1962 április 8.
Az Úr megkért, hogy a szentórákat ne kössem össze a teremtményeivel:
"Ne keresd önmagad! Ugye sokszor hangoztattam ezt már, hogy teljesen igényt tartok rád. Mondj le már önmagadról, hajszál se férjen közénk!"
Uram, Jézusom, egészen kezdő vagyok.
"Leánykám, azért ne csüggedj! Egyszer el kellett kezdened. Emlékezzél, fiatalkorodban is mindig tanulni szerettél volna, de erre nem adatott soha alkalmad. Én voltam, aki ezt nem engedtem, minden akadályt eléd gördítettem. Úgy tetszettél Nekem, hogy egészen tudatlan maradj. Nekem már akkor is terveim voltak veled, csak meg akartalak előbb érlelni a Magam számára."
Uram, de sokszor fordítottad felém hiába kegyelmeid éltető sugarát, s én elkerültelek, és másféle utakat jártam.
"Tudod, ugye, hisz még nem régen, néhány hónappal ezelőtt a szabadegyetemre akartál beiratkozni. De Én ennek is elébe álltam. Az Én iskolámba hívtalak felvételre. Leányom, most örülj nagyon és légy jó tanuló! A mester Én vagyok. Tanulj Tőlem! Én nem sajnálok semmi fáradságot, egész nap veled vagyok, reggeltől estig. S ha szorgalmas leszel, eredményt fogunk elérni, és örömen lesz benned."
Csak azt sajnálom, édes Jézusom, hogy ilyen kevés érzékem van Hozzád.
"Ez igaz, leányom!"
És Ő is egész halom eseményt terített elém. Például: ha olyan helyen jártam, ahol kápolna is volt, és mindenkitől elbúcsúztam, csak Tőle nem.
Aztán, ha térdet hajtok, gondoljak is Rá nagy szeretettel, mert "ha ezt nem teszed, úgy fáj Nekem!" Igen megbántam ezt, és szemem megtelt a bánat könnyeivel.
"Kislányom, újra csak azt mondom, meg kell változnod az Én tetszésem szerint. Én segítek, hogy a helyes utat kövesd, csak merülj el tanításomban, és minden erőddel igyekezz a feladott leckét elvégezni. Anyámhoz menj, Ő segít!"
Uram, én Őt nagyon szeretem, hisz Ő szólított fel engem arra, hogy imádjam, engeszteljem az Ő Szent Fiát. Ó, hogy megzavarodtam Ielkemben, amikor az Ő hangját hallottam! Milyen mélységes bűnbánatot keltett bennem az Ő sírástól elfojtott hangja!
"Igen, kislányom, ez volt az első találkozás, a nagy lépés, amikor Anyám különösen Nekem ajánlott. Leánykám, azóta nyílegyenesen repülsz Felém. Röptödben ne nézz vissza a földre, nehogy a világ zaja megzavarjon. Már oly rég vártalak! Mióta megteremtettelek, azóta várok rád, és hasonlóképpen minden lélekre."
Uram, de most már soha többé ne engedj el!
"Te szakítottad ki magad. Nem Én engedtelek el."
Én Jézusom, azért maradtam ilyen nyomorult és neveletlen. Nevelj engem, én Mesterem!
"Leányom, mondj le akaratodról! Mindig arra kérlek. Megváltó munkámban csak úgy vehetsz részt, ha egészen és állandóan Velem egyesülve élsz minden pillanatban.
Kármelita kislányom! Emlékezz vissza, mikor özvegy maradtál, és gyermekeid nőni kezdtek, hogy kérted őket, legalább egy órát segítsenek mindennap. Mily könnyebbség lett volna ez neked, és mily szomorú voltál, mikor mindenféle ürüggyel kimentették magukat, és neked egyedül, elhagyottan kellett fáradoznod. Leányom, de sok gyermekem van Nekem is, és ha csak egy órát is segítene mindegyik, mily gyönyörűségem telne bennetek! Ilyenkor különösen a Nekem szentelt lelkekre gondolok, akiket Szívem választottjainak tekintek. És ők mégsem egyesülnek Velem bensőségesen. Szétszórja őket a világias gondolat. Kis kármelitám, merülj el Bennem! Legalább te óhajts még több kegyelmet! Segíts helyettük is, de ne egy órát, hanem szünet nélkül! Ne kérdezd, hogyan, légy találékony! Ragadj meg minden alkalmat, hogy a lelkek utáni vágyaddal szomjúságomat csillapítsd!"
Uram, én soha meg nem szűnő szomjúsággal vágyódom Utánad.
Minden erőmmel szeretni akarlak azok helyett is, akik nem jönnek Hozzád. A beszélgetés közben igen nagy kegyelmeket kaptam az Úrtól.
Én Istenem, mit tettél velem? Most már végképp nem tudom, én élek-e? Mintha nem is a földön járnék, nem látok szememmel semmit, fülem sem fogja fel a világ hangját, szívem sem dobban már, csak Benned, Érted. Ajkammal nem találok méltó dicséretet. Szeretnélek áldani, de nem találok semmiféle kifejezést Hozzád méltónak. Csak nézlek csukott szemmel és néma ajakkal. Nézem kimondhatatlan szenvedésed, melyet értem, nyomorult bűnösért elviseltél. Elmém fel nem fogja, mit tettél értem, nyomorult bűnösért. Miért velem? Mikor annyi más, Hozzád méltó tiszta lélek van!
"Leányom, a legnagyobb bűnösök közül választok ki Magamnak lelkeket megváltó munkámhoz. Ha elfogadják, Én különös kegyelmeimmel halmozom el őket. Aki Velem érez és Értem él, határtalan szeretetemmel kiragadom a világból, úgy, mint téged. Kármelita kislányom, oly kimondhatatlanul szenvedek, és mily jó éreznem, hogy Velem vagy és Velem egyesülve te is érzed szeretetemet."
Uram, akaratom a Tied, Te cselekedj bennem! Ő erre azt válaszolta:
"Leányom, minden erőddel azon légy, hogy a bűnösöket Hozzám vezesd. Ezen kívül semmi más ne töltse be gondolataidat. Nézz szüntelenül szemembe, hogy lásd szomorúságomat a lelkek miatt. Kívánd lelked egész vágyával, hogy a Nekem szentelt lelkek ne nézzenek el mellettem, és ne szórják szét tekintetüket a világba, csak Engem szemléljenek. Az Én szomorú szemem pillantását fogják fel, merüljenek el Bennem. Ha szemembe néznek bűnbánó lélekkel, kegyelmem sugarával megjavítom őket. Szívem szeretetébe merítve újjá szülöm őket, csak legyenek teljes bizalommal...
Leányom, feléd árasztom szeretetemet azért, mert te menedéket adtál Nekem, és a te lelkedben megpihenhetek. Érezd ezt a nagy megtiszteltetést, hisz Engem tisztelsz meg vele. Ne fossz meg soha tőle! Ez igazán csak rajtad múlik. Én a végletekig mentem szeretetemmel. Tudod, mennyire szeretem hallani, mikor Elém borulva így szólsz Hozzám, hogy jobban akarod bánni bűneidet minden megtérő bűnösnél, ki valaha is megbántott, s jobban akarsz szeretni valamennyi megtérő bűnösnél. Kis kármelita leányom, ezekkel az óhajtásaiddal egészen Szívemhez férkőztél. Egyszerű szavaid kimondhatatlan könyörületre indították irgalmas Szívemet. Látod, leánykám, ehhez nem kell iskolázottság, sem szabadegyetem! Mily boldogsággal töltötte el mennyei Atyánkat is a te mélyről jövő, őszinte bűnbánatod! Ezt tedd életed minden pillanatában. Leányom, tégy meg mindent ernyedetlen szorgalommal a lelkek megmentéséért! Ez legyen a te iskolád. A Szentlélek Úristen veled fog munkálkodni, rosszra hajló természetedet segít átalakítani üdvösséged javára. Ugye tudod, hogy az Én Országom erőszakot szenved! Állandó bukdácsolásod ne törjön le, mert ez megtart az alázatosságban... Elmélkedd át ezt gyakran, míg egészen magadévá nem tetted, mert ez a nap a mi különös egyesülésünk napja, amikor kegyelmekkel halmozlak el, melyeket különös erősítőül szántam. Tudod, nagy harc vár rád, de a keresztjelében győzni fogsz. Ha keresztet vetsz, soha ne légy szétszórt, gondolj mindig a három isteni Személyre. Ezt hozd nyilvánosságra! "Ötször vess keresztet egymás után, és gondolj a keresztvetésnél az Én Szent Sebeimre! Mindig nézz szemembe, melyek szánalmasan vérbe vannak borulva a sok ütlegtől, melyet tőled is kaptam."
Uram, Jézusom, ne mondd tovább, mert a szívem megszakad! Könyörülj rajtam!
Az Úr megkért, hogy a szentórákat ne kössem össze a teremtményeivel:
"Ne keresd önmagad! Ugye sokszor hangoztattam ezt már, hogy teljesen igényt tartok rád. Mondj le már önmagadról, hajszál se férjen közénk!"
Uram, Jézusom, egészen kezdő vagyok.
"Leánykám, azért ne csüggedj! Egyszer el kellett kezdened. Emlékezzél, fiatalkorodban is mindig tanulni szerettél volna, de erre nem adatott soha alkalmad. Én voltam, aki ezt nem engedtem, minden akadályt eléd gördítettem. Úgy tetszettél Nekem, hogy egészen tudatlan maradj. Nekem már akkor is terveim voltak veled, csak meg akartalak előbb érlelni a Magam számára."
Uram, de sokszor fordítottad felém hiába kegyelmeid éltető sugarát, s én elkerültelek, és másféle utakat jártam.
"Tudod, ugye, hisz még nem régen, néhány hónappal ezelőtt a szabadegyetemre akartál beiratkozni. De Én ennek is elébe álltam. Az Én iskolámba hívtalak felvételre. Leányom, most örülj nagyon és légy jó tanuló! A mester Én vagyok. Tanulj Tőlem! Én nem sajnálok semmi fáradságot, egész nap veled vagyok, reggeltől estig. S ha szorgalmas leszel, eredményt fogunk elérni, és örömen lesz benned."
Csak azt sajnálom, édes Jézusom, hogy ilyen kevés érzékem van Hozzád.
"Ez igaz, leányom!"
És Ő is egész halom eseményt terített elém. Például: ha olyan helyen jártam, ahol kápolna is volt, és mindenkitől elbúcsúztam, csak Tőle nem.
Aztán, ha térdet hajtok, gondoljak is Rá nagy szeretettel, mert "ha ezt nem teszed, úgy fáj Nekem!" Igen megbántam ezt, és szemem megtelt a bánat könnyeivel.
"Kislányom, újra csak azt mondom, meg kell változnod az Én tetszésem szerint. Én segítek, hogy a helyes utat kövesd, csak merülj el tanításomban, és minden erőddel igyekezz a feladott leckét elvégezni. Anyámhoz menj, Ő segít!"
Uram, én Őt nagyon szeretem, hisz Ő szólított fel engem arra, hogy imádjam, engeszteljem az Ő Szent Fiát. Ó, hogy megzavarodtam Ielkemben, amikor az Ő hangját hallottam! Milyen mélységes bűnbánatot keltett bennem az Ő sírástól elfojtott hangja!
"Igen, kislányom, ez volt az első találkozás, a nagy lépés, amikor Anyám különösen Nekem ajánlott. Leánykám, azóta nyílegyenesen repülsz Felém. Röptödben ne nézz vissza a földre, nehogy a világ zaja megzavarjon. Már oly rég vártalak! Mióta megteremtettelek, azóta várok rád, és hasonlóképpen minden lélekre."
Uram, de most már soha többé ne engedj el!
"Te szakítottad ki magad. Nem Én engedtelek el."
Én Jézusom, azért maradtam ilyen nyomorult és neveletlen. Nevelj engem, én Mesterem!
"Leányom, mondj le akaratodról! Mindig arra kérlek. Megváltó munkámban csak úgy vehetsz részt, ha egészen és állandóan Velem egyesülve élsz minden pillanatban.
Kármelita kislányom! Emlékezz vissza, mikor özvegy maradtál, és gyermekeid nőni kezdtek, hogy kérted őket, legalább egy órát segítsenek mindennap. Mily könnyebbség lett volna ez neked, és mily szomorú voltál, mikor mindenféle ürüggyel kimentették magukat, és neked egyedül, elhagyottan kellett fáradoznod. Leányom, de sok gyermekem van Nekem is, és ha csak egy órát is segítene mindegyik, mily gyönyörűségem telne bennetek! Ilyenkor különösen a Nekem szentelt lelkekre gondolok, akiket Szívem választottjainak tekintek. És ők mégsem egyesülnek Velem bensőségesen. Szétszórja őket a világias gondolat. Kis kármelitám, merülj el Bennem! Legalább te óhajts még több kegyelmet! Segíts helyettük is, de ne egy órát, hanem szünet nélkül! Ne kérdezd, hogyan, légy találékony! Ragadj meg minden alkalmat, hogy a lelkek utáni vágyaddal szomjúságomat csillapítsd!"
Uram, én soha meg nem szűnő szomjúsággal vágyódom Utánad.
Minden erőmmel szeretni akarlak azok helyett is, akik nem jönnek Hozzád. A beszélgetés közben igen nagy kegyelmeket kaptam az Úrtól.
Én Istenem, mit tettél velem? Most már végképp nem tudom, én élek-e? Mintha nem is a földön járnék, nem látok szememmel semmit, fülem sem fogja fel a világ hangját, szívem sem dobban már, csak Benned, Érted. Ajkammal nem találok méltó dicséretet. Szeretnélek áldani, de nem találok semmiféle kifejezést Hozzád méltónak. Csak nézlek csukott szemmel és néma ajakkal. Nézem kimondhatatlan szenvedésed, melyet értem, nyomorult bűnösért elviseltél. Elmém fel nem fogja, mit tettél értem, nyomorult bűnösért. Miért velem? Mikor annyi más, Hozzád méltó tiszta lélek van!
"Leányom, a legnagyobb bűnösök közül választok ki Magamnak lelkeket megváltó munkámhoz. Ha elfogadják, Én különös kegyelmeimmel halmozom el őket. Aki Velem érez és Értem él, határtalan szeretetemmel kiragadom a világból, úgy, mint téged. Kármelita kislányom, oly kimondhatatlanul szenvedek, és mily jó éreznem, hogy Velem vagy és Velem egyesülve te is érzed szeretetemet."
Uram, akaratom a Tied, Te cselekedj bennem! Ő erre azt válaszolta:
"Leányom, minden erőddel azon légy, hogy a bűnösöket Hozzám vezesd. Ezen kívül semmi más ne töltse be gondolataidat. Nézz szüntelenül szemembe, hogy lásd szomorúságomat a lelkek miatt. Kívánd lelked egész vágyával, hogy a Nekem szentelt lelkek ne nézzenek el mellettem, és ne szórják szét tekintetüket a világba, csak Engem szemléljenek. Az Én szomorú szemem pillantását fogják fel, merüljenek el Bennem. Ha szemembe néznek bűnbánó lélekkel, kegyelmem sugarával megjavítom őket. Szívem szeretetébe merítve újjá szülöm őket, csak legyenek teljes bizalommal...
Leányom, feléd árasztom szeretetemet azért, mert te menedéket adtál Nekem, és a te lelkedben megpihenhetek. Érezd ezt a nagy megtiszteltetést, hisz Engem tisztelsz meg vele. Ne fossz meg soha tőle! Ez igazán csak rajtad múlik. Én a végletekig mentem szeretetemmel. Tudod, mennyire szeretem hallani, mikor Elém borulva így szólsz Hozzám, hogy jobban akarod bánni bűneidet minden megtérő bűnösnél, ki valaha is megbántott, s jobban akarsz szeretni valamennyi megtérő bűnösnél. Kis kármelita leányom, ezekkel az óhajtásaiddal egészen Szívemhez férkőztél. Egyszerű szavaid kimondhatatlan könyörületre indították irgalmas Szívemet. Látod, leánykám, ehhez nem kell iskolázottság, sem szabadegyetem! Mily boldogsággal töltötte el mennyei Atyánkat is a te mélyről jövő, őszinte bűnbánatod! Ezt tedd életed minden pillanatában. Leányom, tégy meg mindent ernyedetlen szorgalommal a lelkek megmentéséért! Ez legyen a te iskolád. A Szentlélek Úristen veled fog munkálkodni, rosszra hajló természetedet segít átalakítani üdvösséged javára. Ugye tudod, hogy az Én Országom erőszakot szenved! Állandó bukdácsolásod ne törjön le, mert ez megtart az alázatosságban... Elmélkedd át ezt gyakran, míg egészen magadévá nem tetted, mert ez a nap a mi különös egyesülésünk napja, amikor kegyelmekkel halmozlak el, melyeket különös erősítőül szántam. Tudod, nagy harc vár rád, de a keresztjelében győzni fogsz. Ha keresztet vetsz, soha ne légy szétszórt, gondolj mindig a három isteni Személyre. Ezt hozd nyilvánosságra! "Ötször vess keresztet egymás után, és gondolj a keresztvetésnél az Én Szent Sebeimre! Mindig nézz szemembe, melyek szánalmasan vérbe vannak borulva a sok ütlegtől, melyet tőled is kaptam."
Uram, Jézusom, ne mondd tovább, mert a szívem megszakad! Könyörülj rajtam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése