, vagy a 'lovagi-harcos útja', a busi-dó eredetileg magas sprirituális rangot képviselt, a szellemi megvalósítás egyik útja volt. Ugyanis a harcon keresztülhaladva, a halállal való szembesülésen keresztülhaladva, a halált nagyságrendileg és létrendileg meghaladó állapotokkal való kapcsolat lehetősége nyílik meg a lovagi–harcosi úton. Ezt a japánok mindig tudták, és Európában is tudták akkor, amikor a lovagi eszmény még eleven, élő, működő, s hatni képes volt és általánosan meghatározó szerepet játszhatott. Egyenesen azt lehet mondani, hogy a legmagasabb rendű spirituális megvalósítási utak valamilyen módon mindig kapcsolódtak a lovagi utakhoz, akkor is, ha ez a kapcsolódás nem is volt kifejezett és nem erre került a hangsúly. Viszonylag későkori példa, hogy a katholikus egyházon, a szerzetesrendeken belül a Ciszterci Rend egy kontemplatív megfelelője volt a Templárius Lovagrendnek. Nem egyszer kontemplatív rendek paralel jelentek meg lovagi utakkal; ezekben átjárhatóság volt egymásba és ezek között kooperáció is megvalósult. Ha nem is közvetlenül, de valamilyen paralelicitás alapján, a benső elmélyedés közvetlen formáit kijelölő utak és az egyéb formák között mindig alapvető és mélyen organikus kapcsolat állt fenn.

Általában a megismerést és a cselekvést élesen el szokták különíteni; ennek az elkülönítésnek van egy bizonyos létjogosultsága. René Guénon a metafizikai tradicionalitás egyik alapvetően meghatározó személyisége azt mondta, hogy a cselekvés egy horizontális létsíkon, tehát mindig az azonos létsíkon való módosításokat jelenti, szemben a megismeréssel, amely egy szimbolikus vertikum mentén értelmezhető, s amelyben nagyságrendi változások vannak. Ez sok tekintetben így van, de amit nem vesz tekintetbe az említett – általunk egyébként oly messzemenően tisztelt – személyiség, az a tett. A tettet pedig el kell választani a puszta cselekvéstől; a tett olyan cselekvés, amelyben mély, erős, magasról mélységekbe ható transzcendens megismerési – gnosztikus – erők hatnak; a cselekvés gnosztikusan áthatott akkor, ha tettről van szó. A tettben a megismerési elem feltétlen. Mint ahogy az igazi megismerésben az akcionális elem rendkívül erős. Ezek között igenis létrejöhet kontaktus, tehát nem minden cselekvési forma horizontalitáshoz kötött, hanem a vertikumhoz is köthető cselekvés formái is lehetségesek. Ezekben gnosztikus erő nyilvánul meg – ezek a voltaképpeni tettekkel kapcsolatos megnyilvánulások.

A tett szellemi út. A tettek sorozata a szellemi utak lépcsőzetes kibontakoztatásának felel meg. A szellemi út és a tettek útja nemhogy nem áll ellentétben egymással, de a legszorosabban összefügg. Tudjuk, hogy a lovagrendek érdeklődése a harc és harciasság heroizmussá transzformálása mellett nagyon erősen gnosztikus orientáltságú volt. A lovagrendek a gnosztikusan meghatározható princípiumok vonatkozásában mindig a legmesszebbmenő érdeklődést, odafigyelést, a művelésig elmenő kapcsolatba kerülést jelölték meg, ez egyenesen a céljaik közé tartozott.

A nyugati világban az ókori lovagiság ilyen magas szintnek felelt meg, hiszen maguknál a rómaiaknál a patríciusi méltóság második fokozatát jelentette: felülről lefelé a senator után rögtön az eques, a 'lovag' következett. A senator egy uralkodói réteg tagját jelentette, az eques pedig tulajdonképpen azt a réteget, ami a birodalmat tevőlegesen is fenntartani, megőrizni, megvédeni, kiterjeszteni és teljesebbé tenni volt képes. De a későbbiekben is voltak egészen mély spirituális rendek: gondoljunk a Grál Lovagrendre; a legmélyebb, még kereszténység előtti gyökerekből táplálkozó Grál-szellemiséget fenntartó és hordozó Grál Rend – élén a Grál Királlyal, aki egyszersmind annak az országnak, amely felett ez a rend uralkodott, a legfőbb uralkodója volt – teljesen spirituális rend volt. Bár a világi uralmat is kézben tartotta, lényege szerint a benső metafizikai erőkből életben tartott szellemiséget reprezentálta a világban, megvalósítási útként és a világba kisugárzó vallásként és kultúraként mindazon területeken, amelyekkel érintkezésbe jutott.

Mindig voltak úgymond titkos lovagrendek. Az, hogy „titkos” azt jelentette, hogy annyit tudtak róluk csak, hogy vannak; ennél többet szinte semmit. A Grálnak egy későbbi változata éppen a rózsakeresztesség volt, amely igen erőteljesen hordozta azt a hagyományt, amely egyiptomi eredetű volt, de szintézist alkotott görög, arab, germán, kelta, kabbalisztikus és egyéb formákkal – ez volt a hermetika. A hermetika később újjáéledt mint úgynevezett későkori hermetika vagy alkímiai hermetika. Ennek az egyik legfőbb reprezentánsa, fenntartója, hordozója, képviselője az igazi rózsakeresztesség volt. (Ma is vannak „rózsakeresztes” irányzatok, de ezek mind hamisítványok, amelyek bitorolják ezt a nevet.) A rózsakeresztesség a legerőteljesebben lovagi, ugyanakkor gnosztikus és egyszersmind mágikus út volt – egyszerre. A heroikus lovagiság, a gnósis és a mágia tökéletes egységet tudott adott esetben alkotni és alkotott is – például az igazi rózsakeresztesség esetében.

A legszorosabb értelemben vett harcias lovagrendek virágkora a XI–XII–XIII–XIV. század volt. Ezek a keresztes hadjáratokkal függtek össze, amelyeknek az volt a lényege, hogy a kereszténység foglalja vissza a Szentföldet, Jeruzsálemet, a körülötte fekvő földeket és a Szentsírt mindenekelőtt. A keresztes hadjáratok célja tehát főleg a Szentsír visszafoglalása volt, de természetesen zarándoklatok is csatlakoztak hozzájuk és a keresztes hadak bár nem voltak mind lovagi karakterűek, bennük a legnagyobb Feilitzsch Berthold volt, a magyar jobboldal – mondhatjuk úgy, hogy félig titkos – spiritus rectora, akinek egészen meghatározó szerepe volt a magyar jobboldaliság erőteljes megszilárdításában és éltetésében. Mellesleg a porosz Johannita Lovagrendnek volt egy tiszteletbeli commendatora is a két világháború között: nagybányai Horthy Miklós, akit különben Feilitzsch Berthold báró öltöztetett be commendatornak. A magyar közélet háttérvonulatában a porosz Johannita Lovagrendnek szerepe volt, de a Máltai Lovagrendnek is, elsősorban a rend úgynevezett világi Szövetségén keresztül, amely nek József főherceg, királyi herceg, tábornagy volt az elnöke. Ma Magyarországon az egykori Vitézi Rend Vitézi Lovagrendként működik – limitált keretek között, de működik.

A máltai és porosz Johannita Lovagrend mellett még egy Johannita Lovagrend van, amely ökumenikus természetű, tehát kereszténységre van alapozva, de mindegy számukra, hogy katholikus, vagy protestáns, vagy keleti orthodox, és általában nem elismert más lovagrendek által.

A Templárius Lovagrendet 1314-ben IV. (Szép) Feilitzsch Berthold megsemmisítette: lefejezte, vezetőit megölette. (A Templárius Lovagrendet is újraélesztették, ezek az újraélesztési kísérletek azonban nem teljesen komolyak. Ahogyan nem teljesen komoly az egykori magyarországi meglétére alapozva újjáélesztett Szent György Lovagrend; bármennyire szimpatikus is lenne a Szent György-eszme – ennek a komolysága is vitatható; Zsigmond király idejében, uralkodás körül és még utána is egyébként két egymással nagyon is szoros rokonságban és hasonlóságban megjelenő lovagrend volt, az egyik a Szent György Lovagrend, a másik a Sárkányos Lovagrend, mind a kettő hasonló orientáltsággal.) Néhány szót kellene szólni a Templárius Lovagrend megsemmisítéséről. általában azt mondják, hogy a templáriusok vagyonát akarták megszerezni: IV. (Szép) Fülöp, a pápa és Nogaret kancellár, de – noha ezt is meg akarták szerezni – egyáltalán nem ez volt a fő és meghatározó cél. A Templárius Lovagrendben volt egy a kereszténység általános vonulatait meghaladó, felülmúló spirituális erőbeli jelenlét. Valami többletre, beavatási, megvalósítási többletre törekedtek; ennek jegyében egy olyan spirituális alakot állítottak a középpontba, amelyet Baphometous-nak neveztek, s ez valószínűleg egy beavatási istenség megnevezése: a „bap” gyökre alapozva mondom ezt (baptismos, baptisma és a baphometous); ez az alak állt a középpontban. Erősen elmozdult gnosztikus és mágikus orientációk irányába is a Rend, és valószínűleg volt egy olyan célja, amely cél a pápa, a császár és a lovagrend nagymesterének vagy egy nagymester feletti főnek egy személyben való egyesítése volt: a császár legyen egyszerre pápa és a legfőbb személyisége a lovagrendnek, és ez a valaki a Ghibellin-dinasztiából kerüljön ki. A Ghibellin-dinasztia voltaképpen a Hohenstaufen-dinasztia volt, amelyet Waiblingen nevű központi várukról, rontott arab elnevezéssel, ghibellinnek neveztek. A velük szemben álló párt a Welf volt, amit Guelf-nek is neveztek. A guelfek tehát a pápa császár feletti korlátlan főségét ismerték el; azt mondták, hogy bármikor maga a pápa lehetne a császár, de ha nem, akkor is felette áll, és ők teljes mértékben ezt mint császárt ismerték el. A ghibellin-szempont pedig az volt, hogy a császár magasabb rangú a pápánál, akár át is vehetné a pápa funkcióját, de ha nem veszi át, akkor is magasabban áll. Ez egyáltalán nem volt képtelenség, hiszen a császár viselte azt a címet, hogy Vicarius Christi (Krisztus Helytartója) és a pápa csak azt, hogy Vicarius Petri (Péter Helytartója); ez egy időben így volt, idővel módosult. A lovagi tendenciák, de mindenekelőtt a Templárius Lovagrend a legszorosabban kapcsolódott a Hohenstaufen-Ghibellin törekvésekhez, annyira, hogy a középkor lovagi imperialitását döntő mértékben ez a Ghibellin-szellemiség határozta meg, messzemenő összefüggésben a Teuton Lovagrenddel és még inkább a Templárius Lovagrenddel, mindaddig amíg ez utóbbi fennállt – utána az egész ghibellin-világ összeomlott, az utolsó ghibellin trónkövetelőt lefejezték, ami azért is fájdalmas, mert a Hohenstaufen-dinasztia Európa legmagasabb rendű dinasztiája volt.

A lovagi út benső természetét tanulmányozva nem mehetünk el szó nélkül egy olyan fontos tényező mellett, ami voltaképpen nemhogy fontos, hanem egyenesen a lényeghez a legszorosabban kapcsolódik: ez pedig tulajdonképpen a lovagság, a harc, a heroicitás viszonya a halállal. A lovag a harcban a győzelemre törekedett, de állandóan szembesülve a halállal, állandóan elfogadva a halál kihívását, szembefordult a halállal oly módon, hogy ne csak az ellenfelelet, ellenséget győzze le, hanem tulajdonképpen legyőzze magát a halált is. A lovag, ha elesett a harcban, ha valóban lovag módjára, önmagát bizonyos értelemben hérosszá transzformálva halt meg, akkor ezt a halált úgy nevezték, hogy mors triumphalis ('diadalmas halál'); ez azt jelentette, hogy a halált egy transzcenzionális aktusként átélni, magasabbra emelkedni; ideális esetben átélni a halálban a feltámadást (resurrectio), sőt a metafizikai Felébredést is, vagyis a Nirvána-i végcélt; ez volt a legmagasabb lehetőség, de mindenképpen úgy meghalni, hogy halál az általános lét állapotainak a maximumait is meghaladó módon következzék be; tehát a halálban ne egy lecsökkenés, egy a kioltódás irányába végbemenő lecsökkenés menjen végbe, hanem egy felemelkedés, egy felszárnyalás, lehetőleg feltámadás és mennybemenetel és beteljesedés, amihez a halál átélésének, a halál határszituációjának a végtelenségig intenzifikált, végtelenül tudatossá tett átélése adta volna vagy adta meg a bázist. A lovag kereste a szembesülést a halállal, hogy a határhelyzet feszültségében – egy olyan helyzet feszültségében, amely a tudat kioltására irányul – a kioltásra irányuló erőnek fölébe kerekedjék, és egy sokkal magasabb állapotot éljen meg, mint amilyen állapot átélésére általánosan lehetősége lett volna.

A halállal való viszony meghatározó jelentőségű. Gondoljunk például arra, hogy az indiánok, akiknél a lovagi szellemiségű harc centrális jelentőségű volt, általában úgy indultak harcba, hogy abban győzni is lehetett és el is lehetett esni, de mindig voltak olyanok, önkéntes jelentkezés és különleges iniciatikus érintettségek után, akiknek mindenképpen meg kellett halniuk: ezek voltak a „soha vissza nem térők”; ők más tolldíszt viseltek és más jelvényeket, és mindenképpen meghaltak az ütközetben. Ez a mindenképpen meghalás számukra beavatási nagyságrendű, sőt a beavatás általános szintjeit meghaladó nagyságrendű spirituális tett volt. Egy tett, amely ugyanakkor megismerés is (gnósis), továbbá egy Auton-lényükre irányuló mágia is volt; a halált olyan mértékben provokálni, hogy a felületen győzzön ugyan, de a transzcenzionális internalitás, a bensőség, az embert, a személyiséget meghaladó benső lét értelmében győzelem (mors triumphalis) legyen mindenképpen. Ezeknek a különböző lovagi utaknál mindig volt egy kitüntetett jelentősége.

Érdekességként említem, hogy Németországban a II. világháborúban voltak tibetiek, magas rangú tibeti lámák, akiknek egy része visszautazott Tibetbe, egy része pedig ott maradt az utolsó időkig; Berlin védelmében létrehoztak egy különítményt A Halál önkéntesei néven, akik rangjelzés nélküli tiszti SS-egyenruhában harcoltak és estek el mindannyian; tehát ott mindenki meghalt közülük és ez volt a cél.

A lovagi utaknál „A Halál önkéntesei” itt-ott mindig felbukkannak, s ha ezeket a kérdéseket alaposabban feldolgoznák, nyilván sokkal több dolog derülne ki az ezzel összefüggő rítusokról és kiválasztásról, amit egyébként nagy mértékben titkosítottak, tehát ezeknek a feltárása roppant nehéz. A halál utáni állapot milyensége a tradicionális felfogás szerint óriási mértékben függ az élet egészétől, a végső (terminális) időszaktól és a halál körüli (circummortalis) pillanatoktól, a tudati, éberségi intenzitás vonatkozásában és értelmében. Egyáltalán nem közömbös, hogy azok a szellemi–éberségi erők, amelyek az élet egészében fennállnak milyenek, hiszen azok meghatározzák a terminális időszakot, a terminális időszak meghatározza a halál körüli pillanatokat és a halál körüli pillanatok milyensége meghatározza a halál utáni lehetőségek milyenségét is. A post-exsistentia, a halál utáni létezés lehetőségei, éberségbeli erők megtartása összefüggésében nagyon nagy mértékben függenek azoktól az erőktől, amely erők az élet egészét vagy még fokozottabban az élet végét, a halál körüli pillanatok milyenségét meghatározzák. Minden olyan ember, akinek bármiféle szellemi nyitottsága van, az erre odafigyel; ha felhívják rá a figyelmét még inkább odafigyel. A lovagi utaknál ennek a ténynek és ténykörülménynek a döntő jelentőségével mindenki tisztában volt; azzal, hogy ez itt függ az élet egészétől, a terminális időszaktól és a halál körüli pillanatoktól. Egy lovag nemcsak élni akart, nemcsak az élet felfokozottabb voltát akarta, hanem az életfelettiséget akarta mindenekelőtt, tehát az élet és a halál felülmúlását akarta; az életet az életfelettiség jegyében az élet és a halál után. A csökkenés nem áldozat. A szóhasználatok közönséges rendjében, ha valaki ezért meg ezért meghal, azt mondjuk: „feláldozta az életét” – valójában nem áldozott fel semmit. életet feláldozni csak az életfelettiség jegyében lehet, hiszen az áldozat egy híd, a transzcenzió hídjának a megalkotása, a világ általános létállapotaiból a transzcendens – vagyis Önmagamban gyökerező és Önmagam legbenső Alanyiságához kapcsolódó – állapotokhoz. Az élet „feláldozása”, ha nem az életfelettiség értelmében történik, nem életfeláldozás, az csak életkioltódás; áldozatot hozni csak egy magasabb rendűért lehet és szabad, és másként nem is az. A csökkenés irányában létrehozott műveletek nem áldozatok, hanem a szellemiség legdurvább megtagadási formái közé tartoznak.

Minden embernek alapvető célja lehetne, ennek kellene lennie, hogy akkor álljon a legmagasabb fokon, amikor meghal; ha 30 éves korában, akkor 30 éves korában, ha 120 éves korában, akkor 120 éves korában; akkor legyen a zeniten. Ezt közönségesen elérni is mérhetetlenül nehéz, sőt tulajdonképpen úgy igazán nehéz, de a lovagi utak vonatkozásában sem volt könnyű. Azonban a lovag közvetlenül erre koncentráltan élt, hogy lehetőleg harc közben haljon meg, a győzelem, de mindenképpen a benső győzelem pillanatában, hogy ekkor álljon a csúcson, amikor ez bekövetkezik. Egy szellemi összeroskadottságból az életet és halált igazán felülmúlni nem lehet; egy szellemi zenit-helyzet kell ahhoz, hogy az élet és halál a halál pillanatában felülmúlttá váljék. A lovagiság a harc és a harciasság heroizmussá transzmutálása vonatkozásában, az adekvát harcban – ami a „sötétség” elleni harc, nemcsak az ellenségben lévő sötétség, hanem, egyes szám első személyben fogalmazva, a bennem lévő sötétség elleni, aminek csak egy kivetülése a külső exsistensben megmutatkozó sötétség, – a benső sötétség ellen való harcban végbemenő kiteljesedést jelölte meg célként. Az iszlámban megkülönböztettek al-jihád al-asghart és al-jihád al-akbart. Az előbbi a külvilágban folyó harc, háború, a 'kis szent háború', s Muhammad, a Próféta felhívta a figyelmet arra, hogy a 'kis szent háború' után a 'nagy szent háború', az al-jihád al-akbar következik és ez a benső világban lévő sötétség-erők elleni háború, s a 'kicsi', ami a világban, kinn, az úgynevezett nagy távolságokban folyik, mégis kicsi, mert a tudat jelenségeinek a világában zajlott le, míg ellenben a 'nagy szent háború' a tudat formáló erőinek a világában, s ezért nagyobb.

A lovag minden síkon küzdött: nemcsak a világban az ellenséggel, a nemes ellenféllel és nemtelen ellenséggel, nemcsak az ezek által reprezentált fényerőkkel szemben megjelenő sötétséggel ütközött meg, hanem minden okkult síkon és minden ennél magasabb, szupraokkult síkon tulajdonképpen harcot folytatott. Azokkal az erőkkel folytatott harcot, amely erők mintegy belőle leválva, de még nem teljesen leválva ellenébe fordulnak, amelyek sötétség-erők és a redintegratív Egység megvalósítását akadályozzák.

Abban a szemléletben, amit itt képviselek az az elsőrendű tételezés, hogy minden Én-Önmagam vagyok, minden Auton. Ami nem Én-Önmagam vagyok, vagyis heteron (más valami) az is Auton, csak fel nem ismert Auton; a fel nem ismert Auton egyebek közt sötétség-erők formájában működik a tudati létben. Nincs alapvető különbség külső és belső világ közt a tudati létben; nekem ezekkel kell műveleteket végrehajtanom; a műveletek a megközelítések egyik rendjében harci műveletek; a harci, lovagi, heroicitást megcélzó utak ebben a szimbolikában ragadják meg a heteron-erőkkel való viszonyt. Természetesen másként is fel lehet fogni: fel lehet fogni egy pusztán felismerési útként, processzus-összességként; sokféleképpen felfogható. Az egyik ilyen felfogás a harc dimenziói között való felfogás. Nem a metodika magasabb vagy alacsonyabb rendűségéről van szó, mert a verifikáció csakis az eredményben mutatkozik meg. Lehetnek felismerési célzatú műveletek, amelyek ugyanazt eredményezik, mint a harc szimbolizmusában megragadó, meglátó utak; a végeredmény dönt. Ez is jogosult, feltétlenül jogosult, sőt kitüntetetten, és kombináltan, hiszen különböző kombinációk is lehetségesek a felismerő és a leküzdő műveletek egyesítése révén.

Az Auton–heteron vonatkozásban megjelenő metafizikai küzdelem útja a lovagi út. Szembesülés a halállal, szembesülés a mással, Önmagam viszonya Önmagamhoz, Önmagam viszonya az Abszolútumhoz – ezek vetődnek fel; és nemcsak mint megismerési kiindulópont, hanem olyan, amellyel önmagamat feszültségteljes viszonyba kell hoznom. Ezeknek a feszültségeknek a meghaladása a lovagi út bizonyos etapjai; ezek megjelenhetnek a külső küzdelemben, a külső küzdelem általánosságában, a külső küzdelem konkrét harci cselekményeiben, hiszen az igazi harci műveletek mindig beavatási karakterű műveletek voltak; megjelenhet a lélek internális terében végbemenő szellemi és szellem ellen megnyilvánuló erők síkján és megjelenhet ezen kívül még igen sok más formában is.

A lovagi út szellemi út; önmeghaladási út. Ha nem „útban” gondolkozunk, mondhatunk ehelyett aktust is: önmegvalósítási aktus, szellemi aktus, metafizikai aktus. Minden megközelítés hasonlat, ily módon ahelyett, hogy azt mondom „egy utat bejárni”, mondhatok mindenféle mást is, s ezért nevetségesek azok a megközelítések, amelyek azzal kínlódnak, hogy valójában útról van szó, vagy nem útról; amiről szó van megfogalmazható „útként” is, megfogalmazható úgy is, hogy „nem út”, nem használva ezt a megnevezést. Nagyon sok megközelítési mód van: ezek mind párhuzamosan érvényesek lehetnek, s ezt azzal a szellemi erővel próbálom kimondani, mely szellemi erőhöz az adekvát korrespondencia ebben a vonatkozásban érvényesíthető. Kimondhatom inadekvátan és erőtlenül is, de most nem erről van szó.

Egyrészt azt hangsúlyozom, hogy a lovagi út a legmagasabb rendű utak egyike, tényleges út és a lovagiságnak szinte napjainkig ható érvénye volt. Ez nem azt jelenti, hogy a jelen korban a lovagiságnak semmiféle lehetősége nincs. A meglévő, ismert lovagrendek azonban sajnos nagyon sokféle értelemben, formában, módon aláhanyatlottak, főképpen 1945 után. 1945ben a sötétség dominanciáját képviselő erők győztek a világban, ezek az erők elárasztották az egész Földet, s ezen belül alászállították a lovagi szellemiség értékrendjéhez kapcsolódó valóságformátumokat, tehát egy általános és nagyon nagyfokú aláhanyatlás állapítható meg, s ez mindegyik lovagrendnél külön kimutatható. Főként karitatív tevékenységre korlátozódnak a jelenlegi lovagrendek, ami önmagában értékelhető, de ez nem a lovagiság szorosabb értelemben vett terrénuma; humanitárius segélycsomagokat bárki ki tud osztani, ha ezeket meg tudja szerezni és továbbítani tudja, ez nem különleges lovagi képesség. Ugyanakkor a jelenlegi korban a különleges lovagi képesség már nem is az, hogy lovagi páncélban lóháton küzdelembe indulni, hanem a sokkal szubtilisabb formában megjelenő „sárkányt” felkeresni.

A lovagiságban a „sárkány”, a „vizek sárkánya” nagy szerepet játszik (a távol-keleti szimbolikában volt egy „égi sárkány” és a „vizek sárkánya”, a nyugatiban csak a „vizek sárkánya”, s ezért ez negatív volt és a sötétséget reprezentálta, míg ellenben az „égi sárkány” egy pozitív valóság); a „sötétség sárkányát” felkeresni, azzal megütközni és azt legyőzni. Ez a jelen korban, ha nem is absztrakt, de szubtilis, többnyire internális, de olykor externális formában is megjelenő erők elleni küzdelmet jelenti. Ez a küzdelem ekvivalense az egykori sárkány elleni küzdelemnek, viszont ez utóbbi is voltaképpen spirituális szinten zajlott le, nem az volt és főképp nem merült ki egy sárkányszerű állat legyőzésében. Különböző létsíkokon megjelenő sárkány-erők – a sötétség erőit nevezzük így – ellen folyt a küzdelem; ma másképp kell folynia a küzdelemnek

A lovagi mentalitás és attitűd érvénye nem szűnt meg. A megjelenési valószínűsíthetőség gyakorisága szűnt meg, az csökkent le olyan mértékben, hogy kevésbé lehet ilyesmiről beszélni, de egyáltalán nem zárható ki. A lovagrendek még, a maradványszerűek is, valamit azért képviselnek és fenntartanak, bár nagyon keveset; az, hogy egy összejövetelen megjelennek és azután hazamennek és az eltompultságukat élik tovább, ez nem egy szellemi rang, nem egy szellemi, lovagi élet. A spirituális létrendnél fontosabb nincs. Senki nem mondhatja azt, hogy az élete nem teszi lehetővé, hogy eszerint éljen; akkor meg kell változtatnia az életét. Mindent ennek kell – szellemi értelemben természetesen – alárendelnie. Olyasmi elfogadhatatlan, hogy „megtenném, de nem teszem, mert nincs rá lehetőségem”, ebben az esetben meg kell változtatni az életet. Ha olyan emberrel él valaki együtt, aki akadályozza a szellemiségében, akkor el kell fordulnia attól; ha az életformája, munkája, tevékenysége nem engedi meg, akkor meg kell változtatnia és más tevékenységi területeket kell keresnie. Nem az életnek, nem a samsárainak kell alárendelni a magasabbat, mert az egész világ jelenlegi romlása éppen ebből következik: az alacsonyabb rendűnek alárendelni a magasabb rendűt – ez az egész világ megromlásának legfőbb oka. A magasabb rendűnek kell alárendelni az alacsonyabb rendűt, legyen itt szó az élet bármilyen területéről, bármilyen összfüggéséről. A lovagi út ennek a jegyében állt, miként minden igazi megvalósítási út: a magasabb rendűnek alárendelni az alacsonyabb rendűt és elkerülni azt, hogy egy pillanatra, az élet bármilyen szegmensében megtörténjék az, hogy a magasabb rendű az alacsonyabb rendűnek lett alárendelve, amit soha nem szabad egy pillanatra sem megengedni a legvégletesebb kényszerítő körülmények között sem, és – megismételve – ha valaki azt tapasztalja, hogy az élet ilyen, akkor azon sürgősen változtatnia kell. Annak számára, akiben nincs felismerés, annak számára nem is szóltam egy szót sem; de vitatható, hogy egy ilyesvalaki egyáltalán embernek nevezhető; nem magasrendű embernek, egyáltalán embernek. Senki sem mondhatja komolyan, hogy őt nem érdekli, hogy mi lesz a halála után; aki azt mondja, hogy ez márpedig őt nem érdekli, semmi mást nem tett, csak egy bizonyítványt állított ki arról, hogy ő semmit nem ért az égvilágon semmiből. Nem ért semmit – ezt mondja ki; aki megesküszik rá, hogy márpedig őt nem érdekli, az három pecsétet is tett rá és okmánybélyeget. Ezt komolyan nem lehet mondani, egy komoly eszmélésnél ez nem közömbös. és ha nem közömbös, akkor ez viszont benső szembesítéseket kíván.

A lovagi út ebben a vonatkozásban nem tett engedményt, mint ahogy egyetlen igazi megvalósítási út sem, soha. Annyira nem, hogy ez tulajdonképpen nem is egy előrehaladott fokhoz kapcsolódott: ez condicio sine qua non volt a kezdet kezdetén. Nem lehet elképzelni, elgondolni egy olyan életet, amely önmagát esetleg valamilyen módon úgy definiálja, hogy magasabb céljai vannak, esetleg vallásos irányultsága van, az életfelettiség számára jelent valamit, ha az egész életvitel – belső és külső értelemben – ennek ellentmond. Kényszerítő körülmények vannak? Vannak. Változtatni kell rajtuk.

A lovagi út mint transzcenzionáló út soha nem tett engedményt. A megvalósítási utak, az igazi Yóga, japán vonatkozásban az igazi Zen, vagy Kínában az igazi taoizmus és a többi, soha nem tett engedményt. Van aki saját életében viszi végbe ezeket a folyamatokat: az alászállást, odáig menve, hogy mondjuk juvenális törekvéseit valami magasabb rendű irányába később komolytalannak bélyegzi, és – szerinte – „komoly dolog” – mondjuk – egy vállalkozást létrehozni; „komolytalan” a létesülési örvény meghaladására törekedni, – ilyen beállítottságok és beállítottságbeli változások jönnek létre, alakulnak ki az életében; ez emberalattiság, ezt egy emberalatti lény pontosan így csinálja, azzal a különbséggel, hogy bizonyos emberi kvalifikációkkal (beszéddel, fogalmi gondolkozással, két lábon járással stb.) nem rendelkezik, de ugyanezt csinálja; ez nem emberi létforma, ez emberalattiság.

Az igazi spirituális és megvalósítási út – ezen belül a lovagi út – az élet minden középszerű kondicionalitásával erőteljesen és radikálisan szembeszáll. Ezek a középszerű kondicionalitások veszélyesebbek különben a legsötétebb kondicionalitásoknál is, mert azokkal szemben bizonyos szembenállás lehetősége még felébred, a középszerű kondicionalitásokkal szemben pedig általában nem; ez utóbbiak tehát minden szellemi útnak a legalapvetőbb ellentétei. Ha a lovagiságot önmagában átgondoljuk – hogy ez mit jelentett valamikor – azon támpontok alapján, amelyeket ma elmondtam a harcról, a harc minőségeiről, a határszituációk felkereséséről, a sötétség halálerőivel való szembesülésről, a halál legyőzéséről, ha mindezeket a támpontokat végiggondoljuk és ezek mentén akár hangulatilag is felkeltjük önmagunkban, ami a lovagisághoz kapcsolódik, akkor e vonatkozásban egy bizonyos továbblépés lehetőségével találkozunk.

László András 
(A Szerző 1998. augusztus 1-én a szabolcsi Szűz Mária-monostorban tartott előadása)

Medjugorjei üzenetek 1998. július

1998. július 25.
Drága gyermekek! Ma arra hívlak benneteket, gyermekeim, hogy imádságban Jézussal legyetek, és így az imádság személyes megtapasztalása által fölfedezhessétek Isten Teremtményeinek Szépségét. Ha nem imádkoztok, nem beszélhettek az imádságról, nem tehettek róla tanúságot. Gyermekeim, ezért a szív csendjében maradjatok együtt Jézussal, hogy Ő Szeretetével megváltoztasson és átalakítson benneteket. Gyermekeim, ez a kegyelem ideje számotokra. Használjátok ki személyes megtérésetekre, mert ha Isten a tiétek, minden a tiétek. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!

Medjugorjei üzenetek 1998. június

1998. június 25.
Drága gyermekek! Ma szeretném megköszönni, hogy az üzeneteim szerint éltek. Anyai áldásommal megáldalak, és Fiam, Jézus elé viszlek mindnyájatokat. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!

Medjugorjei üzenetek 1998. május

1998. május 25.
Drága gyermekek! Ma arra hívlak benneteket, hogy imádsággal és áldozattal készüljetek a Szentlélek eljövetelére. Gyermekeim, ez a kegyelem ideje, ezért újra hívlak benneteket, hogy döntsetek a Teremtő Isten mellett. Engedjétek meg, hogy átformáljon és megváltoztasson benneteket. Legyen kész a szívetek meghallani és élni is mindazt, ami a Szentlélek tervében található számotokra. Gyermekeim, engedjétek meg a Szentléleknek, hogy az igazság és az üdvösség útján az örök élet felé vezessen benneteket. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!

Medjugorjei üzenetek 1998. április

1998. április 25.
Drága gyermekek! Ma arra hívlak benneteket, hogy az imádság által nyíljatok ki Isten felé, mint ahogy egy virág kinyílik a nap hajnali sugaraira. Gyermekeim, ne féljetek. Veletek vagyok, és Isten előtt közbenjárok értetek, hogy szívetek megkapja a megtérés ajándékát. Gyermekeim, csak így fogjátok megérteni a kegyelem fontosságát a mostani időkben, és csak így lesz az Isten közelebb hozzátok. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!

'Íme Én újjá alkotok mindent' Jel.21,6. ' egy, az Egyházhoz közel álló személy látomásai napjainkban és egy pap magyarázatai'IV

94. Üzenet.
1998. április 13. Húsvét hétfő.
" Az Ember:
" Az Istenanya fényben, egy szivárványom jelenik meg. Egy kormánypálcát tart a kezében, fején pedig egy arany korona van. Nagy ragyogás sugárzik a kebléből. Mellette áll egy Szent Angyal, aki a feje felett egy szalagot tart, ezzel a felírással:
" ISTENANYA, A GYŐZELEM KIRÁLYNŐJE."
 Az Istenanya mögött egy fénykereszt jelenik meg, amely előtt egy nyitott kapu látható. A kapun át Angyalok jönnek. A fénykeresztben a római Szent Péter Bazilika látható. A kupola fölött, egy arany kereszt van. Az Angyalok körül állják az Istenanyát, és egy Himnuszt énekelnek. Megjön a jel is."
 A Szent Angyalok:
"Mária Szeplőtelen Szűz
az Isteni Fiú Édesanyja,
Te jössz a jogarral,
hogy az Egyháznak és a világnak,
 a bűn fölötti győzelmet hírül add.
Te a szeretetet hirdeted.
Te hozod a békét.
Te Vagy a Béke Királynője.
Te csodálatos virág,
a Szentháromság illatával telve.
 A Te Szívedben lakik a Szentlélek,
és a Te győzelmed által a Szeretetláng
tüzében fog megújulni a Föld.
Mily csodálatosan szép Vagy Te,
Mária, bájjal és fenséggel telve!
Te Vagy a Béke Királynője,
 és a béke forrása, a Te Szent Fiad Jézus,
 Te hozod az Egyháznak és a világnak a békét,
amely a " LEGYEN" új teremtése,
a megváltás titkában beteljesedik.
Dicsőítünk Téged Mária, Királynőnk!
Szent Fiad Téged TÁRSMEGVÁLTÓVÁ emelt.
Kiváltságot kaptál,
amelyet az emberiség csak Szeplőtelen Szíved
 győzelmének napján fog megérteni.
Legyél dicsőítve, és áldva!
Minden nép Téged fog dicsőíteni az örökkévalóságon át."
Az Ember:
" Az Istenanya rám tekint, és kezével rajzol egy kört. Mutatja a rózsafűzérét, és megáld minket."
Az Istenanya:
"Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében.
Kedves gyermekeim az Anyaszentegyházban, mint a Győzelem Anyja jövök hozzátok,és Szeplőtelen Szívem szeretetével köszöntelek titeket:
Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében.
Téged is köszöntelek kicsiny gyermekem, ne félj hanem légy merész. Az igazság győzni fog, és te vele együtt. Megáldalak téged: Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében.
Kedves földi gyermekeim!
Semmitől se féljetek. Azon a napon, amelyen az Egyház Szent Fiam halálának és feltámadásának az emlékét ünnepli, teljetek el reménységgel. A gyász és a sötétség után egy új virradat jön, amely győzelmet és örömet sugároz. Így történik ez rövidesen az emberiséggel is. Nehéz napok közelednek.Ne féljetek, hanem figyeljetek az Én, és Isteni Fiam szavaira! Legyetek az igazság és az igazságosság tanúi. A jövendő események a tisztulásra és az igazság győzelmére szolgálnak. Isten őrködik az Ő gyermekei fölött, és jelen van az emberiség történetében. Bízzatok az Én szavaimban! Amit Én nektek mondok, az nem új. Én megismétlem csak, amit korábban az emberiségnek, mint figyelmeztetés ki lett nyilatkoztatva. Őrizzétek meg nyugalmatokat, mert Isten őrködik az Ő gyermekei fölött! Nehéz ezeknek a szavaknak az elfogadása, mert el vagytok vakulva, és elvetitek az ég szavait, amelyek szeretetből fakadó figyelmeztetések.
Tudjátok meg, hogy azon a napon, amikor az emberek szórakozása a tetőpontra hág, akkor tör rájuk a nehéz sors és a szenvedés. Akkor, amikor sokat beszélnek a békéről, és a közös biztonságról, akkor jön a háború kelet felől. Már minden el lett tervezve. A világhatalmak már fölkészültek a háborúra. A vörös hatalmak már előkészítették a hatalomátvételt Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, és Olaszországban, hogy zűrzavart keltsenek. Az arabok szent háborút hirdetnek nyugat ellen. Oroszországot is bevonják ezekbe a tervekbe. Ő mind a két oldalt támogatni fogja. Ebbe az ellenségeskedésbe Kína is bele fog avatkozni. Ez világháborúhoz vezet. Ezt azért mondom nektek drága gyermekeim, hogy szorgalmasabban imádkozzátok a rózsafűzért. Az idő közel van, és rövidesen üt az óra. Sok gyermekem csak mosolyog, és nem hisz ezeknek a szavaimnak. Én vagyok a Győzelem Anyja, Szeplőtelen Szívem győzelmet ígér mindazoknak, akik hisznek Szent Fiam szavainak. Ő a béke és a szeretet  forrása. Aki az Ő parancsait teljesíti, az győzni fog. Figyeljetek szavaimra, és sokat imádkozzatok! Szívetekben hordjátok a hitet! Váratlanul tör rá az emberekre az elhagyatottság órája, de éppen így a győzelemé is.
Megáldalak benneteket gyermekeim, és szívemre ölellek mindannyiótokat. Ne féljetek, hanem higgyetek!
Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében.
                 Dicsértessék a Jézus Krisztus!"
/ A fordítók megjegyzése: szinte az összes jövendölésben a büntetések feltételesek. Azok pontos ideje ugyancsak nincs megadva.
A  kötetek tartalmát leírtam. Kedves Testvérek adjátok tovább minél több embernek. Köszönettel és hálával Jézus Krisztusnak és a Szűz Anyának.

 Szeretettel Évi.