Nagyböjt második vasárnapja utáni péntek evangéliumában – Mt 21,33-46-ban – olvashatók Jézus eme mondatai: „Sose olvastátok az Írásban: A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr tette azzá, s ez csodálatos a szemünkben. … Aki erre a kőre esik, összezúzza magát, s akire rázuhan, azt szétmorzsolja.”
A Szentírás beszámolója szerint a zsidó főpapok azért ölették meg Jézust, mert nem ismerték el az Istentől számukra megígért Messiásnak – cselekedetei, beszédei, csodái, valamint a próféták jövendölései ellenére sem –, és csak egy bajkeverőt láttak benne, aki képes fellázítani a népet: „Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és megkérdezték: "Mit tegyünk? Ez az ember nagyon sok csodát tesz. Ha tovább tűrjük, mindnyájan hinni fognak benne, aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket is, népünket is." Egyikük, Kaifás, aki abban az évben a főpap volt, így vélekedett: "Nem értitek a dolgot! Nem fogjátok fel, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem hogy az egész nép elpusztuljon."” (Jn 11,47-50)
E beszámoló alapján az is kitűnik, hogy abban az időben a főpapok képesek voltak rendet tartani a zsidók körében, és a római vezetéssel szemben is keresztül tudták vinni akaratukat. …
És akkor elkövették az egész világtörténelem legnagyobb gaztettét, megölték Isten Fiát, a Fiúistent, a nekik ígért Megváltót.
Jézus keresztrefeszítése után 40 évvel Jeruzsálem elpusztult – pontosan úgy, ahogy Jézus nem sokkal halála előtt megjövendölte –: a Szanhedrin, a főpapság, a zsidó templom örökre eltűnt.
A római hadak vezetője, a „győztes Titus vezérkarával fékezni próbálja a pusztítást, a katasztrófát, bemegy a szentélybe, parancsot ad a táz oltására.... de a csatában megvadult katonák nem engedelmeskednek többé. A légionáriusok és beduinok égő csóvákkal a kezükben szítják, terebélyesítik a tűzvészt, mely immár szükségtelen, de végzet- és gondviselésszerű. "Ezt a népet – mondta a győztes római – oly nyilvánvalóan az isteni büntetés sújtotta, hogy kegyetlenség lett volna megkegyelmezni neki." Elvonult, sorsára hagyta Izrael büszkeségét.” (Részlet Henri Daniel-Rops Jézus és kora című művéből.)
A lent következő írásban Henri Daniel-Rops (egyike azon szerzőknek, akik e témával foglalkoztak) meséli el, hogyan kerülhetett sor erre a katasztrófára. Ami Jézus szenvedéstörténete és Jeruzsálem pusztulásának története között a legfeltűnőbb eltérés, az a zsidó nép viselkedése: Jézus idejében józan megfontolás alapján, rendezett körülmények között folytak a dolgok Palesztinában, negyven évvel később értelmetlen döntések özöne, zűrzavar, belháborúk, de leginkább a tömegével fellépő álmessiásokkal szembeni elképesztő hiszékenység az, ami a zsidók életét uralja, mégpedig évről évre erőszakosabban – mígnem ez a zűrzavar a zsidó nép öngyilkosságához vezet.
Korunk legnagyobb furcsasága az, hogy a felelős politikai, gazdasági és vallási vezetők, no meg a közvélemény irányítói, viselkedéséből teljes mértékben eltűnt a józan ész. Olyan intézkedéseket hoznak, olyan légkört és híreket terjesztenek, ami arra enged következtetni, hogy egyszerűen megőrültek. Hogy csak egy példát említsünk: Ahelyett, hogy minden régió megtarthatta volna saját gazdasági önállóságát, legalább az élethez szükséges legalapvetőbb termékekben, mindent globalizáltak, és ráadásul mindennek az ellenőrzését olyan rendszerekre bízták, melyek mindenféle sérülésnek ki vannak téve, zavar esetén kézzel nem irányíthatóak. Egy ateista mérnök ismerősöm mondta, hogy ő csak arra vár, hogy az emberek mikor fognak éhen halni egy bezárt teli éléskamra előtt, mert nem tudják kinyitni annak ajtaját. Vagy a most aktuális példa: Egy olyan betegséggel szemben, mely minden eddig ismert járványnál kevesebb komoly veszélyt rejt magában, olyan gazdasági, politikai intézkedéseket vezetnek be, melyek e globalizált és egyébként is igencsak megroggyant világhelyzetben elkerülhetetlenül vezet a gazdaság teljes összeomlásához. (Aki tud németül – bár úgy tudom, hogy írásai angolul is elérhetők – annak ajánlom e témában Markus Krall március 12-i videóját a youtube-n, abból pontosan megtudhatja, hogy mi vár Európára és a világra.)
Az egykor keresztény Európa Istent teljesen kizárta a közéletből, önmagát tette meg mindenek urának és irányítójának, és az EU legújabb közös alkotmányából is kitörölte Isten nevét.
Korábban úgy véltem, hogy korunk vezetői egyszerűen csak ostobák, a végtelenségig kapzsik és tisztességtelenek. Jeruzsálem pusztulásának történetét újraolvasva azonban már úgy gondolom, hogy ez az őrült viselkedés nem más, mint az Isten ellen elkövetett nagyon nagy gaztettek teljesen normális, szükségszerű következménye: aki olyan módon vét Isten ellen, mint csaknem kétezer évvel ezelőtt a zsidók, és most pár évtized óta az egykor keresztény népek és vezetőik, azoknak legfontosabb büntetése a józan eszük elvesztése, egészen a megőrülésig, ami végül szükségszerűen az általuk vezetett népek öngyilkosságába torkollik. Ez előtt állunk most ….
Lásd e témában a következő cikket: Történelmi agylágyulás uralkodik mindenütt

http://katolikus-honlap.hu/2001/jeruzsalem.htm