Homeopátia – keresztény szemmel

Sokan szeretik, egyesek szinte vallásos rajongással védik, a tudomány kétkedve fogadja vagy éppen támadja, a teológusok bírálják – a homeopátiát sokan sokféleképpen ítélik meg. Mit tudunk erről a terápiáról, amely oly divatos manapság? Ártalmatlan alternatív gyógymód, hatalmas szemfényvesztés, netán okkult bűbájosság – mi a homeopátia?

Mi a homeopátia?

• A homeopátia atyja Samuel Hahnemann német orvos (1755–1843).

• A homeopátia szó eredete a görög homoiosz pathosz kifejezés, ami hasonló bántalmat jelent.

• Hahnemann úgy gondolta, hogy azok az anyagok, amelyek bizonyos tüneteket  idéznek elő az egészséges embernél, képesek gyógyítani a hasonló bántalmakat okozó, hasonló tünetekkel járó betegségeket. A káros mellékhatások elkerülése céljából hatóanyagait erősen hígította. A homeopátiás szerek annál hatékonyabbak, minél nagyobb hígításúak; az erősebb hatású szerekben az eredeti hatóanyag egyetlen molekulája sem található meg.  

• Hogy a remélt pozitív hatás erősebb legyen, Hahnemann minden hígítási fázisban rázogatta a keveréket. Ezzel kívánta felszabadítani az anyagban szunnyadó spirituálisabb energiákat. Ezt az eljárást potenciálásnak nevezik. Hahnemann úgy vélte, hogy minden betegség valamiféle legátolt életerő következménye. Keverékeivel, homeopátiás szereivel erre az életerőre kívánt finoman hatást gyakorolni.

• Hahnemann szerint a homeopátia az egyetlen igazi gyógymód, és azzal  a test és a lélek valamennyi betegsége gyógyítható. Úgy vélte, a homeopátia nemcsak az egyes betegségeket, hanem az egész embert képes gyógyítani.

• A klasszikus homeopátiának (vagyis a homeopátia azon ágának, amely mindmáig a lehető legpontosabban követi Hahnemann előírásait) alaptétele, hogy minden embert másképpen kell kezelni, és minden embernek megvan a maga egyedi szere, amelytől teljes gyógyulást nyerhet.

Melyek a homeopátia pozitívumai?

• Hahnemann úgy vélte, hogy csakis valamennyi tünet együttes figyelembevételével – vagyis az egész emberről alkotott kép alapján – lehet hitelesen megállapítani, milyen (e képnek megfelelő) orvosság segítene rajta. Ezért van az, hogy a homeopaták mindmáig valóban odafigyelnek  a betegekre, és nagyon részletesen felmérik az állapotukat. A homeopata nemcsak a vörösvérsejtszám felől érdeklődik, hanem inkább azt kérdezi: milyen ez az ember?• A homeopaták sok jó eredményt érnek el pusztán azzal, hogy megkülönböztetett figyelemmel fordulnak betegeik felé, és mélyrehatóan elbeszélgetnek velük. Ez az, amivel a homeopátia rendkívüli módon gazdagítja a gyógyászatot, amelynek hagyományos, hivatalos orvosi gyakorlatában mindez sokszor elsikkad.

Miért vált ki olyan éles tudományos bírálatot a homeopátia?

• A homeopátiás szereket legtöbbször olyan erősen hígítják, hogy egyáltalán nem mutatható ki bennük hatóanyag. Ha egy szer neve mellett D23-nál nagyobb számjelzés szerepel, semmi más nincs benne, mint tiszta alkohol vagy tiszta tejcukor. A feltüntetett hatóanyagot valójában már nem tartalmazza. A tudósok szerint ahol semmi sincs, ott nem is hathat semmi (csak a reménykedés, ami bármely gyógymód esetén feléled).   • Az az állítás, hogy a rázogatás, a potenciálás által rejtett hatóerők ébrednek az anyagban, a fizika minden ismert törvényével ellenkezik. Az állítólagos spirituális hatásokat semmiféle eljárással nem lehet bizonyítani. Homeopaták időnként szenzációs sikerekről számolnak be, amelyek állítólag homeopátiás szereknek köszönhetőek, ám ezek eddig – gondos utánajárás után – kivétel nélkül megtévesztésnek bizonyultak.
• A homeopátia feltalálása óta eltelt kétszáz év alatt sem sikerült konkrétan meghatározható hatásokat igazolni a homeopátiás betegeknél. A sikeres homeopátiás kezelések mindmáig egyértelműen a placebo-terápiák közé tartoznak. • Az életerő fogalma, amely alapvető a homeopátiában, tisztán spekulatív és semmilyen módon nem bizonyítható.
• A tudósok azért bírálják élesen a homeopátiát, mert azt állítja, hogy tudományos alapokon áll. Valójában azonban a homeopátia egy zárt hitrendszer, amelyről minden kritika lepereg.

Téves hiedelmek a homeopátiával kapcsolatban

A homeopátiát napjainkban „csak jótékony", kíméletes, természetes, növényi alapú gyógymódnak tartják, amelynek nincsenek káros mellékhatásai. Ezzel szemben:

• A homeopátia nem természetes gyógymód. A hatóanyagokat nem természetes formájukban alkalmazzák; nemcsak hígítják őket, hanem sajátos homeopata felfogás szerint megváltoztatják a hatékonyságukat: „potenciálják", „dinamizálják" őket.

• A homeopátia nem mentes a mellékhatásoktól. Azon kívül, hogy még a placebók is produkálhatnak mellékhatást, az alacsony (D8 alatti) hígítású készítmények gyógyszervegyészetileg ténylegesen hatékonyak. Hosszas alkalmazás esetén az úgynevezett alacsony potenciák is súlyosan károsíthatják a szervezetet.

• A homeopátia nem növényi alapú gyógymód. A növényeket – sok más mellett – csak kiindulásként használják. A homeopátiás szerekhez szinte minden létező anyagot felhasználnak: ásványokat, állatokat, ürüléket, mérgeket, szintetikus anyagokat stb.

Homeopátia és világnézet

• Samuel Hahnemann, aki szabadkőműves volt, a neoplatonizmusban, a hermetikában, a reneszánsz ezotericizmusban és a felvilágosodás korabeli deizmusban gyökerező filozófiai eszmékre alapozta a homeopátiát.

• Hahnemann „idealista utópistának" tartotta Jézus Krisztust, és teljesen elutasította a Krisztus keresztje általi megváltás és üdvösség gondolatát. Azt állította, hogy a homeopátiában a „gyógyulás és az üdvösség" igaz tanítása tárult fel előtte.

• A klasszikus homeopátia – Hahnemann szerint – nem annyira gyógymód, mint inkább az üdvösségről szóló tan. Idősebb korában Hahnemannt leginkább az érdekelte, hogyan lehet a homeopátia segítségével helyreállítani az eredeti embert és emberiséget.

• A klasszikus homeopátia világnézeti alapjai hasonlóak a ma elterjedt ezoterikus világszemlélet alapvető felfogásához. Ezért tekintik szekuláris körökben a homeopátiát „az" ezoterikus gyógymódnak.

Mire ügyeljen a keresztény ember?

Bár napjaink kínálatában nemcsak az eredeti, klasszikus, Hahnemann-féle homeopátia szerepel, hanem annak sokféle változata és speciális formája is, amelyek olykor  már csak nevükben  azonosak Hahnemann gyógymódjával, a keresztények számára megfontolandóak a következő szempontok:

• A homeopátiában alapvető életerő-fogalom nem összeegyeztethető az élet misztériumának keresztény felfogásával.

• Számos homeopátiás iskola állítása, hogy készítményeikkel szellemi és lelki problémákat is „kezelni" tudnak, végső soron teljesen materialista világnézetet tükröz. A homeopátia csak látszólag jelenti a materialisztikus, elgépiesedett orvoslás alternatíváját. A homeopátia, amikor azt állítja, hogy gyógyszerekkel képes egyénre szabott módon meggyógyítani az embert, a személyiséget, valójában parttalan materializmust képvisel.

• A modern homeopátia számos formája más ezoterikus gyógymódokhoz és eszmékhez kapcsolódik (pl. homeopátia és asztrológia, homeopátia és sámánizmus stb.)

• A homeopátiával való hosszabb távú kapcsolat az ezoterikus világnézethez kötődő gondolkodásmódot sugallhat vagy erősíthet az emberben.  

Forrás: az osztrák Nazaret katolikus közösség honlapján megjelent összefoglaló, amelyhez irodalomjegyzék is kapcsolódik. 

A homeopátiáról igényes, részletes, keresztény szempontú ismertetést ad Dabóczi Kálmán: Hihetünk-e a dinamizált életerőben című tanulmánya, amely a csatolt fájlban található (ld. lejjebb).     További irodalom: a Katolikus Egyház New Age-ről vallott álláspontját ismerteti a Kultúra Pápai Tanácsa és a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanács által kiadott Jézus Krisztus az élő víz hordozója című dokumentum, illetve Danneels bíboros Krisztus vagy a Vízöntő című pásztorlevele.

A New Age jelenségeivel kapcsolatban részletesebb tájékozódásra nyújt lehetőséget Gál Péter: A New Age keresztény szemmel című (internetről letölthető) könyve, illetve Kovács Gábor: Mágia és hit című (internetről letölthető) könyve.

Magyar Kurír

Inga és varázsvessző – keresztény szemmel

Talán már az ókortól kezdve, de a késő középkor óta bizonyosan ismert eljárás, hogy mogyoróvesszővel vagy hasonló pálcával keresik a föld mélyében rejlő kincseket. A keresett tárgy lelőhelyét állítólag a vessző titokzatos mozdulása mutatja. A módszer eredményességében már régen is sokan kételkedtek; maga Paracelsus „bizonytalan eljárásnak" nevezte. Noha a varázsvessző a XIX. század óta a babonákkal foglalkozó kézikönyvekben szerepel, a vesszőjárásnak még ma is sok híve van; ma radiesztétáknak, azaz sugárzásérzékelőknek nevezzük őket. Mi is áll e gyakorlat hátterében, és milyen lelkipásztori vonatkozásai vannak?

Mit keresnek varázsvesszővel és ingával?

• A vesszőjárás különböző formái már az ókorban ismertek voltak. Eredetileg feltehetően az istenek szándékának megismerése, illetve jóslás céljából alkalmazták. A késő középkorban érc és víz után kutattak; ma föld alatti vízereket keresnek.

• Mintegy hetven éve, az ezotéria térhódítása nyomán a vesszőszakértők földsugárzásokat, földben rejlő ingerzónákat és sugárzási hálókat keresnek. Divatba jött az erővonalak feltérképezése. Az alternatív gyógyászat művelői sokszor ingával állapítják meg a betegségek diagnózisát és ellenszerét (olykor varázsvesszővel is).

• Sokan különféle titkos információk megszerzéséhez is használnak varázsvesszőt vagy ingát.

Földsugárzások, földben rejlő ingerzónák és társaik – vajon léteznek?

• A geológusok szerint nem. Nyilvánvaló, hogy tudományosan nem bizonyítható spekulációkról van szó, mivel: 

• a víz nem föld alatti erekben áramlik, hanem egyenletesen itatja át a talajt. A radiesztéták által emlegetett ingerzónákat és földsugárzásokat semmilyen objektív módszerrel nem lehet kimutatni vagy mérni, azok kizárólag szubjektív módon érzékelhetők;

• ritkán jut azonos eredményre több radiesztéta, akik egymástól függetlenül mérik fel ugyanazt a helyszínt;

• minden ismert és mérhető fizikai erő másként viselkedik és más törvényeknek engedelmeskedik, mint amilyeneket a radiesztéták feltételeznek;

• tudományosan ellenőrzött körülmények között mindmáig egyetlen radiesztéta sem tudta bizonyítani a képességeit;

• a radiesztézia tehát tudományos szempontból joggal tekinthető babonaságnak, okkult áltudománynak, amely a vesszőjáró vagy ingázó önbecsapásán alapszik.

Mitől mozdul meg az inga és a vessző, és hogy lehet, hogy a radiesztéták gyakran találnak vizet? Hogyan lehetséges, hogy egyesek jobban alszanak, miután az ingázó tanácsára áthelyezték az ágyukat?

• A vessző és az inga mozdulását igen finom, önkéntelen izommozgás okozza.

• A mozgást a radiesztéta tudattalanja idézi elő; öntudatlanul ő határozza meg, mikor, hol mozdul meg a vessző, és merre lendül az inga.

• Az ingerzónák létezése semmiféle objektív mérési technikával nem igazolható, ezért a tudomány  arra következtet, hogy kizárólag azok fejében léteznek, akik hisznek bennük.

• Mivel a víz egyenletesen itatja át a talajt (Európa középső területein 60–90 százalékos valószínűséggel talál vizet, aki a lefúr a mélybe), ezért minden vesszőjáró talál vizet.  Némelyikük ösztönösen a növényzet alapján tájékozódik, amely elárulja, hol van víz a talaj közelében. Aki ért hozzá, annak nincs szüksége varázsvesszőre.

• Betegség, különféle zavarok és más problémák esetén a segítségül hívott radiesztéta mindig az illető ágya alatt találja meg az ártalmas zónát. Ha ilyenkor az ágy áthelyezését követően javulás tapasztalható, az a placebo-hatásnak tulajdonítható.

Lehet káros az inga és a varázsvessző használata?

• Mivel az inga és a vessző mozgását a tudattalan idézi elő, tévedés azt hinni, hogy ilyen módon bármilyen rejtett tudáshoz lehet jutni.

• Az inga és a vessző hívei ártalmas zónák létezésében hisznek, ami félelmeket szülhet, és korlátozhatja a szabadságukat. A bajokat, szerencsétlenségeket, amelyeket régen boszorkányok, démonok működésének tulajdonítottak, ma sokan káros sugárzásokkal magyarázzák. Mind a démonoktól, mind a sugárzásoktól való félelemben az az ősi pogány félelem nyilvánul meg, amelyben azok élnek, akik nem hisznek Jézus Krisztus üdvözítő erejében.

• Aki ártalmas zónákkal magyaráz tényleges betegségeket, zavarokat és más problémákat, hátráltatja az igazi okok kiderítését és a bajok orvoslását.

• Sokan hasznot húznak abból, hogy szükségtelen védőeszközöket: amuletteket, talizmánokat, sugárárnyékoló berendezéseket kínálnak – általában igen borsos áron – nemlétező sugárzások ellen.

• Az ingával vagy vesszővel megállapított diagnózis teljességgel megbízhatatlan és szigorúan elutasítandó. Fennáll a veszély, hogy téves a diagnózis, és félrekezelik a beteget.

• Aki döntéseinél ingát vagy varázsvesszőt használ, függőségbe kerül, és csorbul személyes felelőssége.

Miért lelkipásztori kérdés az ingázás és a vesszőjárás?

• Tevékenysége során számos radiesztéta átlépi a természetes lehetőségek határát. Aki térkép fölött ingáz, információszerzés céljából „megegyezik" a vesszővel bizonyos jelekben, vagy „mentálisan" [pl. diagnosztikus céllal] használja az ingát, nem természetes úton próbál ismeretekhez jutni.

• Aki azért használ ingát vagy vesszőt, hogy rejtett, természetes úton meg nem ismerhető tudáshoz jusson, mantikus, azaz a jövendőmondás körébe eső tevékenységet folytat. Az efféle praktikáknak  pedig minden formája utálatosság az Úr szemében (MTörv 18,9–11).

• Az ingázás és a varázsvessző használata gyakran utat nyit más okkult és babonás praktikák felé.

Forrás: az osztrák Nazaret katolikus közösség honlapján megjelent összefoglaló, amelyhez irodalomjegyzék is kapcsolódik. 


További irodalom: a Katolikus Egyház New Age-ről vallott álláspontját ismerteti a Kultúra Pápai Tanácsa és a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanács által kiadott Jézus Krisztus az élő víz hordozója című dokumentum, illetve Danneels bíboros Krisztus vagy a Vízöntő című pásztorlevele.
A New Age jelenségeivel kapcsolatban részletesebb tájékozódásra nyújt lehetőséget Gál Péter: A New Age keresztény szemmel című (internetről letölthető) könyve, illetve Kovács Gábor: Mágia és hit című (internetről letölthető) könyve.Magyar Kurír