Szergej O. Prokofieff: A Bolsevizmus, mint a Gonosz beavatási princípiuma

Itt a bolsevizmust szellemi impulzusként figyelhetjük meg, amelyen keresztül az emberiség jövőjét akarták megakadályozni, és amelyek okai és előkészületei a VII. századtól kezdve megfigyelhetők. Ez olyan látásmód, amely az antropozófiai összefüggések nélkül nem alkalmazható. Erre szeretnék rámutatni bevezetésképpen, és arra is, hogy ezek a történelmi összefüggések, amelyek megítélésünk szerint visszanyúlnak a VII. századig, Rudolf Steiner utalásai nélkül felismerhetetlenek lettek volna. Így napvilágra kerülve azonban minden elfogulatlan szemlélő számára logikusnak tűnhetnek. Ezek az összefüggések, amelyekre a következőkben szeretnék rámutatni, érthetővé teszik, hogy a bolsevista áramlat semmiképpen sem tűnt el a világból az orosz bolsevista állam szétesésével. Nemcsak a bolsevista Kínára gondolunk, vagy a harmadik világ olyan államaira, ahol olyan pártok vannak, amelyek még mindig szociális eszményként tisztelik a marxizmust, anélkül, hogy valóban ismernék azt, hanem modern formákra is, amelyben a gonosz a jelenben világszerte hat, anélkül, hogy felismerhető lenne a történelmi bolsevizmussal való összefüggése, mint például a balkáni katasztrófa esetében.

Ha el akarjuk kerülni a gonosz hatását, amely a bolsevizmusban hatott, és amely mérhetetlen szenvedést okozott az emberiségnek a XX. században, akkor ennek az a feltétele, hogy előbb megnézzük és megértsük a bolsevizmust. Megértése az első lépés a leküzdéséhez. És ez a leküzdés egyedül az emberi lélekben történhet. Aki a bolsevizmust önmagában leküzdötte, az nem eshet többé áldozatául, és fel tudja tárni megnyilvánulási formáit mind a történelemben, mind a jelenben. A gonosz nem a természet, vagy a minket körülvevő szociális világ jelensége, hanem olyan teremtmény, amely az emberi lélek belsejében jelenik meg, és onnan fejti ki hatását a közösségre. Ezért kell ezt a jelenséget antropozófiai szemszögből megvizsgálni.

Négy réteget vagy formát kell itt megkülönböztetni. Az első a külső történelmi réteg. A második az, amely nyitott volt olyan érdekek felé, amelyeknek bizonyos nyugati páholyokkal és titkos szövetségekkel volt kapcsolatuk az első világháborúban. A harmadik, mondhatnánk, a metatörténelmi réteg, amely olyan jelenségekben keresendő, amelyek a VII. századtól kezdve hatottak az emberi fejlődésre. A negyedik réteg pedig a szellemi világra vonatkozik, amelyből bizonyos megnevezhető szellemi lények nyúlnak bele gátlón – vagy előrevivően – az emberei fejlődésbe.