III. A MAGYAR KÜLDETÉS
·
Csomor Lajos egyik könyvében tárgyal egy történelmi eseményt, amiről
annak idején én is hallottam, és bizony akkor, kispap létemre, nem kis
fenntartással fogadtam. Valahogy úgy voltam vele akkor, mint amikor
valaki elkezd olvasni egy könyvet a kilencedik fejezetnél, és minden
előkészület nélkül valami hihetetlennek tűnő történet kellős közepébe
kerül, vagy amikor az ember egy kirakós képrejtvény darabot vesz kézbe
és az egyik darabon egy hihetetlennek tűnő kép-részletet lát. Ez az a
bizonyos önmagában hihetetlennek tűnő “kilencedik fejezet,” vagy a
hihetetlennek tűnő kirakós darab, ami az egésznek értelmet ad,
Kovacsics Mária Natália nővér jelenései voltak a 40-es években. Azóta,
hogy a hasonlatot folytassam, az első nyolc fejezetet elolvastam, főleg
Csomor és Kocsis István írásai alapján, és az akkor hihetetlennek tűnő
ténynek ma sokkal több értelme és hihetősége van számomra. Ezért is
szükséges, hogy az olvasónak megadjam a megfelelő hátteret.
·
Mielőtt belemerülünk a jelenések, illetve látomások tárgyalásába,
ajánlatos egy rövid magyarázattal szolgálni. Az Egyház tanítása szerint
az utolsó apostol, azaz Szent János halálával a nyilvános
kinyilatkoztatások bezárultak, azaz az üdvözüléshez szükséges
tudnivalókat (depositum fidei) Isten az Egyháznak és annak tagjainak
rendelkezésére bocsájtotta. Új kinyilatkoztatásra nincs szükség.
Azonban ez nem zárja ki, hogy Isten, vagy Jézus Krisztus maga a
Szűzanya, az angyalok vagy a szentek révén ne üzenjenek az
emberiségnek. Antalóczi szerint “…azt is állíthatjuk, hogy a
magán-kinyilatkoztatás természetfeletti forrásból fakadó lelkipásztorkodás” (Antalóczi, 44 o.).
“A magán-kinyilatkoztatás jel, célja pedig a figyelem felhívása
valamilyen vallási természetű helyzetre, s egyben előmozdítja a
vallásos életet” (u.o., 45 o.). Így a jelen műben idézett
kinyilatkoztatások is a magyarság vallási életét hivatottak
előmozdítani.
Csomor
is részletesen foglalkozik a jelenések problémájával és azok
szerepéről az Egyház és a hívek életében (Csomor, Ne féljetek,…, 14-24
o.).
A
magán-kinyilatkoztatásokat nem kötelező elhinni, azok elfogadása
nélkül is lehet buzgó és eredményes lelki életet élni. Azonban
elfogadásuk ajánlott, mert az eszközök, amelyeket a
magán-kinyilatkoztatás nyújt, elősegítik a lelkiéletet, és esetenként
irányt is mutatnak. Ez a tanács természetesen feltételezi, hogy a
magánkinyilatkozás valóban természetfeletti eredetű, azaz Istentől vagy
a Szűzanyától származik. Ennek a jele általában az, hogy nem tartalmaz
ellentmondást a nyilvánosan, kinyilatkoztatott hit és erkölcs
tanaival, és az erények gyakorlását előmozdítja.
Az
Egyház segíti a híveket a magán-kinyilatkoztatások megítélésében
amennyiben megfelelő kivizsgálás után egyes jelenéseket hivatalosan
elfogad, másokat elítél, de legtöbbjét megengedi a
kivizsgálás befejeztéig. Antalóczi szerint 1830 óta hét Mária jelenést
fogadott el hivatalosan, az utolsót 1934-ben. Tehát az Egyház nem siet
a hivatalos elismeréssel.
Ez
nem jelenti azt, hogy a még el nem ismert jelenéseket nem szabad
követni. Medjugorje például világszerte ismert jelenési hely, egyházi
jóváhagyás nélkül. A magyar Erzsébet asszony, a Szeretetláng mozgalom
elindítójának a látomásai szintén várnak a kivizsgálásra és
jóváhagyásra annak ellenére, hogy az egész világon elterjedt, egyházi
jóváhagyással, a Szeretetláng mozgalom. Vagy a már említett Natália
nővér jelenései még mindig várnak a kivizsgálásra, de az egyik üzenetet
még a Szentatya is komolyan vette.
Natália
nővér szerint Jézus azt kérte tőle, hogy mivel Ö a Világ Királya,
Édesanyját tiszteljék a Világ Királynőjeként. XII Pius pápa el is
fogadta a kérést, és 1942-ben felvette Mária címei közé a Világ
Királynője címet. Ez csak úgy történhetett, hogy a Natália nővérnek
adott üzenet után az Egyház átvizsgálta a Hagyományt és megállapította,
hogy bár ez eddig elkerülte mindenki figyelmét, a Hagyomány
megerősítette a Szűzanya kérését, illetve Natália nővér javaslatát,
Mária valóban a Világ Királynője.
Ezzel
kapcsolatban érdekes megjegyezni, hogy a Montreali főegyházmegye
bazilikájának a nevéhez, ami eredetileg Szent Jakab apostolról volt
elnevezve, 1955-ben hivatalosan hozzáadták Mária, a Világ Királynője
címet, és a főoltár mögé egy Mária szobrot állítottak, ami a Szűzanyát
mint A Világ Királynőjét ábrázolja.
Később
Jézus azt kérte Natália nővértől, hogy Szent István felajánlását
elfogadva, a Világ Királynőjének székhelye Magyarországon legyen és a
budai hegyekben a Norma-fánál, Szent Anna kápolna mellett, építsenek
kápolnát Neki mint a Világ Királynője. Ennek a kápolnának tervét
Natália nővér látomásban kapta meg Jézustól. Mindszenty Hercegprímás Úr
jóváhagyta egy ilyen Engesztelő Kápolna tervét amelyet egy
építészmérnök készített el a nővér látomása alapján (Csomor, Őfelsége…
293 o,.; Natália Nővér, 179-232 oldalak). Azonban sajnos, a háború
miatt az alapok lefektetése után abbamaradt az építkezés, és csak a
90-es években alakult újra a bizottság, azonban a szükséges anyagi
támogatás a mai napig nem valósult meg.
Csomor
szerint Natália Nővér “volt az első olyan magyar látnoknő, aki a
magyar nemzet kiválasztottságáról és a Magyar Szent Korona üdvtörténeti
szerepéről és kapott előremutató tanításokat (külföldiek korábban is
voltak).” Az Engesztelő Kápona kérésével nem ér véget a Korona
misztériuma és a látomások folytatódtak. (Csomor, Ne Féljetek…, 18
oldal) és Natália nővér nem volt az utolsó. 90 éves korában, 1992-ben
bekövetkezett halála nem vetett véget a Jézusi üzeneteknek a magyar nép
küldetését illetően. Csomor szerint “1956 decemberében kezdte látnoki
működését Klein Antalné született Keller Franciska, aki az Atyától, a
Fiútól, a Szentlélektől és Szűz Máriától kapott üzeneteket az
Oltáriszentség tiszteletéről, a magyarság küldetéséről (u. o.).
Azonkívül
“az 1960-as években kezdte üzenetközvetítő, engesztelő működését a
magyar Erzsébet asszony, aki az azóta világszerte elterjedt
Szeretetláng-mozgalmat elindította” (u.o.). Azonkívül VI Pál pápa és
negyven bíboros fogadta Rómában Erzsébet asszonyt, hogy átvegyék tőle a
Szent Szűz ajándékát, a Szeretetlángot (Antalóczi, 78 o.).
1993
április 25-én Jézus Takács Zoltánné Rogács Mária (Marika) nevű,
Sükösdi munkásasszonyt szemelte ki az üzenet folytatására. Dr. Endrey
Antalnak látogatása során Marika többször megismételte az üzenetek
lényegét: “Ez a kicsi ország lesz az egész világ engesztelése” (Endrey,
Jézus Krisztus Sükösdön, 7. o.).
Dr.
Molnár Gyula jogtudor és hittudós, az egyházjogilag illetékes helyi
ordinárius, Dankó Laszló Kalocsai Érsek tudtával vizsgálta a sükösdi
jelenéseket és külön könyvben összegezi véleményét (A magyar énekek
éneke—a sükösdi jelenség, 1995). Itt érdekes megjegyezni, hogy Asztrik
kalocsai érsek hozta Szilveszter pápától a Koronát, és Sükösd nemcsak a
kalocsai érsekség területén van, hanem Asztrik késői utódját, a néhai
Dankó Érseket, annyira érdekelte a korona misztériuma, hogy ő irta az
előszót Szigeti István mindkét könyvéhez, A Szent Korona titka, és a
Szent Korona magyar titka cimű könyvekhez, és ő volt a Szent Korona
Lovagrend alapító és első egyházi elöljárója (e sorok írásakor az
elöljáró Dr. Gyulay Endre Szeged-Csanádi megyéspüspök).
Molnár
Gyula több sükösdi jelenésből is idéz, ahol Jézus a Koronáról beszél,
például hogy annak “köze van Hozzám...” (1993 augusztus 19, Szent
István ünnepe előtti nap, es 1995 szeptember 9-én, 36-8 o.). Mindkét
jelenésben megismétli hogy a magyaroknak hivatásuk van! Az 1993-as
jelenésben megnyugtat bennünket, hogy “a Szent Korona működőképes,” és
buzdítja a nemzet tagjait az imádkozásra, engesztelésre.
Marika
asszonynak egy későbbi jelenésben Jézus még pontosabb a
működőképességgel kapcsolatban. Még a következő első királykoronázás
előtt vissza kell helyezni az eltávolított (lásd Csomor, Ne féljetek,
346) Mária képet a Szent Koronára, a gyöngycsüngőkkel, hogy eredeti
hatékonysága visszaálljon. (Csomor, Ne féljetek, 373 oldal). Előtte
Jézus természetesen tudatja majd Marikával, hogy hol találják meg a
Mária képet és a gyöngyöket (U.o., 346.)
Ez
a “működőképesség” nem csak azt jelentheti, hogy a Szent Koronával
való koronázás ma is megadja a koronázással járó külön kegyelmet és
külön segítő angyalt (megjegyzem, a világon egyetlen másik koronáról
sem mondhatják ezt el). A működőképességet mi, amerikai magyarok is
teljesen félreértettük, mikor elleneztük, hogy Carter elnök hazaküldje a
koronát a rendszerváltozás előtt! Utólag be kell ismerni, hogy mi sem
értettük a Korona működőképességét. Mi, a legjobb szándékkal, a kocsit
kötöttük a ló elé, mikor a változást vártuk, míg a Korona a Knox
katonai erődítményben volt bezárva! A Koronának otthon volt a helye,
hogy működőképessége folytán elősegítse a rendszer összeomlását.
Carternak igaza volt, mikor isteni sugallatra vagy saját jószántából
hazaküldte a Koronát! Viszont tiltakozásunkkal annyit elértünk, hogy
Carter elnök megígérte, hogy figyelemmel kíséri a korona sorsát, és nem
engedi, hogy a Szovjetek elrabolják a Koronát, független, keresztény
nemzeti létünk jelképét.
És
itt következik a fentebb például említett “kilencedik fejezet”
hasonlat, aminek csak az előzmények illetve háttér ismeretében van
értelme és szavahihetősége. 1945-ben Jézus ezt mondta Natália Nővérnek:
“... Leányom, pár évvel ezelőtt Királyról, Koronáról ígérve szóltam,
amely áldást, kegyelmet jelent a magyar jövőnek...” 1995-ben azt mondta
Marikának, hogy “a Szent Korona nemzeti kincsetek, amely közel van
hozzám...”
Mind
Natália nővér, mind a sükösdi jelenések az engesztelést sürgetik:
Jézus Magyarországnak nagy szerepet szán a világ sorsában, mint a
világengesztelés (egyik?) központja (Molnár, 33-5 o.).
Sajnos,
az emberiség nem veszi komolyan az engesztelés kérését, pedig az sokat
segítene nemcsak a természetfeletti síkon, de még természetes napi
problémáinkon és fájdalmainkon is.
A magyarok angyala?
Bár
sokan hisznek a jelenésekben, mint Fatima vagy Lourdes, de hogy
Jézusnak vagy a Szűzanyának van ideje a magyarokkal törődni, és hogy a
magyar népnek különös szerepe lenne Jézus terveiben? Kicsit
hihetetlenek tetszik. Hát, meg amikor olvassa az ember Jézus szavait,
hogy “Nagy jövő vár Anyám országára, s általa az egész világ kegyelmet
nyer.”
Azonban
Isten nemcsak egyéneket teremtett, hanem nemzeteket is. XII Pius
első enciklikájában, Summi Pontificatus, elismeri a nemzetek
jelentőségét a világtörténelemben. A zsidóság mint az Ószövetség
kiválasztott nemzete különösen fontos szerepet játszott az
üdvösségtörténetben. Miért ne választhatott volna Jézus egy másik
nemzetet amely engeszteléssel előkészíti a második eljövetelt?
Dr.
Zakar András, Schütz Antal Dogmatikájára hivatkozva megjegyzi, hogy
“jól megokolt és eléggé egyetemes nézet, hogy egyes népek és egyházak
élén egy vagy több angyal áll” (36 o, v. ö.: Schütz, DOGMATIKA, I. m.:
485-511). Dr. Pascal Parente, egy amerikai katolikus hittudós tanár,
ószövetségi idézetekkel bizonyítja, hogy a nemzeteknek vannak külön
őrangyalai (BEYOND SPACE; A BOOK ABOUT ANGELS, 1973, 119-24 o.).
Parente még Szent Tamásra is hivatkozik, aki szintén foglalkozott ezzel
a kérdéssel, hogy nemzetek közti háboruk alkalmával vajon a nemzetek
őrangyalai is háborúznak-e egymással (Summa, I. Q.113 Art. 8), és idézi
Damaszkuszi Szent Jánost, aki szerint angyalok “őrzik a földet és a
nemzetek felett ülnek, ahogy a legfőbb Teremtő kijelölte őket” (De Fide
Orthod. II, 3). Parente talál az újszövetségben is utalást népek
angyalaira. Szerinte Szent Pál látomásában az idegen aki meghívta Pált
Macedóniába téríteni (Csel.16:9) Macedónia angyala volt. Végül Parente
megjegyzi, hogy Szent Tamás és több más hittudós szerint bizonyos
hivatalokat betöltő személyek saját őrangyalaikon kívül amelyek
születésüktől hozzájuk vannak rendelve, hivatalba lépésükkor külön
angyalt kapnak, “akik segítik őket a kormányzásban és a rájuk bízott
emberek gondviselésében.”
Tehát
ha a nemzeteknek lehetnek őrangyalai, miért lehetetlen, hogy Isten
közvetlen, vagy őrangyalai áltál törődjön és esetenként üzenjen
látnokok által egyes nemzeteknek. Azonkívül, ha már volt egy
kiválasztott nép egy bizonyos megbízatással, miért ne választhatna
Isten egy másik népet egy másik feladatra? Sőt, a megváltás
egyetemességét figyelembevéve, elvárható, hogy ha Isten valóban választ
ki egy népet Jézus utolsó eljövetelének előkészítésére, az új
kiválasztott nép ne a régi, ószövetségi nép legyen, amelynek küldetése a
megváltással befejeződött.
Don
Gobbi, egy olasz pap, állítólag szintén kapott látomást 1981 augusztus
16-án, Szent István napján, amiben Mária a magyarokról szólva tett
bizonyos, Natália nővéréhez hasonló ígéreteket (l. Molnárfi, 46 o,
Őfelsége... 308 o.). Gobbi Atya jelenése szerint a Szentatya is tud
arról, hogy “Isten tervében különlegesen fontos helyet foglal el egy
nép...” és itt Magyarországra hivatkozott. Így nem meglepő, hogy mikor
II. János Pál pápa először Magyarországra látogatott, kérte a
magyarokat, hogy ne feledjék el, ne adják fel különleges küldetésüket!
Itt
megjegyzendő, hogy Fr. Gobbi látomásainak angol nyelvű kiadásában ez
az idézet nem szerepel, és a mozgalom amerikai vezetője, Fr. Albert
Roux nem tud arról, hogy 1981 aug. 16-án Fr. Gobbinak lett volna
jelenése. Az angol kiadásban az egyedüli jelenés amelyben a Szűzanya
megemlíti Magyarországot 1990 augusztus 22-én volt egy budapesti papi
gyűlés (coenaculum) alkalmából (lásd a függelékben). Ebben a Szűzanya
elismeri, hogy Szent István felajánlása alapján ő Magyarország
Királynője, és “ezekben az években egyre jobban fogja Anyai és
Királynői szerepét gyakorolni.”
Érdekes
megjegyezni, hogy ugyanebben a látomásban a Szűzanya kétszer is
hivatkozik az egész világra: “Mutatom nektek az utat amelyet járnotok
kell, hogy minden nap éljétek a Szeplőtelen Szívemnek való felajánlást
amelyet tettetek, és legyetek fénysugarak amely a nagy sötétségbe
világít, bejelenteni a világnak Szeplőtelen Szívem közeli győzelmét…
“Én vagyok a Szeretet Királynője. Ezért
hívlak benneteket, papokat, és rajtatok keresztül minden hívőt, hogy
szentelje magát az én Szeplőtelen Szívemnek. Így valóban birtokomba
tudom venni életeteket és Szeplőtelen Szívem egész világon való
győzelmének eszközévé tudlak tenni benneteket. Ti vagytok a fénysugár,
amely Szeplőtelen Szívemből sugárzik Magyarországra, amely oly sok
próbát kiállt.”
Ezzel
Magyarország illetve a magyar nemzet különös hivatásául az egész
világra szóló küldetést jelöl ki. Ez a jelenés annál is érdekesebb,
mert nem magyar, hanem olasz látnoknak, a Máriás Papok Mozgalma
alapítójának adott jelenésben mondta a Szűzanya, és a könyv amiből
kimásoltam angolul 1998-ig 18 kiadásban, közel egy millió példányban
jelent meg Amerikában, más nyelvű kiadásokról nem is beszélve. Tehát az
üzenet máris világszerte ismert, és a világ joggal elvárhatja tőlünk,
hogy a ránk bízott feladatnak megfeleljünk!
A
fontos szerep az 1992-ben elhunyt Natália Nővérnek adott ígéret
szerint valószínű a végső napokra vonatkozik, vagy legalább is lehet a
Második Eljövetelre gondolni. Natália nővér ezt az üzenetet kapta:
“Ahogy a megváltás a betlehemi istállóban kezdődött, úgy az én nagy
művem, a bűn eltörlése, a lelkek megszentelődése, a Sátán leverése és
győzelmem Magyarországról indul el. És ennek kezdete a Világ Királynője
ünnepének, szeplőtelen Édesanyám tiszteletének bevezetése és
megtartása” (l. Csomor, Őfelsége, 291; Natália nővér, 79 o.). Az
1987-es Gobbi látomás szerint pedig “az Úr Jézus előre megmondta, hogy a
változások Magyarországról fognak elindulni: Nekem ezzel az országgal
terveim vannak. Papok és hívek engeszteljenek, ennek illata áradjon el
az egész világon...” (l. magyar nyelvű gépelt kéziratot amelyet Don
Gobbi elismert mint a látomás hűséges leírása.)
Dr.
Molnárfi megjegyzése szerint “kétségtelen, hogy (ez) a tanúságtétel
nem a hitletétemény része. Mégis figyelmet érdemelnek, mert ugyanúgy
illenek a történelem folyamatába, mint Máriával, a Magyarok
Nagyasszonyával kapcsolatos hivatalos egyházi megnyilatkozások”
(Molnárfi, 47 o.).
A Boldogasszony védelme alatt
1989
március 10-én így szólt Mária asszonyhoz az Istenanya: “Ne félj,
gyermekem! Megmentem országotokat a nagy borzalmaktól! Ez a kis ország
egy kis sziget lesz a világ tengerén. Megvédelmezem, népemet!
Ráborítottam védő palástomat egész országtokra, mert ez az ÉN
ORSZÁGOM!” (Molnárfi, 114 o.).
1992-ben
Lourdesi zarándoklata alatt, hasonló üzenetet kapott: “Kislányom, már
többször megígértem neked, hogy Magyarország különleges védelmem alatt
áll annak ellenére, hogy nem érdemlitek meg. Az Atya nekem adta
országtokat… ne nyugtalankodj, gyermekem, megvédelmezlek titeket a
pusztulástól. Jövőtök és a szenvedéstek mértéke azonban tőletek függ, a
ti engeszteléstektől” (Horváth Mária, IV, 32 o.). Majd egy évvel
később Jézustól kap hasonló üzenetet: “Édesanyám országa az én országom
is. Megkímélem a vérontástól, a nagy erőszaktól, megmentem a
pusztulástól…” ( u.o. 34. o.)
Ha
egy lépéssel tovább megyünk, ezek az üzenetek és az ígért küldetés jól
illenek mind nemzetünk, mind a Szent Korona misztikus történelméhez.
Ha
kicsit tüzetesebben megvizsgáljuk hazánk történelmét, érdekes
szabályszerűséget találunk. Ahogy Isten az Ószövetségben, a sok
megpróbáltatás és viszontagság ellenére, mindig megvédte választott
népét, Izraelt, és elpusztította ellenségeit, így megvédte nemzetünket
is.
Tóth
János Nyerésre állunk című könyvének “Ne bántsd a magyart mert
ráfizetsz” című fejezetében vizsgálja ezt a jelenséget. Így foglalja
össze tapasztalatát: “…valamennyi velünk összefüggésbe hozható
nagyhatalmi törekvés hanyatlása-kudarca akkor következik be, mikor az a
magyarságot megkísérli leigázni, vagy ezt már meg is teszi” (186 ff.
oldalak). Például felsorolja a III Henrik és a magyarok közti
konfliktust, a tatárjárást, török hódoltságot, a Habsburg uralmat,
Anglia és Franciaország gyarmatbirodalmának elvesztését Trianon után, a
náci Németországot, a Szovjet megszállást, a kis Entente országokat,
és hazánk, ha megcsonkítva is, de mindezt átélte. A Trianonban
megjutalmazott országok közül csupán Románia nem bomlott még fel, de
Toth János szerint, és a történelem tanulsága alapján, jó lesz, ha ők
sem provokálják a magyarokat. Még az EU-ra, a Valutaalapra és a
Világbankra is lehet vonatkoztatni ezt a szabályt, és a szerző szerint
jó lesz, ha ezek az intézmények is vigyáznak, mielőtt kikezdenek
Magyarországgal.
Emberi
szemmel nézve nincs értelme ilyen feltételezésnek. Érdekes, hogy Tóth
mégis csupán emberi szemmel fedezte fel ezt a törvényszerűséget, és
“olyan gondolatok vetődnek fel (benne) amelyek hasonlítanak a babonás,
vagy legalább is ismeretlen erők működésének feltételezésére” (186 o.).
Azonban ha figyelembe vesszük az Izrael történelmével húzható
párhuzamot, és a látomásokban hangsúlyozott küldetést, akkor mindennek
van értelme: a magyarokat támadhatják, az országot kizsákmányolhatják, a
nép nyomoroghat, de a magyar nemzet nem tűnhet el, nem pusztulhat el a
történelem színteréről, amíg küldetését be nem teljesíti, azaz a
második eljövetelig. Nem mi győzzük le sokkal hatalmasabb
ellenségeinket, hanem az Isten angyala, ahogy az ószövetségben is
megtörtént.
Isten
különös oltalmát nem Tóth János látta meg először. Mint ismeretes, II
József, a “Kalapos Király,” nemcsak hogy nem koronáztatta meg magát,
hanem a Koronát is elvitette Bécsbe. A hivatalos ok szerint a Pozsonyi
várat, ahol a Korona volt, tataroztatni kellett. Azonban az sincs
kizárva, hogy a király félt, hogy talán lázongó magyarok mást
megkoronázhatnak. Csupán közvetlen halála előtt, 1790-ben szállították
vissza a budai Várba. Hoffer Ede, korabeli megfigyelő imígy írta le
naplójában a Korona és kíséretének Bécsből való kivonulását: “Ezen
alkalmatossággal véghetetlen nép csődült össze Bécsben, kívánván a
korona eltávozását szemlélni, annyival inkább, hogy a nagy drágaságnak
magok a németek azt az okát adták, hogy az Isten a magyar korona náluk
lételéért veri őket” (Hazánk és a külföld, 1867 április, közölte
először).
Ezt a szellemet fejezi ki Horthy Miklós portugáliai sírkövén a Szent Páli idézet is:
“Üldöztetünk de el nem hagyatunk,
Tiportatunk, de el nem veszünk.
Szt. Pál, II, 49. (2)
Isten áldd meg a magyart!”
(Nagy N. János megjegyzi, hogy az idézet helye helyesen: Szt. Pál, Korint. II, 4:9; lásd 89-90 o.).
A
gyakran prófétai meglátással bíró Petőfi csak Ausztria vesztét jósolja
meg, de Tóth meglátása alapján Petőfi jóslata többi ellenfelünkre is
érvényes lehet. Petőfi imígyen írt, szintén Izraellel húzva párhuzamot:
“Miként elpusztult Jeruzsálem,
El fogsz pusztulni Ausztria,
S mint Jeruzsálemnek lakói,
Földönfutók lesznek császárjaid,
Földönfutók és üldözöttek!
Készüljetek,
Ti felfuvalkodott félistenek,
Az óra kondul, s futnotok kell,
Hogy el ne zúzzanak
Az omló trónus romjai...
Ott veszni nem szabad tinéktek,
Tinéktek élni, hosszan élni kell a
Bukás után
Nyomorban, végtelen nyomorban!
Hiába mossátok kezeiteket,
Ti Poncius Pilátusok,
Ámíthatjátok a világot, de lát az isten s ismer benneteket,
S nincs számotokra többé kegyelem…”
(részlet Petőfi, Ausztria c. mindig aktuális verséből).
Még
Orbán Viktor Miniszterelnök is felfedezte ezt a történelmi
törvényszerűséget, mint azt Sisa István idézi Magyarságtükör
című könyvében:
“Még
csak tegnapelőtt volt, hogy az Oszmán Birodalom zászlaja lengett Buda
várán. S hol van már az a birodalom? Szinte csak tegnap volt, hogy az
osztrák császár az orosz cár segítségével vérbefojtotta
szabadságharcunkat. S hová lettek azóta a cárok? Csak néhány perce,
hogy a világtörténelem utolsó kolosszusa végigcsörömpölt lánctalpaival
fővárosunk utcái. S hol van már az az ország, amely ezt megtette
velünk?
“A víz szalad, a kő marad…
”A
történelmi csapások soha nem roppantották meg a magyarság gerincét:
végig ugyanaz a szabadságvágyó és alkotó nemzet maradt. Bár a
szörnyűségek megviselték derűlátásunkat, nem csonkították meg
életkedvünket, jövőbe vetett reményünket, hajóröptető hitünket.” (Orbán
Viktor, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, “Üdvözlet a külföldi
magyarságnak”).
Kocsis
István Tóth Jánostól függetlenül jutott el hasonló következtetésre,
egyben megadván a magyarázatát illetve okát a magyarság
fennmaradásának: “… itt van a nemzet fennmaradásának titka… Addig
Magyarország mindig talpra ált, amíg a magyar nemzet
képviselői – akármilyen pártiak – tiszteletben tartották a Szent Korona
tanát, eggyé tudtak válni a Szent Korona misztériumában…” (Kocsis
István, Magyarország Szent Koronája, II, Budapest, Püski, 2001, 11 o.).
Jézus
ezt így hozta Natália nővéren keresztül tudomásunkra: “Más országok is
felajánlották magukat nekem, de örökségem csak ez az egy ország.
Történelmében megjárta a keresztutat, de soha el nem pusztul” (Füzér,
353 oldal). Natália nővéren keresztül korábbi ígéretét ezzel az
üzenettel egészítette ki Jézus: “Szeretném minden magyar ház kapujára
arany betűkkel írni ezen szavakat: Magyarország tisztul, de nem pusztul
el” (Natália nővér, 103 o.)
Mária
asszony szerint pedig Jézus ezt üzente: “Vissza kell mennünk a
történelem múltjába és világossá válik, hogy a századok során mi minden
történt ezzel a kis néppel, és mégis megmaradt. Eddig nem tudták
széttörni és szétzúzni, mert édesanyám palástja óvott benneteket.
Imádkozzatok az irgalomért és engeszteljetek” (Dr. Molnár, 37 o.).
Mindezt
szinte összegezi Csomor mikor ezt írta a Magyar Koronás Címer
jelentéséről: "A négy folyó vidékéről származó Turul nemzetség apostoli
királysága, amely Isten földi országa, Szűz Mária tulajdona és Isten,
valamint Szűz Mária különleges védelme alatt áll, és fennmarad az
utolsó ítéletig" (Őfelsége … 584 oldal).
Figyelembe
véve, hogy a Magyar Nemzet küldetése a Szent Koronával kapcsolatos, az
már meg sem lep bennünket, hogy Koronánk is annyi hányatáson,
veszélyen ment keresztül, és másfél évezreden át megmaradt épségben,
csupán néhány képet cseréltek ki rajta, és legfeljebb a tetején
levő kereszt ferdült el. A hagyomány szerint állítólag Nagy Károllyal
eltemették, Ottó a lengyeleknek ígérte, számtalanszor ellopták,
elásták, elzsákmányolták, túszul tartották, Kún Béláék el akarták
árverezni, majd az oroszok elől Amerikába menekítették, hogy csak
néhány viszontagságot említsek.
Ugyanakkor
megnézhetjük Európa többi országaiban használt koronák sorsát. Tóth
Endre tanulmánya (“Európai uralkodó koronák”) szerint Magyarországon
kívül a középkorban csak a Német-római Birodalomban és a Cseh
Királyságban használták ugyanazt a koronát többször. Spanyolországban
és Portugáliában nem volt általános a koronázás, azonkívül sem Viktor
Emmánuelt, az egyesült Olaszország első királyát, sem János Károly
spanyol királyt nem koronázták meg. Angliában és Oroszországban gyakran
készítettek új koronát a koronázáshoz, és ahhoz az előző korona
ékköveit használták fel, tehát lényegében megsemmisítették a régi
koronát. A francia korona és uralkodó jelvények a Forradalom alatt
megsemmisültek. A lengyel koronázási kincseket a poroszok 1795-ben
elrabolták majd azok is megsemmisültek. A többi országok koronázási
kincsei közül egynek sincs a magyar Szent Koronához hasonlítható múltja
és szerepe.
Akárcsak a magyar nemzetet, a Szent Koronát is valami természetfeletti erő látszik védeni.
Engeszteljetek…
Ezeket
a jelenéseket és ígéreteket nem nehéz félremagyarázni. Vannak, akik
nem veszik maguknak a fáradtságot, hogy megértsék az “engesztelés”
teológiai fogalmát, vagy legalább felüssék az értelmező szótárt és
megkeressék az “engesztelés” szó jelentését. Ezért úgy veszik a Szent
Korona mozgalmat mintha a sült galambot várnánk, hogy a szánkba
repüljön.
Így
például ezt írja egy hazánkfia a Korona tisztelettel kapcsolatban:
“Komolyan aggaszt az utóbbi évtized erőltetett Szentkorona kultusza…. a
meggyőződés alapja kellő tájékozottság kell legyen, nem pedig illúziók
kergetése és jámbor reménykedés. A korona kultusza szerintem
eltévelyedett a reális földönjáró élettől az Egektől elvárt segítség
reményteljes útjára, a csodavárás szellemében. A kocsit fogta a lovak
elé, és megfeledkezett az ősi magyar mondásról: “segíts magadon, és az
Isten is megsegít” (Palotás Pál, “Szövetségek szövetsége,” KAPU, 2002, április).
Nos,
a Szent Korona tisztelet és a velejáró magán-kinyilatkoztatások nem
csodavárás, nem illúziók kergetése, hanem egy, a “földönjáró életnél”
valóban magasabbrendű értékrendben gyökerező, a kilátástalan jövő
helyett reményt nyújtó fénysugár a Magasságból.
Ez
a küldetés nem jelent a magyarság számára sem kényelmet és jólétet,
sem valamiféle világuralmat! Az isteni küldetés csupán annyit ígér,
hogy az ország a jövőben is túléli a reá váró nehézségeket, mert Isten a
természetfölötti rendben óriási feladatot rótt nemzetünkre:
engesztelnünk kell. A szótár szerint az “engesztel” jelentése valakit
arra rávenni, hogy béküljön ki illetve bocsásson meg. A mi szerepünk
ezek szerint az emberiség és Isten közti természetfeletti viszony
helyreállítása terén van.
Minden
hazánkkal kapcsolatos jelenésnek központi eszméje az engesztelés.
Antalóczi Lajos, a magánlátomásokról szóló hézagpótló művében jegyzi
meg Natália nővér lelkinaplójáról, hogy az “bár sok kérdőjelet vet fel,
de az alapkoncepciót, az engesztelés gondolatát, amit az égiek
elvárnak, természetfeletti eredetűnek kell mondani” (Antalóczy, 159
o.). Az engesztelés szorgalmazásáról eddig is feltételeztük, hogy az
természetfeletti, igy most azt hangsúlyozzuk, hogy ez volt Natália
nővér jelenéseinek közös alapvonala. De ugyanezt elmondhatjuk a sükösdi
jelenésekről és Horváth Mária látomásairól is, aki által például ezt
üzente a Szűz Anya 1985 nyarán: “Tudjatok kiengesztelni és
kiengesztelődni. EZEN MÚLIK MINDEN.… ne késlekedjetek tovább! A Béke
Fejedelme ajtótokban áll. Ö nem kér mást, csak azt a szeretetet amivel Ö
árasztotta el a Földet. Kérem, hogy vezessetek be mindenhol ENGESZTELŐ
IMAÓRÁKAT az egész emberiség megmentése érdekében!” (Horváth Mária,
IV, 17 o.).
Horváth
Mária asszony így számol be egyik 1988-ban történt jelenésről: “Az
Istenanya gyakran kért, hogy figyeljünk fel országunk feladatára,
nevezetesen az engesztelésre. Figyelmeztetett rá, hogy országunk az
Övé, hiszen Szent István neki ajándékozta, neki ajánlotta. Így
boldogsággal töltött el a tudat, hogy (Paskai) bíboros atya 1988
augusztus 20-án ismét felajánlotta a Magyarok Nagyasszonyának” (Horváth
Mária, I., 113 o.).
A
negyvenes években a Natália nővérnek adott, engesztelésre
buzdító üzenetek hatására a közismert Dominikánus teológus, dr. Horváth
Sándor O.P. külön tanulmányt irt az engesztelés teológiájáról, hogy
segítsen az engesztelés fogalmát "elhelyezni teológiai
szemléletünkben." (393 o.).
Horváth
először megkülönbözteti az igazságos rend visszaállítását azaz az
elégtételt, és a szeretetből fakadó engesztelést. Isten megsértése oly
súlyos tett, hogy mi azért saját erőnkből soha nem tudunk elégtételt
adni. Ezért jött el Jézus, az Isten Fia, hogy méltó elégtételt nyújtson
nevünkben. Így az Ö elégtételéhez csatlakozva, kell, hogy felajánljuk
engesztelésünket.
Az
"engesztelés" általános fogalma olyan bonyolult, hogy más nyelvekben
egy szóval nem is lehet kifejezni. "Az engesztelés jelenthet megbékélés
elérésére irányuló folyamatot, jelentheti ennek megvalósító okait és
eszközeit, de jelentheti a kiegyenlítődés, a kibékülés állapotát, a
reconciliátiót is" (u.o.). Az engesztelést valamely rendellenesség
illetve sértés teszi szükségessé. Az Isten-ember viszonyban három féle
megsértésről beszélhetünk: az eredeti bűn, az egyéni bűn, és az egyéni
bűnök összessége.
Az
eredeti bűnben az ősszülők engedetlensége miatt egy rend-ellenes
állapot állt be Isten és az emberiség közt, és elvesztettük az eredeti
kegyelmi állapotot. Azonban Isten megígérte a Megváltót, aki halálával
megszabadított bennünket Ádám bűnének bizonyos következményétől és a
keresztséggel visszakerülünk a kegyelmi állapotba.
Azonban
az emberi természet bűnrehajló lett, és szabad akaratunk révén bűnt
követünk el. Ezt az egyéni bűnt Isten megbocsájtja a gyónás
szentségében, azonban a rend teljesen nem áll vissza. Ezért sürgeti az
Egyház az engesztelést. Így például Horváth idézi a tridenti mise
ádventi kántorböjt szerdájának a Csendes imádságát (Secreta) amelyben
az Egyház meg is nevezi az engesztelés egyik formáját és annak célját
is: "Kérünk, Urunk, legyen előtted elfogadott böjtölésünk: s annak
engesztelő ereje tegyen minket kegyelmedre méltóvá és vezessen el az
örök életre." Mint látjuk, az engesztelés folyamatának fontos része
nemcsak az engesztelő szándéka, hanem az is, hogy az engesztelendő el
is fogadja az engesztelési áldozatot, és igy a kölcsönös szeretet
viszonya visszaálljon.
·
Az emberiség által elkövetett bűnök együttesen még jobban megsértik
Istent, annál is inkább, mert az emberiség nagy része egyáltalán nem
hajlandó engesztelni. Ezért nem csak az Egyház, hanem a jelenések révén
Mária is kéri tőlünk az engesztelést. Ezért kérte a Szűzanya Natália
Nővértől, hogy építsünk Engesztelő Kápolnát, Horváth Máriától
engesztelő imaórát sürgetett, és többször is kért engesztelést a világ
bűneiért.
Mivel
az engesztelés szeretetből fakad, többféle képpen is ki lehet ezt a
szeretetet fejezni. Legnyilvánvalóbb módja az engesztelésnek valami
önkéntes áldozatot hozni, mint böjtölés, imádság, munka vagy szenvedés
vállalása, anyagi áldozat, stb. Azonban úgy is lehet engesztelni, hogy
az elkerülhetetlent felajánljuk Istennek a magunk, a család, a nemzet
vagy ez emberiség bűneiért. Ahelyett, hogy Istent káromolnánk a
szenvedésért, ajánljuk fel áldozatul. Minél többet szenved valaki,
annál több alkalma van az engesztelésre.
Ez
áll nemcsak az egyénekre, hanem nemzetekre is. Láng Szigfrid atya, egy
osztrák szerzetes (Szent Kereszt Rend) magyaroknak tartott
lelkigyakorlataiban a magyarság öt sebéről beszél, és ezek közül
Trianon a legfájdalmasabb. Azonban az 1920 június 4-i dátumnak Szigfrid
Atya szerint külön jelentősége van. Ez volt Jézus Szive hónapjának
első pénteke, és Jézus Szíve ünnepe. A régi, Szunyogh Xavier Ferenc O.
S. B. féle latin-magyar misszále kéri, hogy "Jézus szentséges Szívének
ünnepén, ha csak lehet, járuljunk szentáldozáshoz, engesztelésül azon
bántalmakért, amelyekkel az Isteni Szívet a legméltóságosabb
Oltáriszentségben illetik…"
Ebből
Szigfrid atya azt a következtetest vonja le, hogy Isten azt várja
nemzetünktől, hogy bár dolgozhatunk a Trianonban elkövetett
igazságtalanság helyreállításán, amíg az meg nem történik, ajánljuk fel
a Trianon okozta szenvedést és megpróbáltatást nemzetünk és az
emberiség bűneiért.
A
természetes és természetfeletti rend misztikus viszonyából kifolyólag,
az engesztelés, illetve a szenvedés engesztelésül való felajánlásának a
természetes rendben is lehetnek következményei. Nem csak élettani és
lélektani, de természetfeletti tényezők is befolyásolhatják az ember
fájdalomérzetét. Így pl. előfordulhat, hogy a Sátán megsokszorozza a
lyukas fogban kiálló ideg által okozott fájdalmat, remélve, hogy
ezáltal majd kiprovokálja, hogy ezért a fájdalomért Istent káromoljuk.
Na, most ha a fájdalmat felajánljuk engesztelésül Isten dicsőségére, a
Sátán ezt nyilván nem akarja, tehát a fájdalom csökkenik.
Ugyanez
állhat Trianonra is. Mikor Isten megengedte, hogy Trianonban a pokol
erői összefogjanak nemzetünk ellen, és ezzel mérhetetlen szenvedést
okozzanak egy ősi keresztény nemzetnek és azt a megsemmisülés szélére
taszítsák, a Sátán elvárja, hogy ezért Istent káromoljuk. Képzeljük el,
ha mindezt nem csak Job-i türelemmel vesszük, hanem felajánlanánk
engesztelésül, egyrészt mekkora kegyelem-áradatot eredményezne ez
hazánknak, másrészt, mekkora csalódás lenne a Sátánnak!
Ugyanez
áll a jelenlegi helyzet okozta nehézségekre és szenvedésekre is. Ez
persze nem jelenti, hogy ne tegyünk meg mindent lehetőt a szenvedés
csökkentésére, hanem viseljük engedelmesen az elkerülhetetlent, és
ajánljuk fel a bűnökért engesztelésül.
Vagy
képzeljük el, ha kórházainkban szenvedő betegeinknek csak a fele is
felajánlaná elkerülhetetlen szenvedését, egyrészt mennyivel kevesebb
szenvedést okozna a Sátán, másrészt Isten mennyi kegyelmet árasztana
nemzetünkre. Mikor a Szűzanya először kérte az engesztelést Natália
Nővértől hatvan évvel ezelőtt, azóta mennyi engesztelési lehetőséget
mulasztottunk el! Azt is képzeljük el, hogy ha évtizedekkel ezelőtt
elkezdtük volna nemzeti szinten az engesztelést, mennyivel kevesebb
szenvedést és büntetést kellett volna eltűrnünk!
Végül
meg kell emlékezni, hogy az engesztelés kétirányú folyamat. Nem csak
mi bántjuk meg Istent és embertársainkat, hanem gyakran vagyunk mi is
bántalmak szenvedő alanyai. Tudjunk mi is "megbocsájtani az ellenünk
vétkezőknek!" Az engesztelés ilyen alakja (formája) is fontos. A
Szűzanya ezt is kérte tőlünk 1985-ben Horváth Mária által: “Tudjatok
kiengesztelni és kiengesztelődni. EZEN MULIK MINDEN!" Emlékezzünk csak a
példabeszédbeli szolgára, akinek ura megbocsájtott, de a rossz szolga
nem bocsájtott meg szolgatársainak (Mt.18;21-35.). Hiába kérünk
bocsánatot Istentől, ha mi haragot tartunk.
Természetesen
az imádságra is szükség van. Az imádság és az engesztelés a lelki élet
két fő tápláléka: az imádság a kenyér, az engesztelés a hús, a
jócselekedetek egyik változata formája, ami szolgáltatja a lelki
proteint. Dogmatikailag az engesztelés tökéletes tevékenység, mert a
hitre alapozva magában foglalja mind az Isten mind a felebarát
szeretetét. Végül az engesztelés jellegzetesen emberi viselkedés: az
angyalok bár tisztábban imádhatják Istent, ők nem tudnak engesztelni
csak mi, emberi lények. A második isteni Személynek is emberré kellett
válnia, egynek közülünk, hogy Ádám és Éva bűneiért Istent
kiengesztelje.
Itt az ideje tehát, hogy püspökeink és lelkipásztoraink újra napirendre tűzzék az engesztelésre való példaadást és buzdítást!
