Az első történet, amit új oldalunkon megosztunk az a 1936-1939-ig tartó Spanyol polgárháborúban történt.
Moscardo
ezredes vezette Alcazar erőd védelmét a baloldali, bolsevik csapatok
nyolcszoros túlerőjével szemben. A védők kitartottak az elkeseredett
harcokban várva Franco tábornok erősítésének érkezését, de ekkor még
400 km választotta el egymástól Franco csapatait és Alcazar hős védőit.
A bolsevik erők többször kérték a védőket, hogy adják meg magukat,
minden esetben elutasító választ kaptak. A védők egyedül egy papot
kértek miszerint: “Szeretnénk az Egyház kegyelemszereivel megerősítve
halálba menni.” Négy nappal később Dr. Vasquez Samarara atya meg is
érkezett az erődbe.
A
következő nap a vörösök telefonhoz hívatták Moscardo ezredest. A vonal
túlsó végén a fia volt, akit a kommunisták foglyul ejtettek. Előtte
nap már jelezték neki, ha nem adja fel a várost a fiát kivégzik. A fiú
kérdezte apját, aki falfehér lett, hogy mit tegyen. Moscardo mégis
határozott lett és kiadta az utasítást: Fiam kiáltsd teljes erődből:
Éljen Krisztus Király! Éljen Spanyolország! és aztán halj meg, mint egy
hős. A fiú így is tett. A vörösök helyben agyonlőtték.
Az
erőd kitartott 2 hónapig, amikor 1936. szeptemberében felszabadították
az ostrom alól a várost. Ez forduló pontot jelentett a spanyol
ellenforradalom harcában. Bár tudjuk a történelemben nincs feltételes
mód, de ha akkor feladja az erődöt lehet, hogy a bolsevikok kerekednek
felül a harcokban. Pillanatok leforgása alatt mérlegelnie kellett, és ő
is és a fia is tudták jól, hogy az életüket alá kell rendelni az
eszmének.
Dicsőség a spanyol ellenforradalom hőseinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése