A mai nap. Felkeltem újra. Élek. Létezem. És valószínűleg ma is le fogok feküdni. Egyetlen nap, amely nem ismétlődik meg soha többé. Most van először és utoljára. Olyan, mint a többi. De mégis más. Mert nem lesz többször, nem lesz ismétlése, nem lehet újraélnem. A mai nap csak ma van, egyedül a ma ajándéka. Tudatában vagyok ennek?? Eseményeket hordoz magában, talán találkozásokat is, de csendet mindenképpen, pillantásokat, új, eddig nem megélt dolgokat. Ugyanakkor megszokott tárgyaim körét is hordozza, amelyek mellett naponként elmegyek észrevétlenül. Megszokott útvonalaimon is végigvezet. És nem látom meg azt a mindannyiukban bujkáló várakozást, amely felém tekint: Nézz ránk! Érezd a színeket, a hangokat, a szoba melegét, a tél kinti frissességét, ennek a papírnak a tapintását. Lásd meg szobádat, s fedezd fel újra! Mennyi apró részlete van, amelyre csak ma döbbenhetsz rá! És lásd meg az arcokat, akikkel találkozol, lásd meg végre azok arcát, akikkel mindig együtt vagy és együtt lehetsz. És lásd meg önmagadat! Csodálkozz rá arra, hogy élsz. Nézd meg kívülről a dolgokat, majd nézd meg belülről. Mi az, ami tartja őket? Ami változtatja őket? Ami ráncokat szánt arcodra? Ami bánattal, de sokszor örömmel is eltölt? Mi az?? Mi ez? Mind-mind ajándék. Ajándék. Érted? A mai nap ajándéka neked, és csak neked. Érzed, ugye? Ne lopd hát el magadtól. Istenem, segíts úgy élnem, ahogyan neked tetszik. Add, Uram, hogy közelebb kerüljek hozzád azáltal, hogy ajándékaidat elfogadom, és ne engedd, hogy visszaéljek velük, hanem inkább éljek velük dicséretedre. Ámen.