1962 április 20.
...tudatába. Éreztem határtalanul jóságos szavainak csodálatos jelentőségét, mely lelkembe hatolt, de leírni nem tudok belőle, kivéve néhány szót, mely sürgős cselekvésre indított. Többek között arra kért, hogy ne késlekedjem tovább a rám bízott kérések átadásával és az Általa diktált utasításait minél élőbb adjam át az atyának. - Nagy félelem fogott el, mert éreztem, hogy most már nincs idő a halogatásra. Nagy ijedtségemben bementem a sekrestyébe, és az ott tartózkodó nővért megkértem, kérné meg az Atyát, hogy imádkozzék értem. Egyebet nem szóltam. Hisz ezek annyira bensőséges dolgok, hogy nem lehet elmondani senki másnak azon kívül, akihez az Úr utasít.
Aznap a gonosz szüntelenül szorongatta lelkemet, és csak akkor szűnt meg este, amikor az Úr lábához borultam. Rövid hallgatás után az Úr Jézus kezdett hozzám beszélni oly kimondhatatlan, csodálatos gyengédséggel. Olyan leírhatatlan, előttem ismeretlen, csodálatos szeretet áramlott át Őbelőle lelkembe, hogy remegtem. Ez a rendkívüli, csodálatos érzés hosszú időn át átjárta egész testemet és lelkemet. Közben az Úr így szólt, eddig még soha nem érzett gyengéd hangon, melyről éreztem, hogy Neki is fáj, amit mondani fog!
"Karmelita kislányom! Ma búcsúesténk van. Úgy értsd ezt, hogy lelked szelíd szavaim tárháza volt. Most csendességet borítok rád. Nemcsak szavaim, de állandó jelenlétem érzetétől is megfosztalak."
Ahogy ezt kimondta, a gonosz kajánul fellélegzett, és ezt éreznem engedte az Úr Jézus. A gonosz így szólt: "Most itt az én időm - Úgy éreztem, hogy nagyon messze volt, s közben az Úr egy kézlegyintésétől mintha megsemmisült volna. Én csak az Úr csodálatos, de számomra oly szomorú érzésével megéreztem, hogy az Úrnak fáj az, hogy nekem szomorúságot okoz. b szelíd jósággal sugallta:
- "A lelked érdekében kell ezt tennem."
És ahogy sugallata a lelkembe hatolt, egy újabb, előttem egészen ismeretlen, leheletszerű, finom, lelket remegtető, kegyelmekkel teljes érzés árasztotta el egész bensőmet. Közben úgy éreztem, ez a szeretet Lelke, a Szentség Lelke. A Szentlélek Úristen lelkembe való átsugárzása közben úgy éreztem, hogy minden kisértésnek a leküzdéséhez másféle kegyelmi erőt lehel rám a szentlélek. Ez úgy megnyugtatott, hogy a szememből kitóduló könnyek, melyeket az Úr távozása idézett elő lelkemben, csöndes összeszedettségre hangoltak. S hogy lelkemben így megpihent, az Úr Jézus még egyszer megszólalt lelkemben:
"Leányom, ne érts félre! Én ezután is veled leszek a szentáldozásban és ezután is szívszorongva várom jöttödet, mint eddig. Légy hűséges, ne a magad érzését keresd. Mondj le önmagadról, és csak Engem szeress! Csak a Szeretet Lelke töltsön el. Szeress Engem, mint fehér pólyába takart kisgyermeket. Keress Engem, mint Szűzanyám is keresett szorongó szívvel a nagy tömegben. Ha bárhol megtalálsz, örülj Nekem!
Gondolj Rám, ha segítő kéz kell, és ha úgy érzed, hogy atyai támogatásra van szükséged, nézz fel Örök Atyámra, és a Szentlélekkel merül el szeretetünkben."
Ezek voltak búcsúszavai. Bármilyen jóságosak, mégis csak szomorúságot éreztem miattuk. Az előző éjjeleken mindig az Úr Jézus ébresztett fel a virrasztó imádságra. Most, mikor a virrasztás ideje elérkezett, az őrangyalom keltett fel. Ó, mily nagy különbség volt az előző és a mostani ébresztés között!
...tudatába. Éreztem határtalanul jóságos szavainak csodálatos jelentőségét, mely lelkembe hatolt, de leírni nem tudok belőle, kivéve néhány szót, mely sürgős cselekvésre indított. Többek között arra kért, hogy ne késlekedjem tovább a rám bízott kérések átadásával és az Általa diktált utasításait minél élőbb adjam át az atyának. - Nagy félelem fogott el, mert éreztem, hogy most már nincs idő a halogatásra. Nagy ijedtségemben bementem a sekrestyébe, és az ott tartózkodó nővért megkértem, kérné meg az Atyát, hogy imádkozzék értem. Egyebet nem szóltam. Hisz ezek annyira bensőséges dolgok, hogy nem lehet elmondani senki másnak azon kívül, akihez az Úr utasít.
Aznap a gonosz szüntelenül szorongatta lelkemet, és csak akkor szűnt meg este, amikor az Úr lábához borultam. Rövid hallgatás után az Úr Jézus kezdett hozzám beszélni oly kimondhatatlan, csodálatos gyengédséggel. Olyan leírhatatlan, előttem ismeretlen, csodálatos szeretet áramlott át Őbelőle lelkembe, hogy remegtem. Ez a rendkívüli, csodálatos érzés hosszú időn át átjárta egész testemet és lelkemet. Közben az Úr így szólt, eddig még soha nem érzett gyengéd hangon, melyről éreztem, hogy Neki is fáj, amit mondani fog!
"Karmelita kislányom! Ma búcsúesténk van. Úgy értsd ezt, hogy lelked szelíd szavaim tárháza volt. Most csendességet borítok rád. Nemcsak szavaim, de állandó jelenlétem érzetétől is megfosztalak."
Ahogy ezt kimondta, a gonosz kajánul fellélegzett, és ezt éreznem engedte az Úr Jézus. A gonosz így szólt: "Most itt az én időm - Úgy éreztem, hogy nagyon messze volt, s közben az Úr egy kézlegyintésétől mintha megsemmisült volna. Én csak az Úr csodálatos, de számomra oly szomorú érzésével megéreztem, hogy az Úrnak fáj az, hogy nekem szomorúságot okoz. b szelíd jósággal sugallta:
- "A lelked érdekében kell ezt tennem."
És ahogy sugallata a lelkembe hatolt, egy újabb, előttem egészen ismeretlen, leheletszerű, finom, lelket remegtető, kegyelmekkel teljes érzés árasztotta el egész bensőmet. Közben úgy éreztem, ez a szeretet Lelke, a Szentség Lelke. A Szentlélek Úristen lelkembe való átsugárzása közben úgy éreztem, hogy minden kisértésnek a leküzdéséhez másféle kegyelmi erőt lehel rám a szentlélek. Ez úgy megnyugtatott, hogy a szememből kitóduló könnyek, melyeket az Úr távozása idézett elő lelkemben, csöndes összeszedettségre hangoltak. S hogy lelkemben így megpihent, az Úr Jézus még egyszer megszólalt lelkemben:
"Leányom, ne érts félre! Én ezután is veled leszek a szentáldozásban és ezután is szívszorongva várom jöttödet, mint eddig. Légy hűséges, ne a magad érzését keresd. Mondj le önmagadról, és csak Engem szeress! Csak a Szeretet Lelke töltsön el. Szeress Engem, mint fehér pólyába takart kisgyermeket. Keress Engem, mint Szűzanyám is keresett szorongó szívvel a nagy tömegben. Ha bárhol megtalálsz, örülj Nekem!
Gondolj Rám, ha segítő kéz kell, és ha úgy érzed, hogy atyai támogatásra van szükséged, nézz fel Örök Atyámra, és a Szentlélekkel merül el szeretetünkben."
Ezek voltak búcsúszavai. Bármilyen jóságosak, mégis csak szomorúságot éreztem miattuk. Az előző éjjeleken mindig az Úr Jézus ébresztett fel a virrasztó imádságra. Most, mikor a virrasztás ideje elérkezett, az őrangyalom keltett fel. Ó, mily nagy különbség volt az előző és a mostani ébresztés között!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése