Holokauszt, a halálkultusz

A holokauszttal kapcsolatos állásfoglalások az igazságot valló és követő embert érzékenyen érintik. Érzékenyen érintik azért, mert az Istenbe vetett hit nem enged meg kompromisszumot, nem enged meg semmiféle behódolást vagy tiszteletet más eszmeiség felé. Nem hajolhatunk meg a huszadik század egyetlen újpogány (legyen az szcientológia vagy a holokauszt-vallás) eszmeisége előtt sem, nem fogadhatunk el semmiféle olyan eszmeiséget, amelyben az Isten tisztelete nincs benne.

Európában börtönbüntetéssel sújtják a holokauszt-tagadást, az Isten káromlását viszont semmi sem tiltja, nincs érte büntetés, sőt, beteg módon széles néprétegek számára vicc és divat. Az ostobák számára a vagányság és az életrevalóság szimbóluma valamilyen formában, alpári vagy kifinomult, intellektuális módon. Nyilvánvaló jele ez annak, hogy a társadalmi értékek kifordultak magukból. A korcs és eltorzult vallásosság mellett, amelyben tényleges értékek, ismeretek nincsenek, mindezek a haldokló szellemiség képét mutatják. A mai közember hitében sem egészséges érzés, sem egészséges gondolat nincs. Az egészséges érzés a helyes és nemzeti hagyományok ápolásával kapcsolódik egybe, az egészséges gondolat pedig a szent iratok ismeretével. A nemzeti hagyomány pedig az, ami a nemzetet eddig fenntartotta, és ezután is fenntartja: a szent törvény betartatásának ereje, az igazságért folytatott harc megannyi megtestesülése, a fegyverek ismeretében, a test és a lélek folyamatos edzésében. Ez jellemez egy hívő közösséget, de mindehhez a holokausztnak semmiféle köze nincs.

Azzal, hogy megkérdőjelezhetetlen maga a holokauszt, szentté és sérthetetlenné tették. Ez a holtakhoz kapcsolódik, és a negatív érzésekkel keveredik az ünneplése. Kötelező a hamis bűnbánat, kötelező a bocsánatkérés, kötelező a megalázkodás ezelőtt a furcsa hiedelem előtt. Hiedelem, mert vitatkozni róla nem lehet, hiedelem, mert kételkedésnek nincs helye.

A demokratikus világrend Európában és Amerikában mindenütt megköveteli ennek a halálkultusznak az elfogadását, vallását, és mindenkinek hitet kellene tennie mellette. A minimum a hallgatólagos elfogadás. Ahol az Istenbe vetett hitnek kellene lennie, ott a holokauszt sírós és éjsötét halálkultusza rejtőzik. Ez az egyik oka, amiért a cionistáknak minden vallást tönkre kellett tennie Európában, mert ahol erős a hit, ott a halálkultusz sem maradhat fenn. A hívők közönyösségének is van elég ereje, hogy ezt az Isten nélküli álvallást megsemmisítse. Az érdektelenség posványába süllyedve pedig nincs önmarcangoló kesergés, nincs hazug képmutatás, nincs a bűnös és gyilkos nemzet felmagasztalása sem. A munkakerülők sem mutathatják be magukat áldozatként, mivel a munka értékét sem lehet eltakarni.

A világ más kontinensein ez nem sarkalatos kérdés, ez a fehér ember betegsége. Viszont jól mutatja, hogy mit akar a halálthozó cionizmus ráerőszakolni minden nemzetre. Hamis bűntudatot, ok nélküli fájdalmat, szégyent és állandó bocsánatkérést. A lelkiismeretet akarja zsarolni és kínozni mindörökké, egyre erősebben, és nem akar adni szabadulást. A halálkultusz megtűrése egyet jelent annak erősödésével. A halálkultusz az Istenbe vetett hit helyére akar állni, ezért egyértelműen bálványimádás, társítás, az igazságtól való elfordulás. Ravasz és simulékony módon, észrevétlenül. A világ vezetői jól teszik ha figyelnek ennek a járványszerűen terjedő szellemi pestisnek a felbukkanására, és mindent megtesznek a megfékezéséért. Az érdektelen elbukik, a gyenge hitű legyőzetik. Csak a hit tudja megfékezni, és megsemmisíteni. A hit, ami eltörli a bálványimádást, véget vet a sátáni hitetésnek és félrevezetésnek, és tiszta fényével kiégeti a szentségtelen, sötét érzelmeket.

Tamási Attila