Istennel való kapcsolatunk a legnagyobb kincsünk, ezután pedig az emberek, akiket az Úrtól kapott szeretettel szerethetünk. Ismerek embereket, akiknek szép, kiteljesedett életük abból fakad, hogy arra tették rá egész életüket,hogy amit Istentől kaptak a hivatásuk, szakmájuk területén, azt másokkal is megismertessék. Ennél tovább arra segítették testvéreiket, hogy még többek legyenek a szolgálatban, társadalomban, mint ők maguk. Csodálatos, amikor az ember úgy tekinthet gyermekeire, lelki családjára, tanítványaira, hogy azt mondhatja: ti vagytok a reménységünk, örömünk, koronánk és dicsőségünk. Pál így látta a thesszalonikaiakat. Nem tévedett, amikor az életét arra áldozta, hogy felkészítse a testvéreket az életre és Krisztus visszajövetelére. Legyen nekünk Jézus a legdrágább, és adjon az Úr olyan testvéreket, akik koronáinkká válnak! Adjunk hálát azokért is ma, akik a mi életünkben voltak eszközök! Istenem, köszönjük a hitelődöket, akik szeretettel és szenvedéllyel képviselték ügyedet. Kérlek, adj a mai lelkimunkásoknak is őszinte ragaszkodást hozzád, hogy hozzád hűséges nemzedék maradjon utánuk! Ámen.