Életünket időszakokban éljük, és minden időszaknak van kezdete és vége. Úgyhogy a változatosság a hosszú élet titka. Ha ezt nem érted meg, akkor az életed céltalanná válhat, mert amikor az egyik időszak véget ér, nem marad semmid, amit átvihetsz magaddal a következőbe. Ezért alkalmazzák a földművelők a vetésforgót. Búzát vetnek a földbe az egyik területen, és miután learatták, felszántják a földet, és pihenni hagyják. Ezalatt egy másik darab földön burgonyát termelnek, majd azzal a földdarabbal is ugyanúgy bánnak. Tavasszal aztán megcserélik a dolgok rendjét, és ahol azelőtt búzát vetettek, most burgonyát fognak vetni, és így tovább. Amikor Pál azt mondta Timóteusnak: „légy készen alkalmas és alkalmatlan időben is”, ezzel arra bátorította, hogy szélesítse ki a lelki horizontját. Timóteusnak azt kellett megértenie, hogy van, amikor helyreigazítani kell az embereket, és van, amikor vigasztalni kell őket (2Timóteus 4:2-5). Az időzítés nagyon fontos. A zsoltáríró az áldott embert olyan fához hasonlítja, „amely idejében megtermi gyümölcsét” (Zsoltárok 1:3). A sikerhez fel kell ismerned, hogy minek van itt az ideje! És azt is meg kell értened, hogy Istent jobban érdekli az, hogy milyen mélyre hatolnak a gyökereid, mint az, hogy milyen magasra nyúlnak az ágaid. Neki többet számít a minőség, mint a mennyiség. Isten „gondoskodik a minőségről, mielőtt rákerülne a márkajelzés”. Ezért van az, hogy a küzdelmeidet felhasználja az olyan talaj (és lélek) kimunkálására, amilyen a jó gyümölcs terméséhez szükséges. És még valami: Időről időre megenged viharokat, hogy elfújja azokat az embereket és dolgokat, melyek akadályozzák terméshozó munkáját benned.