Mindenki magáról ad számot (Róma 14,1–12) Azt mondják, aki tud, alkot, aki nem tud, kritizál. A műkritikusok nyilván fölháborodnak ezen, pedig van benne igazság. Mindenképp igaz az, hogy kritizálni a legkönnyebb. Ennek több oka is van. 1. Ha azt hiszem, úgy ismerem a másik embert, mint a tenyeremet, akkor sem ismerhetem egy-egy döntésének, tettének minden mozgatórugóját, minden körülményét. – Ha bennünket kritizálnak, mindjárt ott van a nyelvünkön, hogy olyasmibe szólnak bele, amiről semmit se tudnak. 2. Kívülről nézve, a másik ember hibáit sokkal könnyebb észrevenni, mint a sajátunkat. Ha látunk egy családi filmet, rögtön tudjuk, hogy a férj-feleség miben vét, és hogyan fog ezért bűnhődni. Nem is sajnáljuk. Egye meg a főztjét! – Ha a mi családunkban akár ugyanazt a hibát követjük is el, mégsem változtatunk, mert a mi esetünk egészen más. Mi azért vagyunk ilyenek vagy olyanok, mert megvan rá az okunk. 3. Azt hisszük, mi jól teszünk mindent, ezért mindenki másnak is úgy kell tennie mindent, ahogyan mi tesszük. Nem lehetnek más helyes megoldások. Mit tegyünk? Éljünk meggyőződésünk szerint! Másokat pedig szeretetben bízzunk Istenre!