Mi is a baj a limburgi püspökkel?

Ha a német sajtó mintegy karmesteri intésre ráront valakire, és az összes médiacsatornán a nap 24 órájában csak az illető mocskolását halljuk, nem visszariadva a nyilvánvaló hazugságoktól, anélkül, hogy a megrágalmazottnak egy csöpp esélye is lenne saját reagálását és álláspontját az ügyben kifejteni, szinte biztosra vehetjük, hogy az illetőnek csupán egy bűne van: Valamilyen módon sértette a németországi status quo-t, az “Új Világrend” uralkodó világnézetét. A német sajtóban a világ legtermészetesebb dolga, hogy írnak (rágalmaznak) valakiről, anélkül, hogy az illetőnek lehetőséget adnának a reagálásra.

Tebartz-van Elst, limburgi püspök

Nincs ez másképp a fiatal, dinamikus, hitét és püspöki funkcióját komolyan vevő Tebartz-van Elst püspök esetében sem. A püspököt 2008-ban nevezte ki XVI. Benedek Limburgba. A püspökség évtizedek óta progresszív püspökök vezetése alatt volt, így Tebartz-van Elstnek eleve nem volt könnyű dolga.

Első hivatali cselekedeteinek egyike volt, hogy megregulázta Kollast, a wetzlari dékánt, mert az illető nyilvánosan megáldott egy homoszexuális párt egy katolikus templomban. A homoszexuálisok Németországban a szent tehenekhez hasonló védettséget élveznek, Tebartz-van Elst a hagyományos katolikus álláspontra hivatkozva túltette magát ezen. Evvel rögtön halálos ellenségeket szerzett magának úgy egyházmegyéjében, mint a világi sajtó részéről, amely attól fogva folytatta kampányát ellene. A “Spiegel”, a “Welt”, a “Zeit”, stb. rendszeresen támadták a püspököt mindenféle mondvacsinált ürüggyel (pl. tekintélyelvű vezetési stílus).

Második halálos bűne az volt, hogy 2010-ben kinyilvánította, összeegyeztethetetlen a katolikus hittel a tagság a “Donum Vitae” egyesületben. Miről is van itt szó?

A német jogrendszer sajátosságához tartozik, hogy csak azok a terhes nők mehetnek művi vetélésre, akik igazolják, hogy részt vettek tanácsadáson, mely tanácsadásnak az lenne a célja, hogy lebeszélje az illetőt az abortuszról, alternatívákat vázoljon föl neki. Nos, a gyakorlatban kiderült, hogy ezek a tanácsadó szervezetek nem vették komolyan az ilyen irányú tanácsadást, egyszerűen leigazolták a nők számára, hogy részt vettek rajta, sőt egyesek még bátorították is a terhes nőket a művi vetélésre. A XX. század utolsó évtizedében a II. János Pál pápa hosszas vita után megtiltotta a német egyháznak, hogy működtessen ilyen egyesületeket. Ekkor alakult meg a katolikus civilek által működtetett “Donum Vitae”szervezet, amely a pápai rendelkezés ellenére továbbra is kiadta az igazolásokat.

Ezek után kapóra jöttek Tebartz-van Elst ellenségeinek a püspökségi központ újjáépítésének költségei.

Tény és való, hogy a költségek elszaladtak. Evvel azonban a limburgi püspökség nem állt egyedül, más püspökségnél is voltak hasonló túlköltekezések. Csak abból senki nem csinált ügyet. A limburgi helyzet megítélésénél tudni kell, hogy a püspök elődei a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben olyan bizottságokat hoztak létre a kollegialitás és nyíltság jegyében, amelyeknek az lett volna a funkciójuk, hogy szakmai szempontból segítsék a püspököt döntései meghozatalánál. Nos, 2008-ban az építési ügyekért felelős bizottság a szediszvakancia idején (a régi püspök már nem, az új még nem volt hivatalában) döntött a püspökségi központ újjáépítéséről. Azaz Tebartz-van Elstet kész helyzet elé állították.

Más kérdés, hogy valószínűsíthető, hogy a püspök nem mutatott túl nagy érdeklődést a pénzügyi kérdések iránt, illetve elfogadta civil tanácsadóinak ajánlását. Erre szokták mondani, a püspök magas labdát adott ellenfeleinek. Ma ezek a civil tanácsadók támadják a legvérmesebben a püspököt pazarló politikája miatt. Ugyancsak nem verik nagydobra a médiák, hogy a költségek elszállásának egyik fő oka volt, hogy a kivitelezések során sziklás talajra bukkantak.

A püspök ellenségeinek kapóra jött az új pápa demonstratív egyszerű életvitele. A sajtó ekkor sebességet váltott a rágalmazásban. Tizenötezer eurós fürdőkádról, arany kilincsekről hazudoztak. A hangulatot annyira fölkorbácsolták, hogy a püspök Északrajna-Vesztfália tartományban élő rokonságát gyilkossággal fenyegették meg.

Ami az egészben a legszomorúbb, az a német püspökök hozzáállása az ügyhöz. Körükben régóta divat a szembenállás a Vatikánnal, a vatikáni utasítások elszabotálása, a konzervatív, azaz hitükhöz, hivatásukhoz ragaszkodó püspökök kikészítése a médiával karöltve. Nem volt ez másképp a művi vetélésre feljogosító igazolások kiadásának kérdésében sem.

Jelen esetünkben a többi püspök semmivel sem él szerényebben Tebartz-van Elstnél. Mégis, falkaként rontottak rá, maguk mellett tudva a média támogatását. A pálmát az eretnek megnyilatkozásokról elhíresült Zollitsch, freiburgi érsek, a Német Püspöki Konferencia elnöke vittel el, aki nyilvánosan azt mondta, ő ebben a helyzetben nem tudna tovább élni, evvel, mintegy öngyilkosságra felszólítva Tebartz-van Elstet. A falkának kapóra jöttek a mostani “pápának” furcsa megnyilatkozásai, melyek nem a kinyilatkoztatott hitigazságok alapján, hanem a világi média szájíze szerint kezelik a homoszexualitás, az abortusz, a válás-újraházasodás, az elváltak szentségekben való részesítése kérdését.

Tebartz-van Elst a pápánál 2013 októberében

A Vatikán felemás döntést hozott. Tebartz-van Elst néhány hónapig nem térhet vissza állomáshelyére. Véleményünk szerint a helyzet annyira elmérgesedett, hogy utána sem, valami megoldást fognak keresni személyét illetően.

A püspöki kar és a média együttműködése hithű papok, püspökök kikészítésében nem újkeletű Németországban, illetve a német nyelvterületen.

Hermann Groer volt bécsi érsek

1995-ben a bécsi érseket, Hermann Groert rágalmazták meg, hogy évtizedekkel korábban iskolai hittantanárként pedofil kapcsolatot létesített. Fura mód a médiakampányra akkor került sor, amikor Groer megígérte Fröhlichnek, a legismertebb, ma is börtönbüntetését töltő osztrák revizionistának, hogy megvizsgálja a revizionista téziseket. (Fröhlich akkori nyomozása szerint a rágalmazásnak semmi alapja nem volt.)

Wolfgang Haas

1997-ben Wolfgang Haas churi püspököt (Svájc) sikerült a médiának és a püspök-társaknak hivatalából eltávolíttatnia. Haas bűne az volt, hogy a katolikus álláspontot képviselte a homoszexualitás kérdésében. Haas számára ezután kreáltak egy abszolút jelentéktelen, új püspökséget Vaduzban (Liechtenstein).

Vitus Huonder churi püspök

Haas mai utódja, Vitus Huonder püspök 2012. nagyböjti körlevelében emlékeztetett néhány alapvető katolikus hitigazságra, mint a házasság fölbonthatatlansága, szentségek méltó vétele. Evvel Huonder maga ellen tudhatta püspöktársai, az alsó klérus és a média nagy részét.

Kurt Krenn
lemondatott Sankt Pölteni püspök

2004-ben óriási médiabotrányt csináltak abból, hogy a Sankt Pölteni szemináriumban állítólag homoszexuális kapcsolatok fordultak elő. A bűnbak a mérsékelten konzervatív Kurt Krenn Sankt Pölteni érsek lett, akinek természetszerűleg semmi köze nem volt az ügyhöz. A médiaterror addig folytatódott, míg Krenn le nem mondott.

Walter Mixa
Augsburgi püspök

Walter Mixa augsburgi püspök következetesen védte a hagyományos családmodellt, és igen súlyos bűnnek nevezte az abortuszt. Bírálta a CDU családokkal kapcsolatos politikáját. Felemelte szavát a német vezetés ellen az afganisztáni katonai részvétel miatt.

2007-ben szóvá tette Izrael rasszista, palesztinellenes politikáját.

A Williamson-ügy kapcsán a holokauszt adataival a magzatgyilkosságok számait állította szembe.

Bírálta az ateizmust, az istentelen társadalmat földi pokolnak nevezte, emlékeztetve a nácikra és kommunistákra.

A médiák 2010-ben elérkezettnek látták az időt kikészítésére. Fölröppentették a hírt, hogy egy volt ministránsa azt állította, hogy Mixa pedofil kapcsolatot létesített vele korábban. A volt ministráns hiába tiltakozott, hogy az egészből egy szó sem igaz, a médiaőrjöngés a cáfolatot akarattal figyelmen kívül hagyta. Mixa kikészítésében itt is partnerek voltak a püspök-társak.

Gerhard Maria Wagner Nem lett segédpüspök.

XVI. Benedek 2009-ben a konzervatív hírben álló, és egyházközségét jól vezető, hívei által rajongva szeretett Gerhard Maria Wagner plébánost linzi segédpüspökké akarta kinevezni. Az eredmény itt is médiaterror, a világi média és a “progresszív” püspöki kar összefogásával sikerült a kinevezést megakadályozni.

Természetesen az itt felsorolt esetek, illetve személyek mind egy nagyon visszafogott konzervativizmust képviselnek, akik az alapvető viszonyokat (politikai korrektség, illetve a zsinat utáni vatikáni irányvonal) nem vonták kétségbe, ezeken a kereteken belül igyekeztek többé-kevésbé képviselni a katolikus álláspontot.

Richard Williamson tradicionalista püspök

A hivatalos egyháznál egy nagyságrenddel nyíltabban és határozottabban képviseli a hagyományos katolikus álláspontot a Szent X. Piusz Papi Rend (tradicionalisták). Bár néhány éve náluk is megmutatkoznak a politikai korrektség jeleni. 2009-ben elhatárolódtak a holokauszt-dogmát megkérdőjelező Williamson püspöktől. A tovább húzódó Williamson-ügynek az ő tavalyi kizárása vetett véget, egyelőre legalább is. Így jelenleg elmondhatjuk, a nyugati kereszténységben egyedül Williamson püspök és néhány híve az, aki megalkuvás, és a fennálló hatalmi viszonyokra való tekintet nélkül követi a hagyományos katolikus hitet.

2013 október
Bálint József