Testvérek! Ébresztő!
Legszívsebben minden ház falára, minden ház homlokzatára, gigant plakátként tenném fel ezt a borzalmas élményt, amit ez az asszony megtapasztalt. Ha a bibliát nem is olvassák, ha a Szent misét nem is látogatják, ha nem is imádkoznak, legalább borzadjanak el ettől a valóságtól! Adjátok tovább hívőnek, hitetlennek egyaránt! Szeretettel a szeretetért Évi!
Jesua/Jézus kegyelme nélkül már 27 éve a pokolban lennék
Veronika-Ulrike Barthel bizonyságtétele:
Úgy 22 éves voltam amikor egy autóút alkalmával villámcsapás ért és kb. 15 percig a pokolban
voltam. Ezid˝o alatt Istennek egy angyala vezette az autómat! [...]
Az átélés amit elmondok, megértette velem, hogy van élet a halál után. Egyedül a gondolata
annak, hogy barátok és családtagok vannak akik a pokolba jutnak - nagyon szomorúvá tesz.
1981 nyarán történt, amikor egy partiról vihar közepette autóztam haza. A biztonsági öv a túlsó
oldalon kilógott az autóból, és így földelésem volt. Hirtelen nagyon világos lett az autómban.
Egy villám csapott be és azonnal azt éreztem:
itt a vég, meghalok. Ebben a pillanatban kiáltottam:
Jézus segíts! Még nem akarok meghalni! Azután elhagytam a testem és láttam magamat megégett kézzel a kormánynál ülni. Nagy
sebességgel haladtam át egy alagút sz˝uk torkán - azonban nem értem a falához. A rövid id˝o
amíg lent voltam olyan rettenetes volt, hogy alig találok szavakat amikkel kifejezzem. Az
alagút végén egy nagy fekete kapu volt a felirattal:
Üdvözölve a pokolban Démonok elkaptak és egy nagy várócsarnokba vittek. Különösen megrémített az emberek
kiáltása Jézus után.
O˝ k sosem olvasták a Bibliát úgy hogy felismerték volna - nem elég csak egyszer igent mondani
Jézusnak, ahhoz hogy a Mennybe jussanak. Ez egy hazugság, ami sok gyülekezetben hangzik.
Azután egy sötét járatot láttam, ahol egyszer˝uen csak nagy félelmet éreztem. Az alakok
akiket ott láttam, szörny˝ubbek voltak a horrorfilmekben lev˝oknél. Ma már tudom, hogy ezek
démonok voltak - mint a katonák masíroztak el mellettem, közöttük emberek - akik a nagy
félelem és fájdalmak miatt kiáltoztak. Iszonyatos b˝uz volt.
Láttam egy tavat, úgy nézett ki mint egy vulkán belseje. Aztán láttam az embereket, akik a
kínok miatt átkozódtak és Jézus után kiáltoztak. A történteket a t˝uztóban - Istennek hála - csak
a távolból láttam.
Az emberek egy gödörben voltak, ahonnan nincs menekülés. Démonok álltak a gödör pereménél
és lándzsákat hajítottak az emberek felé. Az eltalált emberek éles hangon üvöltve átkozódtak
a fájdalmaik miatt. Én is kaptam ezekb˝ol a döfésekb˝ol. A fájdalmakat - amelyeket még nem
tapasztaltam az életemben - a testem minden részén éreztem.
Kígyók kígyók hátán másztak el˝o és rémítették az embereket. Ma is, ha eszembe jut, émelygek
t˝ole.
Senki ne higgye, hogy a pokolban lehet egymással beszélgetni. Mindenki a saját kínjaival
van elfoglalva. Kínokkal, amiknek nincsen vége. A Földön ismeretlen félelemmel találkozik az
ember a pokolban.
Nagyon szomorúvá tesz, hogy ezen a helyen olyan sok alvó és meg nem bocsátó keresztényt
láttam.
Itt van az utolsó óra! Fel kell ébrednünk!
Micsoda kegyelem(!) - Jézussal/Jesuával találkoztam e helyen. Jézusnak/Jesuának van a
legkedvesebb hangja, a legszebb tekintete és egy egészen csodálatos nevetése. Az öltözéke
elképzelhetetlen fényben ragyogott. ˝O több mint megtestesült szeretet - nem találok megfelel˝o
szavakat. Visszaküldött a testembe, azzal a megbízatással, hogy adjam tovább amit láttam és
hallottam. Ezid˝o alatt egy angyal vezette az autómat a nagyanyám házáig - akinél laktam. Ott
hirtelen a testemben találtam magamat.
1
Amint magamhoz tértem, kiabáltam. Újra és újra kiáltottam:
Megcsapott a villám, meghaltam és a pokolban voltam!
Hamarosan körülöttem álltak a szomszédok - hálóruháikban. El˝oször nem akarták elhinni, míg az egyik meglátta, hogy az autó m˝uanyag részei megolvadtak és a
biztonsági öv kilóg a kocsiból.
2002. jul. 7-én éjszaka 2:00 órakor Jézus hangját hallottam, mégpedig háromszor:
Hamar jövök! Elviszem menyasszonyomat. Azokat, akik készen vannak a jövetelemre és
van olaj a lámpásukban. Azután Isten - az Atya - kiönti haragját az egész földre.
Ma jöjj Jézushoz/Jesuához, ma van a megmentés napja!
További gondolatok:
Ez egy hazugság azt hinni, hogy elég csak egy ”igent” mondani Jézusnak, és semmi mást!
Ján.8,31:
Jézus/Jesua mondta a benne hív˝o zsidóknak: Ha a beszédemben maradtok/cselekszitek - igazán a tanítványaim vagytok.
Az 1.Ján. 2,3-9-ben olvassuk:
És abból tudjuk meg hogy ismerjük ˝ Ot, ha az ˝O parancsolatait megtartjuk. Aki azt mondja: Ismerem O˝ t, de nem tartja meg parancsolatait, az hazug, és
nincs meg benne az igazság; aki pedig megtartja az ˝O Igéjét abban igazán teljessé lett Isten
szeretete. Ebbo˝l tudjuk meg, hogy O˝ benne vagyunk. Aki azt mondja, hogy O˝ benne van
annak magának is úgy kell élnie ahogyan ˝O élt. Szeretteim, nem új parancsolatot írok
néktek, hanem egy régi parancsolatot, amely kezdett˝ol fogva megvan nálatok; ez a régi
parancsolat az az Szó, amelyet hallottatok. Viszont új parancsolatot írok nektek, azt, ami
igaz O˝ benne és tibennetek, mert a sötétség elmúlik, és az Igaz Világosság már fénylik. Aki
azt mondja, hogy a világosságban van, de gy˝ ulöli a testvérét, az még a sötétségben van.
Meg nem bocsátás és más testvérekr˝ol való rossz beszédek - az egyik leggyakoribb ok arra,
hogy emberek akik Jézust mint Urukat elfogadták, gyülekezetekbe-templomokba mennek -
mégis a pokolba kerülnek.
Az elragadtatásban sem vehetnek részt, és nem öröklik a Mennyet: a langyosak, paráznák,
varázslók és horoszkóp kutatók, ellenségesked˝ok, veszeked˝ok, féltékenyek, haragvók,
irígyek, verseng˝ok, pletykálkodók, szakadásokat okozók, házasságtör˝ok, akik falánkok és
részegesek, akik elutasítják más testvéreiket, szeretetlenek!
Továbbá, az sem lehetséges, hogy Istent szolgálod és másik oldalon pedig a világban élsz!
1.Kir. 18,21
Élünk e világban - de nem tartozunk e világhoz! Ha Jézusra /Jesuára akarunk hasonlítani, akkor meg kell aláznunk magunkat az Úr el˝ott -
mert ˝O magáról mondja - hogy teljes szivével alázatos.
Mt. 11,29 Maranatha
Veronika-Ulrike Barthel
Fordította:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése