"A fecskét egy autó ütötte el, amikor az alacsonyan akart keresztül szállni az úton. Életben maradt, de nem tudott többet mozdulni. A párja élelmet vitt neki. Minden szeretetével és együttérzésével vitte az élelmet. Aztán ismét élelmet vitt az úton fekvő párjának, de rémülten észlelte, hogy a párja már nem él. Próbálta megmozdítani, próbált életet lehelni belé....

Ráeszmélve arra, hogy a társa halott, őrült szeretettel sírni kezdett. Végül, tele szomorúsággal és bánattal, még nagyon sokáig az elpusztult társa mellett állt tanácstalanul és összezavarodva."

Ezek a képek Franciaország egyik vezető újságjában jelentek meg, melynek e képek hatására minden példányszáma elkelt. Hiába, az emberekben is van még érzés... ezt használja ki könyörtelenül jelen világunk. Ezek a képek úgy kellenek nekünk, mint az a falat élelem a földön fekvő fecskének. Hittet adnak, hogy a világ mégsem olyan rossz, és hogy van remény. Ha majd el is kell mennünk, legalább szeretettel a szívünkben tegyük... azt ne vegye el senki tőlünk.