A medjugorje-info.com közleménye szerint, Mirjana Dragićević-Soldo látnoknak nem fog többé nyilvánosan megjelenni a Szűzanya minden hónap 2-án, és nem is ad többé üzeneteket, ahogyan eddig, 1987. augusztus 2-a óta.
Uram, a te szentséges szívednek ajánlom fel az egész életemet, múltamat, jelenemet, jövőmet, a legkisebb cselekedetem is. Irányíts és vezérelj engem. Add meg a tisztánlátás kegyelmét, hogy meg tudjam különböztetni a jót a rossztól. Add, hogy egész nap neked éljek.
2020. március 18., szerda
A Szűzanya éves jelenése 2020. március 18-án Mirjana Dragićević-Soldonak
A medjugorje-info.com közleménye szerint, Mirjana Dragićević-Soldo látnoknak nem fog többé nyilvánosan megjelenni a Szűzanya minden hónap 2-án, és nem is ad többé üzeneteket, ahogyan eddig, 1987. augusztus 2-a óta.
A másik járvány: az Oltáriszentség rendszeres meggyalázása
Az alábbi írás első részében Emily Sparks szemtanúként tesz vallomást, engedélyezve annak felhasználását nevével együtt. Sok évvel később visszatekintve már bánja jószándékú részvételét az elkövetett visszaélésekben, ezért szeretné mindezt megosztani az olvasókkal, hogy érzékeltesse “milyen rossz a helyzet” egy tipikus katolikus plébánián az Egyesült Államokban. Minden okunk megvan azt hinni, hogy leírása ma sok más plébániára is érvényes.

* * *
Míg sokan tisztában vannak az eucharisztikus visszaélésekkel, amelyek egy tipikus plébániai liturgia során történnek, nincsenek tisztában azokkal a gyakori, színfalak mögötti visszaélésekkel, amelyek a jelenlegi liturgikus gyakorlat következményei. Amikor még tinédzser voltam, a plébániámon sekrestyésként dolgoztam, és segédkeztem (az utasításoknak megfelelően) a vasárnapi misék előkészítésében. Az alábbi beszámoló az ez idő alatt szerzett tapasztalataimat foglalja össze.
Az egykori plébániám tipikus plébánia; sőt, talán valamivel jobb is az átlagosnál. A tabernákulum a szentély közepén áll, és a hét több napján gyóntatás van. A papok jó szándékúak voltak, nem avantgárdok vagy szándékosan forradalmiak.
Minden vasárnap négy mise volt, az első fél nyolckor, az utolsó délben kezdődött. Az én feladatom az volt, hogy a fél nyolcas mise vége előtt megérkezzek, és gondoskodjak arról, hogy az edények megtisztítva, ha szükséges, újratöltve legyenek előkészítve a következő misére. Ezt minden mise után elvégeztem, amíg a déli mise véget nem ért. Azt hiszem, ezt a munkát eredetileg laikus önkéntesek végezték, de a plébánia felvett engem, mert ha mindig ugyanaz a személy végzi ezt a munkát, az jobb és megbízhatóbb eredménnyel járt.
Minden vasárnapi misén a plébánián négy cibórium volt a szentáldozáshoz, és kettő vagy négy kehely: kettő a 7:30-as és a déli misére, illetve négy a 9:00-es és 10:30-as ünnepi misékre. A miséző pap mindig áldoztatott. Bár a plébánián volt két-három diakónus, ők csak akkor segítettek az áldoztatásban, amikor vasárnap prédikáltak, ami havonta egyszer volt, rotációs alapon. Így vasárnaponként minden szentmisén öt-hét rendkívüli áldoztató is áldoztatott. Ebből a számból havonta egyszer lejön egy a diakónus általi áldoztatás miatt.
Amikor az edényeket visszahozták, a papi kehely és a paténa szinte mindig purifikálva volt (bár néha nem), de a híveknek szánt cibóriumok és kelyhek szinte sohasem. Minden vasárnap legalább egy cibóriumot, de gyakran többet is, úgy küldtek vissza, hogy az alján bőségesen volt törmelék az Oltáriszentségből. Tudtam, hogy a szentmisén kívül nincs engedélyem a szentség fogyasztására, ezért az edényeket a sekrestye sacrariumában öblítettem le, mielőtt a rendes mosogatóban elmostam volna. Mise után visszavittem az edényeket a sekrestyébe. Nem tudtam megmondani, hogy melyik volt megtisztítva és melyik nem, amíg el nem kezdtem megtisztítani őket, mivel a cibóriumoknak fedele volt, ezért mindet együtt vittem vissza. Ez gyakran azt eredményezte, hogy az Oltáriszentség részecskéi őrizetlenül maradtak a sekrestyében, amíg összeszedtem mindent, ami a miséhez szükséges, mielőtt elkezdtem volna megtisztítani őket.
Az ónkelyheket, amelyeket a hívek szentáldozásához használtak, szokás szerint részben a rendkívüli kisegítő, végül teljesen én tisztítottam meg a sekrestyében. A rendkívüli kisegítők elfogyasztották a megmaradt Szent Vért, adtak hozzá egy korty vizet és megitták, a kelyheket pedig hátul hagyták, hogy én a sekrestye sacrariumában alaposabban elvégezzem a munkát. Egy nagy plébánián nagyon nehéz megbecsülni a szükséges bormennyiséget, és néha több volt a szükségesnél. Emlékszem, egyszer egy rendkívüli áldoztatónő a sekrestyében mások segítségét kérte, mert antibiotikumot szedett, és nem tudta magához venni a maradékot. Egy másik alkalommal emlékszem, hogy amikor besétáltam a sekrestyébe, egy rendkívüli kisegítőt találtam, aki egyenesen a sekrestye mosogatójába öntötte a Drága Vért. Ezen kívül néhány alkalommal a sekrestyébe lépve azt tapasztaltam, hogy a rendkívüli áldoztatók nem a sacrariumban öblítik el a kelyhet, hanem a rendes mosogatóban.
Néhányszor előfordult, hogy egy, a Szent Vérrel több mint félig teli kelyhet visszahoztak, és egyszerűen ott hagyták elfogyasztatlanul. Nem tudtam, hogy mit tegyek ebben a helyzetben, mert nem kaptam engedélyt arra, hogy a szentmisén kívül fogyasszam a Szentséget, ezért nem tettem meg. Ehelyett megpróbáltam felhígítani a Szent Vért, hogy ne legyen többé bor, mielőtt a sekrestye mosogatójába öntöttem volna. Visszatekintve rájöttem, hogy valószínűleg mindenképpen meg kellett volna próbálnom magamhoz venni, de akkor a kapott utasítások szerint cselekedtem. Remélem, eléggé felhígítottam ahhoz, hogy ne legyen többé jelen a bor színe, de nem voltam biztos abban, hogy ehhez mennyi vízre lesz szükség, tehát csak igyekeztem mindent megtenni, amit lehet.
Néha egy-egy cibóriumot a sekrestyében hagytak, tele volt Oltáriszentséggel, és nem volt információ arról, hogy azok sima ostyák (mert esetleg nem volt rájuk szükség) vagy átváltoztatottak, és csak véletlenül hozták vissza. Ilyenkor egy pap segítségét kellett kérnem, hogy mit tegyek. A megoldás általában az volt, hogy visszavittem őket a templomba, hogy a következő misén átváltoztassák őket, “biztos, ami biztos” alapon.
A pap a misék között az embereket kint köszöntötte, így ezt a munkát a sekrestyében én és a rendkívüli kisegítők felügyeltük. Emiatt minden mise előtt ki kellett nyitnom a tabernákulumot, hogy megnézzem, hány cibóriumot szenteltek már meg, majd minden egyes cibóriumot kinyitottam, és meggyőződtem róla, hogy több mint félig tele vannak. Ha több mint egy csak félig vagy annál kevésbé volt tele, akkor a Szentostyákat egy cibóriumba egyesítettem, és az üres cibóriumokat visszavittem a sekrestyébe, hogy a sekrestyei sacrariumban megtisztítsam. Ezt minden vasárnap többször is megtettem.
Nem én voltam az egyetlen laikus, aki rendszeresen kinyitotta a tabernákulumot. Más rendkívüli kisegítők is ezt tették. Emlékszem, hogy egyszer, amikor a munkám miatt közeledtem a tabernákulumhoz, két férfi állta el az utamat, akik a szentélyben, közvetlenül a tabernákulum előtt beszélgettek a golfról. Meg kellett kérnem őket, hogy beszélgessenek máshol.
Amikor a padban ülve vettem részt a misén, emlékszem, hogy kétszer láttam, hogy valaki elsétált az Oltáriszentséggel. Az egyik alkalommal egy fiatal nő volt, aki kézbe áldozott, de nem fogyasztotta el. Láttam, és intettem neki, hogy fogyassza el, amit meg is tett, miközben visszament a padjához. A mise után odamentem hozzá, és elmondta, hogy nem katolikus, de a nagymamája azt mondta neki, hogy mégis menjen el áldozni, és így tett. Egyszerűen elsétált az Oltáriszentséggel, mert nem érezte helyesnek magához venni. Még abban az évben láttam, hogy egy tizenéves fiú, aki a heavy metalos “Lamb of God” (Isten báránya) zenekar pólóját viselte, a kezében vitte vissza az Oltáriszentséget a padhoz, ahol a szülei szeme láttára babrált vele. Amikor szóltam a papoknak ezekről a szentséggyalázásokról, semmilyen intézkedést nem tettek ellenük.
Az emberek, akik ezt olvassák, azt feltételezhetik, hogy az általam leírt dolgok olyan problémák, amelyek csak az én plébániámra korlátozódtak. Bár nincs kétségem afelől, hogy az ilyen jellegű visszaélések ritkák abban a néhány “reform reformja” Novus Ordo templomban, ahol a papok megpróbálják a Novus Ordo-t közelebb hozni a hagyományos mise gyakorlatához, de mégis azt gondolom, hogy az ehhez hasonló problémák gyakoriak az átlagos színvonalú plébániákon – amilyen a legtöbb plébánia lehet. Az általam látottak és tapasztaltak alapján úgy gondolom, hogy ennek két oka van.
A papok, akik az én plébániámat vezették, jót akartak. Nem akartak forradalmiak vagy hanyagnak lenni; csak azt tették, amit megfelelőnek tartottak. De a következtetés megkerülhetetlen: az a felfogás, mely szerint a pap a szent misztériumok őrzője és gondviselője teljesen megszűnt a Novus Ordo liturgiában és az azt körülvevő kultúrában. A gyakorló katolikusok tudják, hogy csak a papok mondhatják a konszekráció szavait, de a Szentséggel kapcsolatos bármiféle kizárólagos kötelesség itt véget ér. És hogyan kezdhet egy pap egyáltalán hozzá, hogy ezt visszakövetelje? Abban a pillanatban, hogy megpróbálna megállítani valamit, legyen az még olyan égbekiáltó dolog is, mint a kézbe áldozás, a gyülekezete nagy része és valószínűleg a saját püspöke is keresztre feszítené. Ha egy pap nem tud intézkedéseket tenni annak megakadályozására, hogy a mise alatt nagyon is látható visszaélések történjenek, akkor még nehezebb lesz megállítani a “színfalak mögött” zajló szentségtöréseket, amelyekről kevesen tudnak.
A második pont gyakorlati logisztikai kérdés. Ha egy plébánia több rendkívüli áldoztatót és akár tíz edényt is használ misénként (négy cibórium, négy kehely, plusz a papi kehely és paténa), akkor nagyon nehéz a papnak hatékonyan megtisztítani mindent az oltárnál, vagy számontartani a sok rendkívüli áldoztatót. A megtisztított és a nem megtisztított edények összekeverednek, vagy a pap kifut az időből esetleg elfogy a víz. A rendkívüli áldoztatók rossz helyre vihetnek dolgokat, vagy rossz időben mehetnek a sekrestyébe. (Például az egyik ok, amiért konszekrált Vér elfogyasztatlanul maradt a sekrestyében, az az volt, hogy egy rendkívüli kisegítő nem jelent meg, betegség vagy időbeosztási hiba vagy valami hasonló miatt. Senki sem vette észre, hogy hiányzik, míg a konszekrálás meg nem történt). Mivel ennyi ember és változó játszik szerepet, emberi hiba előfordulhat – és idővel ez nagymértékben meg is fog történni.
* * *
Egy másik barátom – ezúttal egy szeminarista – megosztotta velem egy vacsora közben lezajlott beszélgetés alábbi leiratát:
Plébániai tag: A múlt heti temetés után valaki Oltáriszentséget talált a földön. Sue odajött hozzám, és mesélt róla. Megkérdeztem tőle, hogy mit csinált vele. Azt mondta, hogy a zsebébe tette. Megkértem, hogy adja oda nekem, így hát elvettem és megettem. Erre mondta nekem: “De Sally, az a földön volt!”. De nem tudtam, mi mást tehetnék vele.
Pap: Van más módja is, hogy ezt kezeljük. A sekrestyében van két mosogató. Az egyikben a cső egyenesen a földbe megy. Csak összemorzsolod az Oltáriszentséget, és beleteszed. A földbe kerül, nem a csatornába.
Egyházközségi tag: Ja, oké. Ezt nem tudtam. Köszönöm.
(Három másik jelenlévő klerikustól, köztük egy negyedéves állandó diakónustól, nem érkezik hozzászólás.)
* * *
Egy levelező írt nekem valamiről, amit egy plébániai képviselőtestületi ülésen hallott (ez sajnos nem a CNN paródiája):
A legutóbbi ülésen valaki azt javasolta, hogy kérjék meg a gyülekezet tagjait, hogy nagyböjt idejére mondjanak le a sörről, és a sörre fordított összeget adják az egyháznak. Nincs ezzel semmi baj. De aztán azt javasolták, hogy valóban vegyünk egy 6-os csomag sört, és tegyük fel az oltárra vagy az ambóra kellékként az egyházi hozzájárulásra való felhívás során. Nem tudják, hogy a gyerekek megkérdeznék: “Apu, miért csinálják ezt?”. Nem tudják, hogy az oltár szent, és az ambónak is szentnek kellene lennie? Ami még rosszabb, a pap azt mondta, hogy szerinte ez egy nagyszerű ötlet – mire az, aki felvetette, azt válaszolta: “Ó, ez nem az én ötletem, hanem annak a városnak a plébánosáé, ahol régen éltem”.
* * *
Ezek a szívszorító beszámolók – és biztos vagyok benne, hogy ezrével lehetne mesélni őket – úgy vehetők, mint az ószövetségi próféták megannyi figyelmeztetése, amelyekben Izraelnek felhívták a megtérésre, különben teljes pusztulással kell szembenéznie. Az az egyház, amely továbbra is így cselekszik, az egy olyan egyház, amely aláírta saját lelki halálos ítéletét.
Ilyen meggyalázások és szentségtörések hétről hétre történnek. Mi pedig közben a kézfertőtlenítővel és a jóindulatot kifejező békekézfogással kapcsolatos szabályokkal foglalatoskodunk? A püspökök azt merik mondani az embereknek, hogy csak kézbe történhet az Oltáriszentség fogadása és nem nyelvre?
Mindez nem más, mint eszköznek tekinteni Urunkat. Saját egészségügyi érdekeinktől tesszük függővé azt, hogy miként bánunk a teljesen szent, legértékesebb drága Szent Testtel, ahelyett, hogy azt néznénk, mi a megfelelő mód az Angyalok Kenyerének érintéséhez és fogyasztásához. Ha egy vírus lehetetlenné teszi a Szentség méltó kiosztását, hát legyen: hagyjuk, hogy a pap egyedül áldozzon, míg a nép lelki áldozást végez. Ez mutatja, hogy hiszünk és tiszteljük a szent misztériumokat. De az Isten szerelmére, hagyjuk abba az Úrral való visszaélést a saját érdekeink alapján, hagyjuk abba, hogy Őt világi elképzeléseinknek rendeljük alá, és hagyjuk abba az eucharisztikus szentségtörés járványát, amely elnyelte a nyugati egyházat, és a harag országává tette Istenünk előtt.
“Ezért így szól az Úr Isten: Életemre mondom! Mivel te megfertőzted szentélyemet minden törvényszegéseddel és minden utálatosságoddal, én is összetörlek téged; szemem nem irgalmaz, sem nem kegyelmezek.” (Ez 5,11).
Szent Pál azt mondja – nézzétek meg a Bibliátokban, ha nem hiszitek -, hogy a korintusi keresztények közül sokan betegek és gyengék, és néhányan meghaltak az eucharisztikus tiszteletlenségük miatt (1Kor 11,27-32). Ma a katolikus egyház Korintus, és a tiszteletlenség az ő halálos betegsége.
Az a pap vagy diakónus, aki megérti, hogy mi a baj a modern eucharisztikus gyakorlattal, és aztán nem tesz semmit annak kijavítására, akár pozíciója vagy az élete árán is, Krisztus félelmetes ítélőszéke előtt fog állni, akinek szent jelenlétét a Szent Eucharisztiában megvetette. “Amit a legkisebbeknek tesztek, azt velem teszitek” – ez nem kevésbé igaz az Ő isteni, halhatatlan, életadó misztériumainak részecskéire és cseppjeire, mint az Ő népére. Sőt, ha egyáltalán megmaradt bennünk egy kis hit, akkor látni fogjuk, hogy ez a mondás leginkább az Ő eucharisztikus jelenlétére igaz, hiszen az maga az Úr. “Gyermekeket neveltem, és felmagasztaltam őket, de ők megvetettek engem” (Iz 1,2).
Annak ellenére, hogy az Egyház hitét kétezer évnyi hittanítás, prédikáció, lelki írások, törvénykönyvek és liturgikus rubrikák világosan megfogalmazzák, lehetséges, hogy sok pap a rossz katekézis és képzés miatt nem is vallja a katolikus hitet a valóságos jelenlétben a szent színek minden részecskéjében és cseppjében, vagy a felszenteltek és nem felszenteltek közötti alapvető különbségtételben (és az ezzel járó felelősségben), vagy az Isten imádásának elsőbbségében a horizontális társadalmi kapcsolatokkal szemben. Azt tanítják-e a szeminaristáknak, hogy még az Oltáriszentség részecskéi vagy a kehelyben lévő cseppek is a Legszentebb Szentséget jelentik? Bizonyára úgy tűnik, hogy a laikusok többsége egyáltalán nincs tisztában ezzel. Ha ez igaz, akkor ez nem mentesít bennünket, hanem még súlyosabbá teszi az ítéletet, hiszen a megkeresztelteknek Isten előtt ismerniük kell vallásuk alapjait, és az Eucharisztia a katolicizmus középpontjában áll.
A római egyház hagyományos gyakorlatának bölcsessége – mely egy színre korlátozza az áldozást, csak felszentelt papok áldoztatnak, és csak a nyelvre a térdelő híveknek (az imádás jelét adva, amely nélkül Szent Ágoston szerint bűnt követünk el), és hogy a pap a mise vége előtt alaposan megtisztítja a kevés használatban lévő edényt – soha nem volt ilyen káprázatosan világos, és még soha nem volt ennyire alulértékelt vagy megvetett. Vajon Krisztus földi menyasszonya alázatos bűnbánattal és buzgó reformmal fog válaszolni? Vagy továbbra is Jeremiás próféta panasza fog felhangzani?
“Mint az asszony, aki megveti szeretőjét, úgy vetett meg engem Izrael háza, mondja az Úr” (Jer 3:20).
Forrás: Peter Kwasniewski: The Other Pandemic: Regular Eucharistic Desecration
https://invocabo.wordpress.com/2021/11/10/a-masik-jarvany-az-oltariszentseg-rendszeres-meggyalazasa/
AZ ÖRÖKIMÁDÁS MÁS FORMÁBAN FOLYTATÓDIK TOVÁBB A JÁRVÁNY IDEJÉN A VÁCI PIARISTÁKNÁL
2020. március 16., hétfő
Mijo Barada vasárnap, 2020. március 15.-én bátorító üzenetet kapott az Úr Jézus Krisztustól
Mijo Barada vasárnap, 2020. március 15.-én bátorító üzenetet kapott az Úr Jézustól. Arra kért minket, hogy továbbítsuk nektek és éljük meg az üzenetet.Isten kegyelméből két fordítást is megoszthatunk: Az Úr Jézus üzenete azokhoz, akik őszintén imádják Istent. Töltsön el titeket a béke, szeretteim! Édesanyám palástjának oltalmában vagytok! Legyen veletek az én békém, szeretteim! Az én áldásom van rajtatok, az én békém van veletek! Ne engedjétek meg az ellenségnek, hogy megfosszon titeket a békétől és az áldástól, amit én adok nektek! Maradjatok meg az én békémben, tekintet nélkül arra, hogy a világban a helyzet súlyos vagy éppen könnyű. Az én áldásom rajtatok van, maradjatok meg az én békémben, és őrizzétek meg a békét, amelyet tőlem kaptok! Imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok! Maradjatok meg az én békémben, akkor az én dicsőségem is megmarad a ti szíveitekben és a ti otthonaitokban! Ne aggódjatok amiatt, mit hoz a holnap, mert ti az én Szívemben és az én édesanyám szívében vagytok elrejtve! Ne aggódjatok a híresztelések miatt, sem a fájdalmas és megrázó hírek miatt! Ne aggódjatok semmi miatt! Emeljétek az ég felé tiszta kezeiteket, és dicsőítsetek engem! Áldjátok az én Nevemet, és áldás lesz az osztályrészetek itt, és az örökkévalóságban! Szeretlek titeket és megáldalak benneteket!
2020. március 15., vasárnap
Imák koronavírus idején
Johannes Hartlnak, az Imádság Háza alapítójának imája
Legyél közel a szenvedőkhöz, főleg a haldoklókhoz.
Vigasztald a szomorkodókat.
Adj bölcsességet és energiát az orvosoknak, kutatóknak; erőt minden nővérnek és betegápolónak ehhez a különösen nagy terheléshez.
Imádkozunk mindazokért, akik szenvednek a pániktól. Mindazokért, akiket legyőz a félelem. Imádkozunk a viharban békességért, tisztánlátásért.
Imádkozunk azokért, akik nagy anyagi károkat szenvednek, vagy ettől kell tartaniuk.
Jóságos Atyánk, mindenkit eléd hozunk, akiknek karanténban kell lenniük, magányosak és senkit nem tudnak átölelni. Töltsd el szívüket szelídségeddel.
És igen, kérünk azért, hogy ez a járvány visszahúzódjon, a számok csökkenjenek, újra minden a régi lehessen.
Tégy minket hálássá minden egészséges napunkért.
Ne engedd, hogy elfelejtsük, hogy az életünk ajándék. Hogy egyszer meg fogunk halni és nem tudunk mindent kontrollálni. Hogy csak Te vagy örök. Hogy az életben annyi lényegtelen dolog van, ami gyakran túl hangosnak és fontosnak tűnik.
Tégy minket hálássá mindazért, amit krízisek nélkül olyan könnyen figyelmen kívül hagyunk.
Bízunk Benned. Köszönjük.
Mauro Parmeggiani, Tivoli püspökének imája:
Fogadd be az örök élet teljességébe az elhunytakat!Mindezeket kérjük Tőled a Szeplőtelen Szűzanya, Szent József, az ő jegyese, Szent Lőrinc, Szent Agapitus és Szent Rozália, égi pártfogóink közbenjárására, Ámen.
2020. március 14., szombat
Nigériai Barnabás felhívása a Korona vírus kapcsán
Bárcsak befedne mindnyájunkat és az egész világot Jézus Krisztus Drága Vére!
http://engesztelok.hu/nigeriai-barnabas/1518-nigeriai-barnabas-felhivasa-a-koronavirus-kapcsan
Koronavírus: A polgármester felajánlja Velencét Szeplőtelen Szűz Mária Szívének
Polgármesteri vállszalagját viselve imát mondott a Szűzanyának, a városa egészségéért és felszenteléséért imádkozott Szeplőtelen Szűz Mária Szívének.
Az imát a velencei Francesco Moraglia pátriárka írta.
A bazilika és a Madonna della Salute hagyománya az olasz 1630-1631-es pestisjárványig vezethető vissza.
2015 júniusában Brugnaro 49 könyvet távolított el az óvodákból és iskolákból, melyek homoszex propagandát tartalmaztak.
https://gloria.tv/post/19vb4vxrgRaRDHSoCZwCN3MBq
Hamisprófétának vissza kellett vonnia az összes olasz templom bezárását
A LaNuovaBq.it szerint ez volt az utolsó csepp a pohárban "sok" püspök számára, akik eleve dühösek voltak a misék felfüggesztése miatt.
Egy vatikáni forrás szerint ez annak a jele, hogy az egyház "többé nem releváns".
A német püspöki KNA azt jelentette, hogy "sok" pap azon gondolkodott, hogy titokban kinyitják templomaikat.
Bergamo, Milánó, Firenze, Nápoly és Palermo egyházmegyék úgy döntöttek, hogy bizonyos feltételek mellett nyitva hagyják templomaikat.
Krajewski kúria bíboros személyesen nyitotta ki a Santa Maria Immacolata all'Esquilino templomot péntek reggel.
Hamispróféta órákkal később korrigálta döntését.
https://gloria.tv/post/o6XwpvrAX9PM4h4xFkkHEaDAP

Jézus Krisztus által adott üzenet, Anna Natalino, Albinos. Március 13, 2020
2020. március 13., péntek
„Aki erre a kőre esik, összezúzza magát, s akire rázuhan, azt szétmorzsolja”
E beszámoló alapján az is kitűnik, hogy abban az időben a főpapok képesek voltak rendet tartani a zsidók körében, és a római vezetéssel szemben is keresztül tudták vinni akaratukat. …
A római hadak vezetője, a „győztes Titus vezérkarával fékezni próbálja a pusztítást, a katasztrófát, bemegy a szentélybe, parancsot ad a táz oltására.... de a csatában megvadult katonák nem engedelmeskednek többé. A légionáriusok és beduinok égő csóvákkal a kezükben szítják, terebélyesítik a tűzvészt, mely immár szükségtelen, de végzet- és gondviselésszerű. "Ezt a népet – mondta a győztes római – oly nyilvánvalóan az isteni büntetés sújtotta, hogy kegyetlenség lett volna megkegyelmezni neki." Elvonult, sorsára hagyta Izrael büszkeségét.” (Részlet Henri Daniel-Rops Jézus és kora című művéből.)
http://katolikus-honlap.hu/2001/jeruzsalem.htm
Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
Szólítsd fel az embereket és mondd meg nekik: ha nem bánjátok meg a bűneiteket és nem imádkoztok őszintén, a jelenlegi baj tovább fog tartani, mint gondoljátok. Forduljatok Hozzám, a ti Istenetekhez és tartsatok bűnbánatot! Az őszinte és egyetemes ima eljut Hozzám, Istenetekhez. A böjt elűzi a démonokat. Mindenfajta áldozatot elfogadok. Űzzétek el a fásultság lelkületét és tagadjátok meg gonosz útjaitokat, és kössetek békét Velem, Istenetekkel. Hadd halljam: “Uram, könyörülj rajtam, bűnösön!” (ld. Jézus-ima – ford. mj.) És Én könyörületes leszek veletek szemben. És áldások özönét fogom rátok árasztani. Jöjjetek, ne féljetek. Hallgatlak… IC
Genf: Nincs nagyhét, se húsvét - minden misét felfüggesztenek
Az érve: "Lehetetlen garantálni, hogy az emberek két méter távolságot tartanak egymással".
Morerod bevallja, hogy "fontos, hogy együtt imádkozzunk és eucharisztiában részesüljünk, de az nem jelenti azt, hogy nem kötelességünk megakadályozni mások halálát és a törvényeknek engedelmeskedni".
Csak rokonok vehetnek részt a temetéseken. Vasárnapi misét fognak tartani az EgliseCatholique-Ge.ch oldalon.
Február 29-én az első "katolikus" misét tartottak volna a genovai protestáns Saint Pierre székesegyházban, ami az első mise lett volna a reformáció óta. Mindenkit meghívtak a szentáldozásra. A koronavírus ezt az eseményt is elhalasztotta.
https://gloria.tv/post/gQckvyvv2s8E6ZwSAmKDbJpPB

2020. március 12., csütörtök
Utánzás: Japán és Ausztria felfüggeszti az összes misét
Ausztriában két egyházmegye tette radikális lépést. Feldkirch egyházmegye az összes nyílt misét felfüggesztette, míg Klagenfurt egyházmegye megtiltotta a szentáldozás osztását.
A müncheni érsekség felfüggesztette a keresztelkedést és konfirmációt.
https://gloria.tv/post/iMgEqPBqp8rM1vtvfJk9Rwmf7

A római hős pap nem zavarja el az embereket a "privát misékről"
Ennek ellenére a rektor, Franz Xaver Brandmayr atya kijelentette a VaticanNews.va előtt, hogy a hívőket nem zavarja el ezekről a misékről. "Privát miséket" fog tartani hangosan, ahol prédikál és szentáldozást oszt.
Brandmayr számára egyértelmű, hogy túl messze megy, de szerinte a nyílt misék megtiltása egy komoly hiba.
Egy pap barátját idézi: "Most kell kinyitni a templomokat. Be kellene engedni az embereket, együtt kell imádkozni és bűnbocsánatot kérni".
Ezért Brandmayr kimondta: "Ha be akarjátok zárni templomainkat, erőszakkal kell rávennetek".
https://gloria.tv/post/BHvBqyHhdD1m6uMWhMKKGwnRN

Nagyon vicces! A plébánia a karnevált ünnepli a böjt közben
Március 8-ra esett a böjt második vasárnapja.
https://gloria.tv/post/89FcWhhTpMitB3UH3GrTBfdAi
A lengyel püspökök reagálnak a koronavírusra: MÉG TÖBB misét
Gądecki ezzel a kormányrendeletre reagált, ami a nagy számú összejöveteleket tiltotta meg.
A nyilatkozat kimondja, hogy "az lehetetlen, hogy nem imádkozunk templomainkban" - (ahogy az Rómában történik).
https://gloria.tv/post/N8FdqHM7K9J83qzco4eSFfvsC

2020. március 11., szerda
Luz de Maria üzenetek Szent Mihály Arkangyaltól, Jézustól és Szűzanyától
"...Ez a lázadó Nép elfelejtette Istent, megadta magát, engedett Sátán csápjainak és mesterkedéseinek, elfogadva az [Új] Világrend [további] előrelépéseit. Ez a nemzedék legkegyetlenebb szenvedéseivel elárasztva, kinevetve fog ébredni. Antikrisztus gengszterei által, akiket a természet sújtott, és híján van a döntéshozó hatalomnak.
Erdő Péter bíboros imádsága járvány idején
Hálát adunk neked a világért, amelyben lehetővé tetted az emberiség életét. Hálát adunk a teremtés egész gazdagságáért és csodálatos törvényszerűségeiért. Hálát adunk azért, hogy minden pusztító erő ellenére megmaradtunk, és képesek vagyunk arra, hogy világunkról és önmagunkról új és új felismerésekre jussunk.
Köszönjük, hogy egyénileg és közösségben is harcolhatunk megmaradásunkért és azért, hogy életünk egyre szebb és tartalmasabb legyen. De mindennél inkább köszönjük neked, hogy örök életre hívtál meg minket, és Krisztus Urunk megváltó halála és feltámadása által utat nyitottál nekünk az örök boldogságra.
Amikor olyan természeti csapások érnek minket, amelyek ellen a magunk erejéből teljesen biztos védelmet még nem találunk, átéljük, hogy végül is mindig a te kezedben van az életünk.
Alázattal kérünk, segítsd a tudomány embereit, hogy mielőbb megtalálják a mostani járvány ellenszerét! Adj a társadalmak vezetőinek éleslátást, hogy megfelelő intézkedésekkel gátat szabjanak a fertőzés terjedésének, segítsék a betegség megelőzését, leküzdését és a hatékony eszközök eljutását a rászorulókhoz. Adj irgalmat és örök nyugodalmat a betegségben elhunytaknak, adj a betegeknek gyógyulást, az orvosoknak és az egészségügy munkatársainak erőt és áldást bátor helytállásukhoz. Erősítsd bennünk a hitet, a bizalmat és a segítő szeretetet, hogy megadhassunk minden lelki és testi segítséget beteg embertársainknak és a gyászoló vagy aggódó hozzátartozóknak. Add, hogy felelős viselkedésünkkel mi is hozzájáruljunk a betegség terjedésének elkerüléséhez.
Bocsásd meg, Urunk, minden bűnünket, amit gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással elkövettünk!
Szentháromság, Egy Isten, irgalmazz nekünk!
Boldogságos Szűz Mária, Betegek Gyógyítója, könyörögj értünk!
Ámen.
2020. március 10., kedd
A bíboros azt akarja, hogy még egy katolikus csoportot szüntessenek meg
Ő és más püspökök azzal az ötlettel álltak elő a Vatikánnak, hogy a csoport tagjait más csoportokhoz küldhetik - mondta Barreto a RadioSantaRosa.com.pe oldalnak.
A nemzetközi Sodalitium felszentelt laikusokból és papokból áll. 1971-ben alapították Peruban, II. János Pál ismerte el őket 1997-ben.
Bergoglio bíboros 2004-be meg is hívta őket Buenos Aires-be.
2017-ben a Vatikán eltávolította az alapító Luis Fernando Figarit. Pszichológiai és homoszexuális bántalmazással vádolják.
2018-ban a hamispróféta a pro-homoszex newarki Joseph Tobin bíborost nevezte ki a Sodalitium pápai küldöttjének.
https://gloria.tv/post/U8CUTfGqfHJA4uTFskimxMpRL

II JÁNOS PÁL PÁPA REDEMPTIONIS SACRAMENTUM: 92.a hívőnek MINDIG megvan a joga ahhoz, hogy a nyelvére kérje a Szentostyát - Ima a papsagnak akik vedelmet keresnek a Szent Eucharisztia reszere
|
|