Az alábbiakban Brian Williams "Miért nem figyelnek más egyházmegyék Lincolnra?" címmel 2016. április 30-án megjelent írásának magyar nyelvű fordítását közöljük.
Aktualitása miatt is érdemes kiemelni, hogy a cikk szerzőjének azon következtetése, hogy az Egyház
általános válsága nagymértékben a liturgia válságával áll
összefüggésben, megegyezik azzal, amit XVI. Benedek pápa és Robert Sarah
bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció jelenlegi
prefektusa is egybehangzóan állítanak.
Úgyszintén
olvashatunk különféle terveket arról, hogyan fordítsuk meg ezeket a
tendenciákat. Úgy tűnik, mindenkinek van valamilyen ajánlott programja,
egy új stratégiája arról, hogy növeljük a papi hivatást választók és a
vasárnapi szentmiséken résztvevők számát, valamint arról, hogyan
tartsuk vissza az ifjakat attól, hogy elhagyják a hitet...
Ami
azonban kevésbé ismert, hogy már most is van példa sikerre: a Nebraska
állambeli Lincoln egyházmegyében. A probléma az, hogy túl kevesen
beszélnek róla. Segítsünk hát ezen.
Először is, néhány tény, amit talán nem tudtál a Lincoln egyházmegyéről:
Az Official Catholic Directory és a Center for Applied Research in the Apostolate (CARA)
szerint a nebraskai Lincoln az EGYETLEN olyan egyházmegye az Egyesült
Államokban, ami a népességre vetített papszentelések számában az első
20-ban végzett az ÖSSZES felmérésben, amit 1993 és 2012 között végeztek.
A
97 000 főt számláló katolikus lakossága ellenére a Lincoln egyházmegye
22 papot szentelt 2010 és 2012 között. Az egész országban mindössze
hét egyházmegye szentelt ennél többet. Ezeknek egyike a Los Angeles-i
érsekség (a 4,2 milliós katolikus lakosságával), ami 34 papot szentelt
ugyanezen három év alatt. Másképp fogalmazva, Los Angeles átlagosan
néggyel több papot szentelt évente, annak ellenére, hogy 44-szer
nagyobb népességgel bír, mint Lincoln.
Lincoln
püspöke, James Conley elmondta, hogy az idei (2016.) év végzőseivel az
egyházmegye 17 papszentelést tart 24 hónap alatt - ez olyasmi, ami
hallatlan manapság, ebben a korban.
2012-ben az egyházmegyében összesen 150 pap szolgált, 134 plébánián.
Lincolnban nincs állandó diakónusi program. Vannak azonban akolitusok és lektorok, akik mind laikus férfiak.
Van
továbbá 33 katolikus iskola, köztük 6 középiskolával. Egyike ezen
középiskoláknak, a Szent X. Piusz, a Nagy Szent Gergely szeminárium
2014-es jelentkezői közül 48-ból 18-at adott.
Szintén érdemes megjegyezni, hogy az egyházmegye iskoláiban tanulók 96%-a katolikus.
Számos iskolában női szerzetesek tanítanak, akikből a Lincoln egyházmegye 14 különféle rendből 141 nővérrel büszkélkedhet. Több iskolában papok tanítják a középiskolás hittant, és gyakran papok szolgálnak iskolaigazgatókként is.
Annak
fényében, hogy Lincoln virágzó katolikus közösséggel bír, ami számára
több olyan kihívás ismeretlen, ami más helyeken nagyonis jellemző,
érdemes megvizsgálnunk, mi a titka az ő sikerességüknek.
Lincoln példája mindössze néhány alapvető elemre szűkíthető:
1. Hithű püspökök
A
zsinat utáni Egyház minden uralkodó divatja ellenére Lincoln elkerülte
azokat az őrültségeket, amik számos más egyházmegyét sújtottak.
Ez nagyrészt annak a stabilitásnak és hithűségnek köszönhető, amit
Lincolnban három személy képviselt az elmúlt ötven évben: Glennon
Flavin püspök (1967-1992), Fabian Bruskewitz püspök (1992-2012), és
James Conley püspök (2012-mostanáig). Ők a
saját püspöktársaik megvetései ellenére váltak sikeressé, azáltal,
hogy az Egyház állandó értékeit a sajátjaiknak tartották.
A National Catholic Register
egyszer sajnálkozóan meg is jegyezte, hogy úgy tűnik, mintha a
"reformok", amik oly gyakorivá váltak a II. Vatikáni Zsinat után, mintha
Lincolnt teljesen elkerülték volna. Nos... pontosan.
2. Csak férfiak a szentélyben.
Számos
dolog azonnal megkülönbözteti Lincolnt az ország szinte összes többi
egyházmegyéjétől, amikor a szent liturgiát vizsgáljuk.
Lincoln nagymértékben megőrizte a férfiak kizárólagos jelenlétét a szentélyben.
Ezen a területen az egyházmegye egyszerűen nagyobb súlyt helyezett a
hagyományra és a józan észre, mint a "modern érzékenységekre", amik
valójában inkább szekuláris ihletésűek.
Ez az egyházmegye ma már az egyetlen az egész országban, ami ragaszkodik a csak fiúkból álló ministránsok gyakorlatához. Ahogy az ismeretes,
ez közvetlen alkalmazása annak, amit maga Róma is elismert még
1994-ben (lásd az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció 1994.
március 15-én kelt levelét a püspököknek):
A Szentszék emlékeztetni kíván, hogy mindenkor nagyon helyes követni annak nemes hagyományát, hogy kizárólag fiúk szolgálnak az oltárnál. Ahogy az ismeretes, ez a papi hivatások biztató kibontakozásához vezet. Annak kötelezettsége tehát, hogy a ministránsfiúk ilyen közösségét támogassuk, mindenkor folytatódni fog.
Lincoln
úgyszintén él a szentmisében az akolitusok és lektorok alkalmazásának
lehetőségével. Miután hivatalos szolgálatról van szó, az akolitusok
szerepét kizárólag férfiak láthatják el. Mindkét ilyen hivatalos szolgálatot Flavin püspök idején vezették be, még az 1970-es években.
Példának
okáért egy körülbelül 1200 családot magába foglaló plébániakerületben
akár 30-40 akolitus is lehet. A feladatuk legfőképpen az, hogy a
szentmisén szolgáljanak, gyarkan úgy, mint egy ministráns vagy egy
diakónus: a szentmisekönyvet lapozzák a pap számára, a bevonuláskor a
keresztet viszik, részt vesznek az áldoztatásban, a füstölőt kezelik a
tömjénezéshez, és így tovább.
Ezeket
az akolitusokat szükség szerint mozgósítják, és nem úgy tekintenek
erre a szolgálatra, mintha az a laikusok aktív részvételének egy másik
formája lenne. Egy átlagos vasárnapi szentmisén, amin 800 ember vesz
részt, tipikusan csak két főakolitust alkalmaznak, és további hármat,
hogy az együttmiséző papot szolgálják, és hogy az áldoztatásban
segédkezzenek. Érdemes megjegyezni továbbá, hogy a hívek Lincolnban
csakis egy szín alatt áldoznak, elejét véve annak, hogy a szentmisén
kétszer annyi akolitusra legyen szükség. Ez természetesen élesen
különbözik a legtöbb egyházmegyétől, ahol a rendkívüli áldoztatókat
teljesen megszokott (rendes) módon alkalmazzák, valójában visszaélve
azzal a szándékkal, amit maga Róma fogalmazott meg erről.
Ahogy
azt korábban említettük, Lincoln szintén alkalmaz lektorokat a legtöbb
vasárnapi szentmisén. Még az 1980-as években Rembert Weakland püspök
(abban az időben Milwaukee progresszív és homoszexuális prelátusa)
nyilvánosan bírálta Lincoln akkori püspökét, Glennon Flavint, amiért
nem volt hajlandó engedni annak az innovációnak, hogy női felolvasókat
alkalmazzanak a szentmisén. Jóllehet Flavin utódja, Bruskewitz püspök
végülis engedett a nyomásnak, és lehetővé tette szolgálatukat az
egyházmegyében, a női felolvasók még mindig csak a hétköznapi és az
iskolai szentmisékre jellemzők, míg a vasárnapi és ünnepi miséken a
lektorok felolvasásai a gyakoribbak.
3. Hagyománybarát hozzáállás.
A
lincolni hívek a más egyházmegyékre nagyonis jellemző katolikus
"törzsi rivalizálás" és "liturgikus háború" teljes hiányáról számolnak
be az egyházmegyéjükből. Ez nagyrészt a Lincoln püspökei által
létrehozott légkörnek köszönhető. A hívek
csak szabályszerűen és tisztelettel végzett Novus Ordo liturgiákon
vehetnek részt, ami megakadályozza azt a rengeteg frusztrációt, amit
más egyházmegyékben nagyon sokan éreznek.
Mindemellett Lincoln
sohasem viselkedett ellenségesen a hagyománnyal szemben, amit a
hagyományhű hívek máshol túlságosan is gyakran tapasztalnak. Az 1990-es
években Bruskewitz püspök maga hívta meg az újonnan megalakult Szent Péter Papi Testvérületet (FSSP)
az egyházmegyébe, hogy egy észak-amerikai szemináriumot, a Guadalupei
Miasszonyunk szemináriumot megalakítsák, a nebraskai Dentonban. A
Testvérület a szentmisét kizárólag annak rendkívüli formájában ünnepli,
és ragaszkodik az 1962-ben használt liturgikus könyvekhez.
Jelenleg körülbelül 7 egyházmegyés pap van, akik hagyományos latin nyelvű szentmisét tartanak,
további papok jelenleg is tanulják ezt a szentmiseformát. Az
egyházmegyés szeminárium (a Nagy Szent Gergely Szeminárium) rektora
havonta egyszer maga is ezt a szentmisét mutatja be a szeminaristáknak.
Ez
pedig valószínűleg Lincoln egyik legérdekesebb oldala. A latin
szentmisét látogatók közössége nem túlságosan nagy Lincolnban. Mivel az
egyházmegye folyamatosan konzervatív állású volt, a területén sohasem
jelent meg a hagyományhű hívek részéről olyan igény, hogy a Novus Ordo
szentmiséket ismét teljesen a latin szentmisék váltsák fel. A közösség
számos tagja látogatja a teljesen Novus Ordo plébániákat is, és részt
vesznek az ottani szentmiséken is.
A
régi rítust tanuló papok száma növekvőben van, jóllehet ez inkább a
fiatal papok között jellemző (akikből az egyházmegyében rengeteg akad).
A legtöbb idősebb pap a feladatot inkább az egyházmegye FSSP papjaira
bízza, és a híveket a szeminárium vagy a Szent Ferenc plébánia ilyen
miséire irányítja. Bruskewitz, Conley, és Finn püspökök mindannyian
rendszeresen celebrálnak hagyományos latin nyelvű szentmisét az
egyházmegyéjükben.
Lincoln
egyházmegyés papjai és az FSSP papok rendkívül jó kapcsolatban állnak,
és az idő előrehaladtával ez láthatóan csak egyre jobbá válik. A Nagy
Szent Gergely szeminaristái közül vannak, akik a Guadalupei
Miasszonyunk szemináriumba járnak át, és fordítva, esti imádságokra,
testvéri összejövetelekre, és vesperásokra a régi és az új rítus
szerint egyaránt.
4. Liturgikus folytonosság.
Ahogy korábban említettük, a Lincoln egyházmegye szándékosan elkerülte azt a modern tendenciát,
hogy a laikusokat klerikalizálták azzal, hogy liturgikus szerepköröket
laikus híveknek adtak át. Az akolitusok és lektorok alkalmazásának
hála - a felolvasók és rendkívüli áldoztatók gyakori használata helyett
- az egyházmegye nem mosta el a válaszvonalat a szolgálatot végzők és a
laikusok között, avagy a szentély és a templomhajó között. Világosan
látható, hogyan erősítette ez meg a szolgáló papságot Lincolnban,
valamint a folytonosságot a római rítus két formája között.
A
megfelelő liturgikus irányultságot tovább erősítette az a mód, ahogyan
rengeteg szentmisét celebrálnak Lincolnban: a pappal a liturgikus
keleti irányba - vagyis Ad Orientem - fordulva.
Az elmúlt két évben Conley püspök maga is Ad Orientem végezte
az összes adventvasárnapi szentmisét. Emellett nyilvánosan bátorította
az egyházmegye papjait, hogy cselekedjenek hasonlóképpen.
Értesüléseink szerint a plébániakerületek 40%-a döntött úgy, hogy
követi a püspök ajánlását. Közülük több számára azonban ez nem
jelentett újdonságot, mivel a legtöbb nagy szentmisét az egyházmegyében
már így is Ad Orientem végzik.
5. Katolikus nevelés.
Jóllehet
ezt hagytuk a legvégére, sok szempontból az oktatás a legfőbb
összetevője Lincoln sikerreceptjének. Glennon Flavin püspök
elképzelése, ami lehetővé tette, hogy az
egyházmegye gyermekei megfizethető áron járhassanak katolikus iskolába,
valamint hogy hiteles katolikus nevelést kapjanak szerzetesnővérektől,
az egyházmegye küldetésének szerves része.
Bár
Lincoln katolikus lakossága kevesebb, mint 100 000 főből áll, az
egyházmegye a híveknek 27 általános iskolát és 6 középiskolát biztosít a
következő nemzedék felneveléséhez. Ennél is fontosabb, hogy a legtöbb
egyházmegyés iskola legalább 1-2 beöltözött szerzetesnővérrel, és
valamennyi katolikus iskola legalább egy pappal rendelkezik.
Ahogy
korábban említettük, a középiskolás hittanórákat kizárólag papok és
szerzetesnővérek tartják. Példaképpen, Lincoln katolikus gimnáziumában,
a Szent X. Piuszban több, mint 1200 tanuló mellett 4 szerzetesnővér szolgál (hagyományos szerzetesi ruhában), és 15 pap, akik folyamatosan csak papi ruhában láthatók.
Valamennyi újonnan felszentelt pap legalább 5 éven keresztül tanít az
egyházmegye valamelyik középiskolájában. Azoknak a papoknak, akiket
működő katolikus középiskolával rendelkező kisebb településre küldenek,
ezekben a középiskolákban szintén tanítaniuk kell.
Szemben más egyházmegyékkel, ahol iskolai szentmisét csak hetente (néhol havonta) egyszer követelnek meg, a Lincoln egyházmegyében előírás, hogy valamennyi iskolában naponta kell szentmisét tartani, a teljes iskola részvételével.
Mindezzel
együtt is, talán nincs jobb példája annak, hogy Lincoln mennyire
elkötelezett a jövő felé, mint hogy az egyházmegye iskolái működnek a
legalacsonyabb tandíjjal az egész országban. A Szent Teréz Katolikus
Iskola például mindössze tanulónként évi $100 tandíjjal működik, és
mégis virágzik, egy beöltözött szerzetesnővérrel az igazgatói székben.
Ahogy egy helyi lakos magyarázta:
"Ezek a remek, szilárd katolikus iskolák az egyházmegye alapjai, amik
folyamatosan ontják magukból a klerikusi hivatásokat, és az egyszerű,
jó katolikus híveket, köszönhetően a klerikusainknak, egyházmegyés
szolgálattevőknek, és a laikusoknak."
Miért nem figyelnek más egyházmegyék Lincolnra?
Hogy
miért nem próbálják más egyházmegyék is megvalósítani a lincolni
modellt: rejtély. Könnyű azonban látni, hogyan hessegeti ezt el
néhányuk.
Lincoln
vidéki egyházmegye. A szerzetesnővérek rendkívül magas száma segíti az
iskoláikat alacsonyan tartani a tanulók tandíját. A katolikus lakosság
viszonylagos kis száma elszigetelt környezetet biztosít, szemben az
olyan sokszínű és nagylétszámú területekkel, mint amilyen Los Angeles,
Chicago, vagy New York.
Természetesen lehetnek más okai is annak, ha Lincoln példáját látszólag figyelmen kívül hagyják.
Kétségtelen,
hogy számos püspök, pap, és laikus hívő inkább lemondana a klerikusi
hivatások nagy számáról, ha ez azt igényelné, hogy újra meghúzzák a
világos válaszvonalakat a templomhajó és a szentély között, vagy hogy véget vessenek az olyan zsinat utáni innovációknak, mint amilyenek a lányministránsok, vagy a rendkívüli áldoztatók. A
teljes egyenlőségre irányuló világi nyomást a legtöbb püspök lelkesen
magáévá tette az elmúlt néhány évtizedben. Úgy tűnik, mintha büszkeség,
félelem, vagy egy olyan program, ami nem kizárólag a lelkes
üdvözülését célozza, tartaná vissza a legtöbbjüket, hogy a
gyakorlataikat felülbírálják. Vagy talán néhány egyházmegye egyszerűen
nem akar hithű katolicizmust látni.
Csak
reménykedni és imádkozni tudunk, hogy az egyházi hierarchiában egyre
többen tekintenek majd alázatosan és figyelmesen Lincolnra, hogy
válaszokat találjanak. Létezik már sikeres példája annak, hogyan kell
ismét élő Egyházat felépíteni, és hiteles, virágzó katolicizmust
fenntartani.
Figyeljetek Lincolnra!
(Forrás: Liturgy Guy)