„…mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának…” (Efézus 4:25)
Két erőteljes személyiség egy kapcsolatban olyan, mint két egybeömlő folyó – erős sodrás keletkezik. A harag lehet hirtelen, mint a villámlás, vagy hosszan elnyúló, mint a mennydörgés moraja. Néha fájdalmasan összecsapunk, máskor eltávolodunk, és csendben elhagyjuk a kapcsolatot. De a helyesen kezelt haragnak nem kell rombolónak lennie. Íme Isten szabályai arról, hogyan kezeljük a haragunkat: 1. szabály: Maradj őszinte! „Mondjatok igazat… ne vétkezzetek azzal, hogy engeditek, hogy a haragotok irányítson…” (Efézus 4:25-26 NLT). Amikor haragszol, ne tagadd le! A harag építő is lehet. Jogosan haragszunk akkor, ha az emberekkel rosszul bánnak és a rosszat nem teszik jóvá. Ha azt mondod: „haragudtam és mivel számomra értékes a kapcsolatunk, ezért szeretnék beszélni róla” ez őszinte, nem fenyegető és megoldásra hív. Figyeld meg: a) ha figyelmen kívül hagyod, visszafogod, elfojtod a haragodat, vagy úgy teszel, mintha nem is lennél mérges, ez lényegében hazugság; b) a hazugság másik formája az, ha haragodban túlzol. „Sose figyelsz arra, amit mondok.” „Mindig elutasítod a kéréseimet.” „Senki sem csinál itt semmit, csak én.” Az ilyen általánosítások igaztalanok, és csak a helyzet sarkítását és kiéleződését szolgálják, garantálva, hogy az igazi probléma elhomályosul, és nem nyer megoldást. c) ha haragodban másokat hibáztatsz, az is hazugság. „Ha időben megérkeztél volna, akkor nem kellett volna veszekednem veled” vagy „Ha nem zsörtölődnél annyit, akkor talán elkezdenék időben hazaérni.” Mások hibáztatása egyik módja annak, hogy kibújjunk a saját felelősségünk alól, miközben az ujjunk másokra mutat. Ez feldühít másokat, fenntartja a saját haragodat, és soha nem hozza meg az eredményt, amit szeretnél. Isten módszere ez: „Mondjatok igazat egymásnak!” – és ez működik, ha szeretettel teszed.
2. szabály: Vigyázz arra, hogy ne okozz halálos sebet! Pál azt írja: „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek!” (Efézus 4:26). Mit jelentenek Pál szavai? Ne engedd a haragodat odáig fokozódni, ahol már kárt okoz! Ne használd szavaidat fegyverként vagy irányító mechanizmusként! Az rendben van, hogy egészséges módon kifejezed az érzéseidet, de tartsd őket ellenőrzés alatt! A célod az legyen, hogy megoldd a problémát és erősítsd a kapcsolatot, nem pedig az, hogy „kitörj” és megsebezd a másik embert. Könnyű ezt megtenni? Nem. Szükséged lesz egy nagy adag kegyelemre hozzá. A viccesen, gúnyosan, önigazultan vagy „jogos felháborodásban” elhangzott szavak megsebzik az embereket, néha maradandó károsodást okozva. „…a romlott nyelv összetöri a lelket.” (Példabeszédek 15:4) „…ha a lélek összetörik, azt el lehet-e hordozni?” (Példabeszédek 18:14) „Élet és halál van a nyelv hatalmában…” (Példabeszédek 18:21). Ha egyszer elhangzanak a haragos szavak, „behatolnak a test belsejébe” (Példabeszédek 26:22). Szavaid tovább élhetnek a másik ember szívében és emlékezetében, és elkísérhetik egészen a sírig. Van egy mondás: „Botok és kövek összetörhetik a csontjaimat, de szavak nem sebeznek meg” – csakhogy ez nem igaz. Valaki belehalhat az összetört lélekbe, és az, aki kimondta az ártó szavakat, tovább élhet, bánva a kárt, amit szavai okoztak, de sohasem lesz lehetősége meg nem történtté tenni. Másrészt viszont a helyesen kezelt haragot sohasem kell bánni. Ezért tanulj meg különbséget tenni a harag között, amit érzel, és a szavak között, melyeket kimondasz. A jól átgondolt harag fontos információkat fedhet fel a szükséges változásokról. Koncentrálj erre, és kérd Istent, hogy mutassa meg, mi az, ami változtatásra szorul a másik emberben – és benned!
3. szabály: Ne tartogasd! A harag raktározása csak árt neked. Ha régi neheztelésekkel vagy tele, azok újból előjönnek, és te egyre keserűbbé válsz. „A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Lukács 6:45) Ha haragszol, kezeld a helyzetet gyorsan! Ne csak passzívan, hagyva, hogy az idő fényt derítsen jogaidra, ne csak üldögélve és remélve, hogy a másik személy majd megvilágosul és bocsánatot kér. „Ha vétkezik ellened atyádfia, menj el hozzá…” (Máté 18:15 NIV). Próbáld megoldani a problémát és helyreállítani a kapcsolatot! Ha elnyomod, akkor csak még több szemetet söpörsz a szőnyeg alá. Előbb vagy utóbb – mondják az orvosok – gyomorfekélyt fog okozni, megtámadja az immunrendszered, szívproblémákra tesz hajlamossá, rákot és más fiziológiás rendellenességeket, beilleszkedési és érzelmi zavarokat idéz elő. Időközben teljesen leköt téged, elpazarolja az energiáidat, megbénítja a kreativitásodat, akadályozza az Istennel, barátaiddal és hittestvéreiddel való kapcsolatodat; nem is említve, hogy közben a megbántó féltől megtagadja azt a lehetőséget, hogy megtisztítsa lelkiismeretét, megbánja, és helyrehozza, amit tett Istennel és veled. Hagyj fel a múlt előráncigálásával, ne zsarold többé a vétkest azzal, hogy újra előszeded a szennyest egy „megfelelő” pillanatban, ne forralj bosszút, és ne örökítsd tovább a haragtartást a következő nemzedékre! Kérj Istentől alázatot és bátorságot, hogy a mai problémákat ma tudd kezelni! Amikor ma este párnádra hajtod fejed, tudd, hogy ügyeid naprakészek Istennel és mindenki mással, és aludj jól!
4. szabály: A megoldásra összpontosíts! Valaki azt mondta, hogy a szövetség olyan, mint amikor két szövetséges egy csónakban evez: az egyik nem süllyesztheti el a csónakot anélkül, hogy maga is el ne süllyedne. Ha azt keresed, hogy megszerezd a hatalmat, akkor mindketten veszítetek. Ha azt keresitek, hogy megmentsétek és erősítsétek a kapcsolatot, mindketten nyertek. Tehát amikor beszélsz, figyelj oda arra, hogy az legyen „jó a szükséges építésre” (Efézus 4:29). Próbáld megérteni, mire van szüksége a másik embernek! Ne hozz fel korábban már beismert bántásokat; ne rángass bele más embereket; ne élcelődj a másik ember testsúlyán, magasságán, bőrszínén, intelligenciáján, fizikai, értelmi vagy érzelmi korlátain; ne hozz fel nem oda tartozó dolgokat, azok csak elhomályosítják a problémát, és akadályoznak abban, hogy megoldást találj! És ne emeld fel a hangod azért, hogy azzal megfélemlítsd, vagy manipuláld a másik embert! Isten a haragra való képességgel teremtett minket, azért, mert ha a haragot a megfelelő módon kezeljük, akkor ez olyan hajtóerő, amely meghozza a szükséges változást, orvosság, ami a gyógyít. Tehát: a) Keresd a megoldást, ne a „győzelmet”! Ha a másikra mindenféle neveket aggatsz, és „diagnosztizálod”, az csak ront a dolgokon. Nem arra kellene összpontosítanod, hogy mit tett az illető, hanem arra, hogy mit tehettek együtt azért, hogy megoldjátok! b) Ismerd el a saját hibáidat és kérj bocsánatot! A tánchoz két ember kell, így ha elismered saját hiányosságaidat, ezáltal a másiknak is könnyebb lesz beismerni az övéit. c) Minden alkalommal, amikor kilendülsz negatív irányba egy megjegyzéssel, ellensúlyozd azt valami pozitív dologgal! „…ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” (Filippi 4:8) Minden szóba kerülő nehézséghez adj valami dicséretet is! „Biztos vagyok benne, hogy ezt nem könnyű hallanod. Köszönöm, hogy mégis ilyen kedvesen végighallgattál.” Ha a megoldásra összpontosítotok, ez olyan pozitívumot ad az embernek, amihez felnőhet, és nem valami olyasmit, ami lerombolja!
5. szabály: Ne teregesd ki a szennyest! „Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt” (Efézus 4:31). Ha haragszol nehéz ellenállni annak, hogy mindent szétkürtölj. De a rosszindulatú beszéd olyan, mint a futótűz; felemészti azt is, aki terjeszti, és azt is, aki hallgatja. Ne teregesd ki a szennyest, tartsd a mosókonyhában! A szennyes két módon láthat napvilágot: 1) Nyílt megszégyenítés. Olyan helyen beszélsz róla, ahol tudod, hogy mások is hallják. 2) Körmönfontság. Viccet csinálsz az alakjából, a családtagjaiból, a barátaiból stb., hogy ezzel becsméreld őt. Ez szégyenérzetet okoz a másik emberben, akire haragszol, mélyíti a szakadékot kettőtök között, és lehetetlenné teszi a kibékülést. Salamon azt írja: „…a hűséges lélek leplezi a dolgot” (Példabeszédek 11:13), és „…minden vétket elfedez a szeretet” (Példabeszédek 10:12 KJV). Pál írja: „…a rosszban legyetek kiskorúak, a megértésben ellenben érettek legyetek” (1Korinthus 14:20 NKJV). 6. szabály: Légy a takarító személyzet tagja! Azt mondjuk: „Maguknak okozták, oldják meg egyedül.” Lehet, hogy megérdemelnék, de nem sétálhatunk el csak úgy, nyitott sebeket otthagyva elfertőződni. „Bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban!” (Efézus 4:32) Hogyan bocsátott meg nekünk Krisztus? Miután elismertük, bevallottuk és megbántuk bűneinket? Nem! „Mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által…” (Róma 5:10). Isten volt a kezdeményező, tehát te is bocsáss meg, még mielőtt a másik személy kérné bocsánatodat! És ha egész életükben ellenségeid maradnának is, te akkor is bocsáss meg nekik! Ez a háború utáni romeltakarítás. Csak akkor nyersz te is bocsánatot, akkor gyógyulnak be a sebek, amiket te okoztál, és akkor töröltetik ki az ellened szóló jegyzőkönyv Isten előtt!
Két erőteljes személyiség egy kapcsolatban olyan, mint két egybeömlő folyó – erős sodrás keletkezik. A harag lehet hirtelen, mint a villámlás, vagy hosszan elnyúló, mint a mennydörgés moraja. Néha fájdalmasan összecsapunk, máskor eltávolodunk, és csendben elhagyjuk a kapcsolatot. De a helyesen kezelt haragnak nem kell rombolónak lennie. Íme Isten szabályai arról, hogyan kezeljük a haragunkat: 1. szabály: Maradj őszinte! „Mondjatok igazat… ne vétkezzetek azzal, hogy engeditek, hogy a haragotok irányítson…” (Efézus 4:25-26 NLT). Amikor haragszol, ne tagadd le! A harag építő is lehet. Jogosan haragszunk akkor, ha az emberekkel rosszul bánnak és a rosszat nem teszik jóvá. Ha azt mondod: „haragudtam és mivel számomra értékes a kapcsolatunk, ezért szeretnék beszélni róla” ez őszinte, nem fenyegető és megoldásra hív. Figyeld meg: a) ha figyelmen kívül hagyod, visszafogod, elfojtod a haragodat, vagy úgy teszel, mintha nem is lennél mérges, ez lényegében hazugság; b) a hazugság másik formája az, ha haragodban túlzol. „Sose figyelsz arra, amit mondok.” „Mindig elutasítod a kéréseimet.” „Senki sem csinál itt semmit, csak én.” Az ilyen általánosítások igaztalanok, és csak a helyzet sarkítását és kiéleződését szolgálják, garantálva, hogy az igazi probléma elhomályosul, és nem nyer megoldást. c) ha haragodban másokat hibáztatsz, az is hazugság. „Ha időben megérkeztél volna, akkor nem kellett volna veszekednem veled” vagy „Ha nem zsörtölődnél annyit, akkor talán elkezdenék időben hazaérni.” Mások hibáztatása egyik módja annak, hogy kibújjunk a saját felelősségünk alól, miközben az ujjunk másokra mutat. Ez feldühít másokat, fenntartja a saját haragodat, és soha nem hozza meg az eredményt, amit szeretnél. Isten módszere ez: „Mondjatok igazat egymásnak!” – és ez működik, ha szeretettel teszed.
2. szabály: Vigyázz arra, hogy ne okozz halálos sebet! Pál azt írja: „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek!” (Efézus 4:26). Mit jelentenek Pál szavai? Ne engedd a haragodat odáig fokozódni, ahol már kárt okoz! Ne használd szavaidat fegyverként vagy irányító mechanizmusként! Az rendben van, hogy egészséges módon kifejezed az érzéseidet, de tartsd őket ellenőrzés alatt! A célod az legyen, hogy megoldd a problémát és erősítsd a kapcsolatot, nem pedig az, hogy „kitörj” és megsebezd a másik embert. Könnyű ezt megtenni? Nem. Szükséged lesz egy nagy adag kegyelemre hozzá. A viccesen, gúnyosan, önigazultan vagy „jogos felháborodásban” elhangzott szavak megsebzik az embereket, néha maradandó károsodást okozva. „…a romlott nyelv összetöri a lelket.” (Példabeszédek 15:4) „…ha a lélek összetörik, azt el lehet-e hordozni?” (Példabeszédek 18:14) „Élet és halál van a nyelv hatalmában…” (Példabeszédek 18:21). Ha egyszer elhangzanak a haragos szavak, „behatolnak a test belsejébe” (Példabeszédek 26:22). Szavaid tovább élhetnek a másik ember szívében és emlékezetében, és elkísérhetik egészen a sírig. Van egy mondás: „Botok és kövek összetörhetik a csontjaimat, de szavak nem sebeznek meg” – csakhogy ez nem igaz. Valaki belehalhat az összetört lélekbe, és az, aki kimondta az ártó szavakat, tovább élhet, bánva a kárt, amit szavai okoztak, de sohasem lesz lehetősége meg nem történtté tenni. Másrészt viszont a helyesen kezelt haragot sohasem kell bánni. Ezért tanulj meg különbséget tenni a harag között, amit érzel, és a szavak között, melyeket kimondasz. A jól átgondolt harag fontos információkat fedhet fel a szükséges változásokról. Koncentrálj erre, és kérd Istent, hogy mutassa meg, mi az, ami változtatásra szorul a másik emberben – és benned!
3. szabály: Ne tartogasd! A harag raktározása csak árt neked. Ha régi neheztelésekkel vagy tele, azok újból előjönnek, és te egyre keserűbbé válsz. „A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Lukács 6:45) Ha haragszol, kezeld a helyzetet gyorsan! Ne csak passzívan, hagyva, hogy az idő fényt derítsen jogaidra, ne csak üldögélve és remélve, hogy a másik személy majd megvilágosul és bocsánatot kér. „Ha vétkezik ellened atyádfia, menj el hozzá…” (Máté 18:15 NIV). Próbáld megoldani a problémát és helyreállítani a kapcsolatot! Ha elnyomod, akkor csak még több szemetet söpörsz a szőnyeg alá. Előbb vagy utóbb – mondják az orvosok – gyomorfekélyt fog okozni, megtámadja az immunrendszered, szívproblémákra tesz hajlamossá, rákot és más fiziológiás rendellenességeket, beilleszkedési és érzelmi zavarokat idéz elő. Időközben teljesen leköt téged, elpazarolja az energiáidat, megbénítja a kreativitásodat, akadályozza az Istennel, barátaiddal és hittestvéreiddel való kapcsolatodat; nem is említve, hogy közben a megbántó féltől megtagadja azt a lehetőséget, hogy megtisztítsa lelkiismeretét, megbánja, és helyrehozza, amit tett Istennel és veled. Hagyj fel a múlt előráncigálásával, ne zsarold többé a vétkest azzal, hogy újra előszeded a szennyest egy „megfelelő” pillanatban, ne forralj bosszút, és ne örökítsd tovább a haragtartást a következő nemzedékre! Kérj Istentől alázatot és bátorságot, hogy a mai problémákat ma tudd kezelni! Amikor ma este párnádra hajtod fejed, tudd, hogy ügyeid naprakészek Istennel és mindenki mással, és aludj jól!
4. szabály: A megoldásra összpontosíts! Valaki azt mondta, hogy a szövetség olyan, mint amikor két szövetséges egy csónakban evez: az egyik nem süllyesztheti el a csónakot anélkül, hogy maga is el ne süllyedne. Ha azt keresed, hogy megszerezd a hatalmat, akkor mindketten veszítetek. Ha azt keresitek, hogy megmentsétek és erősítsétek a kapcsolatot, mindketten nyertek. Tehát amikor beszélsz, figyelj oda arra, hogy az legyen „jó a szükséges építésre” (Efézus 4:29). Próbáld megérteni, mire van szüksége a másik embernek! Ne hozz fel korábban már beismert bántásokat; ne rángass bele más embereket; ne élcelődj a másik ember testsúlyán, magasságán, bőrszínén, intelligenciáján, fizikai, értelmi vagy érzelmi korlátain; ne hozz fel nem oda tartozó dolgokat, azok csak elhomályosítják a problémát, és akadályoznak abban, hogy megoldást találj! És ne emeld fel a hangod azért, hogy azzal megfélemlítsd, vagy manipuláld a másik embert! Isten a haragra való képességgel teremtett minket, azért, mert ha a haragot a megfelelő módon kezeljük, akkor ez olyan hajtóerő, amely meghozza a szükséges változást, orvosság, ami a gyógyít. Tehát: a) Keresd a megoldást, ne a „győzelmet”! Ha a másikra mindenféle neveket aggatsz, és „diagnosztizálod”, az csak ront a dolgokon. Nem arra kellene összpontosítanod, hogy mit tett az illető, hanem arra, hogy mit tehettek együtt azért, hogy megoldjátok! b) Ismerd el a saját hibáidat és kérj bocsánatot! A tánchoz két ember kell, így ha elismered saját hiányosságaidat, ezáltal a másiknak is könnyebb lesz beismerni az övéit. c) Minden alkalommal, amikor kilendülsz negatív irányba egy megjegyzéssel, ellensúlyozd azt valami pozitív dologgal! „…ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” (Filippi 4:8) Minden szóba kerülő nehézséghez adj valami dicséretet is! „Biztos vagyok benne, hogy ezt nem könnyű hallanod. Köszönöm, hogy mégis ilyen kedvesen végighallgattál.” Ha a megoldásra összpontosítotok, ez olyan pozitívumot ad az embernek, amihez felnőhet, és nem valami olyasmit, ami lerombolja!
5. szabály: Ne teregesd ki a szennyest! „Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt” (Efézus 4:31). Ha haragszol nehéz ellenállni annak, hogy mindent szétkürtölj. De a rosszindulatú beszéd olyan, mint a futótűz; felemészti azt is, aki terjeszti, és azt is, aki hallgatja. Ne teregesd ki a szennyest, tartsd a mosókonyhában! A szennyes két módon láthat napvilágot: 1) Nyílt megszégyenítés. Olyan helyen beszélsz róla, ahol tudod, hogy mások is hallják. 2) Körmönfontság. Viccet csinálsz az alakjából, a családtagjaiból, a barátaiból stb., hogy ezzel becsméreld őt. Ez szégyenérzetet okoz a másik emberben, akire haragszol, mélyíti a szakadékot kettőtök között, és lehetetlenné teszi a kibékülést. Salamon azt írja: „…a hűséges lélek leplezi a dolgot” (Példabeszédek 11:13), és „…minden vétket elfedez a szeretet” (Példabeszédek 10:12 KJV). Pál írja: „…a rosszban legyetek kiskorúak, a megértésben ellenben érettek legyetek” (1Korinthus 14:20 NKJV). 6. szabály: Légy a takarító személyzet tagja! Azt mondjuk: „Maguknak okozták, oldják meg egyedül.” Lehet, hogy megérdemelnék, de nem sétálhatunk el csak úgy, nyitott sebeket otthagyva elfertőződni. „Bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban!” (Efézus 4:32) Hogyan bocsátott meg nekünk Krisztus? Miután elismertük, bevallottuk és megbántuk bűneinket? Nem! „Mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által…” (Róma 5:10). Isten volt a kezdeményező, tehát te is bocsáss meg, még mielőtt a másik személy kérné bocsánatodat! És ha egész életükben ellenségeid maradnának is, te akkor is bocsáss meg nekik! Ez a háború utáni romeltakarítás. Csak akkor nyersz te is bocsánatot, akkor gyógyulnak be a sebek, amiket te okoztál, és akkor töröltetik ki az ellened szóló jegyzőkönyv Isten előtt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése