Medjugorjei üzenetek 1999. december

1999. december 25.
Drága gyermekek! Ez a kegyelem ideje. Gyermekeim, ma különleges módon, a kis Jézussal a karjaimban, lehetőséget adok arra, hogy a béke mellett döntsetek. A békére mondott Igenetek és az Isten melletti döntésetek által új lehetőségetek nyílik a békére. Gyermekeim, csak így lesz számotokra ez az évszázad a béke és jólét ideje. Ezért tegyétek az újszülött kis Jézust az első helyre életetekben, és Ő vezetni fog benneteket az üdvösség útján. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!

James Fannan atya tanúságtétele (Fannan atya volt Vassula lelkiatyja 1991 áprilisáig.) Olvass tovább: http://www.uzenetek.eu/news/james-fannan-atya-tanusagtetele-fannan-atya-volt-vassula-lelkiatyja-1991-aprilisaig-/

James Fannan atya tanúságtétele

(Fannan atya volt Vassula lelkiatyja 1991 áprilisáig.)

Amikor először beszéltem Vassulával 1986 tavaszán, még nem gondoltam, hogy egyszer majd bevezetést írok Krisztus Isteni Szívének kinyilatkoztatásaihoz. Első benyomásom valójában teljesen negatív volt. Amiért egyáltalán vettem a fáradságot és tanulmányoztam az írásokat, annak igazi indítéka az volt, hogy hibát akartam felfedezni benne, és meg akartam győzni Vassulát, hogy hagyja abba. Hanem, ahogy az idő haladt, fokozatosan ráébredtem, hogy az a személy, akit megismertem, sehogy sem lehetett az ezekben az írásokban fellelhető bölcsesség forrása. Abban az időben Vassula egyáltalán nem ismerte a teológiát vagy a Bibliát. Ennek ellenére írása az isteni dolgok mély ismeretéről tanúskodott. Magát a szöveget mindamellett igen egyszerű és eredeti módon írta le, nem volt az sem a katekizmus, sem a teológia nyelve. Olyan személy nyelvezete volt, aki ismeri az igazságot, és azt szokatlan módon mondja el. Lassanként meggyőződtem arról, hogy Jézus bízta meg őt a mi időnknek szóló üzenettel.

Egyszerű nyelvezete először kételyt kelthet az olvasóban, hogy valóban Istentől való-e az üzenet. Talán elfelejtettük, hogy Szűz Mária Lourdes-ban a helyi nyelvjárásban beszélt? Ahhoz, hogy megértsük, mi történt Vassulával, mindenesetre tisztában kell lennünk azzal, hogy elfogadta Isten meghívását, és Szavának eszköze lett. Mint a zenész hangszerének, Vassulának is vannak sajátosságai, s ezek hozzá tartoznak a műhöz, amelyet az isteni Zenész vele megoszt.

Mivel Isten üzenetével foglalkozunk, az olvasó kissé meglepődhet az üzenet korai szakaszának naiv stílusán. Ahogy a szentírás-tudományból tudjuk, magának az Újszövetségnek több eredeti görög szövegét sem írták előkelő görög nyelven, mert az írók többsége, bár a Szentlélek sugallatát kapta, nem beszélt olyan jól görögül, mint anyanyelvén. Saját stílusukban írtak és saját szókincsüket használták. Hasonló módon ezek az üzenetek is alkalmazkodnak Vassula kifejezésmódjához. Ezeken a lapokon azonban nemcsak teológiai, hanem irodalmi szempontból is jelentős fejlődést láthatunk.

A misztikus teológia meghatározása szerint Vassula belső hangot hall. Vassula nem testi szemével látja és nem testi fülével hallja Jézust. Lelki módon, teljesen világosan és érthetően látja és hallja Istent. Valóban Isten szól hozzá, de az ő képességeihez alkalmazkodva szól hozzá. Olyan nyelvet használ, amelyet Vassula megért, nem a hivatásos teológus nyelvét. Ez az egyszerű nyelvezet azonban mély igazságokat fejez ki, és ez valóban gyakran ugyanaz a nyelvezet, amelyet Isten a Bibliában használt. Nem a filozófusok vagy a kortárs teológusok nyelve. Szent Pál így írja le az isteni tanításnak ezt a módszerét: „Lerontom a bölcsek bölcsességét, s az okosak okosságát meghiúsítom. Hol marad a bölcs?”... (1 Kor 1,19-20).

Mint minden emberi lénynek, úgy Vassulának és más misztikusoknak is folyamatosan meg kell küzdeniük saját emberi gyengeségükkel, amikor szabadon elfogadják Isten hatalmának adományát életükben. Az írásokban olvashatjuk, hogy milyen nehéz Vassulának felfognia azt a tényt, hogy ő megkapja ezt a karizmát. Az igazi misztikusok tudatában vannak saját semmiségüknek. Isten irgalmának és szeretetének ereje annyira ámulatba ejtő, hogy még a misztikusok (ebben az esetben Vassula) is hajlamosak a kétkedésre.

Bár sok misztikus megkapta a belső szó adományát, Vassulának ezen kívül van egy kevésbé általános adománya is: a kezét ténylegesen Jézus vezeti, amikor az Úr üzeneteit leírja. Összehasonlításul gondoljunk a teniszedzőre, aki a tanulóval együtt végigveszi a helyes mozdulatokat ténylegesen vezetve a tanuló kezét. Ez nem egyszerűen csak különlegesség ezekben a kinyilatkoztatásokban. Jézus olyan tényre emlékeztet bennünket, amelyet gyakran elfelejtünk modern világunkban, hogy Isten tevékenyen részt vesz a világ életében, és egységben van velünk. Ahogy Jézus mondta: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők... nélkülem semmit sem tehettek.” (Ján 15,5) Túl gyakran feledkezünk meg arról, hogy az Isteni Szeretet ilyen bensőséges egységet hozott létre velünk.

Valóban fontos arra emlékezni, hogy a kinyilatkoztatások, amelyeket Vassula kap, nem elsődlegesen vagy egyszerűen csak saját javát szolgálják. Isten mindannyiunktól azt kívánja, hogy értsük meg, mennyire szeret mindegyikünket. Azt akarja, hogy értsük meg, Ő a mi „mennyei Társunk.” Elsősorban ezt az isteni Szeretetet kell megértenünk, ha szeretnénk ennek az üzenetnek a lényegét felfogni. Ez az írás valóban sürgető felszólítás mindannyiunkhoz a személyes megtérésre. Mindennapos kihívás ez a folyamat. A megtérés Krisztus szeretetében való szüntelen növekedés, és folyamatos elszakadás mindattól, ami bennünket Tőle elválaszt. Ez az írás magától a Szeretettől jövő felszólítás, a mi szeretetünkért könyörgő hívás. Arra emlékeztet mindannyiunkat, hogy Isten első és legfontosabb parancsa az, hogy teljes szívünkből, elménkből, lelkünkből és minden erőnkből, mindenki és minden előtt szeressük Őt. Ez Isten felszólítása az imádásra. Arra szólít, hogy szomjazzunk Istenre, és ismerjük fel saját szegénységünket, ínségünket és kicsinységünket. Ez az üzenet arra szólít, hogy adjuk át magunkat és találjuk meg igaz életünket Őbenne.

Istenünk, aki ezeken az oldalakon magát kinyilatkoztatja, mindenekelőtt szerető Atya. Ő az az „Abba”, akit Jézus ismert, és akit Szent Pál is megismert és megszeretett. Isten, mint szerető Atya és az Egyház égi Jegyese, a szeretet nyelvét használja. Olyan nyelv ez, amelynek ismerősen kell csengenie azok előtt, akik a Bibliát olvassák, mert Isten a Bibliában is különféle módon nyilatkoztatja ki magát, mint az emberi szeretet forrását és példáját. Olyan Atya szeretete ez, aki egyben Tanító is.

Mint tanító, olyan egyszerű nyelvet használ, amely mindannyiunkhoz szól. Gyakran ismétli is önmagát, ahogy fokozatosan visz előbbre bennünket. Az Ő szeretetteljes nyelvezete, kifejezéseinek egyszerűsége, és az állandó visszatérés egyes témákhoz, amelyeket ismétléssel mélyít el, némely olvasó számára terhes lehet. Ha olyanok maradunk, mint a gyermekek, mégis legyőzhetjük ezeket az akadályokat, és eljuthatunk a Bölcsességre.

Igen világosan kitűnik ebből az írásból, hogy ha válaszolni szeretnénk Atyánk szeretet-felszólítására, akkor a kisgyermek hitére van szükségünk. Ez nekünk, papoknak, és általában korunk emberének is igen nehéz. Elhitetjük magunkkal, hogy mi már eleget tudunk ahhoz, hogy kézben tartsuk saját életünket. Jézus azonban azt kéri tőlünk, hogy adjuk át Neki szabadságunkat, és teljes önátadásban találjuk meg Őbenne az igazi szabadságot és az életet. Most döbbenek rá, hogy e kinyilatkoztatás előtt hajlamos voltam azt hinni, hogy elég jól értek a teológiához és a Szentíráshoz. Ahogy sok pap, én is hajlottam arra, hogy elfelejtsem, Jézus megígérte nekünk a Szentlelket, aki megvilágosítja értelmünket a Szentírás és a szenthagyomány - e sajátos, nyilvános kinyilatkoztatás - megértésére, amelyek az  Egyház tanításának alapjai.

A Szentírásnak olyan mély mondanivalója van, amelyet nem lehet csupán tudományos kutatással megvilágosítani. Ha ezen a ponton megrekedünk, olyanok vagyunk, mint Jézus idejében a farizeusok, akik befagytak a történelembe és elzárkóztak Isten dinamikus természete elől, aki az emberiség Szent Társa. Bár Jézust megjövendölték a Szentírásban, mégis túlságosan új és „más” volt egyesek számára ahhoz, hogy Őt, mint reménységük beteljesedését felismerjék. A kisgyermek hitére van szükségünk, ami még a mi időnkben sem akadályozza a Szentlélek működését. A kisgyermek hite tesz képessé arra, hogy úgy tapasztaljuk meg Istent, ahogy Jézus és Szent Pál: mint a mi mennyei Abbánkat. Ezáltal fogunk meghitt gyermeki szeretetet érezni egy valós személy iránt, akit mi mint igazi Apát ismerünk meg.

A gyermeki magatartás nem csak a mi személyes lelkiségünket érinti. Ebben a kinyilatkoztatásban Krisztus világossá teszi, hogy a keresztény egység kulcsa, és valójában minden gyermeke vallási egységének kulcsa az alázat és a szeretet. Alázatunk és szeretetünk hiányának tulajdonítható, hogy ez az egység lehetetlennek látszik. Jézus mégis biztosít bennünket arról, hogy ezt az egységet  „hamarosan” megteremti saját hatalmával és saját dicsőségével. Így lesz „egy nyáj és egy pásztor”. Nem lesznek hiábavalók Jézus imái, amelyeket az utolsó vacsorán mondott el.

Olvass tovább: http://www.uzenetek.eu/news/james-fannan-atya-tanusagtetele-fannan-atya-volt-vassula-lelkiatyja-1991-aprilisaig-/

James Fannan atya hozzászólása a Kongregáció nyilatkozataihoz Vassula első lelki tanácsadója és a Máriás Papi Mozgalom tagja (PIME) Olvass tovább: http://www.uzenetek.eu/news/james-fannan-atya-hozzaszolasa-a-kongregacio-nyilatkozataihoz-vassula-elso-lelki-tanacsadoja-es-a-marias-papi-mozgalom-tagja-pime-/

James Fannan atya hozzászólása a Kongregáció nyilatkozataihoz

Vassula első lelki tanácsadója és a Máriás Papi Mozgalom tagja (PIME)

Itt Vassula írásaira koncentrálok, de úgy gondolom Gobbi atya írásait is meg kell említeni ebben az összefüggésben. Habár Vassula kap üzeneteket mind Jézus mind Mária Szent Szívétől, az üzenetek túlnyomó része mégis Jézustól, az Atyától és a Lélektől származik. Gobbi atya esetében az üzenetek a Szeplőtelen Szívtől származnak, így hát egy bizonyos értelemben Gobbi atya és Vassula írásai kiegészítik egymást, az egyik az egyik a másik a másik Szent Szívet juttatja inkább kifejezésre. Így hát valaki megkérdezhetné: a Vassula elleni konspiráció nem nyilvánult egyben Gobbi atya ellen is? De igen. Azonban az akció sokkal óvatosabb és körültekintőbb volt. Talán mert a Máriás Papi Mozgalom már nagyon erős alapokkal rendelkezett a papság körében, több mint 100,000 tag, köztük számos püspök. Mint a Máriás Papi Mozgalom tagja, meg tudtam figyelni ezeket a cserkésző hadmozdulatokat Gobbi atya ellen olyan eseményeken ahol részt vett, vagy a San Marino-i találkozónkon.

Az első jele annak, hogy mi megy végbe néhány lélekben a Hittani Kongregációban, az a könyv címének változtatása volt, amelyhez ragaszkodtak. Gobbi atya elfogadta ezt az engedelmesség okán. Az eredeti cím így szólt: Szûzanyánk szól az Ő szeretett papjaihoz. Gobbi atyának meghagyták, hogy cserélje le a címet a következőre: A papoknak, Szûzanyánk szeretett fiainak. Mi a különbség? Az eredeti cím tisztán közli, hogy ki beszél: a Szûzanya. A második címben, nem tisztázott ki is az aki beszél; egyszerûen úgy is olvasható, mintha Gobbi atya meditációi lennének. A bevezetésben azonban ragaszkodott hozzá, hogy ezek a kifejezések a könyvben valóban "lokúciók", Szûzanyánktól belső hallás segítségével kapott szavak. Vagyis a Szent Szûz szól Gobbi atya "szívében" ez egyfajta természetfölötti diktálás. Végül is nyívánvaló lett, hogy Gobbi atya és a Hittani Kongregáció menetiránya nem azonos.

A Vassulával kapcsolatos Nyilatkozatban is az ő lokúcióit "meditációknak," nevezték kevéssel ezután. Ugyanaz a stratégia és ugyanaz a kifejezés: meditációk. Gobbi atya ellen is azzal a követeléssel léptek fel , hogy ennek megfelelően módosítsa a bevezetést. Ismét engedelmességből Gobbi atya beleegyezett, de nyilvánosan kihangsúlyozta, hogy ezek a szavak bizonyosan nem tőle, mint a legutolsó írótól származnak. Sőt még azt is kijelentette, hogy a Szent Szûz volt az aki mindezt adta neki. Hogy precíz legyek, Bálám beszélő szamarához hasonlította magát. A következő lépés már elő volt készítve a rendszeres évi találkozó előtt, amely 1998 júniusában volt esedékes. A találkozóra a Vatikán egy megbízottat küldött, hogy informáljon minket ezekről az új változtatásokról, amelyekhez ragaszkodnak. (akkor még csak az olasz kiadásban voltak elhelyezve ezek az átalakítások) Körülbelül 25 püspök és 300 pap volt jelen, amikor igényeikkel előálltak. Az összes javaslatuk mintha direkt szembehelyezkedett volna a pápa kívánságaival, amikor először indítványozta, hogy a Máriás Papi Mozgalom részesüljön az Egyház hivatalos elismerésében.

Úgy tûnt, mintha a Hittani Kongregáció elhatározta volna, hogy lerombolja a mozgalom legbelső lényegét; vagyis hogy az üzeneteket Szûzanyánk adta Gobbi atyának. Most már Gobbi atya üzenetei csupán "meditációk" lennének. Az összegyûlt delegációk, püspökök és papok reakciója olyan ingerült volt, hogy a Vatikán képviselője értésünkre adta, hogy az egész ügy nem tárgyalható újra. Ezen a ponton általános volt az egyetértés, hogy kerül amibe kerül, folytatnunk kell a régi engedély alapján és a régi bevezetéssel, a változtatások nélkül. Szükségtelen mondanom, hogy sok delegáció számára nyilvánvaló volt, hogy szabadkőmûves cselszövevénnyel állunk szemben, amelyet most Szûzanyánk felfedett a Kúriában, azaz az Egyház legmagasabb köreiben.



Valaki megkérdezhetné a három és fél évvel kapcsolatban: végül is mikor kezdődött? Vassula 1995 kora tavaszáról beszél, habár az ellene szóló dokumentum csak 1995 októberében lett publikálva. Az igaz, hogy csak ekkor lett publikálva, de az is igaz, hogy az örök város híres a lassúságáról. Ezenkívül a Máriás Papi Mozgalom esetében sok időt vett igénybe, amíg a támadás teljes mértékben ki tudott bontakozni, és nincs bizonyítékunk arra vonatkozólag sem, hogy Ratzinger bíboros figyelemmel követte egyáltalán az ügyet. Ráadásul a Szent Kongregáció mintha direkt a pápa véleménye ellenében cselekedne!

Mindenesetre ez a szembenállás Gobbi atyával és Vassulával bizonyosan a Vatikánon kívülről eredeztethető. Írásaikban a szabadkőmûvesek mindkettőt gyakran bélyegezték csalónak. Azok, akik felléptek ellenük a Hittani Kongregációban, csak eszközök voltak Vatikánon kívüli ellenséges erők kezében. Van erre utalás a Bibliában; a "két vadállat": a szabadkőmûvesek és egyházon belüli szövetségeseik. Valakit talán meglep, hogy a szabadkőmûvesek szövetségeseket keresnek az Egyházban, pedig nyilvánvaló, hogy a Szentszék, a szekularizációs erők gátja, amely erők át akarják formálni a világot a saját elképzeléseik szerint. Ily módon Kairóban, Beijingben és más nemzetközi konferenciákon, az Egyház és legfőképpen pedig a pápa van napirenden.

Most pedig jó lenne rátérni az 1995 kora tavaszi időpont kérdésére. A helyzet az, hogy már 1995 júniusában vagy júliusában kaptam egy aggódó telefonhívást spanyolországból. Egy pap érdeklődött, mert azt hallotta, hogy Vassula üzeneteit "elítélték". Ez hónapokkal a nyilatkozat megjelentetése előtt volt (ami különben sem elitélés volt, hanem inkább egy figyelmeztetés ). Mindenesetre utólagos bölcsességgel most mát látom, hogy szemmel láthatóan az a szóbeszéd járta bizonyos egyházi körökben, hogy egy negatív határozat van előkészületben. Jézus egész egyszerûen megmutatja nekünk, hogy Ő tudja mikor történt a kulcslépés.

A bejelentés, hogy Vassula nem volt "elítélve" meglepetésként érhet pár embert. A helyzet az ,hogy Ratzinger bíboros még egyszer nagyon világosan kifejtette álláspontját egy közelmúltbeli cikkben a a 'Thirty Days in the Church and the World' magazinban (No. 1, 1999). Egy Niels Christian Hvidt-tel készített interjúban (72-83 old), a bíboros egyértelmûen kijelentette, hogy a  Nyilatkozat nem volt "elitélés". Ő úgy nevezte egy "figyelmeztetés". Hozzátette, hogy Vassula soha nem kapta meg a lehetőséget, hogy kifejthesse álláspontját. Az is figyelemreméltó továbbá, hogy korábbi nyilvános megnyilatkozásaihoz hasonlóan kerülte azt, hogy az Igaz Élet Istenben üzenetek esetében a "tévedés" jelzőt használja. ő inkább így fogalmaz: "Van néhány apokaliptikus elem és eklézsiológiai szempont, amely nem világos ". Valami ami "vitatható" az nem ugyanaz, mint a "tévedés" a Vatikán nyelvezetében. Nyilvánvalóan kemény viták vannak az Igaz Élet Istenben tanítás támogatása körül. Ez az amiért a bíboros csak azt mondja az embereknek: legyenek "óvatosak" (nem gyanakvóak!) és mérjék az Igaz Élet Istenben üzeneteket az "Egyház hithagyományához". Pontosan ezt teszik azok akik jól ismerik az írásokat, amikor olvassák azokat.

Olvass tovább: http://www.uzenetek.eu/news/james-fannan-atya-hozzaszolasa-a-kongregacio-nyilatkozataihoz-vassula-elso-lelki-tanacsadoja-es-a-marias-papi-mozgalom-tagja-pime-/