A mi Urunk valóban jelen van az Eucharisztia minden részében
Egy meg nem szentelt ostyával végzett kísérlet bemutatja, hogy mennyi résztől esik el az áldozó, amikor kezébe kapja az Eucharisztiát
(eredeti forrás a Fr. John Zuhlsdorf blog, Mit mond igazán az ima?)
(eredeti forrás a Fr. John Zuhlsdorf blog, Mit mond igazán az ima?)
Előtte:
Utána:
Isten Fia lealacsonyította magát
egészen addig, hogy emberré lett kétezer évvel ezelőtt
egészen addig, hogy emberré lett kétezer évvel ezelőtt
Isten Fia, emberi gyerekként való megtestesülése, aki a Szentlélek ereje által fogant és született Szűz Máriától, egyrészt Isten ígéretének beteljesedése, hogy küld egy Megváltót a világba, továbbá egy erőteljes példa a Szabadító alázatának megnyilvánulása, amely minden követőt arra hív, hogy megtanulja és gyakorolja azt.
Szent János apostol és evangélista írja le ezt az eseményt, amikor az Isten Fia megtestesül, Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világít a sötétben, de az elvetette, mert a világ, a sötétség nem fogta fel. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. (Jn 1:4, 5, 11). Mivel a sokaság elméje és szíve sötétben volt és megkeményedett a bűneiktől, ezért csak az emberi természetét és megjelenését látták a Szabadítónak és nem voltak képesek felismerni az Ő Istenségét, mikor előttük állt. Elítélték Őt, mint istenkáromlót, és keresztre feszítették. Az Úr sok csodát is tett annak bemutatására, hogy Ő valóban Isten Fia, és az Atya küldte Őt a világba, mint annak Megváltóját, de még mindig sokan továbbra is úgy látták csak Őt, mint egy közönséges falubelit, egy názáreti ácsot, és így nem sikerült felismerniük üdvösségük különleges lehetőségét, amelyre pedig már ezer éven keresztül vártak. Csak néhány alázatos szívű és Istenfélő értette meg, hogy Jézus valóban a Messiás.
Jézus, a megtestesült Isten Fia, most is lealacsonyítja Önmagát az Oltáriszentségben, a kenyér és a bor színe alá
Most, kétezer évvel később, a megváltás lehetőségét alapvetően ugyanúgy ajánlja fel nekünk, mint korábban, próbára teszi alázatunkat, gyermeki szeretetünket és istenfélelmünket. Ez a próbatétel szükséges, mert az embernek szabad akarata van, és így lehet és kell is dönteni a saját sorsunkról, és arról, hogyan fogunk élni, céljaink eléréséhez. A próbatétel kétezer évvel ezelőtt is az volt, hogy felismerjék és elfogadják Jézust, mint az igaz Isten Fiát és Megváltót, anélkül, hogy az Isteni Megváltó emberi jellege és megjelenése akadályozta volna őket ebben. Nem volt lehetséges, hogy helyesen felismerje és hűen elfogadja Őt valaki, anélkül, hogy a szív egyszerűségében hajlandó meghallgatni és engedelmeskedni Istennek, és megtenni az Ő Akaratát. Most ugyanez a Megváltó, Jézus, közeledik hozzánk az Ő Valóságos Jelenlétében az Eucharisztiában, ami csak úgy érzékelhető emberi szemmel, mint kenyér és bor. Megint anélkül, hogy a szív egyszerűségében, gyermeki szeretettel és Istenfélelemmel közelítenénk Hozzá, lehetetlen lenne áthatolni az Eucharisztia külső megjelenésén, és látni az Eucharisztia igazi valóságát, mely Valóságos és Élő Jelenléte az egész és teljes Jézusnak, az Ő Teste, Vére, Lelke, és Istensége Az. Ha a mindennapi életünk fő prioritásai az emberi hiúságról és világi nyereségekről szólnak, akkor nem leszünk képesek felismerni és elfogadni az igazi Valóságát az Eucharisztiában, amely maga a mi Urunk, és megadjuk Neki latria imádatát, Ami csak az Istené.
Hála a Szent Eucharisztia Szentségének, a katolikus hívek mérhetetlenül áldottak az örökös Emánuellel, azaz Velünk az Istennel, anélkül, hogy bármilyen ürügyet találnának arra, hogy irigykedjenek Rá, mint ahogy azt a korábbi zsidó nép tette, aki képes volt látni, hallani, és érinteni a mi Urunkat továbbá sétálni és enni vele. Az Oltáriszentség és a mise Szent Áldozata, amelyben a mi Urunk az Eucharisztiában felajánlotta az Atyának a kereszt áldozatának jelenlétét, a katolikus Hit és Élet lényege.
A protestáns tanítások szerint másrészt, a kenyér és a bor az úrvacsorán csak szimbólumai az Úr Testének és Vérének. A protestáns hitben a mi Urunk Valóságosan és Teljesen akkor volt jelen, amikor velünk volt a földön, az Úr mennybemenetele és az Ő második eljövetele között hiányzik. Ez megnehezíti, hogy elfogadják azt a tényt, hogy a mi Urunk, Saját fennhatóságában és hatalmában gyakorolja, hogy táplálja juhait és bevezeti őket a tévedhetetlen igazságokba, megbocsátja bűneiket, és egyéb lelkipásztori feladatok elvégzésére ad felhatalmazást Egyházának a hívek megszentelődésére.
Az 1960-as évekbeli Második Vatikáni Zsinat után, néhány haladó gondolkodású teológus munkáján keresztül, - akik helytelenül értelmezték és alkalmazták a Zsinati Atyák tanításait, különösen a kapcsolatot az egyéb keresztény közösségekkel és más vallásokkal, - az a tendencia terjedt el az egész világon, hogy háttérbe szorultak a régi hagyományos és hiteles Katolikus tanítások és az erkölcsi parancsolatok. A Zsinat előtt sok Katolikusnak meggyengült a szilárd hite, és emiatt kétértelműségeket mondott, különösen Jézus Krisztus Istenségéről; az Egyházról, ami Misztikus Teste Krisztusnak; az Oltáriszentségről; a Boldogságos Szűzanyánkról; a Pápai hatalomról; a Gyónás Szentségéről; bűnbánatról, csodákról, és így tovább, ami széleskörű zavarodottságot és zűrzavart okozott az Egyházban. A Katolikus híveket övező elvi és erkölcsi fegyelem ernyedtsége, nem tette gyorsabbá az evangelizációt a világban, illetve hoztak volna egy mélyebb megértést és bizalmat más vallási közösségekkel. Inkább ennek nyomán számos papi és vallási elhivatottság lett elhagyatott; megdöbbentő azon katolikus világiak számának emelkedése, akik elhagyták hitük gyakorlását; és egy meredek visszaesés azok számában, akik megtértek volna más keresztény közösségekből a katolikus hitre. Tagadhatatlan tény, hogy az Egyház egy nagy válságban van. Természetesen, az Egyházon az alvilág kapui sem vesznek erőt, ahogy az Úr megígérte (Mt 16:18), de hogy sürgősen szükség van egy valódi, egyetemes reformra az Egyházban mind a klérus és mind a világiak számára az nyilvánvaló, a feltárt igazságok és az erkölcsi parancsolatok visszaállított fegyelemének tekintetében.
Az Egyház tanítása az Eucharisztia törmelékeiről
Az a feltételezés, hogy miként érzékelik és kezelik az Eucharisztia kis törmelékeit, egy lényegtelen kérdés lenne, teljesen téves és nem egyeztethető össze a hivatalos Egyház tanításaival. Valójában, ez a kérdés az egyik legfontosabb és legsúlyosabb sarokpontja mindenkinek, aki a Katolikus Hitet gyakorolja. A kérdés, hogy fontosak e az Eucharisztia töredékei, ugyanaz a kérdés, mint vajon a mi Urunk valóban jelen van e az Eucharisztia részeiben, vagy sem. Ha nem lenne Valóságosan Jelen a mi Urunk bennük, ez a kérdés valóban lényegtelen lenne. Az alábbi részletek az Egyház és a Szentek ide vonatkozó tanításai.
1. "Krisztus Eucharisztikus jelenléte addig tart, amíg megvannak az eucharisztikus színek. A kenyértörés nem osztja meg Krisztust, teljesen és épségben van jelen mindkét Eucharisztikus szín alatt, és azoknak bármely részében. "( A Katolikus Egyház Katekizmusa # 1377).
2. "Amit most adtam nektek, ne úgy tekintsétek, mint kenyeret; de vegyétek és egyétek e Kenyeret, és ne taposd el (vagy szétmorzsold, zúzd - conteratis) a morzsákat (micas); amit Én úgy hívok, hogy a Testem, ami valóban az. Annak a morzsának egy piciny részecskéje (e micis ejus) képes megszentelni ezerszer ezreket, és ez elegendő ahhoz, hogy életet biztosítson azok számára, akik esznek belőle"(Szent Efraim, Hymni et prédikációk, IV, 4).
3.: "Részesedj belőle, de légy biztos, hogy ne vesszen el belőle semmi. Mert ha esetleg elveszítesz valamennyit belőle, akkor az számodra valóban veszteség, mintha a saját végtagjaidat veszítenéd el. Mondd, ha valaki aranyport adna neked, nem tennél e meg minden tőled telhetőt, hogy biztosítsd, nehogy egyetlen szemet is elejts vagy elveszíts? Akkor ugye sokkal óvatosabb leszel, hogy egy morzsától se essél el, ami többet ér, mint az arany és a drágakövek!"(Jeruzsálemi Szent Cirill, Katekézis mystagogica V, 21-22, PG 33).
4.: "A megszentelt ostya vagy a megszentelt bor minden részében, miután szétválasztották, szintén az egész Krisztus benne van."(Council of Florence (1438-1445), Utasítás az Örményeknek, DS # 1322).
5.: "Valójában a hívek bűnösnek gondolták magukat, és helyesen, ha miután megkapták az Úr Testét, azzal a szándékkal, hogy megőrizzék azt teljes gondossággal és tisztelettel, azonban egy kis töredéke leesett gondatlanságból"(VI. Pál Pápa, Mysterium Fidei, 58. sz., 1965. szeptember 3.).
6.: "Fogadása: légy óvatos, nehogy elveszíts belőle valamennyit is. Továbbá, az a hagyomány által biztosított gyakorlat, amelyet figyelembe kell venni, még hatékonyabb, hogy a szentáldozáshoz tisztelettel, illendően és méltósággal kell járulni. Ez eltávolítja a szent szín megszentségtelenítésének veszélyét, amelyben egyedülálló módon, Krisztus, mint Isten és ember, jelen van egészen és teljesen, alapjában és folyamatosan" (Hittani Kongregáció, Memoriale Domini).
7.: "Szentáldozás után, nem csak azok a kenyér megjelenését megőrző fennmaradó Ostyák és azon részecskék amik leestek, kerülnek tiszteletteljesen megóvásra vagy fogyasztásra, Krisztus eucharisztikus jelenlétének hódolva, de még az Ostyák többi törmelékei is, ahogy azt a Római Misekönyv Általános utasítás az ostyatányérok és kelyhek megtisztításnak előírása tartalmazza" (Hittani Kongregáció, De Particulis et fragmentis hostiarum reverenter conservandis vel sumendis, 1972. Május 2.)
8. "Különösen a Szentáldozás e fogadásának módjáról (kézben), néhány tapasztalatból adódó sarkalatos pontot ildomos gondosan megszívlelni. A legnagyobb igyekezettel és gondossággal kell venni, különös tekintettel a törmelékekre, ami esetleg letörhet az ostyákról. Ez vonatkozik az áldoztatóra és az áldozóra is, mikor a Szent Ostya a szentséghez járuló kezébe kerül" (Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció, Immensae Caritatis, 1973. Január 25.)
Néhány sajátos oka annak, hogy a 1960-as évek közepe óta az eucharisztikus áhítat gyorsan romlott
Fent már említettük, hogy az Egyház a hagyományos hitelvi és erkölcsi fegyelmének általános romlását az elmúlt évtizedekben a haladó gondolkodású teológusok tevékenysége okozta, akik helytelenül értelmezték és alkalmazták a Második Vatikáni Zsinat tanítását az Egyházi életről, a Zsinati Atyák szándékaival ellen. Ezeket a papokat elragadta az úgynevezett " II. Vatikáni Szellemiség ", és félrevezette a hívőket, arra a gondolatra, hogy az egyház távolodik az ő korábbi tanaitól, hogy lépést tartson a modern világgal és, hogy megegyezésre jusson a Protestánsokkal, továbbá, hogy a korábbi Zsinatok tanításai – különösen a 16. századi Tridenti Zsinat tanításai - már nem érvényesek a mi modern világunkban. Az Egyház legszembetűnőbb példája erre a radikális felfogásra, egy új katekizmus megjelenése Hollandiában (De Nieuwe Katechismus, 1966.). Amelyben az Oltáriszentség hagyományos tanítása veszélybe került egy új elmélet miatt, amely nem a kenyér és bor szubsztanciális átváltozására összpontosított, hanem a kenyér és a bor változásának jelentésére és céljára; az eredendő bűnre torzította a tanítást; mesterséges születésszabályozásokat indokolt; kételkedéseket hozott fel az emberi lélek és az angyalok létezéséről; és a hiteles Egyházi tanításokból megállapított vagy abból adódó még sok más elhajlást és hígítást hirdetett. Ez az új holland katekizmus erősen hatott sok ország liberális papságára.
Egy másik jelentős fejlemény, amely alaposan hozzájárult a hagyományos Eucharisztikus áhítat gyengüléséhez az egész világon Fr. Karl Rahner az Oltáriszentség egy új elméletének a bemutatása: Teológiai vizsgálatok, 1966. című könyvében. Könyvében, Fr. Rahner úgy definiálja az Eucharisztiát, mint ételt amelyet Isten ad nekünk szellemi táplálékul, és e meghatározás alapján azt mondta, hogy az Eucharisztiának úgy kell kinéznie, mint egy ételnek, hogy érvényes legyen. Továbbá azt mondta, hogy az Úr nem lehet jelen a kis darabokra tört Eucharisztiában, azért, mert nem úgy néznek ki, mint egy számunkra készített étel. Fr. Rahner azt is kijelentette, hogy amint az Eucharisztia beér az áldozó gyomrába és az enzimek elkezdik megemészteni, már nincs benne az Úr Jelen, mert az Eucharisztia, ami akár már részben is megemésztődik, nem tekinthető ételnek többé. Igazán elképesztő, hogy oly sok pap annyira naivan inkább felhasználta Fr. Rahner új elméletét az egyház hivatalos tanítása helyett. Fr. Rahner teológus, és mint ilyen, tanításának a valódisága nem automatikusan élvezi az egyház oktatási hatóságának támogatását. Minden egyéni teológiai írásokat és beszédeket mérlegelni kell a hivatalos egyház tanításai szabályainak megfelelően, mielőtt azok hitelesnek fogadhatók el. Ha ezen a próbán megbuknak, akkor ezek csak spekulatív privát vélemények, amelyek valószínűleg megzavarják az emberek ahelyett, hogy felvilágosítanák őket.
Rahner atya elméletében "az étel megjelenése" a mértékadó kulcs annak meghatározásában, hogy az Eucharisztia tartalmazza az Úr Valóságos Jelenlétét, vagy sem. Ezzel ellentétben, az Egyház tanítása szerint: "Krisztus Eucharisztikus jelenléte addig tart, amíg megvannak az eucharisztikus színek. A kenyértörés nem osztja meg Krisztust, teljesen és épségben van jelen mindkét Eucharisztikus szín alatt, és azoknak bármely részében." (A Katolikus Egyház Katekizmusa # 1377). Belátható ez a két megközelítés Urunk Eucharisztikus Jelenlétéről nem ugyanaz. Az Egyház tanítása világosan kimondja, hogy az Eucharisztia törött részei igenis tartalmazzák teljesen és épségben Krisztus jelenlétét, mindaddig míg a kenyér és a bor színe alatt vannak (függetlenül attól, hogy néznek ki, ételnek látszanak vagy sem). Az előírás, mely szerint "úgy kell kinéznie, mint egy ételnek" az egy szubjektív fogalom, mely egyének fejében kialakult, és semmi köze az Eucharisztikus kenyér és bor színének objektív tényéhez. Egy csipet só, például, még mindig igazi só, attól függetlenül, hogy nem úgy néz ki, mint egy étel. Rahner atya, a hivatalos Egyház tanításának egyik kulcsfogalmát cserélte fel egy másik, tőle származó kiagyalt fogalomra. Az ő állítása az Eucharisztiáról egy tévedés, és csak tovább szítja az Eucharisztikus hitnek és odaadásnak az emberek fejében való romlását.
Mi van az Eucharisztia azon részecskéivel, amelyek túl kicsik ahhoz, hogy szabad szemmel láthatóak legyenek?
Amint azt már említettük, az Egyház tanítása szerint az Eucharisztia tört részei is tartalmazzák teljesen és egészen a mi Urunk Jelenlétét, de meghatározza a legkisebb méretét az Eucharisztia törmeléknek, amely továbbra is megőrzi az Úr Valóságos Jelenlétét. A tudomány megfogalmazásában a molekula a legkisebb egysége az anyagnak, amely megtartja annak tulajdonságát. A molekula azonban túl kicsi ahhoz, hogy emberi szemmel azt láthassuk. Ezért aztán, úgy tűnik, elméletileg lehetséges, hogy vannak nagyon apró részecskéi az Eucharisztiának, amelyek ugyan nem láthatóak számunkra, de még mindig valóságos Eucharisztia. Másrészt, meg kell bíznunk Isten végtelen erejében és bölcsességében, és elfogadnunk azt, hogy Isten csak annyit kér tőlünk, ami tőlünk telik, és ne aggódjunk olyan miatt, ami meghaladja az erőnket. Amit mi nem vagyunk képesek megtenni, Ő majd megteszi. Valójában ez az, amit Fr. H. Noldin és Fr. Albertus Schmitt, mindketten jezsuita teológusok, a Második Vatikáni Zsinat előtt megjelent könyvükben állítanak: Summa theologiae Moralis Iuxta Codicem Iuris Canonici. Irányvonalaik általánosan elfogadottak voltak az Egyházban a Második Vatikáni Zsinat előtt, mint helyes és szükséges, és így is kell maradniuk, a Zsinat után is.
Következtetés
A mi korunkban a probléma nem arról szól, hogy mi van azokkal az Eucharisztikus töredékekkel, amelyek túl kicsik ahhoz, hogy lássuk őket, hanem azokról a látható részekről és törmelékekről, amelyek hanyagul vannak kezelve, mintha azok nem tartalmaznák a mi Urunk Teljes Jelenlétét, elvesznek, sőt tudatosan elszórják őket. Ez egy olyan probléma, amit a hitetlenség és a szentségtörés okoz. (Ha az Eucharisztiát a kézbe kapta, kis részecskék néha (gyakrabban, mint az közismert) továbbra is a kezén marad, és elveszik.) Egy óvatos, szeretetteljes gondozása az Eucharisztia kis darabjainak, másrészről, kifejeződése is lehet hitünknek az igazságban, amit a mi Urunk tanított nekünk, és a mi kicsi, de valódi szeretetünk a mi Urunk iránt, még akkor is mikor Őt egy alázatos és tehetetlen állapotban találjuk. Olyan világban élünk, ahol a külső erőt és csillogást nagyra értékelik, de Isten nem így ítél meg minket és méri meg munkáinkat. Isten keresi az igaz szeretetet, ami szükségszerűen együtt jár az alázattal és az önmegtagadással. Ezért is jön Urunk hozzánk gyakran egy szerény megjelenésben, elrejtve az Ő isteni dicsőségét és hatalmát. Ha megvetjük a kis méretét és alázatos megjelenését az Eucharisztiában és annak töredékeiben, nem leszünk képesek felismerni Őt, a megtestesült Isten Fiát, amint közöttünk lakik, még akkor sem, ha az Ő barátainak tartjuk magunkat.
Úgy tűnik, hogy ugyanez az elv vonatkozik az abortusz kérdésére is. Mivel ezek a babák anyjuk méhében kicsik és nem tudják megvédeni magukat, akkor hajlamosak lehetünk lebecsülni őket, köznapivá tenni őket, és elszántan szabadulni tőlük, ha őket nem kívántnak tekintjük. Kis méretűk és gyengeségük azonban nem lesz elfogadható mentség Isten előtt, hogy életüket elvetettük.
Az Oltáriszentség töredékei és részecskéi iránti elhanyagolásnak és rosszul kezelésnek a bűne úgy tűnik, hogy elterjedt az egész világon, az általános Eucharisztikus Hit és Áhítat gyengüléssel együtt. Szellemi és erkölcsi adósságba kerültünk Isten előtt, mert a mi gondatlanságunk és a ridegségünk az Oltáriszentség felé, a számtalan abortusz, és más bűnök hatalmasak és minden nappal gyorsan növekednek. Nekünk sürgősen el kell terjeszteni az igazságot erről a válságról, hogy felébresszünk több embert, és imádkozzunk keményebben, ajánljunk fel vezeklést naponta, hogy enyhítsük az igazságos Isten haragját, aki ellen már így is nagyon sokat vétkeztünk, de még mindig visszatartja a szörnyű büntetést, mert nagyon nem szeretne büntetni bennünket, hanem inkább túlcsorduló áldásait küldi ránk.
-- Benedek M. Lee Sang
Mary's Touch By Mail
Gresham, Oregon, USA
2009. December 8.
Mary's Touch By Mail
Gresham, Oregon, USA
2009. December 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése