Bús Magyarok imádkoznak égi Atyánk Hozzád,
Fordítsd felénk, Magyarokra jóságos szent orcád!
Sírva kérünk, fohászkodunk, Hozzád száll a lelkünk,
Ennyi tenger sok fájdalmat meg nem érdemeltünk.
Pusztul, vérzik mindenfelé házunk és a Földünk,
Összefolyik a vérünkkel mindennap a könnyünk!
Fáj a szívünk, a lelkünkben össze vagyunk törve,
Küldd le nekünk a békesség angyalát a földre!
Bús Magyarok imádkoznak, hallod Atyánk, hallod?
Se testünkkel, se lelkünkkel nem kívántunk harcot!
Megbocsátunk mindazoknak, akik reánk törtek,
Csak még egyszer add vissza a Drága Magyar Földet!
Fordítsd felénk, Magyarokra jóságos szent orcád!
Sírva kérünk, fohászkodunk, Hozzád száll a lelkünk,
Ennyi tenger sok fájdalmat meg nem érdemeltünk.
Pusztul, vérzik mindenfelé házunk és a Földünk,
Összefolyik a vérünkkel mindennap a könnyünk!
Fáj a szívünk, a lelkünkben össze vagyunk törve,
Küldd le nekünk a békesség angyalát a földre!
Bús Magyarok imádkoznak, hallod Atyánk, hallod?
Se testünkkel, se lelkünkkel nem kívántunk harcot!
Megbocsátunk mindazoknak, akik reánk törtek,
Csak még egyszer add vissza a Drága Magyar Földet!
"Három könny van a szempillámon,
VálaszTörlésNehéz, forró mind a három.
Az első könny, mely úgy éget,
Siratja a Felvidéket.
A második, a legdrágább,
Téged sirat Bácska, Bánát.
A harmadik a legnehezebb,
Erdély-ország érted pereg.
Érted pereg, vagy tán másért,
Egész Nagy-Magyarországért!"