Gyönyörű Arámi ének Jézus anyanyelvén

Ezt az egyházi éneket Seraphim grúz ortodox pap énekli templomi kórusával. Szerzetes az asszír közösségtől tanulta az arámi nyelvet. Régen harcművészettel foglalkozott és Ukrajnában volt képviselők biztonsági főnöke. Grúziában, Kanda falujában kb. kétezren beszélik az arámi nyelvet.

Olajfák Hegyén a világ

Bocsa József: Miért fontos számunkra a Szentírás, és hogyan olvassuk? Ez elmélkedésünknek a tárgya.

Mi az ember célja itt a földön? Az üdvösség. A II. János Pál pápa által összeállíttatott Katolikus Egyház Katekizmusa (továbbiakban KEK) előszavában ezt így fogalmazza: ATYÁM, ... az örök élet az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz ISTENT, és akit küldtél, JÉZUS KRISZTUST" (Jn 17,3). „ISTEN, a mi Üdvözítőnk ... azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére” (1Tim 2,3-4). „Nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnének” (ApCsel 4,12), /csak JÉZUS Neve/.

Jézusban van tehát az üdvösség. Vele hol találkozhatunk? Elsősorban a Szentírásban. A Szentírásnak mely részében? Elsősorban az evangéliumokban, de nemcsak ott. KEK 102: "A Szentírás minden szavával ISTEN egyetlen szót mond: az Ő egyszülött IGÉJÉT, akiben teljesen kimondja önmagát. ISTEN egyetlen beszéde húzódik végig minden Íráson, és sok szentnek szája által egy Ige hangzik.”

Az egész Szentírás Jézus mélyebb ismeretére vezet, de nemcsak Jézuséra. Jézus nyilatkoztatta ki a Szentháromságos Istent. A Szentírásból tehát az Atyát és a Szentlelket is megismerhetjük. KEK 104: „A Szentírásban az Egyház szüntelenül megtalálja táplálékát és erejét, nem csupán emberi szót, hanem ami valójában: ISTEN Igéjét kapja benne. A szent könyvekben ugyanis a Mennyei Atya állandóan elébe jön fiainak, és beszélget velük.”

Ezek miatt különleges szerepe van életünkben a Szentírásnak. KEK 103: „emiatt az Egyház az Isteni Írásokat mindig úgy tisztelte, ahogy az Úr Testét is tiszteli. A híveknek szüntelenül nyújtja az Élet Kenyerét, melyet mind ISTEN Igéjének, mind KRISZTUS Testének asztaláról vesz.

Az evangéliummal kapcsolatban két fontos feladat van, amely az Egyház lényeges küldetése is egyben. Az egyik az evangélium hirdetése. A Szentírás lelke, középpontja az evangélium, ennek hirdetését Jézus parancsba adta. KEK.75 „Ezért az Úr KRISZTUS, akiben a fölséges ISTEN egész kinyilatkoztatása beteljesedik, parancsot adott az apostoloknak, hogy az Evangéliumot - melyet a Próféták előre hirdettek, Ő maga pedig beteljesített és a saját szájával hirdetett - mint az üdvös igazság és erkölcsi tanítás forrását mindenkinek hirdessék, közölve velük az Isteni ajándékokat.” Ez az idézett katekizmus részlet két fontos kijelentést tartalmaz: Az evangéliumban vannak az üdvösségre vezető igazságokat, és az üdvösségre vezető erkölcsi tanításokat. Tudományos igazságok őrzésére és továbbadására a Szentírás nem tart igényt. Ilyeneket nem is kell keresni benne.

Az Egyház másik fontos feladata az evangéliummal kapcsolatban, annak ápolása, a benne található jézusi kijelentések tisztán tartása, hogy azt adja tovább minden kor minden emberének az Egyház, amit az valóban tartalmaz - emberi igényektől és elvárásoktól, kordivatoktól függetlenül. Nem kitalálni kell, hogy mire van szüksége a mai embernek, hanem azt kínálni neki, amivel az Egyház Jézustól kapva kétezer év óta kínálja. KEK 171: „Az Egyház, mint az „igazság oszlopa és boltozata” (1Tim 3,15) a szenteknek egyszer átadott hitet hűségesen őrzi. Őrzi KRISZTUS szavainak emlékezetét, és az apostolok hitvallását nemzedékről nemzedékre továbbadja. Mint az anya, aki beszélni és ezáltal megérteni és közösségben élni tanítja gyermekeit, tanítja nekünk az Egyház, a mi Anyánk a hit nyelvét, hogy bevezessen a hit megértésébe és életébe.” Az Egyház feladata tehát, hogy igyekezzen a hitet hitvallásokba és rendszerbe foglalni, és ezt tovább adni. Minden tudomány axiómákra épül. A teológiai axiómák a dogmák. Ezeket nem adhatja fel az Egyház, mert különben a hit egész rendszere összeomlik. Ugyanakkor a nép nyelvére is le kell fordítani a Szentírást, és azt magyarázni is kell.

A világmindenség, az Isten által teremtett világ jellemzője sok vonatkozásban a négyes szám. Benne több-minden négyes felépítésű. A legfontosabbak

• 4 Elem (föld – tűz –víz – levegő)
• 4  szélirány (kelet – észak – dél – nyugat)
• 4 évszak (tavasz – nyár – ősz - tél)
• 4 kiterjedés (dimenzió) szélesség, - hosszúság - magasság, - mélység)

A Szentírásra is jellemző ez a 4-es tagozódás. Négy fajta könyv van mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben. 1. A törvény könyvei: Az Ószövetségben ez a Tórah. Mózes 5 könyve. Az Újszövetségben a 4 evangélium. 2. A történeti könyvek: Az Ószövetségben: Józsue, Bírák, Királyok Krónikák, Ezdrás, Tóbiás, Judit, Eszter, Jób, Makkabeusok könyvei. Az Újszövetségben: Apostolok cselekedetei, és részben az Evangéliumok is. 3. A bölcsesség könyvei, vagy másként tanító jellegű könyvek: Az Ószövetségben: Példabeszédek, Prédikátor, Énekek éneke, Bölcsesség, Sirák fia könyve. Az Újszövetségben: Szent Pál levelei és a katolikus levelek. 4. Prófétai könyvek: Az Ószövetségben: 4 nagy próféta, 12 kis próféta  Zsoltárok. Az Újszövetségben: Szt János Jelenések Könyv.

A Szentírással kapcsolatban van még több négyes vonatkozás is. Ezekből még kettőt említünk. Az egyik a 3 időbeli dimenzió: a jelen, múlt, jövő és Isten örökkévalósága.

A Szentírásnak négy féle értelme, értelmezése van. 1. Szószerinti értelme: amit mond, amit éppen megértünk belőle, amely kapcsolatba hoz minket Isten örökkévalóságával. 2. Allegórikus, vagy átvitt értelme, amit hinni kell. Ebben ugyan a múlt dominál. De magyarázza, értelmezi nemcsak a már megtörtént dolgokat, hanem azokat is, amik minden korban érvényesek. 3. Úgynevezett tropologikus értelem: Ez azt mutatja, amit tenni, cselekedni kell. Ez az értelmezés segít eligazodni, helyesen viselkedni a jelenben. 4. Úgynevezett anagogikus értelem, amit várni kell. Ez a jövőre utaló dimenzió. Segít, hogy helyesen viszonyuljunk a jövőhöz.

A Szentírást értő szívvel is kell olvasnunk. Nemcsak a szószerinti értelmére kell figyelnünk, hanem a többi három értelmére is, így sokkal jobban megnyílik előttünk. És ne feledjük: A Szentírásban minden Jézusról szól. És benne minden az Isten (az Atya) irántunk való szeretetének a kifejezője. Így is szokták fogalmazni: a Szentírás Isten szerelmes levele hozzánk. Így olvassuk! Ugyanakkor iránytmutató, amely elsegít minket végső célunkhoz. És táplálék is, amely út közben táplál, erősít, hogy életben maradjunk, és ezáltal valóban eljussunk végső célunkhoz.

Lásd ezt a témát részltesebben kifejtve itt
http://engesztelok.hu/irasok-tanulmanyok/984-szentiras-vasarnapja

Égi Édesanyánk üzenete 2015. szeptember 25-én Medjugorjéból

Imádkozzunk Máriával a Szentlélekhez!

Medjugorje, 2015. szeptember 25.

„Drága gyermekek! Ma is kérem a Szentlelket, hogy töltse be szíveteket erős hittel. Az ima és a hit szeretettel és örömmel fogja betölteni szíveteket, és jelek lesztek azok számára, akik távol vannak Istentől. Gyermekeim, buzdítsátok egymást a szívvel való imára, hogy az ima betöltse életeteket, ti pedig gyermekeim, minden nap, mindenek felett tanúk lesztek a szolgálatban: Isten imádásában és a szükségben lévő felebarát szolgálatában. Veletek vagyok és közbenjárok mindnyájatokért.  Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra."

Korábbi üzeneteiben a Szűzanya többször utalt a Szentlélekre és a Szentlélekhez való imára irányította figyelmünket. A Szentlélek eljövetelének és működésének feltétele az ima. Az ima az, amit mi meg tudunk tenni, a Szentlélek pedig azt teszi, ami számunkra lehetetlen. Fontos előkészíteni a Szentlélek eljövetelének útját. A Szentlélek oda érkezik, ahol olyan nyitott szívre talál, amely befogadja Őt.

Mária a Szentlélek jegyese. A saját életéből ismeri munkálkodását. Ő teljesen megnyílt és az Úr felé fordult. Ő Istennel teljes, a Szentlélekkel teljes. Ahol Mária ott van, ott van a Szentlélek is. Ugyanaz a Szentlélek, amely a világ teremtésekor a „a vizek felett lebegett”, ahogyan a Szentírás első lapjain olvassuk, ezen Szentlélek által fogant Szűz Mária. A Szűz méhe a világ legszebb virágát hozta erre a földre, Jézus Krisztust, a világ Üdvözítőjét.

Az angyal hírül adta Máriának, hogy a Szentlélek „árnyéka” száll rá. Így adta tudtára, hogy élő templommá, Isten lakóhelyévé lesz. Ezek a szavak a Kivonulás könyvének utolsó soraira emlékeztetnek bennünket. Miután Mózes Isten útmutatása szerint felépítette a Szent sátort, „felhő borította be a találkozás sátorát és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot” (Kiv 40, 34). Mária így lett és maradt teljesen átszellemültté, nemcsak a megtestesülés órájában, hanem egész életén át. A Szentlélekkel betelve énekli el Magnificat-ját és tovább folytatja azt az egyházban, és az egyházzal énekli a világ végezetéig és nemzedékeken át Krisztus tanítványainak közösségében.

Senkinek sem volt magasztosabb hivatása és nem is emeltetett senki nagyobb méltóságra Máriánál. Isten megtestesült Fiának anyja volt. Ő pedig ezt a méltóságát és hivatást a mindennapi élet legmegszokottabb keretei között valósította meg. Hűséges házastárs, egyszerű édesanya, jó szomszéd; szívvel-lélekkel átadta magát népének, nyitott volt minden ember felé. Szorgalmas háziasszony volt. Főzött és mosott, a házban és a ház körül dolgozott, osztozott a helybéliekkel örömében és szomorúságában. A legmegszokottabb mindennapokban élte meg Isten meghívásának magasztosságát. Egyszerű, mindennapi kötelességeit különleges szeretettel végezte.

Sem Isten, sem a Szűzanya nem vár és nem kér tőlünk lehetetlen dolgokat. Csak Isten művel lehetetlen dolgokat, de csak akkor, ha mi megtesszük azt, ami számunkra lehetséges.

Lehetséges megnyílnunk a Szentlélekre. Lehetséges dönteni az imádság mellett, amely által megerősödik az Úrba vetett hitünk. Az erős hit közelebb visz bennünket Istenhez, bevezet minket Isten mentalitásába, Isten szerinti életre vezet és alkalmassá tesz arra, hogy  Isten szemével lássuk az embereket, önmagunkat és a világot.

Az ima megnöveli Isten iránti szeretetünket. Az Isten iránti szeretet nem elválaszt egymástól, hanem nyitottabbá tesz bennünket mások felé, és érzékennyé szükségleteikre.

Imádság

Szűz Mária, Szentlélek Jegyese! Hozzád fordulok imádságommal, kérlek, könyörögd ki számomra a Szentlélek erejét és világosságát. Te az angyali üdvözlet pillanatától Isten jelenlétének helyévé lettél. Édesanyai méhed kivirágzott és a világ Üdvözítőjét ajándékozta minden embernek. Imádkozd ki minden szív számára, amely vágyakozik az élet teljességére és értelmére, hogy ki tudjon virágozni és Isten jelenlétének helyévé váljon. Imádkozz értünk Szűz Mária, hogy Krisztus jó illatát tudjuk árasztani szerte a világban és így szeretetének tanúivá váljunk. A Szentlélek árassza el lelkünket és életünket, hogy mások ne bennünket, hanem bennük Istent lássák meg és ismerjék fel. Köszönjük Mária, hogy velünk maradsz, hogy nem fáradsz bele, hanem az öröm és az élet teljességére vezetsz bennünket, amellyel te magad is telve vagy. Ámen.

fra Ljubo Kurtović

fordította: Sarnyai Andrea

Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által

A szentek segítsége

2015. 07. 24.          

Kedveseim, a szentek életpéldája mindig nagy buzgósággal töltsön el titeket! Keressétek velük a kapcsolatot lélekben és figyeljétek meg, hogy mi mindenben jártak előttetek. Buzduljatok fel az ő szent életük láttán és ne feledjétek, ha nekik sikerült eljutniuk az életszentségre, akkor nektek sem lehetetlen. Kérjétek a napi szenteket, hogy legyenek a segítségetekre. Ne gondoljátok, hogy ők olyan távol vannak tőletek. Engedjétek, hogy bátorítsanak és buzdítsanak mindarra a jóra, amit tőletek is elvár az Úr. Ne feledjétek, senki sem áll oly közel hozzátok, mint akik hozzátok hasonlóan átéltek sok-sok küzdelmet és örömet. Nektek is meg kell találnotok a ti saját utatokat, melyen haladnotok kell Krisztus felé, hogy eljuthassatok a mennyei hazába.

2015. 07. 25.      Szent Jakab apostol

Testvéreim, készüljetek a hitetek megvallására, ha kell életetek árán is! Krisztus urunk mellett tanúságot tenni nem jelent mást, mint teljesen Őt követni. Tanítását elfogadni és befogadni a világ szemében utálatos dolog. Isten előtt azonban a legtökéletesebb út, amin az emberiség járhat. Jól szívleljétek meg, hogyan követitek Krisztust, és kinek a szolgálatába álltok, mikor követését vállaljátok. Szembe kell néznetek nektek is a különféle megpróbáltatásokkal, hogy kiállva a próbát bejuthassatok az Ő országába. Törekedjetek arra, hogy mindig, minden körülmények között állhatatosan kitartsatok, hogy a dicsőség pálmáját elnyerjétek! Kérjétek segítségünket és kapaszkodjatok égi Édesanyátokba, aki jól ismeri az üdvösségetekre vezető utat! Szent Jakab testvéretek.

2015. 07. 31.       Loyolai Szent Ignác

Testvéreim, hogy mennyire fontos a szellemek megkülönböztetése, azt az is mutatja, hogy megtérésem legfontosabb állomását jelentette. A Szentlélek megvilágosító ereje rádöbbentett a megkülönböztetés fontosságára és nélkülözhetetlenségére. Minden, ami bár lehet, hogy jól indul, de a vége depressziót okoz, az biztos, hogy a gonosz műve. Ami viszont, ha nehézségekbe ütközik is az induláskor, de a végén mindig erőt merít belőle az ember, sőt nem múlik el az öröm sem, melyet ez az élmény jelent, akkor az a Szentlélek megerősítő jelenléte bennünk. Mindenki megfigyelheti a saját életében mikor, mi vezérli. Azután annak megfelelően járhat el és könnyen szét tudja választani a jót a rossztól. Ebben az esetben az érzések fontosak lehetnek, mert azok segítenek megállapítani, mi is történt valójában a bensőnkben. Vizsgálódjatok és figyeljétek meg saját magatokon mennyire helytálló ez a megállapítás. Jézusban testvéretek. Loyolai Szent Ignác.

2015. 08. 04.       Vianney Szent János

Testvéreim, kérjétek a Szentháromságtól a kegyelmet, hogy eljuthassatok az életszentségre. Ehhez azonban komoly önmegtagadások sorozatát kell megtennetek. Engedjétek, hogy önző hajlamaitok megtörjenek áldozatvállalásaitok által! Az erények gyakorlásában növekedjetek! A szeretetben való elfogadás, mely a lemondásban gyökerezik, tegye hatékonnyá bennetek Isten kegyelmét. Aki rátalál erre az útra, az nem keres tovább, mert tudja, hogy ez vezet el az üdvösségre. Aki keres, az talál, és aki megtalálja az elrejtett kincset, annak már mindene megvan. Keressétek Krisztust és Ő feltárja magát előttetek! Jézusban testvéretek, Vianney Szent János.

2015. 08. 07.     

Kedveseim, ragaszkodjatok mindig ahhoz a jóhoz, amit Jézustól tanultatok! Vegyetek példát a szentekről, akik hűek voltak Hozzá, és mindvégig állhatatosan kitartottak Mellette. Kapaszkodjatok, mert egyre erősebb az ellenszél. Mindenki vizsgálja meg önmagában azokat a területeket, ahová bele tud kapaszkodni az ellenség és kezdi szétfeszíteni lelketek meggyengült hálópontjait. Mindenkinek magának kell rájönnie a hibákra és kegyelmet kérve kijavítani az elrongálódott felületeket. Ezért kérjétek mindenkor a Szentlélek segítségét, hogy jól és gyorsan felismerjétek a problémákat! Ha kihagyjátok, és nem veszitek komolyan az esti lelkiismeret vizsgálatot, hamar összekuszálódnak a szálak és egyre nehezebben fogjátok felismerni és megkülönböztetni a jót a rossztól. Tartsátok lelketek hajóját egyensúlyban azáltal, hogy figyeltek lelketek belső hangjára, hogy mihamarabb ki tudjátok küszöbölni a bajt a szentgyónásban!

2015.09.21.         Szent Máté

Testvéreim, amikor Jézus a követésére szólított engem, akkor hagytam, hogy a vonzáskörébe kerüljek. Valójában Jézus olyan szeretettel fordult felém és tekintett rám, hogy képtelen voltam ellenállni ennek az erőnek. Megadó lélekkel fordultam utána, mert szívemet, amint megszólított, lefoglalta. A pénz utáni sóvárgás, és az értelmetlen zsarolások megkeményítették szívemet. Jézus egy szempillantás alatt megértette velem, hogy rossz úton járok. Annyira lenyűgözött a jelenléte, hogy azonnal felszámoltam bűnös életemet és Hozzá csatlakoztam. Csak annyit fogtam fel, hogy jó nekem Jézus társaságában lennem. Ez a változás gyorsan történt. Jézus jelenléte felszabadított bűneim rabságából. Megértettem, hogy eddigi életem rossz vágányon haladt. Szívem vágyakozását Jézus, a Hozzá való csatlakozásommal beteljesítette. Máté apostol

2015.08.27.     Szent Mónika

Gyermekeim, mindnyájan tartsatok ki a szüntelen imádságban, mert az Úr mindenre figyel. Ha buzgón és állhatatosan kéritek az ég Urát, bizonyára engesztelésetek megtermi gyümölcsét. Soha ne azt nézzétek, hogy már milyen régóta imádkoztok gyermekeitek megtéréséért, hanem gondoljátok azt, hogy még nem tettem eleget a lelkek megmentéséért. Küzdjetek tehát és soha ne adjátok fel a harcot, mert a végső győzelem eljön azok számára, akik kitartanak. Ne feledjétek, ti csak haszontalan szolgák vagytok, mert aki imáitokra a kegyelmet adja, az a jóságos és hatalmas szent Isten. Szüntelenül adjatok hálát Neki azért a kegyelemért, hogy kitartotok a buzgó imádságban. Szent Mónika

2015.08.28.      Szent Ágoston

Drága engesztelő testvéreim, imádkozzatok nagyon a katolikus egyházért, mert a pokol erői szét akarják verni Krisztus egyházát. Az egyház a mi édesanyánk, melyben Krisztus létrehozta a szentségeket. Ne engedjétek, hogy eltiporja a sátán a szentségek általi legnagyobb kegyelmeket! Ezért minden engesztelő ajánlja fel az életét a szentségek védelmére. Ne hátráljatok meg! A gonosz minden áron szakadást akar okozni, amit már elindított az egyházon belül. Tartsatok ki a katolikus hitetek megvallásában és ne engedjétek, hogy különböző hamis tanításokkal elcsábítsanak titeket. Vigyázzatok nagyon, mert lelkiismeretén keresztül fogja a gonosz támadni azokat, akik kétségek között vannak, akik még nem biztosak abban, hogy kihez akarnak tartozni. Én is imádkozom a Katolikus Egyházért, de szükséges a ti kitartó, buzgó hitvallásotok is, amely nem hátrál meg semmiféle hazug erőtől. Szent Ágoston

2015.09.24.         Szent Gellért püspök

Drága testvéreim, hozzátok fordulok drága engesztelők. Virrasszatok, imádkozzatok, mert az egyház mélyre süllyedt. Nagy megpróbáltatások sorozatát éli át azáltal, hogy nem követi úgy Isten parancsát és akaratát, ahogyan azt megkapta Krisztustól. Nagy a széthúzás és szakadások is bekövetkeztek. Imádságaitokkal engeszteljétek a Mennyei Atyát, hogy minél több bűnbánó lélek megtérjen és csatlakozzon az engesztelés művéhez. Csoportjaitok vállalják fel különösen a magyar egyház lelki felemelkedéséért való imádságot. Ma ott leszek köztetek Szegeden, akik ellátogattatok a Dóm újraszentelésére. Kegyelmeket eszközlök ki mindazok számára, akik megtisztelnek jelenlétükkel, és akik minél többeket hoznak el szívükben magukkal. Nagy kegyelem lesz közös imádságunk, melyet a boldogságos szent Szűzzel együtt ajánlunk fel a Szentháromságnak. Szent Gellért püspök

2015.09.23.         Szent Pió atya

Testvéreim, hogy mennyire fontos az engesztelés, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a meghívás, amit Jézustól kaptam én is. Ez nem más volt számomra, mint hordozni testemben Jézus szent sebhelyeit a világ szeme láttára mintegy 40 éven át. Emberfeletti engesztelést kért és várt el tőlem Jézus, mert azt akarta, hogy egyre jobban hasonuljak Hozzá. Nektek is, drága engesztelő testvérek, nyújtanotok kell a kezeteket Ő felé, mert csak akkor lesztek képesek maradéktalanul megtenni akaratát. Figyeljetek arra, hogy most már senki se lazítsa meg a szálat, hanem közös akarattal összefogva imádkozzatok, böjtöljetek és virrasszatok, hogy lelketek megmeneküljön az örök haláltól. A ti nemzedéketek nagy változáson megy keresztül és ez komoly kihívás számotokra is. Tartsatok ki minden nap a küzdelmeitekben! Ne hagyjátok el a Szentháromság személyeit és a Szűzanyát sem, hanem hozzatok Istennek tetsző, testi-lelki áldozatot! Pió atya

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/985-a-szentek-segitsege

Migránsok

2015.09.01.      

Kedveseim, maradjatok meg állhatatosan Krisztus szeretetében! Ma különösen is aktuális az ellenségszeretet gyakorlása. Imádkozzatok a migránsokért, hogy nyissa meg az Úr a szívüket és megtérjenek! Ami embernek lehetetlen, az Istennek lehetséges. Tisztuljatok meg, el gonosz tetteitekkel és gyűlölködéseitekkel. Fogadjatok el mindent Jézus kezéből és ne akarjatok kitérni a megpróbáltatások elől! Tartsatok őszinte bűnbánatot! Vegyétek sorra, kikre nehezteltek és őket helyezzétek a Szűzanya Szeplőtelen Szívén át Jézus Szent Szívébe! Imádkozzatok, hogy képesek legyetek szívből megbocsátani azoknak, akiket nem szerettek! Tanuljatok Jézus példájából, elmélkedjetek, hogyan tudott Jézus megbocsátani ellenségeinek, vagyis nekünk, akik bűnben éltünk!

2015.09.06.     Jézus

Imádkozzatok a migránsokért, akik átvonulnak országotokon, és akik tömegesen érkeznek Európába, és beláthatatlan nyomokat hagynak maguk után. Eddig nem igen jutott eszetekbe, hogy értük imádkozzatok, de most, hogy  tömegesen érkeznek közétek nem hanyagolhatjátok el az értük végzett engesztelést. Ők elképesztő áldozatra vállalkoznak, amikor elhagyják hazájukat és gyökértelenül vándorolnak. Kérjétek számukra azt a kegyelmet, hogy Én mutassam meg számukra az utat, melyen járniuk kell. Tanulják meg, hogy eme viszontagságos földi élet nem oldja meg a problémájukat. Ezek a szerencsétlenek áldozatai azoknak a manipulációknak, amikkel befolyásolni akarják őket az elvándorlásra egy jobb jövő érdekében. De nem jön más számukra, csak megpróbáltatás és halál. Mert az új paradicsomi élet csak Bennem található meg. Ezért az európai keresztényekre most óriási felelősség hárul, hogy egységesen imádkozzanak a bevándorlók megtéréséért. Nem humanitárius program által oldódnak meg problémáik, hanem csak akkor, ha képesek lesznek Rám bízni életüket. Sajnos, egyre jobban elterelődik a figyelem Rólam. Mindenki rájuk összpontosít, ezért megfeledkeznek isteni gondviselésemről. Azonban mindezeknek a megpróbáltatásoknak be kell következniük, hogy az írások beigazolódjanak. Jönnek napok, sőt már itt is vannak, amikor nemzet nemzet ellen lázad, ország-ország ellen és háború bontakozik ki itt is ott is. Ne csodálkozzatok ezen, hiszen mindezeknek be kell teljesednie. A háború éhínséget, járványt hoz magával és nem kímél senkit, aki útjába kerül. Drága engesztelők, nagyon komoly feladat elé állítottalak titeket. Nem futamodhattok meg gyáván, hanem tegyetek meg mindent, amire indítalak benneteket. Sok lesz a fájdalom és a szenvedés mindenhol. De aki mindvégig kitart, az üdvözül. Figyeljetek Rám és Édesanyámra, aki már összegyűjtötte gyermekeit, azokat, akik hűségesen küzdenek a szent ügyért, hogy engesztelésükkel megmentsék a világot. Jézusotok.

2015.09.09.      

Kedveseim, ne bátortalanítson el benneteket a jelen kaotikus állapota. Senki nem gondolt bele, hogy mivel fog járni és milyen messzemenő következményei lesznek ennek a bevándorló népáradatnak. Ti ne ezzel foglakozzatok elsősorban, hanem imádkozzatok megkettőzött erővel, hogy Isten irgalma áradjon ki minden átvonulóra, és megtérjenek. Ne féljetek azoktól, akik a testet megölhetik, de lelketekben nem tudnak kárt tenni, mert ti már a Szentháromsághoz tartoztok! Az Úr békéjét ne veszítsétek el, mert akkor nem lesz, aki segíteni fog a kétségbeesetteken. Az Úr fel akarja rázni Európa államait és csak az fog megmenekülni, aki kitart keresztényi küldetésében. Mert bizony, nem hátrálhattok meg keresztény identitásotok megvallásában még akkor sem, ha ez életetekbe kerülne. Imában erősödjetek és fogjatok össze. Ne engedjetek a széthúzás erőinek, hanem tartsatok össze egységben és Krisztus szeretetében.          

2015.09.10.    

Kedveseim, soha ne féljetek azoktól, akik bántanak titeket gondolattal, szóval vagy tettekkel, mert ilyenkor saját magukra vonnak ítéletet. Azért imádkozzatok, hogy Isten bocsássa meg bűneiket és térjenek meg. Ha így imádkoztok ellenségeitekért, akkor lelketeknek nem fog semmi sem ártani. Ha a félelem és a gyűlölet fog eluralkodni szívetekben, mert nem tudtok megbocsátani nekik, akkor ti sem fogtok bocsánatot nyerni, amikor Isten ítélőszéke előtt álltok. Tanuljatok azoktól is, akik előttetek jártak, a szentektől, akikben magas szinten megvolt a megbocsátás és a teljes kiengesztelődés kegyelme azokkal szemben, akik bántották őket. Nincs más út az üdvösségre, csak a teljes szívből való megbocsátás azoknak, akik ellenségeinkké válnak. Bízzatok az ima rendíthetetlen erejében és álljatok őrt lelketek bástyáján!

Anna Terézia


http://engesztelok.hu/lelkielet/986-migransok

Isten figyelmeztetése a Tőle elfordulókhoz – Isten szava

„Ahogy a nemzetek Istennel bánnak, úgy bánik Isten a nemzetekkel” (Pie bíboros)
Azt a társadalmat, amely nem törődik Vele, Isten magára hagyja, így azok istentelenségük következtében elpusztulnak

Második Törvénykönyv (5 Móz: Deuteronomium) 32,1-44
MÓZES ÉNEKE

Halljátok, egek, szólni szándékozom! A föld figyeljen ajkam szavára!
Esőként permetezzen tanításom, harmatként hulljon a szavam, Mint a zápor a sarjadó fűre, a záporeső a lankadt gyepre.
Mert az Úr nevét hirdetem, dicsőítsétek Istenünket.
Kőszikla! Amit csak tesz, tökéletes, mert igazság minden útja, hűséges Isten, ment minden álnokságtól, igaz és egyenes.
Vétkeztek ellene, akiket hibátlannak alkotott, gonosz és elvetemült nemzedék!
Ezzel fizettek az Úrnak, te ostoba és balga nép? Hát nem atyád és teremtőd? Létet adott neked és életben tart!
Emlékezzél a rég letűnt napokra, vedd fontolóra az esztendőket nemzedékről nemzedékre! Kérdezd meg atyádat, majd elmondja, véneidet, ők majd elbeszélik!
Amikor kiadta a Fönséges a népek örökségét, amikor az emberek fiait különválasztotta, a népeknek határokat, az Isten fiainak számához mérten szabott.
Mert az Úrnak a népe lett a része, Jákob jutott neki örökségül.
A pusztában sajátjává fogadta, a sivatag kietlenségében és éjszakájában. Védőn körülvette, oltalmazta, óvta, mint szeme világát.
Mint a sas, amelyik a fészkét védi, ott lebeg a fiókja fölött, kiterjeszti szárnyát, felkapja, tulajdon szárnyán hordozza.
Az Úr vezérelte egymaga, idegen isten nem volt vele.
Fölvezette az ország magaslataira, a földnek gyümölcseivel táplálta. Mézet szívhatott a sziklából, Olajat a kemény kőből.
Aztán a tehén teljes teje és a juhtej, meg a bárányok és kosok kövérsége. Básán barmai és bakjai, hozzá a búza java és a szőlő vére, a mámorító ital.
Jákob evett a jóllakásig, telt lett Jesurun és kirúgott a hámból. Eltaszította Istenét, aki teremtette, üdvössége szikláját megvetette.
Fölkeltették idegenekkel féltékenységét, undoksággal haragra ingerelték.

Gonosz szellemeknek áldoztak, nem Istennek, ismeretlen isteneknek, újaknak – akkor bukkantak fel, atyáik nem félték őket.
Nem gondoltál többé teremtő szikládra, Istent, aki életet adott neked, elfeledted.
Az Úr látta, s fiai, lányai fölkeltette haragjában kimondta, hogy elveti őket.
Így szólt: Elrejtem előlük arcomat, hadd lám, mi lesz velük. Mert telve csalárdsággal ez a nemzedék, a fiakban nincsen semmi hűség.
Nem létező istennel féltékennyé tettek, kivetni való bálványaikkal ingereltek. Nos, én is féltékennyé teszem őket egy nem néppel, Istentelen, pogány hordákkal bőszítem őket.

Haragomban lángra lobban a tűz, elhatol az alvilág mélyéig. Elpusztítja a földet és hozamát, megemészti a hegyek alapját.
Elhalmozom őket bajjal, kilövöm rájuk minden nyilam.
Éhséggel rakott csűr lesz majd az íj, láz és sorvadás a méreg. Rájuk küldöm a fenevadak fogát, a földön kúszók mérgével együtt.
Kívül kard ragadja el a fiakat, belül a rettenet. (Utolér) ifjat és leányt, csecsemőt és ősz öreget.
Azt mondanám: „Megsemmisítem őket, kitörlöm emlékezetüket az emberek közül”,
ha nem félnék az ellenség gőgjétől: Másban keresnék a támadót. Azt mondanák: „A mi hatalmas karunk, nem az Úr tette ezt mind!”

Rövidlátó nép ez, nincs benne belátás.
Ha bölcsek volnának, felfognák, fontolóra vennék sorsukat.
Hogy üldözhetne ezret egy, mint szalaszthatna meg kettő tízezret? Csak úgy, hogy sziklájuk eladta, az Úr kiszolgáltatta őket!

Mert az ő sziklájuk nem olyan, mint a mi sziklánk, nem ellenségeink dolga, hogy közbenjárjanak értünk.
Mert szőlőtövük Szodoma szőlőtövéről való, szőlővesszejük meg Gomorra kertjeiből. A szőlőszemek mérgezettek, keserű bogyók.
Boruk sárkánytajték, viperának gyilkos mérge.
Nincs-e nálam, mint drágakő, pecsét alatt kincstáramban?

Enyém a bosszúállás és a jutalmazás, arra az időre, mikor meginog lábuk. Mert közel van pusztulásuk napja, sorsuk hamarosan utoléri őket.

(Mert az Úr igazságot szolgáltat népének, megkönyörül szolgáin.) Látja, hogy minden erejük elhagyta őket, nincs többé sem szolga, sem szabad.
Így szól: Hova lettek isteneik? A szikla, amelyben bizakodtak?
Akik ették áldozataik kövérjét, s itták italáldozataik borát? Keljenek fel és segítsenek! Szolgáljanak menedékül nektek!

Lássátok végre, hogy én vagyok, csak én, s nincs más Isten rajtam kívül! Ölök és életre keltek, lesújtok és gyógyítok. (Nincs, aki kimenthetne kezemből!)

Igen, az égre emelem kezem s mondom: Úgy éljek örökké, ahogy igaz!
Ha kiélezem villámló kardom, érvényt szerzek a jognak, bosszút állok ellenségeimen, s megfizetek gyűlölőimnek.
Nyilamat vérrel itatom részegre, kardom hússal lakatom jól – az elesettek és a sebesültek vérével, az ellenséges vezérek fejével.

Ti egek, ujjongjatok, Istennek fiai, imádjátok! Ti népek, ujjongjatok népével, Istennek küldöttei, magasztaljátok hatalmát! Mert megtorolja szolgáinak vérét, hasonlóval fizet ellenségeinek. Bosszút áll gyűlölőin, népének földjét megtisztítja a bűntől.

Mózes tehát ment, s hangosan előadta a népnek ennek az éneknek minden szavát, ő és Józsue, Nun fia.

---

JEREMIÁS SÍRALMAI

Közel két évezreden át imádkozza Jeremiás síralmait az Anyaszentegyház, és úgy tűnik, végső értelmük csak most kezd nyilvánvalóvá válni. A nagyheti sötét zsolozsmában [TENEBRAE] minden fejezethez hozzáteszik: Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj vissza a te Uradhoz és Istenedhez!

Ó, mily elhagyottan ül a város, amely egykor tele volt néppel! Olyan, mint az özvegy, bár nagy volt a népek között. A tartományok úrnőjét, lám, robotra fogták.
Csak sír, egyre sír éjjelente, könnyei peregnek az arcán. Azok közül, akik szerették, egy sincs, hogy vigasztalja. Barátai mind cserbenhagyták, és ellenségeivé lettek.
Számkivetésbe került Juda, alávetve elnyomásnak, nehéz szolgaságnak. A pogány népek között lakik, s nem talál nyugalmat. Üldözői mind utolérték, ott, ahol nem volt menekvése.
A Sionra vivő utak gyászolnak, mert nincs, aki ünnepelni jönne. Kapui mind elhagyottak, papjai sóhajtoznak. Lányai gyászban vannak, és ő maga is csupa keserűség.
Akik szorongatták, fölé kerekedtek, ellenségei dúskálkodnak. Maga az Úr sújtott le rá, tömérdek vétke miatt. Gyermekei fogságba mentek, az elnyomó szeme láttára.
Sion leányának eltűnt minden dicsősége. Fejedelmei olyanok lettek, mint a kosok, amelyek nem találnak legelőt. Erejüket vesztve vonszolják magukat üldözőik előtt.
Jeruzsálem emlékezetébe idézi nyomorúsága és elnyomatása napjait, amikor népe ellenség kezére került, és senki nem sietett segítségére. Elnyomói látták ezt, és mulattak pusztulásán.
Súlyosan vétkezett Jeruzsálem, és tisztátalanná vált. Azok, akik tisztelték, most mind megvetik, mert látják gyalázatát. Ő maga meg csak sóhajtozik, és szégyenében elfordítja arcát.
Szenny borítja ruhája szegélyét; nem gondolta volna, hogy ilyen végre jut. Szörnyű mélyre süllyedt, és nincs, aki vigasztalja. „Uram, lásd meg nagy nyomorúságomat, mert ellenségem ujjong fölöttem.”
Az ellenség kinyújtotta kezét minden drágasága felé. S látnia kellett, amint a pogányok behatoltak szentélyébe; azok, akiknek megtiltottad, hogy belépjenek gyülekezetedbe.
Egész népe sóhajtozik, és kenyér után eseng. Odaadják élelemért minden kincsüket, csak hogy megmentsék életüket. „Nézz rám, Uram, és vedd észre, mennyire megvetnek!”
Ó, ti mindnyájan, akik erre jártok az úton, nézzetek ide és lássátok: Van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam? Mert lesújtott rám az Úr izzó haragjának napján.
Tüzet bocsátott le a magasból, s az átjárta minden csontomat. Hálót feszített ki a lábam előtt, és elbuktatott. Elhagyatott lettem, s nyomorult egyszer s mindenkorra.
Súlyosan rám nehezedik vétkeim igája, az ő keze rótta össze. Az Úr igája nyomja nyakamat, s maradék erőm fogytán van. Ellenségeim kénye-kedvére hagyott az Úr, s nincs erőm, hogy ellenálljak.
Megalázta az Úr vitéz harcosaimat; ünnepi gyülekezetet hívott egybe ellenem, hogy eltiporja ifjaimat. Sajtójában az Úr összetaposta Juda hajadon leányát.
Ezért sírok oly keservesen, szememből patakzik a könny. S vigasztalóm, aki erőt önthetne belém, messze van tőlem. Fiaim nyomorúságra jutottak, mert az ellenség felülkerekedett.
Sion a kezét nyújtja, de nincs, aki vigasztalja. Az Úr mindenfelől elnyomókat küldött Jákob ellen. S Jeruzsálem utálat tárgya lett körükben.
Igazságosan sújt az Úr, mert lázongtam parancsai ellen. Hallgassatok ide mind, ti nemzetek, és lássátok fájdalmamat: Szüzeim és ifjaim fogságba mentek.
Segítségért folyamodtam barátaimhoz, de cserbenhagytak. Papjaim és véneim elpusztultak a városban, amikor élelmet kerestek, hogy megmentsék életüket.
Nézd, Uram, mennyire szorongok! Megrendült egész bensőm, s a szívem megfordult bennem. Bizony, mennyit lázongtam ellened! És most kívül fiaimtól foszt meg a kard, belül meg a halál pusztít.
Halld meg, mennyit sóhajtozom, mert nincs, aki vigasztaljon! Ellenségeim mind ujjonganak pusztulásom hírére, amiért így bántál velem. Hozd el hát a napot, amelyet megígértél, hadd legyenek hozzám hasonlóvá!
Jusson színed elé minden gonoszságuk, s bánj velük úgy, amint velem bántál minden vétkemért! Bizony, sokat sóhajtozom, és szomorú a szívem.

Ó, mekkora sötétséget borított az Úr haragjában Sion leányára! Az égből a földre vetette Izrael dicsőségét. Nem emlékezett lába zsámolyára haragjának napján.
Könyörtelenül elpusztította az Úr Jákob minden lakóhelyét; haragjában feldúlta Juda leányának erődeit. A földre sújtotta, s gyalázattal illette az országot és fejedelmeit.
Izzó haragjában összezúzta Izrael egész hatalmát. Jobbjának védelmét visszavonta, amikor betört az ellenség. És lángba borította Jákobot, hadd emésszen meg a tűz körös-körül mindent.
Kifeszítette íját, mint valami ellenség, feltartotta a jobbját. Ellenségként elpusztított mindent, ami szép és tetsző a szemnek. Sion leányának sátorára rázúdította izzó haragját.
Olyan lett az Úr, mint az ellenség, elpusztította Izraelt. Lerombolta minden palotáját, romba döntötte erődeit. És Juda leányának megsokasította a siralmat és a jajt.
Elpusztította hajlékát, amely kerthez volt hasonló, lerombolta a helyet, ahol egybegyűltünk. Az Úr átengedte a feledésnek Sion ünnepeit és szombatjait. Izzó haragjában elvetette a királyt és a papot.
Az Úr elvetette oltárát, megutálta szentélyét. Ellenség kezére adta palotái falát. Olyan kiáltozás hallatszott az Úr házában, mint valami ünnepnapon.
Elhatározta az Úr, hogy lerombolja Sion leányának falait. Kifeszítette a mérőzsinórt, s nem vonta vissza a kezét, amíg teljesen el nem pusztította. Gyászba borult a sánc és a kőfal; romokban hever mind a kettő.
Kapui a földbe süllyedtek; leverte és összetörte zárait. Királya és fejedelmei a pogányok közt vannak, megszűnt a törvény. Prófétái nem kapnak többé látomást az Úrtól.

A földön ülnek szótlanul Sion leányának vénei. Hamut szórtak a fejükre, és szőrzsákba öltöztek. Mélyen lehorgasztották a fejüket Jeruzsálem hajadon leányai.
Szemem elsorvadt a sírástól, a bensőm megrendült. Megfordult a szívem bennem népem leányának romlása miatt. Mert apró gyerekek és csecsemők pusztulnak el a város terein.
Azt kérdezgették anyjuktól, hogy hol a kenyér és a bor, amikor elpusztultak, mint a sebesültek a város terein, és amikor kilehelték lelküket anyjuk ölében.
Mihez hasonlítsalak, mivel vesselek össze, Jeruzsálem leánya? Ki tudna megvigasztalni, Sionnak szűz leánya? Mert nagy, mint a tenger, a fájdalmad. Ki gyógyíthatna meg?
Amit prófétáid jövendöltek neked, az csalárdság volt és balgaság. Soha nem tárták fel vétkedet, hogy megmentsenek a számkivetéstől, hamis látomásokkal hitegettek, becsaptak és félrevezettek.
Akiknek erre visz az útjuk, összecsapják a kezüket, amikor meglátnak. Felszisszennek, fejüket csóválják Jeruzsálem leánya miatt: „Ezzé lett a szépek szépe, az egész földnek ékessége?”
Kitárta ellened a száját minden ellenséged. Füttyentenek, fogukat csikorgatják, és ezt mondják: „Felfaltuk! Ez az a nap, amelyre vártunk – megértük, megláttuk.”
Amit elhatározott, azt végbevitte az Úr, teljesítette szavát, amelyet már rég kimondott. Könyörtelenül lerombolt! Ellenségeid ujjonghatnak fölötted, mert eltöltötte őket erővel.
Kiálts szívből az Úrhoz, zokogj, Sion leánya! Mint a patak, úgy folyjon a könnyed éjjel és nappal! Ne tarts pihenőt, ne szűnjék meg sírni a szemed!
Kelj fel, sírj már éjjel, az éjszakai őrváltások kezdetén! Öntsd ki, mint a vizet, szívedet az Úr színe előtt! Emeld föl hozzá kezedet gyermekeid életéért!
Nézd, Uram, és lásd: Kivel bántál így valaha? Az asszonyok megették kicsinyeiket, gyermekeiket, akiket karjukon hordoztak. És leöldösték a papot és a prófétát az Úr szentélyében.
Földön hever az utcán kisgyerek és aggastyán. Hajadon leányaim és ifjaim kard élén hulltak el. Öldököltél haragod napján, könyörtelenül öldököltél.
Mint valami ünnepnapra, úgy hívtad meg azokat, akik körülöttem rémületet keltenek. Senki nem menekült meg haragodnak napján, nem maradt életben senki. Akiket karomon hordoztam és fölneveltem, azok az ellenség martalékává lettek.

Olyan ember vagyok, aki átéltem a nyomorúságot haragjának vesszeje alatt.
A sötétségbe vitt és vezetett, nem a világosságba.
Egyedül ellenem emeli föl a kezét újra meg újra, egész nap.
Elsorvasztotta húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
Igát ácsolt nekem, s gyötrő gondokkal övezte fejemet.
A sötétségben adott nekem lakást a rég megholtak között.
Fallal vett körül, nem mehetek ki, súlyos bilincsbe vert.
Ha kiáltok és könyörgök, kizárja imádságomat.
Faragott kövekkel zárta el utamat, eltorlaszolta ösvényemet.
Mint a lesben álló medve, olyan lett hozzám, vagy mint a rejtekén megbúvó oroszlán.
Ösvényemet eltérítette, és összetépett, borzalommá tett.
Kifeszítette íját és célba vett, nyilainak célpontjává lettem.
Veséimbe vágta a nyilait, tegzének fiait.
Nevetség tárgyává lettem egész népem előtt, gúnydalt zengenek rólam egész nap.
Keserűséggel tartott jól, és ürömmel részegített meg.
Kaviccsal összetörte fogaimat, hamut adott eledelül.
Lelkemnek nem volt békében része, elfelejtettem a boldogságot.

És most így szólok: „Elhagyott az erőm, és a reménységem is, amelyet az Úrba vetettem.”
Visszaemlékszem nyomorúságaimra, sok sanyarúságomra: csupa üröm és keserűség.
Lelkem folyvást ezen töpreng, s már-már összeroskad bennem.
Ezeket fontolgatom szívemben, hogy föléledjen bennem a remény:
Az Úr irgalma nem fogyott el egészen; jósága és kegyelme még nem merült ki.
Minden reggel újjáéled, nagy az ő hűsége.
„Az Úr az én osztályrészem – mondja a lelkem –, ezért hát remélek benne.”
Akik benne bíznak, azokhoz jó az Úr, a lélekhez, amely őt keresi.

Jó csendben várni az Úrra, mert ő megszabadít.
Jó az embernek, ha igát hordoz ifjúságától fogva.
Üljön le a magányban és hallgasson, amikor ráteszi az Úr;
szája érjen le a földig. Talán még van remény.
Tartsa oda arcát annak, aki üti, teljen el gyalázattal.

Mert az Úr nem veti el az embert mindörökre.
Mert ha büntet is, újra megkönyörül nagy irgalmában.
Mert nem abban leli kedvét, hogy megalázza és nyomorúsággal sújtsa az emberek fiait.

Ha lábbal tiporja valaki az összes foglyot az országban,
ha az ember jogait megcsorbítják a Magasságbeli színe előtt;
ha valakit megcsalnak pörében, talán nem látja az Úr?
Ki az, aki csak szól és minden létrejön? Ki parancsol, ha nem az Úr?
Honnét származik a jó is, meg a rossz is, ha nem az Úr szájából?
Akkor hát miért zúgolódik az ember? Jobban teszi, ha szembefordul vétkeivel.
Vizsgáljuk meg útjainkat, fontoljuk meg őket, és térjünk vissza az Úrhoz!
Emeljük föl szívünket a tenyerünkön Istenhez az égbe:
Vétkeztünk és lázadoztunk ellened, azért nem bocsátottál meg.
Beburkolóztál haragodba és üldözőbe vettél minket; megöltél könyörtelenül.
Sűrű felhőbe burkolóztál, nehogy áthatoljon rajta imádságunk.
Gyalázat tárgyává tettél minket, a nemzetek söpredékévé.
Kitátotta ellenünk a száját minden ellenségünk.
Rettegés és verem lett az osztályrészünk, pusztulás és romlás.

Patakzik a könny a szememből népem leányának romlása miatt.
Folyton-folyvást sír a szemem; nincsen nyugalmam,
míg az Úr le nem tekint, és ránk nem néz az égből.
Még a szemem is sanyargatja lelkemet, ha látom városom leányait.
Mint a madárra, úgy vadásztak rám, azok, akik ok nélkül gyűlölnek.
Verembe taszították életemet, és követ hajigáltak rám.
A víz összecsapott a fejem fölött; így szóltam: „Végem van!
” Uram, a verem mélyéből nevedet hívtam segítségül.
Meghallottad, amikor így könyörögtem: „Ne zárd be füledet imádságom elől!”
Közel jöttél azon a napon, amikor hívtalak, és így szóltál: „Ne félj!”
Megvédelmezted lelkem ügyét, Uram, megváltottad életemet.
Uram, láttad megaláztatásomat, szolgáltass hát nekem igazságot!
Láttad bosszúálló terveiket, és hogy összeesküdtek ellenem.
Uram, hallottad gyalázkodásukat, és hogy szövetkeztek ellenem;
amit ellenfeleim suttognak, és amit ellenem forralnak egész nap.
Akár ülnek, akár állnak: figyeld meg, csak rólam szól gúnydaluk.
Uram, fizess meg nekik tetteik szerint!
Adj nekik megátalkodott szívet, és legyen rajtuk az átkod!
Üldözd haragodban és irtsd ki őket az ég alól, Uram!

Ó, hogy elhomályosult az arany; megfeketedett a színarany. Szerteszórva hevernek a szentély kövei minden utcasarkon.
Sion fiait, akiknek értéke színarannyal ért fel, agyagedénynek tekintették, fazekas keze művének.
Még a sakálok is odanyújtják emlőiket, hogy kicsinyeiket táplálják; de népem leánya kegyetlen, mint a struccmadár a sivatagban.
A csecsemőnek a szomjúságtól az ínyéhez tapad a nyelve a keblen. Az apró gyermekek kenyeret kérnek, de nincs, aki megtörje nekik.
Akik egykor jóízű ételeket ettek, most ott hevernek holtan az utcákon. És akik bíborruhában nőttek fel, a szemétdombot ölelik.

Nagyobb volt népem leányának vétke Szodomának bűnénél, amely elpusztult egy szempillantás alatt anélkül, hogy bárki fölemelte volna ellene a kezét.
Ifjai egykor tisztábbak voltak a hónál, fehérebbek a tejnél; testük pirosabb volt a korállnál; színük ragyogó volt, mint a zafír.
Most fekete az arcuk, akár az éjszaka, nem lehet őket felismerni az utcán. Bőrük a csontjukhoz tapadt; kiszáradt, mint a fa.
Szerencsésebbek voltak, akiket átjárt a kard, mint azok, akik éhhalállal vesztek el. Akik elfonnyadtak, elsorvadtak, mert a föld nem hozott termést.
Gyengéd lelkű asszonyok saját kezükkel főzték meg gyermekeiket, hogy eledelül szolgáljanak nekik, népem leányának romlása idején.

Az Úr kitöltötte bosszúját, szabad folyást engedett haragjának. Tüzet gyújtott Sionban, s az megemésztette alapjait.
Nem hitték a föld királyai és a földkerekség egyetlen lakója sem, hogy ellenséges erő behatolhat Jeruzsálem kapuin.
Prófétáinak bűnei miatt, és papjainak gonoszsága miatt történt ez, akik ártatlanok vérét ontották ki a város közepén.

Mint a vakok, úgy bolyongtak az utcán, vérrel szennyezetten, úgyhogy senki sem mert hozzáérni a ruhájukhoz.
„Távozzatok, tisztátalanok!” – kiáltottam rájuk. „Távozzatok! Ne érintsetek minket!” Még ha elmennek is menedéket keresni a népek közé, ott sem hagyják, hogy letelepedjenek.
Az Úr tekintete szétszórta őket, többé nem tartotta őket szemmel. Nem tisztelik már a papot, és nem becsülik többé a prófétát.
Már belefáradt szemünk is, úgy vártuk a segítséget, de hiába. Tornyainkból epedve figyeltünk egy népre, amely nem segíthetett.
Lépteinkre leselkedtek, tereinkre sem mertünk kimenni. Jaj, közel van már a vég! Napjaink meg vannak számlálva! Elérkezett számunkra a vég!
Üldözőink gyorsabbak voltak, mint égen a sasok. Még a hegyeken is nyomunkba eredtek, a pusztában meg tőrt vetettek nekünk.
Orrunkban a leheletet, az Úr fölkentjét fogságba ejtették vermeinkben, akiről azt mondogattuk: „Az ő oltalmában élünk majd a népek között.”
Csak ujjongj és vigadj, Edom leánya, te, aki Husz földjén lakol! Hozzád is eljut majd a kehely: megrészegülsz és szégyenkezel.
Levezekelted vétkedet, Sion leánya; nem küld már többé számkivetésbe (az Úr), de téged megbüntet gonoszságodért, Edom leánya, feltárja vétkeidet.

Emlékezz, Uram, arra, ami velünk történt, nézz le ránk és vedd tekintetbe gyalázatunkat!
Örökrészünk idegenek kezére került, házainkat mások birtokolják.
Apátlan árvák lettünk; az anyák olyanok, mint az özvegyek.
Saját vizünket pénzért isszuk, és meg kell fizetnünk a saját fánkért.
Igát hordozunk nyakunkon; üldöznek bennünket; már a végünket járjuk; nincsen nyugalmunk.
Egyiptom felé nyújtottuk ki kezünket, és Asszíria felé, hogy kenyérhez jussunk.
Atyáink vétkeztek, de nincsenek többé, mi viseljük vétkeik terhét.
Szolgák uralkodnak rajtunk, és nincs, ki megszabadítson kezükből.

Életünk kockáztatásával szerezzük be kenyerünket, szembeszállva a pusztában a karddal.
Bőrünk úgy izzik, mint a kemence az égető éhségtől.
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Juda városaiban.
A főembereket saját kezükkel akasztották fel, s az öregekre sem voltak tekintettel.
Az ifjakat befogták malmot hajtani, s a gyerekek megrokkantak a fahordásban.
A vének nem gyülekeznek már a kapukban, a fiatalok abbahagyták a mulatságot.
Eltűnt szívünkből a vidámság; gyászra fordult a körtáncunk.
Lehullott fejünkről a korona. Jaj nekünk, mert vétkeztünk!
Ezért oly szomorú a szívünk, ezért borítja könnyfátyol a szemünk.
Mert elpusztult a Sion hegye, sakálok tanyáznak rajta.

De te, Uram, mindörökre megmaradsz, királyi trónusod nemzedékről nemzedékre.
Miért feledkeznél meg rólunk mindörökre? Miért hagynál el minket hosszú időre?
Téríts magadhoz minket, Uram, és mi megtérünk; fordítsd jóra napjainkat, úgy, mint régen tetted.
Vagy tán végképp elvetettél minket, olyannyira haragszol ránk?

http://katolikus-honlap.hu/1502/oszovetseg.htm

Mit mond Aquinói Szent Tamás a bevándorlásról?

A középkor legnagyobb teológusa szerint minden nemzet eldöntheti, kit fogad be és kit nem, valamint a letelepedőknek alkalmazkodni kell a helyi kultúrához, szokásokhoz.

Vajon miként vélekedik Aquinói Szent Tamás, az egyik valaha élt legnagyobb teológus a bevándorlásról? Azt gondolhatnánk, sehogy, mivel ez mai probléma, a 13. században élt domonkos szerzetes tehát nem foglalkozott vele. Azonban ez nem igaz: fő műve, a Summa Theologica tartalmaz olyan pontokat, amelyek alkalmazhatóak a mai helyzetre.

Szent Tamás álláspontja azért is érdekes, mert a legutóbbi időkig az ő nyomában járó tomizmus volt az egyház hivatalos filozófiája és teológiája, s a tomizmus ma is jelentős gondolkodói iskolát képvisel.

John Horvat II cikke szerint Aquinói úgy látja: nem minden bevándorló egyenlő, és minden nemzet, minden állam eldöntheti, hogy kit fogad be és kit nem. Elutasíthatják például a bűnöző és ellenséges elemeket. Azokat, akik békésen átutaznak vagy időlegesen óhajtanak vendégeskedni egy nemzet földjén, szívélyesen, tisztelettel kell fogadni. Akik azonban le kívánnak telepedni véglegesen, azoknak el kell fogadniuk az adott nemzet kultúráját. Az állampolgársággal kapcsolatban megjegyzi, hogy Arisztotelész szerint három nemzedék után jár – Aquinói nem mond pontos időintervallumot, de azt sugallja, nem szabad azonnal állampolgárságot adni.

Még több időnek kell eltelnie ahhoz az Angyali Doktor szerint, hogy a letelepedő bevándorló közügyekkel foglalkozhasson: habár nem feltétlen az ő hibája, de mégis sok időbe kerül, míg annyira járatosak leszünk egy nép történelmében, szokásaiban, ügyeiben, hogy biztonsággal tudjuk intézni ügyeit. Ha azonnal politikai porondra léphetnének a bevándorlók, az a befogadó nemzet erózióját hozná magával. A zsidók például a hozzájuk közelebb lakó nemzetek tagjait hamarabb integrálni tudták teljes mértékben.

Mandiner

Drága Gyermekeim ! Értsétek meg! Az ISIS és a vele szövetséges szervezetek az Antikrisztus erői, akik nem hisznek az igaz Istenben, de a gyűlölet és a bosszú Istenében igen. Egy nap Európa túlcsordul a menekültekkel , s a forradalom el fog jönni, ami át fogja rajzolni az erőket Európában s Oroszország akkor fog csapást mérni, amikor Európa a leggyengébb lesz.” – üzeni Jézus egy hiteles látnok által. Az európai bevándorló áradat mögött ugyanaz a (háttér)hatalom áll, ami az ISIS-t is létrehozta. Ugyanazon államok, melyek titokban az ISIS fő támogatói is. A szírek tömeges átengedésének megszervezésében például most ugyanaz a Törökország jeleskedik, amely az ISIS létrehozásában is annyira jeleskedett... Törökország határain óriási menekülttáborok találhatóak már vagy egy évtizede, lényegében most nem kellett nekik mást csinálni, mint megnyitni a kapukat... A fő cél Európa NWO-s diktatúrába sodrása és tönkretevése a még a 19. században Albert Pike által megálmodott "recept" szerint. A muzulmán menekültáradat egyre nagyobb feszültségeket fog gerjeszteni az európai országokban, túlterheltté fognak válni a szociális ellátórendszerek, és még a mostanitól is magasabb lesz a munkanélküliség. Ezen felül lázadások kitörésére is számítani lehet. Ha a menekültek nem kapják meg, amire számítottak, fel fognak lázadni. Követelőzni fognak, erőszakos épületfoglalások, tömeges rablások bekövetkezte várható. és ezzel már kész is a polgárháborús állapot az európai őslakosság és a muzulmánok között. Erre megy ki a háttérhatalom játéka a kezdetektől fogva. Megtörténhet, hogy a háttérhatalom ügynökei fegyvert fognak adni a fellázadt, frusztrált muzulmánok kezébe, a "másik oldalon" pedig félkatonai egységeket verbuválnak a gyűlölködők közül, s összeugrasztják őket a muzulmánokkal, így döntve romba Európát is az észak-afrikai térség mintájára. A fegyveres összecsapások után rendkívüli állapotokat lehet hirdetni, a hadseregeket ki lehet vezényelni az utcákra, drótkerítéseket és ellenőrző pontokat lehet felállítani, a gyűlölködő NWO-s pártokkal meg lehet nyeretni a választásokat, az EU-t szét lehet robbantani, meg lehet szüntetni a schengeni szabad határokat, az európai államok gazdaságait össze lehet omlasztani... Egyszóval poklot létrehozni a megromlott, "Babilonná" süllyedt Európában.
A SÁTÁNI TERV A GYŰLÖLET EREJÉVEL KALKULÁL, ÉS HA AZ EMBEREKBEN TÚLÁRAD A GYŰLÖLET, NYERT ÜGYE VAN. KÉPES LESZ ELPUSZTÍTANI MINDENT, ÉS A ROMOKON LÉTREHOZZA SÁTÁNI DIKTATÚRÁJÁT, AZ ÚJ VILÁGRENDET (New Word Oder-t). EZ A CÉL. TEHÁT NAGYON VIGYÁZZUNK, HOGY NE MENJÜNK BE AZ UTCÁJÁBA! A SÁTÁNT NEM LEHET LEGYŐZNI A SAJÁT FEGYVEREIVEL, MERT NAGYSÁGRENDEKKEL JOBB MINDEN HAZUGSÁG, GYŰLÖLET, ÉS ERŐSZAK TEKINTETÉBEN. HALLGASSUNK A SZŰZANYÁRA, AKI AZT MONDTA, HOGY A GYŰLÖLET TÜZÉT CSAK A SZERETET LÁNGJÁVAL LEHET KIOLTANI. TEHÁT IMÁDKOZZUNK! IMÁDKOZZUNK HAZÁNKÉRT, EURÓPÁÉRT, A KERESZTÉNYSÉGÉRT, ÉS A MENEKÜLTEKÉRT, DE MÉG ELLENSÉGEINKÉRT. A GÁTLÁSTALAN USZÍTÓKÉRT IS!
AKKOR ISTEN MEGHALLGAT, ÉS KÖZBELÉP. SÁTÁNNAK ERRE NINCS VÁLASZA, FEL SEM FOGJA. A SZERETET AZ EGYETLEN DOLOG, AMIVEL NEM TUD MIT KEZDENI. EZÉRT EZ A MI FEGYVERÜNK!

Sz. Kovács Péter: A Katolikus Egyházról

Nincs túl sok idő...

Nem kívánok apokaliptikus képeket felfesteni, sem afféle rossz lelkiismeretként célzatos szavakkal különböző végekről beszélni, de az tagadhatatlan – bárki láthatja, ha egy cseppet kinyitja a szemét -, hogy nyakunkon van egy hatalmas veszedelem, amely néhány évszázad óta, talán régebb óta is, hadat üzent a kereszténységnek. Elsősorban a Katolikus Egyházra gondolok mint szenvedő társaságra, amely terjedelmében, földbirtokaiban, papjai és hívei számában messze a világ élvonalába emelkedett. Én magam is ennek a vallásnak égisze alatt születtem, családom teljes egészében a római katolikus vallás szerint lett megkeresztelve, és én kifejezetten fontosnak tartom a családi örökséget, amelyet a világ öröksége mellett a talpunkra kötve kaptunk a születés pillanatában.

Méretéhez mérten egyáltalán nem viselkedik úgy az Egyház, ahogy kellene neki, mondom ezt én, az egyszerű szépíró, hiszen befolyását számos esetben latba vethetné, felállhatna kérlelhetetlen óriásként ültéből, és falakat rengető erővel buzdíthatná híveit az erkölcsös életre, hogy a világ új fordulatot véve visszatérhessen a tisztesség útjára. Ezzel a gondolattal lehet egyet nem érteni, lehet azonosulni vele, egy azonban biztos, ez ténykérdés, nem pedig elodázható gondolatmenet. A Jézus tanításaira épült Egyház teljes egészében elfordult alapjától, mintha a masszív alapról átköltöztették volna a palotát a sártengerre; a mai hitélet őrzői, gondozói sarlatánokként állnak hadba a pénzokrácia ellen, amely – nyugodtan kijelenthető – a keresztény értékek halálát kívánja, immár jó ideje. A Katolikus Anyaszentegyház, saját, egyéni értelmezésem szerint olyan, mint egy impotens, fogatlan vénember: megtermékenyítő erejét felzabálták az évszázadok, s már táplálkozni sem tud, mert fogai kihullottak, csak pépes maszlagokat képes magába diktálni…

Aki szövegemben kereszténygyalázó értelmet kíván plántálni, az egyszerűen nem érti a szöveget, értetlen emberrel pedig nem kívánok vitába szállni.

A történelem tengernyi leckét szolgáltat nekünk Európa működéséről, ahol valós értékkel bírt a tiszta hitélet, a pápa szent emberként trónolt a Vatikánban, és a különböző uralkodók tőle kérték az áldást uralmukra, koronájukra, nemzetükre, ezzel beteljesítve a szakralitás szent tömörségét, valódiságát. Olvashatunk arról is, hogy a katolikus vallás mily fenséges módon tört utat különböző vívmányoknak, ugyanakkor nem egy esetben kérlelhetetlen kerékkötőként állta útját a haladásnak, s nem ritkán vér is tapadt a katolikus egyházfők kezéhez, amikor az Inkvizíció szentnek semmiképpen nem nevezhető aljas gyilkosságaihoz folyamodtak, holott könyörületességet kellett volna hirdetniük, valamint szabadságot kellett volna mutassanak akkor, amikor a gúzsba kötött értelem vonaglott a Sátán hadmozdulatai nyomán. Évszázadok múltak el abszolút dőreségben, pápák jöttek és mentek, anélkül, hogy eredményeket tudtak volna felmutatni; nem voltak képesek megreformálni az Egyházat, talán csak Loyolai Szent Ignác próbálkozott újítani, amikor megalapította a jezsuita rendet, ám a jezsuiták és az egyházszakadásból kikandikáló egyházak közös torzsalkodása, a politikával karöltve kirobbantotta a harmincéves háborút, amelyben katolikus és protestáns államok gyilkolták egymást a hit nevében…

Ha ép ésszel végiggondoljuk mindezen gondolatokat, világosan láthatjuk, hogy az Egyház dőrén ítélte meg hadmozdulatait, ugyanis a harmincéves háborúban a szegények, a parasztok, a nincstelenek oldalára kellett volna állnia, és azonnali harcbeszüntetésre kellett volna szólítani a különböző államokat, különösen a katolikus Habsburg Birodalmat! Ausztria uralkodóháza csak névleg volt katolikus, úgy kullogtak be a szent vallásba, ám erről a történelemkönyvek véletlenül sem írnak semmit…

Az Egyház, amely Jézus tanításaira épült, semmiképpen nem adhat szabad teret az erőszaknak, nem buzdíthat háborúra, nem szervezhet gyilkos hadakat egyetlen cél érdekében sem, hiszen a katolicizmus fő pillérei a szeretet és könyörületesség, az alázatosság, a tisztalelkűség, a becsület… Az erkölcsös élet alapjait pont az Egyház nem dobhatja a szemétdombra, pedig a történelem során többször is megcselekedte!

Gondoljuk végig következetesen a Medicik működését az Egyház élén, máris láthatjuk, hogy teljes egészében, alapjaiban züllesztették szét a kereszténységet; korrupciót gerjesztettek, cédulákat bocsátottak ki, hogy pénzre tegyenek szert; vaskalapos módon megkövült konvenciókhoz kötötték magukat, alárendelték a hitet és a vallást a pénz hatalmának, aminek következtében befelé gyűjtötték a pénzt, kifelé viszont nem adtak semmit. Tudhatjuk, mi lett ebből a sátáni ámokfutásból: létrejöttek a különböző protestáns egyházak, majd ennek nyomán kirobbant a harmincéves háború…

Mindezekből kiviláglik az egyszerű tény, hogy a Katolikus Egyház saját magát sorvasztotta el, nem volt képes megújulni, nem tudott visszatalálni tökéletes alapjára, így az emberek más utakat választottak, átpártoltak újonnan alakult egyházakhoz, amelyek ugyanazt képviselték, mint a Katolikus Egyház, legalábbis hittételekben, mégis képesek voltak új módozatokat kifundálni, felváltották a csicsás templomokat a puritán, fehérfalú templomok, ahol misék helyett istentiszteletek zajlottak, elvetették a cölibátus értelmetlenségét, megengedték a lelkészeknek, hogy nősüljenek, családot alapítsanak, az adott ország nyelvén szólaltak meg a templomokban, leváltva ezzel a katolikusoknál megöregedett, kiüresedett latin nyelvet; lehetne még sorolni… Túlságosan kötötték az ebet a karóhoz a Vatikánban, közben Európa szellemi nagyságai nyakatekert módokon kiötölték az Egyház szétszakítását, bizonyos értelemben meggyalázását, és ehhez a Katolikus Egyház nem viszonyult kellő alázattal, a bölcsességet háttérbe szorították, inkább az erő fegyveréhez folyamodtak. Undorító módon a korrupt Vatikán tűnt fel becsületességet hirdetve, ebből pedig sokan nem kértek az akkori Európában.

Az már egy más kérdés, hogy az egyházszakadással mást is elértek a sötétben munkálkodó gazemberek!

Megosztották Európa lakosságát, több darabra tépték az addig egységes földrészt, és éppen az alapoknál kezdték, egyszerűen hitüknél kezdték ki az embereket. Gyalázatos cselekedet volt, ugyanakkor értelmetlen is, noha a Katolikus Anyaszentegyháznak kellett volna bölcsen felállnia, megráznia magát, elzavarni a korrupt pápákat, bíborosokat, egyházi méltóságokat, és teljes egészében megújulva, felismerve az igényeket, Jézushoz visszatalálva tökéletes menedéket tudtak volna adni a szerencsétlen Európa lakosságának.

Arcátlan és dőre kijelentés volna mindent az Egyházra fogni, már csak azért is, mert kívüle működtek még számos társaságok, az európai országokban különböző gondolkodók sorvasztották az erkölcsöt, újabb és újabb izmusok szabdalták a hitet, valamint magát a vallást. A gondolkodók mentén aztán embercsoportok indultak el egy igen rögös, nehéz, botrányos úton, amelynek silány termékét ma esszük fel a padlóról. Hiába minden acsarkodás, elkiáltott felháborodás, amikor kellett, akkor az Egyház nem tudott az emberek pártjára állni, ha mégis megpróbálta, erőtlenül, félve tette, s így néhány ember nyugodtan, szinte erőkifejtés nélkül eltéríthette Európa lakosságát.

Nem akarok történelemről beszélni, csak annyit szerettem volna elérni, hogy gondolatmenetemet egyenes vonalon felvezessem, így érthetővé téve a kényesebb részeket. Fel kell tennünk magunkban több kérdést is, amikor egyáltalán a vallásról kívánnánk beszélni! Túlságosan összetett ez a téma, többszólamú a problémák léte, tehát csak és kizárólag egyetlen irányból nem lehet vizsgálni a mai kort, ha meg kívánjuk érteni mozgatórugóit.

Képes a Katolikus Egyház visszafordítani a mára igencsak előrehaladott folyamatot? Van elég ereje ahhoz, hogy felszámolja Európában, majd az egész világon a fertőt, a gyalázatos korrupciótól, pénzimádattól eltévelyedett lelkeket? Van elég potenciál az Egyházban, hogy visszaédesgesse azokat a híveket, akik haboznak a földi javak és a lélek hallhatatlansága között?

A kérdések önmagukért beszélnek, válaszolni viszont nem könnyű rájuk.

Ha csak a történelem nyújtotta képekre hagyatkozunk, akkor ki lehet jelenteni, egészen nyugodtan, hogy a mai Katolikus Egyház képtelen orvosolni a bajokat, impotens volta nem sok jóval kecsegtet, továbbá az Egyház egészében uralkodó pénzimádat túlságosan kiszolgáltatottá teszi az egyházi személyeket, kezdve a leghatalmasabb széktől, az egyszerű papi reverendáig. A világban eluralkodó pénzizmus megfertőzte a lelkeket, de oly vastagon, hogy ebből radikális változással lehet csak kimosni a tisztátalanságot. A Római Katolikus Anyaszentegyház csak úgy lehet képes megtörni a mai sarlatánok kénköves hatalmát, ha elveti a reformokat – merthogy azok már nem segítenek -, és radikálisan lebontja az évszázadok alatt felhalmozott szemetet, ha úgy tetszik, felszámolja múltjának tetemes részét, aztán visszahelyezi fellegvárát a tényleges alapra, tehát visszatalál Jézushoz, és onnan kezdi felépíteni félresikerült befolyását. Nem lehetetlen vállalkozás, ám ezer veszélyt rejt magában, hiszen az ellenszél borzasztóan erős, és a mai keresztény világra millió helyről leselkednek acsarkodó démonok!

Így kezdtem az esszét: nincs túl sok idő…

Itt arra gondoltam, hogy kevés idő áll rendelkezésre, hogy az Egyház elkezdje a bontási munkálatokat, mert ez égetően fontos, szükségszerű, különben rövid úton lebonthatja egész létét. Hosszú folyamat eredménye a változás, legyen bármilyen radikális, de a mostani egyházfőknek, a pápát is beleértve, nincs habozásra lehetősége, vagy legalábbis szűkösen habozhat. A kapukat döngetik mindenféle népek, hogy felszámolják a keresztény kultúrát! És itt most nem feltétlenül az éhes hordákként érkező menekültekre gondolok elsősorban, hanem az Európában jó ideje aktívan munkálkodó idegenekre, akik a mélyben, elrejtőzve folytatják aljas aknamunkájukat, az európai kereszténység rovására. Tény, hogy ők állnak győzelemre, legalábbis most, ebben a pillanatban… A menekültáradat hatalmas probléma, ez kétségtelen, és az Egyháznak végre el kellene vetnie a testvériség naiv hitét, ezúttal érvényt kellene szereznie hatalmának, és fel kellene fednie titkos fegyvereit, hogy a menekültáradat a visszájára forduljon. Európának jogában áll kitoloncolnia területéről a förtelmes módon bezsuppolt alakokat, különösen akkor, ha végre felismeri, hogy maga a léte forog veszélyben.

A Vatikánban fel kell ismerni végre, hogy az életünkre törnek ezek a barbárok, és egy-két évtized múlva nem lesz keresztény vallás Európában! Nincs sok idő! Folyamatosan özönlenek befelé a színes bőrű menekültek, akik menedéket kérnek, és kapnak, noha ez dőreség, élősködnek, kihasználják jóhiszeműségünket, a kereszténység tiltakozó fiainak képébe vágják a bibliai idézeteket, és a liberálisok, akik úton-útfélen gyalázzák az Egyházat, egyszerre jóságos keresztényekként kívánnak feltűnni, ez több mint tűrhetetlen, a Katolikus Egyháznak kötelessége fellépnie a népi sarlatánok ellen!

Természetesen, mindez egy bonyolult folyamat eredménye. Néhány évszázad alatt tönkreverték a kereszténységet minden fronton, ellehetetlenítették működését az élet számos területén, hogy a hitélet háttérbe szoruljon. Ez nyilvánvaló tény, kár lenne tagadni. A Jóistenben való hit nem mérvadó a mai életben, ezért a társadalom teljes egészében erkölcstelenné vált, s a mai életben a pénz lett a fokmérő, a profit hajszolása mellett az emberek a munkát tették meg istenüknek… Az Egyház mit tehetett? Háttérbe húzódhatott, halk hangon suttoghatott mindenféle szent szövegeket, impotens aggastyánként elbandukolhatott a politikának csúfolt bordélyházba, ahol röhögve rávágták az ajtót… A probléma egy igen súlyos pillére az, hogy a vallást száműzték a politikából, ezáltal a politika teljes egészében elvesztette erkölcsi tartását. Az erkölcsöt felváltotta a rothadó erkölcstelenség, a hazugság művészetévé vált minden, amihez csak hozzáért, a politikus nem voltak mások, mint köztörvényes bűnözők, akiknek működését gyakorta lehetett volna halálbüntetéssel jutalmazni! Ez ma sincs másként, sőt…

Jöttek filozófusok, írók, gondolkodó emberek, akik reformok címén azt harsogták, hogy az egyházak ne szólhassanak bele a politikába, mert a kettő összeegyeztethetetlen. Barbárok… Ha fundamentalizmussal vádolnak, akkor is kijelentem: a vallási alapon nyugvó jog- és államrend életképesebb, mint bármely másfajta, pontosan hitbéli erőssége a garancia maradandóságára, és maga a vallás adja meg a fundamentalista állam erkölcsi tartását! Vessünk egy pillantást az iszlám államokra, ahová nagy-nagy nehézségek árán képes csak bekúszni a globalista szörnyeteg!

Azok a gondolkodók, akik bő száz évvel ezelőtt azért kardoskodtak, hogy az egyházak kilépjenek a politikából, tulajdonképpen bűnt követtek el, nem is akármilyet! Egyrészt elrohasztották a politikát Európában, ahonnan aztán továbbgyűrűzött a rothadás, aztán elvették a vallások erejét, és magát az életet lehetetlenítették el.

Nincs más választása a Katolikus Egyháznak, revideálnia kell nézeteit, meg kell vizsgálnia alapjait, és elölről kell kezdenie mindent, ha vissza kíván térni az emberekhez, tényleges hatalommal. Legalább ötszáz esztendőt kell áttekintenie a bíborosoknak, érsekeknek, hogy számottevő konzekvenciákat levonjanak, mert amiket a távoli múltban elkövettek, azt többet nem ismételhetik meg, bármily erősen szoruljon is lábaikon a kapca; az sem volna elhanyagolható, ha a jelenben megkövetnék az emberiséget, ez tanúsítaná alázatosságukat, amelyre manapság oly nagy szükség lenne.

Szükség volna ezzel egy időben számos intézkedés átszervezésére is: különösen a papok nevelését kellene megvizsgálni, mert az tűrhetetlen állapot, hogy találkozhatunk Magyarországon olyan katolikus pappal, amelyik nem tud beszélni. Papnak olyan ember ne menjen, akinek gondja van a beszéddel, az inkább menjen el kubikosnak, vagy lakatosnak, de a reverendához stílus és meleg tekintet szükségeltetik, továbbá nyílt szív, kedves lélek, és kiváló beszédkésség, hiszen a szavak erejével kell meggyőznie a hit után sóvárgó lelkeket! Az Egyházon belül a papok jelképezik a sejteket, az aprócska alkotóelemek ők maguk, éppen ezért jó lenne, ha valóban olyan emberek jelentkeznének papoknak, akik képesek teljes egészében magukévá tenni a vallást, képesek az életet tökéletes mélységében megérteni, valamint a rögzített hitet át tudják adni a híveknek, amikor azok vasárnaponként ellátogatnak a templomba. A papok szerepe nagyon fontos! Ők érintkeznek leggyakrabban a hívekkel, tehát a példamutatás elengedhetetlen, jó szervezőként kell felállniuk az élet nagy felfordulásában, és jó lenne, ha ők szerveznék a földművelés szent munkáját, ha kell, egyházi földeken.

Hogy miért a papok szervezhetnék a földön való munkát?

Egyszerű a történet: a kétkezi munka éberen tartja az embert, a vallás emberének pedig arra kell törekednie kerületében, hogy az emberek éberek legyenek, hogy lássák a valóságot teljes egészében; elbutított, vak ostobákra nem lehet társadalmat építeni, noha a hatalomnak ostoba, ész nélküli egyedekre van szüksége… A közös munka összevonja a széthullóban lévő embereket, meg aztán az együtt megtermelt javakat együtt élvezhetik, gondolok itt elsősorban a terményekre. Minden megoldható, akarás kérdése az egész, de a mai prédikáló papok egy része nem képes összefogni semmit, beszéde akadozó, színtelen, mindent elérhet az életben, csak éppen azt nem, hogy híveket toborozzon, a lelkekben tiszta tüzeket gyújtson!

Természetesen a politikába való visszatérést a papok szintjén kell elkezdeni: a papok vegyenek részt a községek politikai életében, hogy a tiszta erkölcs feddő ujja lebegjen a polgármesterek, jegyzők feje felett. Szépen lassan fel lehetne építeni egy egészséges társadalmat, ehhez azonban rengeteg mindennek érvényesülnie kell, az építkezés munkája egyáltalán nem egyszerű folyamat. Az idő szűk volta ösztönözhetné az Egyházat, hogy sürgősen megoldást találjon az égető problémák lángolására, ha lehet kíméletesen, alázatot gyakorolva oldjon meg kérgessé vált csomókat, egyszerűen, feltűnés nélkül, csendes békességben.

Az Egyháznak azokat a problémákat kell megoldania, amelyeket ő maga okozott, ennek okán dőreség lenne a külvilágtól várni a megoldásokat, mélyreható vizsgálattal érdemes lenne feltérképezni a rothadó részeket, fel kellene állítani egy tiszta, világos diagnózist, és akkor a gyógyítás folyamatát már el is lehetne kezdeni. A becsület ebben a kérdésben kulcsfontosságú tényezővé válhat! A papok képzésének átszervezésével, az egyházi vezetők tisztességes megválogatásával új alapokra helyezhető a hitélet, és biztosan kijelenthető, hogy a hívők is másként állnának egy megújhodott, megtisztult valláshoz. Ahogy az életben lehetetlen vállalkozás pusztán a tehetségre alapozni az érvényesülést, úgy az Egyházban éppen ezt kellene lehetővé tenni, hogy az egyszerű papból is lehessen egyszer pápa, és nem azért, mert meg tudja vásárolni a bíborosokat, hanem azért, mert cselekedetei önmagukért beszélnek. A püspöki kar életrevalóságát is érdemes vizsgálat alá venni, feltérképezni a korrupt hadmozdulatokat, és már csírájában el kell fojtani mindenféle próbálkozást; az Egyház nem lehet anyagias!

Ferenc pápa mondotta nem is olyan régen, hogy a papok ne kérjenek pénzt az esketésért, a keresztelésért, és a temetésért, mert ez minden embernek kijár. El tudom képzelni, milyen felháborodás borzongott végig az egész Egyházon a világ minden táján, mégis azt kell mondanom, a pápa remekül ragadta meg a baj gyökerét! Mindenkinek joga van összeházasodnia szerelmével, és az újszülöttnek joga van a keresztséghez! Az ember, ha nem fizeti életében az egyházi adót, a pap addig nem celebrál az elhunyt felett, amíg nem egyenlítik ki a számlát, ami – érzésem szerint – nonszensz! A világ legnagyobb földbirtokával, valamint vagyonával rendelkező egyház anyagias ostobaságokban porlasztja erejét, ahelyett, hogy teljes mellszélességgel, védő karral, büszke tudással a hívek mellé állna, víg kedéllyel tanítaná a megtévedt lelkeket Jézus tanításaira.

Érdemes lenne a Katolikus Egyháznak felszámolnia az évszázadok óta gyűrűző fekáliát, hogy megtisztultan, bölcsen állhasson ebben az aljas háborúhoz hasonló korban, amikor fekélyes hordák nyomulnak be a keresztény örökséggel fennálló Európába. Nem pusztán Magyarország forog veszélyben, és nem csak minket szorít az idő, hanem egész Európa bajban van, ezt, aki nem látja, az vagy vak, vagy teljesen ostoba! Az Egyháznak éppen a nacionalista erők jelenthetik a segítséget, azok a büszke fiatalok nyújthatják segítő kezüket a kereszténységet óvó egyházfik számára, akiket a mai média gyaláz, náciknak nevez, noha semmi közük a nácizmushoz!

Megtapasztaltuk a globalizmus lélektelenségét, az ördöggel cimboráló aljasságát; ebből egy valamirevaló katolikus ember nem kér, én legalábbis így gondolom; azok az emberek, akik még képesek valamit tenni az újjászületésben, a tökéletes megújhodásban, álljanak fel a porból, vessék el a hazafias érzelmeket gyalázó hitványakat, ne hallgassanak a náci bélyegekre, hanem haladjanak előre, keresztény testvériséget hirdetve, soha meg nem alkudva! Ebben látom a megoldást!

A Katolikus Egyházon belül a reformok már rég nem működnek, ahogy a politikában sem!

Ebből tisztán következik, hogy a lehető legradikálisabb megoldást kell választani: gyökeresen ki kell tépni a gazokat, hogy a termőföld újra teremni tudjon; ahogy a parasztok megtisztítják a földet, úgy kell az egyházfőknek megtisztítaniuk az Egyházat, hogy onnan kiindulva, megtisztíthassák Európát!

Van feladat, és ez nem kevés!


http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/mveszetek/sz-kovacs-peter/3640-a-katolikus-egyhazrol

Magyarországi Kopt Ortodox Egyház vezetője szerint a sátán kihasználta, hogy Istent kiutasították Európából

Mélyen egyetértek Orbán Viktor intézkedéseivel, mert az Európát elárasztó migránsok nem menekültek, a gazdag arab országok küldik őket földrészünkre, hogy a kontinenst is mohamedán hitre térítsék – mondta lapunknak adott interjújában dr. Youssef Khalil, a Magyarországi Kopt Ortodox Egyház vezetője. Hozzátette: meglátása szerint idővel nemcsak Németországot veszik célba a mohamedán migránsok, hanem a teljes földrészt. A főpap ugyanakkor nem hallott arról a több ezer koptról, akiket a magyar állam telepített le Magyarországon.

– Mióta létezik a kopt egyház Magyarországon, s mi hívta életre?

– A kilencvenes években kopt fiatalok dolgoztak Magyarországon, akik arra kérték a kopt pápát, III. Senudát, hogy küldjön papot számukra, aki lelki életüket ápolja. Így érkeztem Magyarországra 2004-ben.

– Hány híve van az egyháznak?
– Száz-száztíz család, a többségben lévő egyiptomiak mellett libanoniak, szírek, irakiak, szudániak.

– A napokban Szijjártó Péter külügyminiszter azt nyilatkozta, hogy Magyarország ezres nagyságrendben fogad be koptokat Egyiptomból. Találkozott ön ezekkel a családokkal?
– Nem.

– Abban az esetben nem is hallhatott róluk, ha életük veszélyben volt Egyiptomban, és hazánkban álnéven élnek.
– Ha valaki a koptoknál nagy veszélybe kerül, akkor eljön a templomba. Lehetetlennek tartom, hogy egy Magyarországon élő egyiptomi keresztényről az egyház ne tudjon. Ha valaki nem annyira vallásos, ha nem is jár templomba rendszeresen, amikor külföldre kerül, az első dolga, hogy felkeresi az egyiptomi kopt templomot. Ezt felelősségem teljes tudatában ki merem jelenteni.

Erőszak és kereszténygyűlölet

– Az arab tavasz során Egyiptomban milliónyi keresztény élete került veszélybe. Manapság milyen állapotok uralkodnak hazájában?
– Most sokkal jobb a helyzet. Egyiptom keresztényei kétféle vallási üldözést szenvednek el, amióta az iszlám az ország területére behatolt, a keményvonalas mozlim nép, illetve a mozlim vezetők részéről. Kegyelmi állapot, ha utóbbiak mérsékeltebbek és megértőbbek a keresztények iránt. Amikor a Mozlim Testvériség uralkodott egy éven át, az a legsötétebb korszak volt, üldözték a keresztényeket. S hogy miért? A gond az iszlámban van, a Korán a probléma forrása: olyan fejezeteket tartalmaz, amelyek megparancsolják a mozlimnak, hogy megölje a hitetleneket.

– Aki nem keresztény?
– Nem csak, mindenkit, aki nem mozlim, azért, mert nem mozlim, és nem úgy él. Ebből következtethető e réteg kereszténygyűlölete is, mert Egyiptomban a lakosság kisebb, de jelentős része írástudatlan. Nem csoda, ha ezek az emberek elfogadják azokat a tanításokat, amelyeket egy mozlim prédikátor átad számukra. Ha a „tanító” erőszakra hajlamos beállítottságú, és felszólítja híveit arra, hogy alkalmazzák ők is az agressziót, akkor kiépít egy olyan bázist, amelynek tagjai a nem mozlimok irányában folyamatosan erőszakosak lesznek.

– Hány kopt volt kénytelen elmenekülni Egyiptomból a 2011-es válság során?
– Nincsenek pontos adataim. Azok közül azonban, akik a Mozlim Testvériség miatt elmenekültek, a testvériség bukása után sokan visszatértek hazájukba.

– Az Iszlám Állam miatt ugyancsak milliók kénytelenek elmenekülni szülőföldjükről. Hogyan lehetne megfékezni a terrorszervezetet?

– Magyar állampolgárként mondom most a véleményem, nem mint vallási vezető. Mélyen egyetértek Orbán Viktor intézkedéseivel, amelyeket a bevándorlással kapcsolatban hozott. Olvastam azt a szöveget, amelyet a kormányfő a külföldre akkreditált nagykövetek előtt mondott; nagyon örültem annak, hogy van egy európai politikus, aki ennyire tisztában van a kialakult helyzettel, és érti is, mi történik. Azok, akik most Európába jönnek, valójában nem menekültek. Ha azok lennének, mehetnének Szaúd-Arábiába, az emirátusokba, Katarba, azokba az országokba, amelyek dúskálnak a pénzben.

Ugyanaz, mint 1400 évvel ezelőtt

– Amennyiben helyesek a médiában forgó információk, nem is engedik be a menekülteket ezek a gazdag országok.
– Miért nem engedik be? Tudja? Azért, hogy ide jöjjenek, és megszállják Európát. Ugyanaz megy végbe most a földrészen, ami ezernégyszáz évvel ezelőtt történt Egyiptomban. Megszállták az országunkat. A koptok naivan elhitték az araboknak, hogy békés szándékkal érkeztek és szeretnének az országban letelepedni. Mintha csak újraolvasnám a történelmet, csak most sokkal gyorsabb a ritmus. Tíz év, és az európaiak nem találnak maguknak helyet a saját országukban.

– Kissé sötét prognózis.
– Valóban borús a jövő. Kihasználják az európai mentalitást, az emberi jogokat, azt, hogy a keresztény értékeket betartják, csak éppen Krisztust veszik ki belőle. Az EU-ban számos kártékony lobbi létezik a keresztény tanítás ellen. A sátán kihasználta, hogy Istent kiutasították Európából. Azok az alapvető keresztény értékek (a másik ember elfogadása, segítése), amelyeket az európai mentalitás még mindig elfogad, okozzák, hogy a földrész megnyitotta a kapuit az iszlám térhódítás előtt.

– A szír polgárháború miatt többmilliónyian voltak kénytelenek az ország határain kívülre menekülni. Kérdés, hogy akik útra kelnek, mind szírek-e, vagy sok ezren csapódnak hozzájuk olyanok, akik szerencsét próbálni érkeznek a kontinensre. Vagy hódítani, ahogy ön mondta.
– Törökország nem csatlakozhatott az Európai Unióhoz. Erre a törökök úgy reagáltak: akkor ők viszik be az iszlámot Európába, s kiderül, ki uralja majd a másikat. A törökök miért nem istápolják a menekülteket?

– A hírek szerint kétmillió szír van az országukban.
– Ennél bonyolultabb, veszélyesebb a kérdés. Az, hogy Törökország befogad menekülteket, nem jelenti azt, hogy biztosít nekik lakást, élelmet, orvosi ellátást, munkát, egyebet, ahogy Európában képzelik. A migránsok sátrakban tengődnek, télen fáznak, kevés ellátást biztosítanak nekik, azt is inkább önkéntesek, nem az állam. De Libanonban és Jordániában is hasonló a helyzet. Európai naivitás, hogy egy menekült kétszer annyiba kerül, mint egy magyar munkanélküli. Nem is beszélve a különböző nyelvről, értékrendről, vallásról.

„Meg fogják szállni egész Európát”

– Meg lehet állítani a migránsáradatot?
– Már késő. Akik megérkeztek, már bőven elegen vannak. Számoljon utána, mennyibe kerül az államnak, ha valakinek négy felesége van, és mindegyiktől születik öt gyereke, a kormány mindannyiuknak fizeti az iskoláztatást, egészségügyi ellátást. Azután átveszik a magyarok helyét.

– Inkább a németekét vagy a svédekét, leginkább oda tartanak.
– Meg fogják szállni egész Európát. A csalit már bekapta a földrész.

– Integrálhatók még ezek az emberek?
– Egy ateista társadalomba? Az érkezők azzal a szándékkal jönnek, hogy terjesszék az iszlámot, idő kérdése, de Európa mohamedán kontinens lesz. Mert akik érkeznek, abban hisznek, hogy ha nekik köszönhetően az európaiak felveszik az iszlámot, ők a mennyországba kerülnek.

Már bent vannak a terroristák

– Szavai szerint a jóléti társadalmak biztosította segély csak az első lépcső?
– Igen, ugyanaz a kéz, amely most segélyért folyamodik, megfogja a kést, és szép lassan ellenünk fordul. Ami most történik, azt már azóta mondom, hogy idejöttem. Mindig azzal vádoltak, hogy gyűlölködő vagyok. És tessék, most minden valóra vált. Ugyanakkor azt is szem előtt kell tartani: a mozlimok nem ellenségeink, de nem szeretem azokat a tanításokat, amelyek erőszakra szólítanak. Krisztus a békére, a szeretetre hív, mi ezért követjük őt. Jézus azt tanítja: szeresd felebarátod! Ezért sajnálom a mohamedánokat, és imádkozom értük.

– Tart attól, hogy a migránsokkal terroristák is beszivárognak Európába?
– Már bent vannak, képek, videók tanúskodnak erről.

– Mit tanácsolna ebben a válságos helyzetben Európa vezető politikusainak?
– A politikához nincs közöm, az egyházaknak viszont azt: közeledjenek még inkább Krisztushoz, híveiket vigyék közelebb Istenhez. Kopogjanak be az emberekhez, kérdezzék meg, hol van a Szentírás és Jézus az életükben. Tanítsák meg az embereket, hogyan kerüljenek közelebb Krisztushoz, és a hitük megerősödik. Nemrég huszonegy vértanú halt meg Líbiában, akiket az Iszlám Állam fejezett le. Túlélhették volna, ha áttérnek az iszlámra, de ők Istent választották, és kitartottak a hitük mellett. Ez annak a gyümölcse, hogy már a gyerekeknek is Jézus szeretetét tanítjuk, mert nincs más megmentő rajta kívül, valódi békét a szívekbe csak ő adhat, mert azt mondta: a békességet adom nektek.
(MNO)