2009. október 2., péntek

11. Más szövetségesek

Ezékiel 38, 2-6 verseiben találkozunk még más – különös hangzású – nemzetekkel, népekkel, akik összefognak Góggal azért, hogy Izraelt megsemmisítsék.

Nézzük ezeket sorban:


Kús: 1Mózes 10,6-ban találjuk: „Khámnak pedig fiai: Khús, Miczráim, Pút és Kanaán". Kús fiai Arábiában, Mezopotámiában és Asszíriában telepedtek le, a Szentírás azonban a kúsitákat földrajzi szempontból Afrikához kapcsolja. A Biblia több, általánosan elfogadott angol nyelvű fordításában Kúst Etiópiával azonosították. Az ókori történész, Josephus szintén ezt tette, bár akkor Etiópia sokkal nagyobb területet foglalt magában, mint ma: a modern Szudán, és valószínűleg a mai Eritrea is hozzá tartozott.


Pút: Josephus azt írja, hogy „Pút… alapította Líbiát, és a lakóit pútitáknak nevezte el”. Líbia is sokkal nagyobb volt, mint most, Észak-Afrika nagy részét magában foglalta, mint a mai Algéria, és Tunézia.

Gómer: A történészek között nincs nagy egyetértés ezzel a területtel kapcsolatban. A legismertebb elméletek Gómert a mai Törökországgal és/vagy Németországgal hozzák kapcsolatba. 1Mózes 10-ből tudhatjuk azt, hogy Gómer – csakúgy, mint Magóg, Mések és Tubál – Jáfet fia volt. A közös származás egyetlen nagy és erőszakos népcsoportba sorolja őket. Innen azonban homályosabbá válik a kép. Josephus azt írja, hogy „Gómertől származnak azok, akiket a görögök most galáciaiaknak hívnak, de akkor még gómeritáknak nevezték őket.” Ha ebből indulunk ki, akkor Törökország területére, ill. az ottomán birodalomra, vagyis Közel-Kelet nagy részére gondolhatunk.

Kérdéses, hogy a gómeriták az évszázadok során továbbvándorolhattak-e más országokba? Voltaire szerint „vitathatatlan tény, hogy Gallia (Franciaország) és Spanyolország lakói Gómertől erednek.”

Mózes 10,3 Gómer egyik fiát Askenáznak nevezi. Ma Izraelben a Németországból, Ausztriából és Lengyelországból érkezett zsidókat „askenázi” néven emlegetik.

De Gómertől származhattak a későbbi germánok is, ami miatt Németországgal lehet kapcsolatba hozni (lsd. feljebb).

Tógarma háza (Bét-Tógarma): Josephus Tógarma népét a „trugrammeusokkal” azonosítja, akiket „a görögök nyomán frígiaiaknak neveztek el.” Frígia Kisázsia – ma Törökország – nyugati területén fekvő királyság volt, mely i.e. 1200 és 600 között állt fenn.

Hérodotosz görög történész azt írta, hogy az örmények eredetileg Frígiában éltek, mielőtt i.e. 700 körül a mai Örményország területére vándoroltak volna. A bibliatörténészek ezért általában azt tartják, hogy Bét-Tógarma Törökország és Örményország népeire vonatkozik, valamint azokra a török nyelvű népekre, amelyek az idők során szétszéledtek Közép-Ázsiában, a mai Grúzia, Azerbajdzsán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Kazahsztán, Kirgizisztán és Tadzsikisztán területére.


Séba és Dédán: A bibliatudósok széles körben egyetértenek azzal, hogy ezek a megjelölések az Arábiai-félsziget népeire vonatkoznak. Ide tartozik a mai Szaúd-Arábia, Jemen, Omán és az Öböl-országok, köztük Kuvait és az Egyesült Arab Emirátus.

Társis: a mai Spanyolország déli vidékeit jelölte, de az ókorban ezt a kifejezést használták általában az emberi civilizáció által lakott legnyugatibb területekre is.


Összefoglalva láthatjuk, hogy Oroszországból indul ki ez a háború, akinek fő szövetségese Irán (lesz?). Hozzájuk fognak még csatlakozni egész népek úgy, ahogy a térképeken láthatjuk. Izraelt minden oldalról körülveszik és támadják.


OROSZORSZÁG ÉS TÖRÖKORSZÁG A KERESKEDELMI PARTNERSÉG MELLETT SZOROSABB VÉDELMI EGYÜTTMŰKÖDÉSRE TÖREKSZIK

Turkish Daily News, 2004. december 8.


ETIÓPIA OROSZ FEGYVEREK VÁSÁRLÁSÁRA TESZ FÉLRE PÉNZT

Kommerszant, 2005. január 13.


OROSZORSZÁG KÉSZ ARRA, HOGY FEGYVEREKET ADJON EL SZAÚD-ARÁBIÁNAK

Moscow Times, 2005. február 10.


AZ OROSZOK RAKÉTÁKAT ADNAK EL SZÍRIÁNAK

London Telegraph, 2005. február 17.


LÍBIA ÉS ALGÉRIA OROSZ FEGYVEREK VÁSÁRLÁSÁRA KÉSZÜL, HA MOSZKVA LEÍRJA AZ ADÓSSÁGUKAT

MosNews.com, 2005. február 17.


AZ IRÁNI ELNÖK MEGERŐSÍTETTE A SZÖVETSÉGET SZÍRIÁVAL

Associated Press, 2006. január 19.


IRÁN ÉS TÖRÖKORSZÁG BIZTONSÁGI EGYEZMÉNYT ÍRT ALÁ

Iszlám Köztársasági Hírügynökség (Irán), 2006. február 22.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése