Medjugorjei üzenetek 1993. május

1993. május 25.
„Drága gyermekek! Ma arra hívlak benneteket, hogy imádsággal nyíljatok meg Isten előtt, hogy a Szentlélek elkezdhessen csodákat tenni bennetek és általatok. Veletek vagyok, és közbenjárok értetek Istennél. Hiszen, drága gyermekeim, mindannyian fontosak vagytok üdvösségtervemben. Hívlak benneteket, hogy a jó és a béke hordozói legyetek. Isten csak akkor tud nektek békét adni, ha megtértek és imádkoztok. Ezért, drága gyermekeim, imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok és tegyétek azt, amire a Szentlélek indít benneteket. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

manduriai Debóra által

1993. május 14. 18.30 – Otthon

A Rózsafüzér-ima közben jelent meg nekem a Szűz-anya. Ezalatt a látomás alatt mindenről, ami körülvett, tudomásom volt. Azt mondta, hogy minden Üdvözlégy Máriához tegyem hozzá a következőket, és szóról-szóra diktálta nekem:

- Fájdalom Asszonya és Anyja,

-   Isten Fénye,

-   Szent fiatal,

- Mária, hiszek és reménykedek Benned!

- Megmentő,

- Mária, vezess minket Fiad fájdalmához,

- hogy jobban megértsük!

-   Boldog Haza kulcsa,

-   Paradicsom lépcsője,

-   Boldogok öröme,

-   Egek Asszonya...

Mire a Szent Rózsafüzér végére értem, eltűnt. Előbb felemelkedett az Égbe, és aztán Kelet felé távozott.

1993. május 21. 23.30

Belső párbeszéd Jézussal:

J. „Debórám, a te Jézusod van itt! Hogy van a lelked? írd le nekem!”

D. „Sírok. Lelkem szomorú. Elbátortalanodtam, mert az egész világ rám szakad. De Te, Jézus, eljöttél hozzám, lelkemet vigasztalod és táplálod.”

J. „Lelkeddel legyen az Én Békém, báránykám! Ne sírj, a Te Jézusod veled van.”

D. „Mester, reményvesztett vagyok, nincs több erőm folytatni.”

J. „Leányom, jöjj hozzám, ne veszítsd el bátorságod, ha itt a próbatétel ideje. Azt szeretném, ha imádkoznál üldözőidért. Imádkozz velem:

Uram!

Neked ajánlom fájdalmaimat és szorongásaimat.

Áldd meg az én üldözőimet,

és tégy engem áldozattá a Te Szent Oltárodért.

Édes Megváltóm,

engedd, hogy csöndes alázatom megvédjen engem

Szavaid ellenségeivel szemben.

 Bocsásd meg, ó örökké Megfeszített,

manduriai Debóra által

1993. április 20. és 21. közötti éjszaka,

4.30 - Otthon

J. „Debóra, leányom, ébredj fel! Az, aki hozzád beszél, a testet öltött Isteni Ige, amely a názáreti Szűz méhéből született, és akit Jézusnak hívnak Mindenható Isteni Atyám Akaratából. Ő, aki elküldte Anyámhoz Dicsőséges Angyalát, megváltást hozott a világnak. Én vagyok Krisz­tus, aki a Mindenható Égi Atya által Krisztussá vált.⁽⁶⁰⁾

Az Atyám, az igazság és szeretet Örök Fénye, ember­szeretetből általam élő valósággá változtatta Önmagát köztetek, mivel Én és az Atya egyek vagyunk.⁽⁶¹⁾ Ahogyan Engem táplál a ti szeretetek, úgy izzít majd titeket a Szent­lélek, és így majd lángra gyűltök, ha megtapasztaljátok „a Szeretetet”. Ahogyan én vagyok az Atyával, a Szeretet Tüzével, úgy lesztek ti Bennem és megújultok Bennem.

Leányom, a lelkek megváltásának eme borzasztó sötét órájában azt kívánom, hogy a következőképpen imádkoz­zatok Hozzám:

1993. április 30. 23.45 – Otthon

Egy könyvet olvastam, és már majdnem elaludtam, amikor egy fénylabda kezdett tündökölni az én sötét szobácskámban.
Ahogyan már máskor is történt, ebből a nagy napból a fiatal Úrnő lép elő, kezében egy nagyon hosszú Rózsa­füzérrel. Nem olyan, mint máskor.
Kellemes, lágy hangon megszólít engem, és végtelen kedvességgel ezt mondja:

„Diktálni fogok: ülj le és írj! Drága leányom, nemsoká­ra beköszönt május hava, és én azt kívánom, éljétek ezt a hónapot sok imával és szenteljétek a ti Anyátoknak! Ez a nagy kegyelemáradás hava, amiből akkor részesülhettek, ha igaz szívetekkel kívánjátok. Fiaim, ajánljátok fel ne­kem a ti apró kínjaitokat, és én átalakítom őket drágakö­vekké. Ne okozzatok nekem fájdalmat azzal, hogy ezt el­mulasztjátok! Kérlek benneteket, legyetek egységben, mert a gonosz most sokkal inkább körülöttetek ólálkodik, mint máskor. Kérlek, szívből imádkozzatok a Rózsafüzért! Ajándékozzatok végtelenül sok rózsafüzér-imát nekem: ily módon a rossz el fog távolodni a jótól.

Gyermekeim, májusban Szeplőtelen Palástom teljes egészében be fogja takarni a világot, ti pedig próbáljátok meg még erősebben érezni szívetekben a jelenlétemet közöttetek. Azt ajánlom mindannyiatoknak, apró virágaim, áldozzatok és gyónjatok gyakran. Ha így tesztek, illatos rózsákká váltok. Gyakoroljatok önmegtartóztatást, Különösen kívánatos a dohányzástól és a televíziózástól való tartózkodás. A mindennapi imáitokba foglaljátok bele ezt a rövid imádságot, melyet Szeplőtelen Szívem javasol nektek:

Mária, Szeplőtelen Anya,

legtisztább Liliomszál,

a Szentháromság Jegyese,

imádkozz értünk, és mi

anyai szeretetedért,

amit elhoztál és hozol ma is nekünk,

felajánljuk Neked az általad

annyira kért Rózsafüzért,

hogy a rossz kiirtassék a világból.

Kedves fiaim, ha így fohászkodtok az Anyaságomhoz, az készen áll majd a menedéket kérők befogadására. Leá­nyom, kövesd azt az utat, melyet Jézus neked jelölt ki! Ne bátortalanodj el, ha az én látható Jelenlétem egyre rit­kább lesz! A feladatom, hogy téged Isteni Fiamhoz vezes­selek, s most, hogy Ő már benned létezik, az én Jelenlé­temre nincs annyira szükséged. Én mindig védelmezni és figyelni foglak téged onnan föntről. Ne feledd: amit Jézus benned véghezvisz, azt nem csak érted teszi, és nem a te érdemed. Mindig légy engedelmes és alázatos szolgája az Ő Szent Akaratának, és amikor a szívedet apróbb bűnök terhelik, így imádkozz az Úrhoz:

Atyám,

rábízom magam a Te Szent Akaratodra.

Megáldalak, leányom, pihenj békében.⁽⁶⁷⁾ Dicsértessék az Atya, a Fiú és a Vigasztaló Szentlélek!”

⁽⁶⁷) Békében elaludtam és azt álmodtam, hogy vidéken, a szabadban va­gyok. Sok szikla és olajfa volt ott. A sziklák között álló egyik olajfa fényt árasztott: nagyon jellegzetes volt. Aztán egy édes, gyengéd hang ennyit mondott: „Találd meg ezt a helyet! Várlak! A kezem cso­dákat fog erre a helyre hozni. Szaladj!” Sohasem láttam azt a helyet, teljesen ismeretlen volt számomra. Hogyan is kereshetném meg, ha még a helység nevét sem tudom. Az elkövetkező napokban hozzá­fogtam a kutatáshoz. Nagyon sokan mutatták nekem földjeiket, de egyik sem hasonlított az álomban látottra. Aztán az egyik nap annak a fiúnak az anyja, akit biztattam, hogy kövesse az Urat, megmutatta földjét és én örömmel mondhattam: ez az! Az én falum szélén van ez a hely és olyan, mint amit álmomban láttam.