Esti imádság

Mi atyánk, ki vagy a mennyben…,
s érzem, itt, e szobában,
Hozzád fordulok most hittel
csöndes, esti magányban.
(Látod, ágyam mellett kis polc,
rajta pedig teám van,
nincs cukor a teában.)

Keserű az, mint magam is
kissé keserű vagyok,
Te tudod, hogy nem telnek jól
az éjszakák, a nappalok,
szívemben én gyakran félek,
gyötörnek gondolatok:
„Mindjárt összeroskadok.”

Téged hívlak segítségül:
ó, Uram, most el ne hagyj,
ha már e nap megőriztél,
este is velem maradj…
adj kiutat, békességet,
adjad biztató szavad,
csak ez, mi az ég alatt

erőt ad és menedéket,
szólj hát újra, Istenem,
itt vagyok, és hallom szavad,
Rád bízom az életem
újra, s újra… s mindhiába
– mert én csak ember vagyok –,
mégis lelkem elhagyott.

Elhagyott, mert kételkedik,
összezuhant, gyenge, sőt…
Istenem, azt kérem Tőled:
adj kitartani erőt,
talpra állni, újra tudni
megállni színed előtt;
Ó, Istenem, adj erőt…!

Adj türelmet, kérlek hát…
s nyugodalmas éjszakát.

Ámen.