Medjugorjei üzenetek 1999. május

1999. május 25.
Drága Gyermekek! Ma újra arra hívlak benneteket, hogy térjetek meg, és még szilárdabban higgyetek Istenben. Gyermekeim, keresitek a békét, és különféleképp imádkoztok, de a szíveteket még nem adtátok Istennek hogy betöltse szeretetével. Íme ezért vagyok veletek, hogy megismertessem veletek Isten szeretetét, és közelebb vezesselek hozzá. Ha Istent mindenek fölött szeretitek, akkor könnyű lesz imádkozni és megnyitni Isten felé a szíveteket. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!

1999. május 13. - A Két Szent Szív Jelenése

Pirkadatkor egy fénygömb erős ragyogása ébreszt fel hirtelen, de nagyon finoman. Abban a kegyelemben van részem, hogy a Két Szentséges Szív⁴⁸ látogat meg: kéz a kézben közelednek felém.

Ó, micsoda vigaszt képesek nyújtani békés mosolyuk­kal! Bár számtalan szenvedés veszi körül Szívüket, nem hagyják ki az alkalmat, hogy szeretetüket, gyengédségü­ket megosszák velünk! Íme, a mi valódi Szüleink, akikről példát kell vennünk, mert ők tökéletesek.

Egészen közel jönnek hozzám, úgy fél méterre állnak meg tőlem, és Szent Anyukám kezd el beszélni:

M. „Béke lakozzon szívedben!

Leányom, dicsőítsd az Urat, amiért téged választott, i hogy magasba emeld Kelyhét⁴⁹ a Föld szívén! Ez a „kehely": Jézus Győzelme, mely az Oltáriszentségben jelen Irán. Most csodáld meg a Drága Fiú szépségét... (Ekkor Mária balra fordul, és Jézusra mutat, aki eközben sem veszi le rólam a szemét)... mely szavakba nem önthető, de te tudod azt is, hogy ez a szépség semmit nem csök­ken, midőn a kenyér és a bor valódi Testté és Vérré lesz, és egybeolvad a Lélekkel és az Istenséggel.

Ezért jöttem hozzád, hogy köszönetet mondjak mind­azoknak, akik úgy döntöttek, hogy közös imádságra gyűlve imádják, és vezekelnek a Szentháromságért, a Második Személyen keresztül, aki az Eukarisztia misztikus leple alatt jelen van e világban.

J.  Amikor lélekben felkészülve keresztet vettek, eljövök hozzátok, és veletek maradok, hogy egyedülálló imát ajánljak az Égnek. Biztosak lehettek hát benne, hogy én, a ti Édesanyátok közöttetek járok, és Palástommal védel­mezlek benneteket!

Az Olajfaligetemben pedig már mondtam, hogy éjjel-nappal jelen vagyok, ezért minden fohásznak, mely Házam Tűzhelyéből felszáll, számotokra fel­foghatatlan ereje van. Bízzatok a lelkek üdvösségé­ért felajánlott virrasztások erejében: sokat meggyó­gyítok majd közülük!"

D. „Egység áldott Anyja, mit kívánsz még?"

M. „Arra kérlek titeket, hogy ne vonjátok ki maga­tokat az ima ideje alól: az imádság nagyon fontos a lelki fejlődésetek miatt, és nem is sejtitek, hány te­remtmény várja, hogy dicsőítő ének szálljon az Égbe erről a helyről, melyet annyira szeretek. Maradjatok meg az alázatban, legyetek ti azok a kicsinyek, akik a végső ütközetben velem együtt harcolnak majd!"

(Ekkor a Mester szólal meg:)

J. „Hallottad?"

D: „Igen, Uram!"

J: „Tégy bizonyságot e szavakról, vidd hírül Anyám örömteli üzenetét!

A Szentségimádás Szent Órája lerövidíti majd a szenvedések idejét, és enyhíti a büntetéseket, ame­lyeket magatokra vontatok. Te már érted, hogy azért szálltunk le hozzád, hogy zarándokutad az Oltári-szentséget dicsőítő himnusszá váljon; viseld gondját ennek a magnak, hadd növekedjék erdővé! „Az en­gesztelő Szolgák Mozgalmának" az egész világon kell, hogy legyenek „Tanúságtevői"!

Ezt a szellemiséget várom tőletek!"

D. „Imádni fogunk, Jézus, és mindig megpihenhetsz szívünkben!"

J. „Mint szemeim pupilláit, úgy őrizlek majd téged Én, a Szent Társ Szent Anyukád Szívében!"

(Ezután eltávolodnak.)

⁴⁸ Jézus és Mária

⁴⁹ elégtételként Krisztus Testéért

1999. május 23. – Pünkösd

Ma borult idő van, de tele spirituális töltettel.

Tegnap óta a világ és Olaszország minden tájáról érkezett emberek négy nyelven imádkoznak a Szűzanyához.

Én reggel óta próbálom ellátni a zarándokokat tanácsaimmal és mindazzal, amit Isten akaratából adhatok nekik, hogy lelküket újra fény, erő és bátorság töltse be. De ahogy visszatérek ennek a napnak a kegyelmektől izzó légköréhez, valami óriási hatást gyakorol rám: a világból egyre több és lelkesebb hívőt vonz ez a hely!

Az emberek felváltva mondták el, milyen kegyelmekben részesültek a szent tárgyak vagy a Szűzanyát jelenés közben ábrázoló képek által. A legmeghatóbb történet mesélőjét nemzeti zászlójukat lengető csoport veszi körül.

A Jelenés előtt a jelenlévő összes pap megáldja Mária, az Eukarisztia Szüze 90 cm magas szobrát, melyet saját kívánságára Japánba küldünk, hogy találkozhasson a családokkal.

A Szűzanya ugyanis néhány nappal ezelőtt⁵⁶ így szólt hozzám

Japánba akarok menni, a mártírok földjére, felkeresni a családokat, megerősíteni őket Szívemben, a Szent Olaj Forrásában és örökre megkenni őket, mert önfeláldozásuk sok elveszett lelket ad majd vissza Istennek! Tiszteletem által közöttük is felerősödik majd az Én⁵⁷ Fehér Helytartóm iránti bizalmuk és Szeretetük.”

A Szépséges Úrnő a Könnyei tiszteletére mondott imádság alatt jelenik meg. Mosolyog, de mosolyában halvány szomorúság rejlik. Fehér ruha és aranyszínű palást van rajta, melyet vállán egy vékony pánt tart.

Dícsértessék a Jézus Krisztus!

Pünkösd napján veletek örvendezek, gyermekeim, mert úgy döntöttetek, hogy üzeneteim hordozói lesztek a világban! Azt kívánom, hogy ajándékozzátok maga­tokat nekem, egyszerűen, de szívből!

Hét éve részesültök abban a kegyelemben, hogy vezetlek és védelmezlek titeket. Ez idő alatt végig arra tanítottalak benneteket, hogy Jézus a követen­dő Út és az Igazság, amelyet meg kell ismernetek. Többször kértelek benneteket, hogy szeressétek Drága Fiamat, különösen Szentségi Jelenlétében, melyben a legtöbb sértést és gyalázatot kell elvisel­nie.

Azt szeretném, ha napról napra jobban megértenétek ennek a jelentőségét és ezáltal békében, boldogan élhet­nétek, megvalósíthatnátok hivatásotokat!

Sokan nem veszik komolyan a szavaimat, ezért, drága gyermekeim, a bűn felülkerekedik szívükön. Én, mint Is­ten Anyja és a ti Anyukátok, arra hívlak titeket, hogy győz­zétek le a bűnt, amit a Sátán minden lépésem mögött el­hint, hogy megakadályozza terveimet.

Kedves kicsikéim, ti jól tudjátok, hogy itt megjelenek. Ezért szeressétek azokat is és bocsássatok meg azoknak is, akik nem fogadják el mindazt, amit a Nevemben tesz­tek! Ne feledkezzetek meg a türelemről, amelyben Isten mindannyiótokat részesít, akkor sem, amikor a legnagyobb árulást kell elviselnetek!

A Szentségi Jézussal a szívemen közbenjárok értetek! Megérthetitek-e, mennyit imádkozom értetek, ha nem vagytok hajlandók meghallgatni azt, amit minden hónap­ban mondok nektek?

Imádkozzatok többet és jobban, ajánljátok ne­kem a Szent Rózsafüzért és a Könnyfüzér imádságát, könnyeim tiszteletére:

- hogy mielőbb elfogadják jelenlétemet ezen a helyen;

- hogy a népek megismerhessenek és olyan ne­veken dicsérhessenek, amelyeken itt megjelenek;

- hogy az egyház kegyelmet és vigaszt merítsen ebből a Jelenésből, melynek jelentős szerepe van az eljövendő üdvözítő tervben.

Az Örökkévaló Engem küld, hogy megmutassa nektek szeretetét. Ti pedig, gyermekeim, adjatok bizonyságot környezetetekben erről az örömről!

Ismétlem: terjesszétek képmásomat!

Papjaimat különleges áldással áldom meg.

Drágáim, visszajövök, az Égben pedig imádkozni fogok, hogy közbelépésem győzedelmes legyen!

Hamarosan találkozunk.”

⁽⁵⁶⁾ 1999. május 20-án

⁽⁵⁷⁾ az összetartozásukat fejezi ki

P. Andreas Mählmann: Mária titka a katolikus szentmise rítusában

 

„Egy és ugyanaz a test, ami Máriától születve a kereszten függött, és ami a szent oltáron feláldozva az Úr hajdani szenvedését érettünk naponta megújítja.” (Rupert von Deutz, Liber de officiis, 1111)

A NOM bevezetése óta már két generáció nőtt fel, mely a katolikus szentmiserítust már nem ismeri a gyermekkorából, és akiknek ezért nulláról kell indulniuk, hogy ezt a kincset megismerhessék. A következő cikk egy konkrét példán keresztül mutatja be, hogy a katolikus szentmise rítusa élő fejlődés eredménye, melyet a Szentlélek ihlete és az Egyház hite tett gyümölcsözővé, és ami ezért hervadhatatlan szépséget képes magából árasztani.

 

A paténa szerepe az ünnepélyes szentmisében

A paténa az a tenyérnyi nagyságú, arany (vagy legalább közepén aranyozott), kerek, középen bemélyedő kis tányér, amelyen a konszekrálandó ostyát a kehelyfödő (palla) alatt elrejtve a pap az oltárhoz viszi. Annak módja szerint, ahogyan a pap a szentmise alatt a paténával bánik, lesz az Istenanya Urunk áldozatában való bensőséges részvétele rituálisan megjelenítve: azaz Máriának az oltáron való jelenléte és a Fia megváltó művében való közreműködése.
Máriának a szentmisében való szerepét legérzékletesebben egy ünnepélyes ["hárompapos"] szentmise leírásával lehet bemutatni.

Amikor az ünnepélyes misében a főpap a szentmiséhez bevonul, a kehely a paténával, melyen az ostya nyugszik, már az oltáron van a tabernákulum előtt – de ekkor még mindkét kegytárgy le van takarva. A pap csak a felajánlás kezdetekor, mialatt a ministráns egyszer csönget, veszi le és teszi félre a kehelyről a kendőt, és emeli fel mindkét kezével a szeme magasságába az arany paténát az ostyával együtt. Ekkor mondja el az első felajánlási imát, amelyben a szeplőtelen áldozatról van szó [„Suscipe, sancte Pater, omnipotens aeterne Deus, hanc immaculatam hostiam, quam ego indignus famulus tuus offero tibi, Deo meo vivo et vero, pro innumerabilibus peccatis, et offensionibus, et negligentiis meis, et pro omnibus circumstantibus, sed et pro omnibus fidelibus christianis vivis atque defunctis: ut mihi, et illis proficiat ad salutem in vitam aeternam. Amen.” – „Fogadd el, szent Atya, mindenható örök Isten, ezt a szeplőtelen áldozatot, melyet én, méltatlan szolgád, felajánlok neked, élő és igaz Istenemnek, számtalan bűnömért, sértéseimért és hanyagságaimért: fölajánlom minden itt körülállókért, sőt minden keresztény hívőkért, élőkért és holtakért, hogy nekem és nekik üdvösségünkre váljék az örök életre. Amen.”]

Ezen ima után a celebráló főpap leteszi az ostyát a korporáléra, de a paténát titokzatos módon a szubdiakónus veszi magához. A szubdiakónus egy nagy vállkendő alá rejtve leviszi a paténát az oltár lépcsőin, majd felemeli – még mindig a velum alá rejtve – szemmagasságra. És ebben a testtartásban marad az oltár előtt középen állva egészen a Pater noster végéig. Csak ezt követően megy fel újra az oltárlépcsőkön és adja át a diakónus közvetítésével a paténát újra a főpapnak, aki ekkor a konszekrált Ostyát a paténára helyezi.
Röviddel ezután a celebráns felveszi az Ostyát, és a kehely felett három részre töri. Egy kis partikulát a kehelybe ejt, a másik két nagyobb részecskét visszateszi a paténára, és ezek ott maradnak, amíg a pap fel nem veszi őket, és meg nem áldozik velük. – Ezek azok a történések, melyekben a paténa az ünnepélyes római rítusban szerepet játszik.

Meg nem értett mély tartalom
Mindezen cselekedetek értelmének megmagyarázására az elmúlt évtizedekben (évszázadokban) csak elégtelen próbálkozások történtek. Eugen Frei jezsuita atya, aki a mise rítusáról szakkönyvet írt, egy lábjegyzetben csak ezt a rövid megjegyezést tette: „A paténát a szubdiakónus tartja, mert az oltáron most nincs rá szükség.” – Ez a magyarázat mutatja, hogy már jóval az ú. n. II. Vatikáni Zsinat előtt – még a tapasztalt klerikusok is – milyen keveset értettek meg a római rítus jelképes, mély tartalmából. A NOM-ban az ostya már az egész szertartás alatt a paténán nyugszik, amivel a máriás szimbolika, melyet alább bemutatunk, tökéletesen szét lesz zúzva.

A paténa egy nagy és kitárt szívet jelent
Hogy a római szentmise rítusában a paténának fontos szerepe van, az kiderül azok számára, akik a kölni dómban a középkorból származó Szent Klára-oltárt alaposan megfigyelik. [A St.-Klarenaltar, egy 6 méter széles gótikus szárnyas oltár a kölni dómban 1350 körül készült Kölnben. Eredetileg a kölni klarisszák 1802-ben szekularizált St. Clara templomában állt].
A szárnyas oltár középső, alsó részén található festményen Szent Márton látható, ahogy a konszekrált Ostyát közvetlenül az átváltoztatás után felmutatja. Mögötte állva látható a szubdiakónus, aki az arany paténát emeli fel a menny felé. Vajon miért?
Két középkori misekönyvből világossá válik, hogy ennek a gesztusnak máriás jelentősége van. Ugyanis a paténa felemelése a kereszt lábánál álló Istenanya szimbolikus ábrázolása. Ez azonnal világossá válik, ha konzekvensen végiggondoljuk a mondottakat.
Elsőnek III. Ince pápa misemagyarázatából, aki 1198-tól 1216-ig kormányozta az Egyházat, másodikként pedig Rupert von Deutz (1070-1129) bencés szerzetesnek száz évvel az Ince-féle misemagyarázat előtt – 1111-ben– megjelent liturgia-kommentárjából (Liber de divinis officiis) idézünk.
III. Ince pápánál ezt olvassuk: „A kenyértál, amit nyitottsága és tágassága miatt paténának hívnak, egy nagy és kitárt szívet jelent. És ezen, ezen a szélesre táguló szereteten kell az áldozatot bemutatni …” – A pápa e magyarázata nagyon világos: Mert nem létezik más edény, ami még szélesebbre lehetne felfelé kitárva, mint a paténa, aminek latin neve patere, ami németül nyitva állót jelent. [a latin "patere" szó jelentése magyarul lapos csésze, áldozati csésze, a "paténs" szóé nyitott, szabad, tárt, tátongó, világos, tiszta, nyílt.] A paténa a formája alapján tehát egy olyan szív képét mutatja, mely lángoló szeretetében egészen Istennek nyílik meg, és minden mértéken felül kész áldozatot hozni Neki.

A Szeplőtelen ajándékozza nekünk a makulátlan áldozati adományt
Kinek a szívét jelképezi elsősorban a paténa? III. Ince szerint az apostolokéét. De ha a szív-szimbolikát a végéig követjük, akkor szükségképpen arra a végkövetkeztetésre kell jutnunk, hogy soha nem létezett más szív, mely a kezdetektől fogva olyan tökéletesen nyitott lett volna Isten irányában, mint Isten Anyjának a szíve! Ő az egyetlen az emberek között, aki szeplőtelenül fogantatott, és örökre bűntelen maradt. Az ő szívét soha nem érintette semmilyen bűn. – Mind a paténa felfelé nyitott formája, mind makulátlan aranya annak a rendkívüli kegyelmi privilégiumnak a jele, melyet Isten az emberiség egész történelmében csupán egyetlen embernek adott meg, nevezetesen annak a fenséges asszonynak, akit mi az Immaculata-nak, azaz a Szeplőtelen Szűznek nevezünk.
A felajánlás első imájában a pap az ostyát, mint az immaculatam hostia-t, vagyis a makulátlan áldozati adományt ajánlja fel. Mivel a pap ezt az imát a paténán levő ostya felemelése közben mondja, ez arra utal, hogy ez az áldozati adomány Márián keresztül jut el hozzánk.
Rupert von Deutz liturgia-magyarázatában ezért hangsúlyozza többször is, hogy az a test, amit az Istenanya Üdvözítőnk megtestesülésekor Fiának ajándékozott, egy és ugyanaz a test, mint ami az oltáron az átváltoztatás szavai által jelenlevővé válik. Más szóval: A Szeplőtelen Szűz ajándékozta nekünk az immaculata hostia, a „makulátlan áldozati adományt”. A szerzetes ezt írja: „Az Ige egykor ugyanazon a módon öltötte magára a szűz anyjának testét, mint ahogy most az oltáron az üdvöthozó áldozati adomány alakját veszi fel. Tehát egy és ugyanaz a test, ami Máriától születve a kereszten függött, és ami a szent oltáron feláldozva az Úr ezen szenvedését érettünk naponta megújítja.”

Mária a kereszt tövében áll
De mi történik akkor, amikor a felajánlási ima után a paténát és az ostyát elválasztják egymástól? Az ostyát a pap a korporáléra [oltárterítőre] teszi a kehely elé, miközben a paténát a szubdiakónus az oltár lépcsőin leviszi, és ott magasba emelve addig tartja, míg az egész kánon és ezzel az áldozat be nem fejeződik. Az elválasztás a tökéletes önátadás konzekvenciája. Mária odaadta Fiát, tehát az áldozati adomány már nem az ő fia, hanem az áldozati bárány, aki elveszi a világ bűneit. Feláldozottként Fiát kiragadták anyja kezeiből – ezért nevezi őt Krisztus a keresztről „asszonynak” és nem „anyjának”.
A szenvedésben ugyan elszakadt egymástól anya és fia, de a közös önátadásban mégis egyek maradtak. Mária heroikus módon még a kereszt tövében sem bánja meg a korábban meghozott áldozatot. Ellenkezőleg, szívében újfent megújítja beleegyezését, „fiat”-ját: „fiat mihi secundum verbum tuum – legyen nekem a te igéd szerint”. – Máriának ezt a szenvedést heroikus módon elfogadó bátorsága az, amit a szubdiakónus szimbolizál, midőn a paténát az egész kánon alatt a magasba tartja. Ahogy a Hétfájdalmú Szűz ünnepének himnuszában halljuk, hogy Mária a kereszt tövében áll (stabat mater juxta crucem), úgy áll a szubdiakónus az Egyház Kálváriahegyének lépcsőin és tartja a paténát – ahogy ez a Martin-misét ábrázoló festményen látható – magasra emelve, annak jeleként, hogy Mária erőslelkű szíve az, ami – az Úrral tökéletes függőségben és alárendeltségben – Fia megváltó műve érdemeinek kincseit, mint társmegváltó, maga is kiérdemelte.
Ez az igazság Mária társmegváltó szerepéről, miként ezt X. Pius pápa „Ad diem illum” kezdetű körlevelében (1904. február 2-án) kifejtette, és amit a legelevenebb módon a liturgia eme pontja juttat világosan kifejezésre már évszázadok óta!
[„… Mivel azonban szentség tekintetében és a Krisztussal való összeköttetést nézve mindenki fölé emelkedik, és Krisztus az ember üdvözítésének művébe is bevonta, … kiérdemelte azt, ami Krisztusnak "saját érdeme szerint" sajátja, és így ő a legfőbb kegyelemosztó szolgálóleány.” (DH 3370) „A kegyelem teljessége Krisztusban mint a főben van, aki kiárasztja,és Máriában mint nyakban, aki átvezeti az Egyház egész testébe.” (DH 3370'4)]
[lásd még a honlap következő írását: „Mária a legfőbb kegyelemosztó”}

Az Üdvözítőt Anyja ölébe fektetik
De vajon mi történik azután, hogy az áldozatot bemutatták? A keresztút 13. állomása fedi fel ezt a titkot: „Jézus testét leveszik a keresztről és édesanyja ölébe helyezik.” – Vagyis az áldozat bemutatása után Mária visszakapja Fiát. – Ezt a történést a liturgia így ábrázolja: A konszekrált Ostyát a kánont lezáró Pater noster ima elmondása után visszahelyezik a paténára. És a pap csak ezután végzi el a kenyértörést a kehely fölött, és ejti bele a drágalátos vérbe a kis partikulát Krisztus feltámadásnak jeleként, melynek során értünk ontott drágalátos vére újra egyesül isteni testével.

Minden kegyelem közvetítője
A pap az Ostya másik két darabját visszateszi a paténára, és áldozásakor innen veszi magához őket. Ezzel Máriának egy újabb kegyelmi privilégiuma, azaz egyetemes kegyelem-közvetítő szerepe válik láthatóvá.. Minden kegyelem, a szentségek is, rajta keresztül jutnak el hozzánk. Mária mindezen kegyelmeket súlyos szenvedések árán érdemelte ki, ezért kapja meg az Úrtól azt az örömöt, hogy ő oszthatja ki a lelkeknek a Fia által szerzett kegyelmeket.

A katolikus szentmise rítusa összehasonlítva a bizánci görög rítus imáival, visszafogottnak és száraznak tűnhet. A paténának itt leírt máriás jelentése azonban bebizonyítja, hogy ez csak egy felületes vélekedés, mert aki e rítus mélységeibe be akar tekinteni, annak nem csak a szöveggel kell foglalkoznia, hanem a rítus minden mozdulatát meg kell értenie. Aki fáradságot vesz magának, hogy a középkori szerzők segítségével felfedezze a rítus titkait, egyik bámulatból a másikba fog esni. És akkor azt is könnyebben meg fogja tudni érteni, hogy ezek a misék hogyan és miért tudták az embereket olyan műremekek megalkotására ösztönözni, mint például a kölni dóm.

(Rupert von Deutz: Liber de diviniis officiis, Herder Verlag. Fontes Christiani sorozat
latin-német szöveg
https://www.herder.de/theologie-pastoral/shop/p2/10990-liber-de-divinis-officiis-der-gottesdienst-der-kirche-gebundene-ausgabe/)