Nick Vujicic előadásán Debrecenben

 

Tegnap Nick Vujicic előadásán Debrecenben volt egy igen érdekes gondolat (több is, de ezen különösen sokat gondolkozom, hiába nem vagyok vallásos): az élete pillanatin keresztül mutatta be, hogyan érte el a célját. Az ő célja a hit, Isten megtalálása volt, amit egy Biblia jelképezett.

"Letette" a Bibliát az asztalkája egyik végére, és átsétált az asztal közepére, majd elkezdte mesélni az életét. A szülei szerették, elfogadták őt olyannak amilyen, azt mondták neki, hogy gyönyörű... közben lassan a Biblia felé közeledett. Majd iskolába került, ahol a gyerekek kigúnyolták, azt mondták neki:
- Belőled sosem lesz valaki... egy senki leszel, mert nincsenek kezeid, nincsenek lábaid...
- Nem lesz munkahelyed,mert ki alkalmazna egy ilyen nyomorékot...
- Nem lesz családod, mert ki menne hozzá egy emberhez, aki így néz ki...
- Egy lány sem fog veled járni, mert még arra sem vagy képes, hogy megfogd a kezét..
- Ha netalán lenne egy feleséged és születne egy gyereked, nem tudod soha megölelni, ha bánata van...

Ezek a szavak nagyon fájtak, (mondta) nem hittem a szüleimnek, már nem hittem, hogy gyönyörű vagyok... ők szeretnek... de a szüleim, nekik ezt kell mondaniuk... de ez nem az igazság... (közben hátat fordított a bibliának és lassan sétált az asztal másik vége felé... egészen addig, míg kiért a peremére... addig, hogy már majdnem leesett...) 10 évesen öngyilkos akartam lenni (folytatta) meg akartam ölni magam a kádban... teljesen el voltam keseredve... véget akartam vetni az egésznek...

Majd megkérdezte a közönséget:

- Mit csinálok, mi változott???!!!
- Látom e így a célt (háttal a Bibliának az asztal peremén)
- Nem
- Ott van e még a cél a helyén?
- Ott van.
- Változott e a szeretet?
- Nem... akik fontosak, ugyanúgy szeretnek.
- Látom e így az utat ami odavezet a célomhoz?
- Nem.
- MI VÁLTOZOTT???

Én változtam! Én fordítottam hátat! A cél bármikor elérhető, az út ami elvezet hozzá, mindig ott volt és mindig ott is lesz... de amíg háttal állok neki, se nem láthatom, se el nem érhetem... hogy tudok megfordulni és újra a célom felé haladni? ha elfogadom magam... elkezdem érezni, hogy gyönyörű vagyok, csodálatos vagyok, a szüleim, a számomra fontos emberek szeretnek... feladatom van... okkal vagyok ilyen... elkezdek példát mutatni... segíteni, bátorítani, utat mutatni másoknak... utat mutatni... de nem úgy, hogy nézd csak ott arra menjél, menjél mert képes vagy rá... hanem így: nézd csak, én is képes vagyok rá... meg tudom csinálni... igaz, hogy sok dologban különbözünk, mégis egyformák vagyunk... ha nekem ment, neked is fog... gyere velem...

Azt mondták az orvosok is, semmire nem leszek képes... nos tudok járni... a lábam helyén lévő kis szárnyacskával 32 szót gépelek percenként... úszom... szörfözök, és ejtőernyőztem már... van egy csodálatos feleségem és most 2 hónapos a gyermekünk...

SOHA NE ADD FEL!!! CSINÁLD!!! KÉPES VAGY RÁ!!!