Krisztusnak nincs keze, csak a mi kezeink, hogy munkáját elvégezze. Nincsenek lábai, csak a mi lábaink, hogy embereket útjára vezessen. (Németországból) Miért? Miért pont én? Miért ő? Legégetőbb, legsürgetőbb kérdése ez a ma emberének, nekünk. A nagy “miért”? Akkor bukkan elő ez a kérdés különösen is élesen, ha az életben olyan helyzetekhez érkezünk, amikor bizonytalanok vagyunk, magányosak, elhagyatottak, szorongóak, amikor nem látjuk a célt, bizonytalan a jövő. S a sok miértünkre csak közhely a válasz. Aztán az ítélet hamar elhangzik; azért szenved, azért ilyen a sorsa, mert valamivel biztosan rászolgált. Jézus azonban elutasítja ezt a gondolkodást. Szerinte a sok baj, gond, szenvedés nem a sors csapása, amit el kell hordozni, mert büntet az Isten. Hanem alkalom Isten cselekedeteinek végzésére. S ez számunkra is alkalom, lehetőség a segítésre. Ha meglátunk egy szenvedőt, beteget, ne azt nézzük, hogy vajon miért szenved, megérdemli-e, mit vétkezhetett, hanem segítsünk. Jézus megmutatja, hogy senki sincs reménytelenül elveszve. Isten cselekedeteiről szól Jézus, s minket felhasznál az ő akarata által. Hozzá kell térnie mindig annak, aki gyógyulni szeretne. Az ő léte és jelenléte az ürességből, a hiábavalóságból, reménytelenségből, kudarcból tartalmasat, reménykedőt, hívőt formál. Urunk Istenünk! Oly gyakran esünk kétségbe, kiáltozunk, vádaskodunk: miért? Add nekünk békességedet, hogy életünkkel téged szolgáljunk, készek legyünk a jóra, azt tegyük, ami előtted kedves, és dicsérjünk téged. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése