Azt
mondta Jézus, hogy a visszajövetele előtt, olyan lesz a világ, mint Lót
idejében. Szodomában, Lót idejében ritkásan voltak az igazak. Ami azt
jelenti ugye, hogy volt Lót ( aki gyötörte az ő igaz lelkét Szodoma
bűnei miatt.). Sajnos most is ritkásan vannak már az igazak, akik
gyötrik a lelküket amiatt, hogy az emberek a bűneik miatt a pusztulásba
rohannak. Szodomában anno, ha valaki idegen betévedt, akkor azt
kirabolták a szodomaiak , megerőszakolták ( férfit, nőt ) , éh, és szomj
halálra ítélték, illetve “méretre vágták”. ( Volt egy ágyuk, amire
felfektették az illetőt, és ha valamije lelógott, akkor azt levágták. Ha
nem érte el az ágy hosszát, akkor addig nyújtották, amíg meg nem
történt. A lényeg, hogy aki nem passzolt az ágy méretéhez, azt így ölték
még. ) Aki pedig irgalmasságot cselekedett ezekkel az emberekkel (
enni, inni, vagy takarót adott nekik), azt tűzzel égették el ( így járt
Lót legkisebbik lánya….). Elgondolkodtam rajta, hogy mennyire ez folyik
most a világban, szellemi értelembe véve is. Kirablás: gazdasági
törvények által, az emberek rabszolgaságban tartása, kifosztása. Állami
tulajdonok eltulajdonítása ( törvényi segédlettel, amelyeket éppen ők
hoztak/nak), átjátszása, hitelekkel, egyoldalúan módosítható
szerződésekkel,…stb…! ( minden országban változó szinten)
Megerőszakolás: az emberek hazug, elferdített hírekkel/információkkal
elhitetése/megvezetése, a médiákból az erkölcsi szenny ömlesztése, …
Törvényekkel erőltetik, hogy fogadj el természetesnek, olyan
lelkiismereteddel ellentétes gondolkodást, és cselekedeteket, amelyeket
nem akarnál elfogadni, megtenni. ( És itt most nem a keresztényekre
gondolok, hanem a világ fiaira is, akiknek az Istentől kapott
lelkiismeretüket támadják. És nem csak a homoszexualitás elfogadásáról
van szó….!) Éh, és szomjhalál: a szellemi eledelnek ( Isten igéjének),
és az élővíznek az elvétele az emberektől. ( Helyette evolúciós
elméletek, okkultizmus, élet nélküli “vallás”, sport, rendezvények,
szórakozási lehetőségek, kábítószer, szexuális perverziók, …, stb )
“Méretre vágás”: Ne legyél nálunk erkölcsösebb, igazabb, de ne legyél
kevésbé (elkapott bűnöző) se. Légy olyan, mint mi vagyunk, higgy csak
annyit amennyit mi hiszünk, úgy ahogyan mi hisszük, ügyeskedjél, próbáld
meg kikaparni a saját gesztenyédet ( persze ne a mi kárunkra), hogy azt
mondhassuk, hogy lám-lám te is olyan vagy mint mi….! Ki kárhoztathatna
bennünket…?! Igazak megölése: Lót lánya megszánta az egyik ilyen
kirabolt, meztelenre vetkőztetett, éh, és szomjhalálra “ítélt” embert,
és titokban élelmet, vizet, és takarót vitt neki. A szodomaiak
csodálkoztak, hogy, hogy-hogy életben van még az az ember. Kifürkészték,
hogy ki ad neki enni inni, ill, hogy mitől nem hűlt még ki…! Azután
elkapták, és máglyára vetették, és elégették….! Miután már a világban a
fenti szellemi programot futtatják évtizedek óta, és még mindig nem
“haltak” meg ( teljesen) az emberek, kifürkészték, hogy kik azok, akik
még “ellátják” őket…! Most ezeket kell elkapni, és megsemmisíteni….! (
Persze nem azokról van szó közülünk, akiket sikerült már nekik “méretre”
vágniuk…!)
Ida
Ida
Az
elmúlt hétvégén nagyon sok visszajelzést kaptam az amerikai legfelsőbb
bíróságnak az azonos neműek házasságával kapcsolatos döntése után írt cikkemre.
Úgy tűnik egyeseknek nem tetszett az a radikális álláspontom, miszerint
egy férfi és egy nő képes utódokat nemzeni. Nemcsak, hogy nem értettek
egyet az elmélettel, de azon következtetésemet is tagadták, hogy ennek
révén egy férfi és egy nő közötti kapcsolat különleges és minden egyéb
kapcsolattól különbözik.
A legtöbb ilyen hozzászóló nem vesződött állításaim megdöntésével, inkább csak a sértegetésekre szorítkozott.
Néhány [visszafogottabb] gyöngyszem:
Angel: Te idióta.
Jonathan: Szia. Öld meg magad. Köszi.
Nikki: Remélem Matt Walsh a pokolban fog égni.
Bella: Sokkal többet nyom a latban, hogy mit mond a legfelsőbb bíróság, mint egy ilyen bigott ***fej ronda gyerekekkel.
Anthony: Te ***fej vidd az értéktelen Bibliaverziódat és gyújtsd fel magad.
Tudjátok, #GyőzASzeretet vagy mi. [IJ: Az azonosneműek házasságáért lobbizók egyik mottója.]
Nincs is
ahhoz fogható, mint amikor az embert bigot ***-nak hívják az első
mondatban és a szeretet győzelmét kiáltják ki a másodikban. A szeretet
győzelmét a gyerekeimet sértegetve és a halálomat kívánva hirdetik.
A
progresszívizmus nem egyéb, mint egy gyűlölettől fortyogó fazék, amit
cuki jelekbe és neon színekbe öltöztettek, ugyanakkor a melegmozgalom
mögött rejlő elitnek esze ágában sincs a szeretet és boldogság
terjesztése. Őket sokkal jobban érdekli az ellenségeskedés és a gyanú.
Az engedelmes lemmingek pedig vakon követik őket szivárvány színekbe öltöztetett Facebook fotóikkal,
az éppen aktuális mottókat kántálva, fel sem fogva, hogy mit vagy miért
tesznek. Felfoghatatlan és egyben ijesztő irónia, hogy ez ugyanaz az
ideológia, ami a #GyőzASzeretet és hasonló mottókat is kitalálja.
A
Keresztény eszméken alapuló kultúra hajnalán azt gondoltuk, hogy a
szeretet olyan, amilyennek Pál Apostol leírta azt: türelmes, kedves,
jóságos, nem kérkedő, nem önző. A szemünk előtt kibontakozó progresszív
disztópiában a szeretet érdekes módon egy olyan jelenséggé vált, ami
arra buzdít, hogy igyunk akkumulátorsavat és haljunk meg. Elismerem, a
különbség aprócska, de azért észrevehető.
Engem
azonban nem is a progresszív „szeretetnek” ilyen és ehhez hasonló
vulgáris üzenetei aggasztanak. Ezt megszoktam. Sokkal jobban felzaklat,
hogy milyen sok magát kereszténynek vagy konzervatívnak valló ember
próbálja megértetni velem, hogy ez az egész melegházasságosdi nem olyan
fontos dolog. „Nem lesz ránk befolyással,” mondják újra és újra. Nem
érinti a mi életünket. Nem sért bennünket. Kit érdekel? Ez mind jó, meg
minden. Vannak az igazságnál, az erkölcsnél és az emberiség jövőjénél fontosabb dolgok is az életben. Mint például a gazdaság meg ilyesmi.
Nem
vagyok büszke rá, de az ilyen apatikus, gyenge, gyáva, impotens, frivol
keresztény és konzervatív vélemények undorral töltenek el. Nem azt
mondom, hogy ez a helyes érzelmi reakció, csupán bevallom, hogy így
érzek. A liberálisok véleményét helyre tudom tenni magamban, hiszen
nagyjából mindenben a rossz oldalon állnak. Egyszerű. A fenti csoport
azonban elvileg ismeri az igazságot és mégis megfutamodik előle.
A „ránk
nem lesz befolyással” mantra az egyik legkártékonyabb vélemény a kishitű
táborban. Egy olyan nevetséges hazugságról van szó ugyanis, ami
egyszerre két irányban is téved, ez pedig nem kis teljesítmény. Az egyik
tévedés, hogy nekünk csak olyan dolgokkal kellene törődnünk, ami
közvetlen hatással van az életünkre, a másik pedig az, hogy a
melegházasság legalizálása nem lesz hatással ránk.
Először
is mióta kéne csak azokkal a kérdésekkel törődnünk, amik fizikailag vagy
anyagilag hátrányosan érintenek bennünket? Már nem elítélendő
magatartás, amikor csak azért nem szólalunk fel vagy teszünk valami
ellen, mert mi magunk nem érezzük annak hatását? Mit gondolunk arról az
emberről, akit egészen addig nem érdekel egy probléma, amíg őt magát jól
orrba nem vágja?
Az
erkölcsi kérdésekben, amikor az igazságról és hazugságról, a jóról és
rosszról van szó, nem mondhatjuk azt, hogy ránk nincs hatással. A kérdés
szempontjából lényegtelen, hogy az milyen hatással van ránk. Milyen
erkölcsi álláspont az, amelyik az alapján méri egy gonoszság hatását,
hogy az milyen hatással van az ő életére? Bizonyára mindannyiunkkal
előfordult már, hogy ezt tettük, de attól még ez egy gyengeségnek
számít. Attól még helytelen hozzáállás. Gyáva és önző. Nem jó. Ne
legyünk büszkék rá.
Másodsorban
pedig a társadalom tagjaként minden államilag elrendelt hazugság
hatással van ránk. A házasság egy nagyon is konkrét természettel és
meghatározással rendelkező intézmény. Amikor az állam kijelenti, hogy az
valami más, mint, ami valójában, és más a célja, mint ami valójában,
akkor a zűrzavar diktatúrájába léptünk. A zűrzavar mértéke pedig a
hazugság súlyosságától függ. Amennyiben az állam bejelentené, hogy
holnaptól mindenkinek kötelező úgy tennie, mintha minden pingvin elefánt
lenne és minden macska mókus lenne, azt gondolom, a helyzet nem sértene
túlságosan. Sőt, még segítségemre is lenne, mert végre
megszabadulhatnék a feleségem idegesítő macskájától, hiszen ki akarna
egy mókust tartani a lakásban. Ugyanakkor mégis tiltakoznék az állami
átértelmezés ellen, mert hamis és én az Igazságot preferálom. Vajon
negatív hatással lenne az életemre, ha az embereknek zavarodott
elképzelései lennének a pingvinekkel, macskákkal és elefántokkal
kapcsolatban? Nem hiszem. Bár az állatkerti látogatásokat talán kicsit
megnehezítené. De ami ennél sokkal fontosabb, én egy olyan társadalomban
szeretnék élni, amelyik képes felfogni, hogy mi a valóság és nem
akarom, hogy ezt az állam határozza meg.
Egy
mókus megfelelő azonosítása egy dolog. A házasság helytelen értelmezése
már egészen más. A házasság helytelen értelmezése képes elpusztítani
bennünket. A házasság az emberi civilizáció alapja és a házasság
definíciójának értelmetlen kiterjesztése meggyengíti és destabilizálja
azt.
Árt
nekem? Természetesen. Neked is árt. Mindenkinek árt. Azokról az
alapokról van szó, amin mindannyian állunk, akkor is, ha egyeseket
bizonyos távolság választ el tőle. Ha a házadat elkezdené elnyelni egy
hatalmas víznyelő, mondanád-e, hogy téged nem érint a dolog, mert az
emeleten állsz?
Vajon
miért érdekli annyira ez a kérdés a liberálisokat? Ha nem lett volna
fontos, miért harcoltak több éven át, hogy elérjék a múlt pénteki
döntést? Mert azt akarják, hogy a melegek szeressék egymást? Hülyeség.
Soha nem létezett olyan törvény, ami meggátolta volna, hogy egy meleg
személy szeressen bárkit vagy bármit. Az államnak soha nem állt
érdekében, hogy bátorítsa, megakadályozza vagy bármilyen módon
szabályozza a szeretetet. Az állam számára a civilizáció alapja fontos,
ez pedig a család. Éppen ezért az állam eddig elismerte az igazi
házasságot.
A
melegházasság lényegében nem egy valós intézmény, illetve semmilyen
valós társadalmi céllal nem rendelkezik. Semmilyen gyakorlati vagy
erkölcsi tényező nem indokolja, hogy az államnak védenie kellene a
homoszexuálisok szerelmi életét. A legtöbb homoszexuális aktivista is
tisztában van ezzel. Sok meleg pár nem monogám és a Dan Savage-hoz hasonló aktivisták bátran hirdetik a nyílt kapcsolatok és a házasságtörés előnyeit.
A
melegházassággal kapcsolatos vita lényege, hogy a házasság egész életre
szóló monogám kötelékét megnyissa egy olyan közösség előtt, amelyik nem
vágyik életre szóló monogám kapcsolatra. Értitek mi történik? Nem
tetszik nekik a házasság eddigi definíciója, így azt szeretnék
megváltoztatni.
Nem is olyan régen egy leszbikus aktivista a támogatókból álló hallgatóság előtt kijelentette,
hogy a melegházasságért folyó harc egy „hazugság” és a házasság
intézményének nem szabadna léteznie. Szerinte a lényeg a házasság
elpusztítása, nem pedig az abban való részvétel kiharcolása. Hányszor
kell még hallanunk ezt az ő szájukból ahhoz, hogy elhiggyük és
megértsük?
A
liberálisok elég régóta hangoztatják, hogy a házasság egy elnyomó,
patriarkális intézmény, amit be kellene szüntetni. Ugyanarról az
ideológiáról van szó, aminek a válási bulikat, a szexuális erkölcsi
relativizmust és a csecsemőgyilkosság iránti áhítatot köszönhetjük. A
liberalizmus azt akarja, hogy a család elevenen falja fel magát.
Fájdalmas sebeket ejt az intézményen, miközben a sebeket a melegházasság
melletti érveléshez használja. „A heteroszexuális párok is állandóan
megcsalják egymást és elválnak, akkor legyen melegházasság is!”
Hogyan
következhet az egyikből a másik? És miért akarná az az ideológia,
amelyik mindig is ellenséges volt a családdal és a házassággal szemben,
hogy még több ember éljen annak korlátokat állító, elnyomó és
patriarkális keretei között?
Ennek
semmi értelme. Kivéve, ha megértjük, hogy a liberálisok célja nem a
család erősítése, hanem annak megsemmisítése. A hatalomról és a
pusztításról van szó, semmi egyébről. Miért eredményezett a pénteki
győzelem ilyen vulgáris és vérszomjas kárörömet? Így reagáltak a fekete
amerikaiak, amikor végre egyenlő jogokat vívtak ki maguknak? Így
reagáltak a nők, amikor végre szavazhattak? Nem. Azért nem, mert ezek a
csoportok azért harcoltak, hogy részt vehessenek valamiben és erősítsék
az alkotmányos jogokat. A modern liberálisok azonban nem a szabadságért,
hanem a szabotázsért harcolnak. Múlt heti győzelmük hatására olyan
portyázó fosztogatókként randalíroznak, mint akik egy falu kifosztását
és porig égését ünneplik. Győztes diktátorokként, nem pedig a szabadság
harcosaiként viselkednek. Kérdezzétek meg azt a katolikus papot, aki
éppen egy melegfelvonulás mellett haladt el, és akire két kötözködő felvonuló ráköpött.
Vagy nézzétek meg
ezt a transzszexuális férfit, aki Jézusként mutogatja magát egy
kereszten. Valahogy nem rémlik, hogy Dr. King valaha is így viselkedett
volna. És nem emlékszem egyetlen emberjogi felvonulásra sem, amely során
a meleg büszkeség felvonulásokhoz hasonlóan meztelen fenékkel, öt kiló
sminkkel bekenve dorbézoltak volna az utca közepén. Ja igen. És arra sem
emlékszem, hogy a melegfelvonulások kivételével bárhol olyat láttam
volna, hogy egy kisfiú
láthatólag pederaszta személyek előtt táncoljon. Ilyen perverziót és
lealacsonyítást kizárólag liberális „polgárjogi” ügyek esetében
láthatunk, mivel a mozgalom éppen erről szól. Nem a szabadságért harcol,
hanem saját romlott értékeit akarja ráerőltetni a társadalomra.
Hogy hatással lenne ránk? Szerintem igen.
Az egyházak lesznek az első érintettek. Már most szóba került,
hogy vonják meg az adómentességet minden olyan gyülekezettől/egyháztól,
amelyik ellenzi a melegházasságot. Figyeljétek meg, hogy amikor ez
megtörténik – és meg fog történni – csak az egyházakat fogja érinteni, a
[Bill Gates féle] Planned Parenthood klinikáit vagy az állami
egyetemeket nem. Csak az egyházakat. Persze csak azokat, amelyek nem
lesznek hajlandóak megalkudni. Sok egyház, bár értékes szolgálatot tesz a
helyi közösségeknek, nem lenne képes megbirkózni az adófizetési
terhekkel. Több száz gyülekezet zárhatja be kapuit egyik napról a
másikra.
Ezt
követi majd az egyházak elleni jogi támadás. Emlékezzünk, hogy a
liberálisok szerint a melegházasság egy emberi jog. Valami olyasmi ez
számukra, mint a rabszolgaság eltörlése. Ennek ellenzése pedig olyan,
mintha a melegeket emberszámba sem vennénk. Hogyan hagyhatnák tehát,
hogy az egyházak rabszolgákat tartsanak vagy bármilyen egyéb olyan
tevékenységet folytassanak, ami sérti az emberi jogokat? Amennyiben
tehát a melegházasság is ebbe a kategóriába sorolható, akkor az ő
logikájuk szerint egy egyház vagy gyülekezet számára törvénybeütköző
cselekedet a melegek összeadásának megtagadása.
Ez úgy
hangzik, mint egy súlyos apokaliptikus prófécia. Súlyos is és
apokaliptikus is, de mégsem prófétaként beszélek. Ugyanis nincs szükség
isteni jelenésre ahhoz, hogy elolvassam a legfelsőbb bíróság és
országunk hatalmasainak kijelentéseit. A határozat kihirdetése után
Hillary Clinton, aki akár a következő elnök is lehet (Isten segítsen
minket), a következőket mondta:
Miközben ma ünnepelünk, a munkánk nem ér véget addig, amíg nem biztosított minden amerikai számára, hogy nemcsak szabadon házasodhasson, hanem minden diszkrimináció és előítélet nélkül élhessen, dolgozhasson, imádkozhasson és alapíthasson családot.
Nem lesz
ránk hatással? Hillary Clinton éppen azt a szándékát reklámozza itt,
hogy majd ő kinyomozza, ki hol imádkozik és, hogy szenved-e
diszkriminációt. Azt gondolom, hogy az ő agyában a Rómabeliekhez vagy a
Korinthusbeliekhez írt levél – legalábbis azok a részek, amik elítélik a
férfiak közötti szexet – diszkriminációnak számít.
Obama elnök
pedig reménykedő változáspárti cukormázban tálalta a kérdést, de azért
nem mulasztotta el beígérni a kereszténység elleni hadjáratot.
„A mai nap reményt is ad nekünk küzdelmeinkhez, megmutatva, hogy a fájdalmasan valóságos változás igenis lehetséges… Lehetséges megváltoztatni a szíveket és az elméket. Akik olyan nagy utat jártak be az egyenlőség felé, felelősséggel tartoznak hátranyúlni és segíteni, hogy a lemaradtak is csatlakozzanak hozzájuk.”
Hátranyúlni,
hogy segítsenek… Talán éppen ezt próbálta tenni az a két meleg
felvonuló, amikor leköpték a papot. Segíteni neki haladni a tolerancia
felé vezető úton.
A döntés hatása már most látható. Egyik bíróság a másik után hoz ítéletet virágárusok, cukrászok,
fotósok és pólókészítők ellen, akiknek nincs joga keresztény hitük
szerint üzemeltetni cégüket. Az államnak viszont jogában áll arra
kényszeríteni őket, hogy melegházasságokhoz szolgáltatásokat nyújtsanak.
Ha velük megtehetik, miért ne tehetnék a papokkal? De tényleg, miért ne? Amennyiben a melegházasság egy emberi jog, miért lennének az egyházi személyek kivételek?
Ha velük megtehetik, miért ne tehetnék a papokkal? De tényleg, miért ne? Amennyiben a melegházasság egy emberi jog, miért lennének az egyházi személyek kivételek?
Amennyiben hűek maradnak az érvelésükhöz, nem lesznek kivételek. És nem is maradnak azok sokáig.
Ez a második lépés.
Harmadszor,
miközben a fetisiszták különböző csoportjai élvezik az újdonsült
rivaldafényt, hamarosan látni fogjuk, ahogy a házasság intézményét szó
szerint a semmivé alacsonyítják. Persze, miután az utódnemzés és a
család fontosságát már törölték, a család már eleve semmivé lett. Ennek
valósága azonban csak évek vagy hónapok múlva lesz szemmel látható.
A képlet
roppant egyszerű: Amennyiben X igazolja Y-t, azonban Z igazolására is
használhatjuk, akkor vagy az előtétel és/vagy a következtetés sántít
vagy pedig mind X mind pedig Y igazolható.
Tehát
amennyiben a melegházasság igazolható azzal, hogy a homoszexuális
emberek szeretik egymást és együtt akarnak lenni, akkor ezt az érvelést
bármilyen csoport alkalmazhatja és vonatkoztathatja saját helyzetére,
hogy ugyanezeket a jogokat megszerezze. Így működik a logika. Egy
vérfertőzésben élő pár ugyanúgy alkalmazhatja magára, mint a poligám
vagy bigamista emberek. Ez nem egy csúszós lejtő. Már a lejtő alján
vagyunk, ahol a házassággal járó jogokat az emberek érzelmei alapján
osztogatják. Nem létezik többé olyan érvelés, amellyel ezeket a
csoportokat kizárhatnák, amikor az ügyet éppen ezzel az érveléssel
nyerték meg a legfelsőbb bíróságon.
Történetesen
a zoofil embereknek kicsit nehezebb dolga lesz, mert nem fogják tudni
bizonyítani a másik fél beleegyezését, de ha a beleegyezés az egyetlen
akadály a gazda és Bodri románca között, a gát nem fog kitartani örökké.
A meleg aktivisták ezzel nagyon is tisztában vannak, de cseppet sem
érdekli őket és egyelőre nem ismerik el. A liberálisok célja, hogy az
erkölcsöt teljes mértékben elválasszák a szextől. Már elég régen
hangoztatják, hogy „ha jó érzés, akkor tedd meg”. Gondoljátok, hogy
szándékukban áll megállítani a bigámia vagy vérfertőzéspártiakat? Miért
tennék?
Ez a harmadik lépés.
Végezetül,
miután az egyházakat megzsarolták és jogi úton megbüntették, a házasság
intézményébe pedig a gonoszság és korrupció minden lehetséges formáját
belevették, már csak Amerika vége marad hátra, illetve annak a vége, ami
Amerikából megmaradt.
Egyesek
szerint ez már megtörtént és sajnos nem tudok nekik ellentmondani. Végül
eljutunk arra a pontra, amikor azok is kénytelenek lesznek szembenézni a
kemény valósággal, akik szerint „mindez nem lesz ránk hatással”.
Időkjelei: Addig is próbáljuk minél több embernek megmutatni Isten igaz és megváltó szeretetét, ami abban nyilvánult meg, „hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk”. (Róma 5:8)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése