A házasság érvénytelenítésére folytatott eljárás – További lépés a család lerombolására
(Paolo Deotto a Riscossa Cristiana internetes oldal főszerkesztője)
Azok az „újdonságok”, amiket Bergoglio [ebben a cikkben maga a szerző nevezi így a zsinati szekta mostani vezetőjét] a házasság érvénytelenné nyilvánításával kapcsolatban elhatározott csak korlátozottan rengetik meg az embereket, hiszen ezek jól illenek a puszta emberi logikába és a marketing logikájába. Emlékszik még egyáltalán valaki arra, hogy a házasság szentség?
A „jó sajtó” máris nagy dicsérettel halmozza el Bergoglio a házasságok érvénytelenítésével kapcsolatban meghozott döntéseit. Persze, ezen nincs mit csodálkoznunk. Két év óta látjuk magunk előtt Bergoglio dicsőséges masírozását a világ helyeslésének megnyerésére, és kétségen kívül áll, hogy ma hatalmas lépést tett előre ezen az úton.
Bergoglio döntésének alapelve a pontos ellentéte annak, ami az egyházjogban a házasságra mindig is érvényben volt: matrimonium gaudet favore iuris (a házasság érvényességének az előfeltételezése, azaz az érvénytelenítési eljárásban abból kell kiindulni, hogy a házasság érvényes, és az érvénytelenítéshez ennek az ellenkezőjét kell bizonyítani). Bergoglio most ügyesen ennek az alapelvnek az ellenkezőjét vezette be. Az alapvető és hivatalosan kinyilvánított kritérium most így hangzik: Eleget tenni azon ezer szituációnak, melyek a „híveknek” szenvedést okoznak (miközben több mint jogos lenne megkérdezni, hogy ezek a „hívek” kihez és mihez hűek…).
Az érvénytelenítési eljárás leegyszerűsítése, és meggyorsítása és – mint hab a tortán – ingyenessége úgy tűnik, mintha konkurálni akarna az állami törvényekkel, amivel például Olaszországban az „oly katolikus” miniszterelnök, Matteo Renzi a „gyors válást” bevezette, és amivel a házasságot viccé változtatta.
A fő változtatások – „máriás” szakaszok
A második instancia és a kettős ítélet eltörlése;
A jogászkollégium eltörlése és egyetlen bíróval való felváltása;
A püspököknek fenntartott jog „evidens” semmisség esetében a közvetlen döntésre;
A dispensa super ratum leegyszerűsítése a házasság létrejöttére (a házasság elhálására) vonatkozó „nagyon valószínű” kétely kitalálásával;
Új érvénytelenítési indokok kitalálása (ez utóbbiakról még nem lehet biztosat tudni).
Az új rendelkezések 2015. december 8-án lépnek hatályba.
Feltűnő Bergoglio mostani intézkedéseinek máriás vonatkozása: 2015. augusztus 15-én, Mária mennybemenetelének ünnepén írta alá a Mitis Index Dominus Iesus motu proprio-ját, amit szeptember 8-án, Kisasszony napján hirdetett ki, és ami december 8-án, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén lép majd életbe. Tehát három Mária-ünnep. [„Ha az emberek kedvét keresném, nem volnék Krisztus szolgája” (Gal 1,10); „Ne áltassátok magatokat; Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Amit az ember vet, azt is aratja. Aki tehát test szerint vet, testéből is arat romlást” (Gal 6,7-8).]
Bergoglio ezen intézkedésének következménye: a házasság elbanalizálása és annak a központi, isteni törvénynek a semmibevevése, ami láthatóan senkit nem érdekel már, nevezetesen, hogy a házasság Krisztus alapította szentség. Az Egyház kétezer éves bölcsessége mindig azt tanította, hogy a házasuló felek kölcsönös, szabad elhatározásból történt konszenzusa és a házassági akadályok hiánya a házasságot érvényessé teszik, és mint ilyet, felbonthatatlanná, pont szentségi természete miatt: „Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” (Mt 19,6) Emlékszik-e még egyáltalán valaki erre a mondatra?
A házassági kötelék, tehát egy szentség semmisségének a kimondása olyan súlyos döntés, hogy a kötelező kettős ítélet (és e kettő eltérésénél a Rota Romana döntése) garanciát jelentett a bíró esetleges tévedése ellen.
De az is rejtély, hogy miként válhatott az „együttélés rövidsége” megsemmisítési okká. Az álhatatlanság és az ingatagság az emberi természet része, és ha a házasságot akarják megvédeni, akkor az ember természetén kell javítani, nem pedig e gyengeségeket egy szentség megsemmisítésének okaként kinevezni.
Első pillantásra az „újdonságok” az egyház tragédiáját – ismétlem, tragédiáját – tükrözik vissza: a mindig kevésbé egyház-létet, és helyette egy közelebbről meg nem határozott irgalmasság mindig jobb kiszolgáló-létét, a pusztán evilági „boldogság” adományozója létet.
Isten kigúnyolása a házasság szentségének viccé való redukálásával és a házasfelek becsapásával, akiknek nem nyújtanak segítséget akkor, amikor áldozatra van szükség, holott ez a segítség párok generációit mentette meg a „krízisben”, mert megvolt az akarat, hogy a szent házassági köteléket megmentsék, mind különösen súlyos történés.
Ez az eljárás azonban megfelel azok perverz logikájának, akik a legnagyobb jót, a hitet elvesztették. Akkor az igazság őrzőiből egy mulandó boldogság adományozói válnak, ami hamis irgalmasságból ered – és mindezt lehetőleg még ingyen is.
Szívből kívánjuk minden házasembernek, akiknek nehézségeik vannak, hogy találjanak egy jó és buzgó lelkipásztort, akik valóban segít nekik, és mindenekelőtt és pont imával és áldozattal arra oktatja őket, hogy megmentsék házasságukat. Mert ez az út vezet az igaz örömhöz és nem egy akciós áruhoz a világ – melynek pontosan tudjuk, ki a fejedelme – legjobb ajánlásaival.

Megjegyzések:
1. A katholisches.infon ma jelent meg ugyanebben a témában Roberto de Mattei tanulmánya, amit a professzor úr e szavakkal fejezett be: „Egy éve suttognak egy lappangó szkizmáról az egyházban, most azonban Müller bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa óvott regensburgi beszédében az egyházi szakadástól, és éberségre szólított fel. Az októberben megrendezendő szinódus előtt [Bergoglio] reformja nem eloltja a tüzet, hanem lángra gyújtja, és egyéb katasztrofális újítások előtt egyengeti az utat. Nem lehetséges többé a hallgatás.
2. Burke bíboros szeptember 8-án este a házasságról és a családról szóló, az amerikai Ohio államban ferencesek előtt tartott beszédében – tehát az időeltolódást is figyelembe véve – több órával Bergoglio bejelentése után – egy szóval sem tért ki az újításokra; úgy beszélt az októberi szinódusról, mintha annak döntései ezek után nem vesztették volna el tökéletesen a jelentőségüket.
3. A www.kath.net és a Magyar Kurír tudósítói szerint Bergoglio újításai „nem érintik a házasság felbonthatatlanságáról szóló katolikus alapelvet”.
4. Bergoglio mostani határozata – és a 3. pontban említettek véleménye – csak megerősíti azt az évszázados vádat, hogy a katolikusok képmutatók, azaz tetteiknek nincs közük a tanításukhoz. Holott a katolikus tanítás alapja, hogy a gyakorlatnak tökéletesen meg kell egyezni a tanítással!
5. Ha valaki felülről nézi a történéseket, eszébe kell jusson Szodoma és Gomorra sorsa, illetve Ábrahámnak az Úrral való alkudozása e városok tragédiáját megelőző napokban: „Talán ötven igaz is akad a városban”, majd: „Lehet, hogy öt még hiányzik az ötven igazhoz”; „De lehet, hogy csak negyven van”; és így tovább, végül: „Lehet, hogy csak tízen vannak. [Az Úr] ezt válaszolta: »Tíz miatt sem pusztítom el«.” – Miként tudjuk, Isten mégis elpusztította a két várost, vagyis Lóton és családján kívül nem talált más igaz embert bennük. (Ma vajon hány igaz embert talál Isten a földön, a zsinati szektában?)
A mostani egyre gyorsuló történések hasonló vizsgakérdéseknek tűnnek egy kívülálló számára. Csak amik ebben az évben történtek: a januári párizsi esemény; a német repülőgép katasztrófája, a grazi vérengzés, és a világnak ezekre adott ördögi válaszai (vagyis, hogy Európa népei és vezetői a gonoszt és a jót még akkor sem voltak hajlandók egymástól megkülönböztetni, amikor saját rokonaik voltak az áldozatok), de kiváltképp Bergoglio mostani rémtettei: a bevándorlókkal, és most egy isteni törvény megszegésével kapcsolatban. Ezek mind vizsgakérdések a zsinati „katolikusokhoz”: meddig hiszitek még, hogy Krisztus szeplőtelen menyasszonya, a katolikus Egyház, ennek tévedhetetlen Tanítóhivatala, Krisztus földi helytartója ez a szekta, illetve ennek a szektának a hitszegő feje lehet? Aki ilyet elhisz, ilyet feltételez, annak micsoda fogalma lehet egy igazságos, könyörületes, irgalmas Istenről? Hogy lehet feltétezni, hogy a végtelenül jó Isten hagyja, hogy népét félrevezessék?! Nem, a zsinati szekta, és annak képviselői, nem az egy, szent, katolikus, apostoli Egyház tagjai. És Bergoglio nem az első, aki nem Krisztus igaz helytartója, ő csak bevégzi azt, amit elődei elkezdtek, és befejezésre neki hátrahagytak.
(forrás: www.katholisches.info – 2015. szeptember 9.)
http://katolikus-honlap.hu/1502/hazassag.htm