Medjugorjei üzenetek 1987. október

1987. október 25.
„Drága gyermekek! Ma arra szeretném hívni mindegyikőtöket, hogy döntsetek a mennyország mellett. Az út nehéz azoknak, akik nem döntöttek Isten mellett. Drága gyermekek, határozzátok el magatokat, és higgyétek, hogy Isten teljességében nektek adja önmagát. Meghívottak vagytok, válaszolnotok kell az Atya hívására, aki általam hív benneteket. Imádkozzatok, mert az imában eljuthattok a szeretetet tejességére. Megáldalak benneteket és szeretnék segíteni, hogy mindnyájan anyai palástom alatt legyetek. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

Pedro Regis Az első jelenések

Mielőtt a jelenések Anguerában elkezdődtek, Pedro Régis mintegy 18 hónapja rohamoktól szenvedett, amire az orvosok nem találtak magyarázatot. Számos orvos megvizsgálta őt, de diagnózist egyikük sem tudott felállítani. Sok neurológiai, és kardiológiai vizsgálaton ment keresztül. Csak azt tudták megállapítani, hogy minden teljesen szabályos. Mindez nagyon aggasztotta szüleit, és családját. Mint írja, időnkét érezte a betegséget, időnként el is ájult, majd magához tért, és kis idő elteltével a betegségnek semmiféle jelét nem tapasztalta.

1987. szeptember 29-én Pedro Régis hazatérőben volt az iskolából, az Anguera melletti Bonfim de Feira városából, ahová tanítóképzőbe járt. Amint leszállt a buszról, a házuk mellett lévő kis iskola előtt, rátört a rosszullét. Vele lévő barátja, Celestino Silva Santa Cruz, segítségért sietett Pedro családtagjaihoz. Pedro Régis abban a pillanatban érezte, hogy el fog ájulni, ezért leült a földre, és észre sem vette, hogy a közvetlen közelében egy hangyaboly van. Akkor megjelent egy fiatal hölgy,- ő azt hitte, hogy egy nővér a szomszédból, aki Olaszországba költözött,- húsz év körülinek látszott, fehér ruhát viselt, fehér fátyollal, mely eltakarta arcát. Amikor odaért hozzá, így szólt: „Segítek neked kijönni a hangyák közül.”

Nagy könnyedséggel karjaiba vette őt, felemelte,- és beszámolója szerint, mivel nem érezte elég biztosnak lábait a járáshoz,- bevitte őt a kis iskola előcsarnokába, amely kb. 300 m-re volt a házától. Az iskola még mindig ugyanott működik. Ettől kezdve Pedro már nem emlékszik a történtekre.

A nem sokkal később érkező családtagok már eszméletlen állapotban találták őt. Amikor magához tért, megkérdezte, ki volt az a fiatal hölgy, aki segített neki. Azok nem értették, miről beszél, de azt sem, hogy mi történhetett. Érdekes tény, hogy – bár Pedro teste tele volt hangyákkal,- hangyacsípés viszont egyáltalán nem volt rajta.

1987.október 1-én Pedro éppen beszélgetett nővéreivel a hálószobájukban, amikor a fiatal hölgy megjelent neki. Megismerte, hogy ő az, aki pár napja segített neki. A fiatal hölgy azt kérte, hogy nővérei hagyják el a szobát. Aztán beszélt hozzá, és üzenetet adott át neki azzal, hogy ne tárja fel addig senkinek, míg ő engedélyt nem ad rá. Kérte, hogy mondja el a Rózsafűzért minden nap, és keressen egy papot. Pedro már kezdte érteni, hogy ez egy jelenés lehetett, de még azért kétségek is gyötörték, nem csak a képzelete játszott-e vele.

1987. október 3-án, ebben a Rózsafűzér Királynőjének szentelt hónapban, a család együtt imádkozta a Rózsafűzért, amikor Pedro női hangot hallott a házon kívülről. Megkérte egyik nővérét, hogy ellenőrizze, ki van ott. Ő visszatérve azt mondta, hogy senki nincs kinn. Másodízben is hallotta a hangot. Most egy másik nővére ment ki, de ő sem talált senkit. Mikor harmadízben is hangot hallott, Pedro maga ment ki, hogy körülnézzen, szólítja-e őt valaki.

Nem messze a ház tornácától volt egy hegy, amelyen Pedro erős fényt látott, és késztetést érzett, hogy odamenjen. Sietett volna oda, de családja zavarban volt, és megpróbálták őt visszatartani. Attól tartottak, hogy talán öngyilkosságot akar elkövetni, és leveti magát a hegy lábánál lévő kis tóba. Nővére, Valdeci, szintén látta a fényt azon a helyen. A másik nővére, Iraci, aki ruhájánál fogva tartotta, megkérte a családtagokat, hogy engedjék menni, ő majd elkíséri. Megérkezve a helyszínre, Pedro csalódott lett, mivel a fény eltűnt. Mikor körülnézett, hirtelen meglátta azt a fiatal hölgyet, nagy fényességgel körülvéve, aki már előzőleg is megjelent neki.

Valami furcsa erő arra késztette, hogy ereszkedjen előtte térdre. Ekkor a fiatal hölgy bemutatkozott: „Ne félj, én Jézus Anyja vagyok, aki azért jöttem, hogy közreműködésedet kérjem, és segíthessek az én szegény gyermekeimnek.” A fiatal hölgy azt is elmondta Pedronak, hogy most ő megszabadult már a rohamokat okozó betegségétől, és arra kérte, hogy jöjjön vissza erre a helyre minden szombaton.

1987. október 10-én, szombaton megjelent a Béke Királynője, és üzenetet bízott rá, kérve őt, hogy írja le. Ez az első nyilvánosságra hozott üzenet, amit Miasszonyunk Anguerában adott.

Az üzenet az alábbi:

„Én a Béke Királynője vagyok, és azt kívánom, hogy minden gyermekem álljon az oldalamon a nagy gonoszság elleni harcban, amely behatolt ebbe a világba.

Hogy ez a gonoszság ne valósulhasson meg, nektek imádkoznotok, és hinnetek kell. Térjetek meg olyan gyorsan, amennyire csak lehetséges. A világ nagy veszélyben van, és hogy megmeneküljetek ettől a veszélytől, imádkoznotok kell, meg kell térnetek, és hinnetek kell a Teremtő Szavában. Az imádkozás békét hoz a világ számára. Gyermekeim, sokan mennek közületek templomba, de nem tiszta szívvel, és hit nélkül teszik. Sokan csak azért mennek, hogy mutassák, ők katolikusok. Ez nagy hiba. Nektek egyetlen ösvényt kell követnetek: az pedig az Igazság. Vannak, akik nem tudnak megbocsátani, de nektek szükségetek van arra, hogy megbocsássatok a szomszédotoknak. Az ellenségeskedés a Sátán műve, aki boldog, ha elválaszthat egymástól titeket. Ezért kérlek benneteket teljes lángoló szívemmel, hogy térjetek meg, imádkozzatok, és tanuljatok meg megbocsátani a szomszédotoknak.”

Ily módon, Miasszonyunk, a Béke Királynője jelenései két évtizede kezdődtek meg azon a szent helyen. Ő sosem maradt el,- mondja a látnok. A természetfeletti jelenségek a mai napig folyatódnak azon a helyen, és senki nem tudja, hogy mikor fognak befejeződni, még Pedro sem.