Tanúságtétel az Isteni Irgalmasságról elnevezett Máriának adott Üzenetekkel kapcsolatban 28.01.2014

2013 nyarán részt vehettem egy Maryvel való magán találkozón. Mi, egy hét személyből álló kis csoport, egy szerény, nem feltűnősködő hölgyet ismertünk meg személyében. E rövid találkozó során, az a gondolatom támadt, hogy feltegyek egy kérdést Jézusnak Maryvel kapcsolatban, ami már néhány éve foglalkoztat engem, és amit egyedül csak Jézus válaszolhatott volna meg. Mivel Marynek is volt egy kérdése hozzám, arra kértem őt, hogy röviden kettesben beszélhessünk. Távolabb mentünk a csoporttól, hogy ne halljanak bennünket, de ugyanabban a teremben maradtunk. Röviden beszéltünk egymással. Aztán megkérdeztem Maryt, hogy feltehetek –e vele kapcsolatban egy kérdést Jézusnak.  Igennel válaszolt, majd meglepetésemre azonnal visszament a helyére, felvett egy Jézust ábrázoló képet és egy kisebb iskolafüzetet és visszajött hozzám. Azt hittem, hogy le akarja írni kérdésemet, hogy a választ majd valamikor máskor közölje velem.

A feltett kérdésem után elkezdett imádkozni, kb. 10 másodpercig, a Jézus kép fölött. Majd elkezdett írni. Mellette ültem és figyeltem, amint tétovázás és gondolkodás nélkül nagy gyorsassággal, hibátlanul írni kezd, anélkül, hogy a leírt szöveget javította volna. Közben néha felsóhajtott: „Ó, ilyen hosszú!” Anélkül, hogy közben megállt volna, leírt egy szöveget, ami Jézus válasza volt számomra. Ennek befejezése után – anélkül, hogy letette volna a tollát, vagy felegyenesedett volna, vagy lelassult volna az írásban stb – leírt még egy szöveget, ami, mint később kiderült számunkra, egy üzenet volt Jézustól az egész jelenlévő csoport számára.

Miután Mary leírta az üzenetet, elkezdte a nekem adott üzenet tartalmát részletezni és magyarázni, mivel az én angolom, nem a legtökéletesebb.  Az egyik helyen elakadva, nem tudtunk tovább lépni, mert számomra a Jézus által használt, egyik szó nem volt ismeretes. Mary megpróbálta elmagyarázni nekem – más szavakkal, de még akkor sem értettem. Aztán egy papírra felrajzolt egy madarat kitárt szárnyakkal és azt kérdezte tőlem, hogy van – e nekem ilyen madaram. Aztán leesett a köd a szememről. Igen – ez az a galamb volt valóban, ami széttárt szárnyakkal a szobám mennyezetén található. Előzőleg mi sohasem beszéltünk, vagy találkoztunk. Így Jézus maga adta meg nekem a hitelesség bizonyítékát, mivel erről csak nagyon kevés ember tud.

Ez a nekem adott üzenet két, számomra idegen személynek lett elküldve a pontos fordítás céljából. Ebből az következett, hogy Jézus ugyanazokat a szavakat és becézgetéseket használta, amelyeket én is mondok Jézusnak, amikor imádkozom.

Következtetésem:

Mary nem ismert engem és nem tudott semmit rólam, senkitől sem. Spontán tettem fel kérdésemet Jézusnak. A megállás, a javítás nélküli folyamatos gyorsaság arra mutat rá, hogy Mary nem gondolkozott azon, amit írnia kellett, hanem ezt sugallták neki. Az a tény, hogy a Szentlélek galamb formájában lett megemlítve az üzenetben, szintén Isteni sugallatra következtet. Honnan ismerhette volna Mary azokat a szavakat, amelyeket imáimban használok?

Mindezek az utalások egyetlen végkövetkeztetésre vezettek engem: Nem Mary az írója a nekem intézett üzenetnek, hanem maga Jézus!

Jézus irántam való mélységes szeretete, melyet gyengéd szavaival adott tudtomra, nekem, egy méltatlan léleknek, még hetekig boldogsággal öntött el.

E történtek után, Mary nekem ajándékozta azt a Jézus képet, amely fölött imádkozott. Kitettem otthonomban. A következő nap csodálatos illatot árasztott, nem túl erőset, de jól érezhetőt. Három napig voltam ezzel az illattal megajándékozva – aztán megszűnt.

Ha Maryvel való találkozásomkor nem is hittem volna az Üzenetek hitelességében – ami azonban nem így volt –, ez után az élmény után teljes mértékben meg vagyok győződve róla!

Teljes szívemből köszönöm Istennek ezt a meggyőző jelet, amelyet nekem, egy jelentéktelen léleknek ajándékozott, és talán sok más embernek, akik ezt a Tanúságtételt olvassák és tudomást szereznek róla.

N.N.“