Simor: ki kellene lépnünk az EU-ból az inflációs cél emeléséhez

Simor András , a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke szerint ahhoz, hogy emeljük az inflációs célt, ki kellene lépni az Európai Unióból. Mint ismeretes, a kormány a 3 százalékról 3,5 százalékra emelné az inflációs célt.

Simor András értelmetlennek tartaná az inflációs cél emelését. A jegybank elnöke kiemelte: nincs indoka a monetáris lazításnak, amikor az infláció a teljes előrejelzési időszakban a 3 százalékos cél fölött van. A monetáris lazítás ebben a helyzetben nemcsak gazdaságilag lenne káros, de azt is jelentené, hogy az MNB föladja azt a célt.

Simor szerint a jelenlegi helyzetben egy monetáris lazítást a hazai és a külföldi befektetők úgy értékelnének, hogy nincsen horgony a gazdaságban, gyengülne az árfolyam, és emelkednének a kockázati felárak és így a hosszú távú kamatok. Ennek a gazdaságra gyakorolt szétziláló hatása sokkal nagyobb lenne, mint az az esetleges kamatelőny, amit meg lehetne nyerni - fejtette ki. Valakinek le kell horgonyoznia az inflációs várakozásokat, márpedig az MNB-n kívül erre nincs más szereplő - hangsúlyozta.

Felhívta a figyelmet arra is, hogy a befektetők értékítélete forintban mérhető, és közvetlen kihatása van minden magyar állampolgár életére. Ha az államadósság jelenleg átlagosan 5 százalékos kamata kettő százalékkal emelkedik, az hosszabb távon évente 400 milliárd forinttal növeli a kamatkiadásokat. Márpedig az elmúlt fél évben durván két százalékkal ment fel mind a hosszú távú állampapírok, mind a devizaadósság kamata.

Ha ez tartósan így maradna, amíg a kötvények fokozatosan átárazódnak, akkor ennek ellensúlyozása a költségvetésben olyan nagyságú lenne, mintha minden magyar családtól évente 130 ezer forintot elvennénk, vagy több mint 15 százalékkal csökkentenénk az öregségi nyugdíjakat – mondta Simor András. Drámaian fontos tehát, hogy a belföldi és a külföldi befektetők mit gondolnak a magyar gazdaságpolitikáról, amit pedig nagy mértékben befolyásol a hitelminősítők véleménye – fejezte be a jegybank elnöke.

(Világgazdaság)

Infláció mint gazdasági fegyver

Az infláció évszázadok, sőt évezredek óta ismert, sokszor felhasznált folyamat volt. Ez néha azt jelentette, hogy az aranyérméket hígították más fémekkel, vagyis rontották az értékét, egyszerűen szólva hamisították. Máskor ugyanazt a címletet ütötték kisebb érmére. A Harmadik Birodalom arra használta az inflációt, hogy a gazdag és élősködő rétegek által bitorolt pénzt elértéktelenítse és a tényleges értéket a nemzetgazdaságba forgassa vissza, kivonja a pénzt uralók ellenőrzése alól. Magyarországon a „rendszerváltás” után arra használták, hogy a tömegek összvagyonát értéktelenítsék el, vagyis az embereket elszegényítsék, és a bankokat erősítsék (bankkonszolidáció), létrehozva egy gazdaságot irányító, uraló elitréteget. Tehát az infláció használható erre is, arra is. Önmagában az infláció természetes úton is létrejön, a gazdasági átrendeződés eredményeképpen. Ha tehát a gazdasági folyamatok abba az irányba mutatnak, hogy a régi gazdasági elit elveszítheti gazdasági befolyását, az infláció is megjelenik, erősödik. A gazdasági elit (rövid távon) ha meg akarja őrizni a hatalmát, akkor ebben az esetben az egyik legfontosabb feladata az infláció letörése. Érdekes tehát, hogy most ugyanazok az érdekkörök nem engedik elszabadulni az inflációt, amelyek régen annak mesterséges gerjesztésében voltak érdekeltek. De olyan ez, mint egy gát, amelyet a természetes folyamatok elé emelnek: jöhet egy nagyobb árhullám, és a gát túlcsordul vagy átszakad. És akkor a pusztítás mértéke mindent felülmúl.

Általában a jegybankok irányítják a monetáris politikát, amelyek függetlenek a nemzettől, nemzetek feletti (cionista) érdekeket szolgálnak. Olyan ez, mintha a középkorban minden aranybánya (pénzkibocsátás monopóliuma) nem a király, hanem a pénzváltók kezében lett volna. Ennek a monopóliumnak a jövedelmezőségét nem lehet vitatni. Mindaddig, amíg nincs teljes állami ellenőrzés alatt a jegybank, nem beszélhetünk független államról sem. Ez nem csak a névleges ellenőrzést jelenti, hanem azt is, hogy a jegybank élén egy megbízható szakembernek kell állnia, aki átlátja a gazdasági folyamatokat, és pontosan tudja, hogy a nemzet érdekében mit kell tennie. Olyannak, aki nem dől be a hazugságoknak – hiszen hazug propaganda révén, beépült ügynökökkel került a jegybankok irányítása idegen kezekbe. Az ügynök vagy származása, vagy eszmeisége miatt lett idegen érdekek kiszolgálója, sokszor el is hitte azt, hogy egy szebb világért, igaz eszméért építkezik, munkálkodik.

Kimondva-kimondatlanul azt a képet vetítették elénk, hogy az állam rossz gazda – de nyilvánvaló, hogy az idegen állam (a nemzetek feletti szervezetek néven nem nevezett birodalma) sokkal rosszabb gazda. Nem csak a számunkra, de önmaga számára is: a nemzetek feletti szervezetet ugyanis, ha dekadenciába fordul és pazarlóvá válik, senki sem tudja ellenőrizni, így a romlásával nem csak önmagát emészti el, de mindent megfertőz, ahol jelen van. Ez is egyfajta infláció, a burkoltabb fajta – és a cionista birodalom irányítói nélkülözik az önvizsgálat és bűnbánat erényét, hogy ezt észrevegyék. Ki is végzik magukat vele.

Tamási Attila