A lelkiismeret, mint zsinórmérték

„Az erkölcsi eltévelyedések eme korában tisztában kell lennünk a »lelkiismeret« valódi jelentésével”, címmel jelentetett meg egy cikket a National Cahtolic Register-ben Charles Pope, az egyik legaktívabb amerikai »médiapap«. Írása Aquinói Szent Tamás tanítását követi. A cikk bevezetője és egyik legfontosabb fejezete így hangzik:

Mostanában nagyon sok szó esik a „lelkiismeretről”. A legelterjedtebb vélemény szerint az Egyháznak respektálnia kell az emberek lelkiismeretét, azokét is, akik az Egyház tanításával szemben vagy attól távol állnak. Nos, elsőnek arról kellene szólni, hogy e vonatkozásban mit is értünk pontosan „respektálni” alatt, amit mostanában a leggyakrabban úgy értelmeznek, hogy az érintett személyt meg kell erősíteni téves elképzeléseiben.

Az Egyház lét-oka az igazság tanítása és a tévedések elleni harc. Nem az Egyház feladata, hogy aktuális vagy népszerű elképzeléseket megerősítsen. És az sem, hogy az egyes korok nézeteit visszatükrözze. Az Egyház feladata, hogy Alapítója és Feje tanítását hirdesse. Maga Jézus mondta: „Mindazt, akit szeretek, korholom és megfenyítem. Buzdulj fel és tarts bűnbánatot!” (Jel 3,19) Mindannyiunknak folytonosan szükségünk van oktatásra és állandó kiigazításra, úgy, hogy állandó fejlődés által tudatunk átformálódjon (lásd Róm 12,2: „Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes.”)
Az Egyház tehát azáltal mutatja ki tiszteletét az iránt, akit a lelkiismerete tévedésbe vezetett, hogy szeretettel és türelemmel kioktatja és a helyes útra vezeti.

Mindazonáltal a „respektálni, tisztelni” kifejezés jelentésének tisztázásánál problémásabb a „lelkiismeret” nagyon határozatlan értelmének és bizonytalan használatának a pontosítása. Sok kifejezést, melynek egyértelmű teológiai jelentése van, a mindennapi beszédben gyakran tágabb és kevésbé pontos értelemben használnak. Ezért, ha az Egyházban beszélünk a lelkiismeretről, világosabban és egyértelműbben kell kifejezni magunkat, mint az manapság szokásos.

Manapság a legtöbb ember a lelkiismeretben nem lát többet, mint puszta megérzést a jó vagy hamis iránt. Vagy még ennél is rosszabbat: Egyesek azt hiszik, hogy mindazt, amit gondolnak vagy éreznek, a lelkiismeretük irányítja. Ily módon jelenti ki például valaki: „Lelkiismeretem megmondja nekem, hogy az, amit az Egyház egy bizonyos témában tanít, téves vagy elavult, és ezért már nem alkalmazható.” Aki ilyet mond, az úgy viselkedik, mintha a lelkiismerete olyan tekintéllyel bírna, ami az isteni törvény felett áll.
Ezen vélekedéseknek abszolút semmi közük a lelkiismeret valódi keresztény és katolikus értelmezéséhez.

…

Igaz, hogy az embernek követnie kell lelkiismerete ítéletét, azonban a lelkiismeret tekintélye nem korlátlan. Nem a lelkiismeret az utolsó és változhatatlan tekintély: az egyes ember lelkiismerete sokkal inkább diák, mint tanár. Minden ember kötelezve van arra, hogy lelkiismeretét tanulás és a tapasztalatai feldolgozása által formálja és tökéletesítse.
A lelkiismeret nem független az isteni törvénytől és a jog szerinti tekintélytől. Nem a privát sugallatra vagy értelmezésre alapul. A lelkiismeret nem állíthat fel törvényeket. A lelkiismeret feladata abból áll, hogy azt kövesse, amit Isten a természet-törvény, a kinyilatkoztatás és az Egyház által az egyes dolgokban tanít. A lelkiismeretnek nem az a feladata, hogy ennek a törvénynek ellenálljon, hanem az, hogy elfogadja és parancsait teljesítse.

A probléma természetesen már jó pár évtizede az, hogy a helyes (sok ember számára az egyetlen praktikusan kezelhető) zsinórmérték a katolikusok számára így hangzik: azt kell tenni, gondolni, „amit az Egyház tanít.” Ha azonban az Egyház rendes tanítóhivatala, a pápa és vele az egész hierarchia gyakorlatilag lemond tanítóhivatala gyakorlásáról, sőt, eretnekségeket tanít vagy csak eltűr, akkor ez a zsinórmérték kiesik. És akkor abban a történelmi helyzetben találjuk magunkat, ami még soha nem volt, mióta Isten a prófétákat és végül saját egyszülött Fiát az emberekhez elküldte, hogy törvényeit az emberekkel közöljék.

---

És akkor csak az marad egy katolikus számára, hogy szakadatlanul könyörögjön Istenhez, hogy Ő maga közvetlenül mutassa meg neki a helyes utat, és arról élete utolsó pillanatáig ne engedje letérni. És Isten biztosan meghallgat bennünket, hiszen Urunk Jézus biztosított bennünket, hogy amit egy apa e világon megtesz a gyermekeiért, annál Isten százszorta többet tesz meg gyermekeiért: „Azt mondom azért nektek: kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Közületek melyik apa ad a fiának követ, amikor az kenyeret kér? Vagy ha halat, akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót ad neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.” (Lk 11,9-13)
De ne csak kérjünk, hanem szakadatlanul köszönjük is meg, hogy Isten megadta nekünk a megtérés, a tisztánlátás, a hűség kegyelmét, ami egyedül teszi lehetővé, hogy azok közé tartozzunk, akiket a modern eretnekség áradata nem rántott magával.

(forrás: www.summorum-pontificum.de – 2018. február 15.)
http://www.katolikus-honlap.hu/1801/lelkiismeret.htm

S O S. IMÁK - A SZENT ANGYALOK SEGÍTSÉGÜL HÍVÁSA A KERESZTÉNY MAGYARORSZÁGÉRT - AZ ANGYALI VÉDELEM MEGKÉRÉSE

ISTEN SZENT ANGYALAI! NAGYASSZONYUNK, ÉDESANYÁNK, ANGYALOKNAK K IRÁLYNŐJE KEZÉT FOGVA HÍVUNK, SZÓLÍTUNK, KÉ RÜNK BENNETEKET: SEGÍTSETEK!

MAGYARORSZÁG SZENT ŐRANGYALA! Te Királynőnk oldalán állsz Isten Trónja előtt;
SZENT MIHÁLY FŐANGYAL! Isten hűséges harcosa, az Égi Seregek Vezére;
SZENT GÁBRIEL ARKANGYAL! Isten Küldötte, Tanítók Vezetője;
SZENT RAFAEL ARKANGYAL! „Isten Orvosa”, a Gyógyító Angyalok Vezetője;
SZENT URIEL ARKANGYAL! A Te, aki „Fényeddel el űzöd a démonokat”;
Benneteket hívunk és kérünk teljes szívvel Isten Szent Angyalai , hogy mind a 9 ANGYALI KAR ERŐS VÉDELMÉVEL LÁSSÁTOK EL SZŰZANYA ORSZÁGÁT, Magyarországot és az egész Kárpát-medencét, annak minden lakóját a most következő, embert próbáló időkben, a külső–belső támadások kereszttüzében. Veletek – Isten Szent Angyalaival - történő összefogásunk most induló új szakasza legyen erős, é s egyre erősebb az „Idők végéig”, és történjen minden az Úr vezetése és Akarata szerint, Isten dicsőségére! Ámen.
MEGERŐSÍTETT, KITÜNTETETT VÉDELEMMEL LÁSSÁTOK EL:
- AZ EGYHÁZI VEZETŐKET, papjainkat, és POLITIKUSAINKAT, - különösen az egész Magyar népet befolyásoló döntésekben. Védjétek és Isten különös Kegyelmével erősítsétek meg lelkükben az igaz, megalkuvás nélküli apostoli lelkületet, és a Szellemi Örökségként ránk hagyományozott kereszténység iránti védelem felelősségét, és ennek szükséges tetteit! Őrizzétek testi épségüket, segítsétek kitartó lelkierővel őket, és ügyeljetek rá, hogy hivatalukat Isten dicsőségére, és a Nemzet javára fordítva, testben és lélekben egészségesen, és igazságosan működtessék! -
KÉRJÜK AZ ERŐS VÉDELMET minden földalatti és föld feletti természeti kincsünkre, + termőföldünkre, vizeinkre és tisztaságukra, valamint a levegőég tisztaságára. Ugyanígy kérjük az erős védelmet miden fontos építményünkre: középületekre, közútjainkra, repülőtereinkre, Metróra, vasúti,- és buszpályaudvarainkra, fizikai síkú élettereinkre, országépítési munkánk eredményeire... Leplezzétek le, és távolítsátok el mindenhonnan a gonoszság ártó erőit!
- FOKOZOTT VÉDELMET KÉRÜNK ŐRANGYALAINKKAL EGYÜTT, minden magyar ember, ifjúságunk, gyermekeink számára, biztosítsátok lelkükben Isten Szeretet-tervének kibontakozását. Fokozott őrizettel segítsétek az idősek és betegségben küzdőket a Hazafelé vezető úton. Nyissátok ki a szíveket és az elméket Isten Irgalmára, de Igazságosságára is, és Égi Édesanyánk, Királynőnk Szeretetére, valamint a Két Szent Szív Vezetésének Kegyelmi lehetőségeire! A „Szeretet és Igazság Szent Angyalai” erősítsenek minden jó szándékú embert, aki ebben a Hazában Isten iránti hűséggel él, valamint a Béke, és a Szeretet Országának eljövetelén dolgozik.
Kérünk Téged SZENT MIHÁLY ARKANGYAL, mint az Égi Seregek Fővezérét, hogy:
- Nagy, erős Szent Angyalaiddal vedd körbe, védelmezd országhatárainkat, és az egész Kárpát-medencét minden idegen uralomtól, az erőszakos lelki-szellemi rombolás minden formájától! Segíts bennünket Szent Mihály, hogy Istennek a Nemzetünkkel kapcsolatos Terve maradéktalanul megvalósulhasson e Hazában!
- Állíts komoly, Isten Igazságát védelmező Angyalokat a parlamenti tanácstermekbe, és minden tanácskozási helyre, akik lefogják a széthúzó, hatalom és pénzéhes erőket, helyette Isten Szeretetét és Irgalmas vezetési szándékát sugározzák a jelenlévőkre.
- Erős, harcos, Szent Angyalaiddal végy körbe minden gyülekezési helyet, tárgyalótermet, az épületeket és a tereket! Isten Igazságával leplezzél le, és – még időben – szüntessél meg minden veszedelmes, romboló hatású tervet, távolíts el minden ártó kezet, időben oszlass fel minden istenellenes erő által működtetett csoportosulást.
+ A Szent Angyalok közvetítsék Isten Áldását minden rendezvényre, összejövetelre, hogy megnyilvánulhasson a jó szándék és a jóakarat!
+ Körbe vesszük a felsorolt helyszíneket, házainkat, otthonunkat, és azok minden lakóját, külön-külön és együttesen is; fontos közintézményeinket és épületeinket, valamint egész Magyarországot a Szent Vér koszorújával.
+ Egész imánkat, és a benne foglaltakat a Szűzanya Szeplőtelen Szívére helyezve az Úr Jézusnak, mint a Királyok Királyának Irgalmas vezetésére bízzuk. Ámen.

„ISTEN, ÁLDD MEG A MAGYART, JÓKEDVVEL, BŐSÉGGEL! NYÚJTS FELÉJE VÉDŐ KART, HA KÜZD ELLENSÉGGEL! ...” Ámen.
„HAZÁDNAK RENDÜLETLENÜL LÉGY HÍVE, Ó MAGYAR, BÖLCSŐD AZ, S MAJDAN SÍROD IS, MELY ÁPOL S ELTAKAR.... A NAGY VILÁGON E KÍVŰL NINCSEN SZÁMODRA HELY; ÁLDJON VAGY VERJEN SORS KEZE: ITT ÉLNED S HALNOD KELL!”

2018-02-14. www.marianus.eoldal.hu M.G.Mária Ez az SOS. ima szorosan kapc solódik a II./4/3-as fejezet: „ 2018.02.10.-IMA és a SZENT ANGYALOK segítségül hívása” című íráshoz.

Húsvétkor a mozikban a Pál, Krisztus Apostola című film

A tarsusi Szent Pálról szóló film, melyben a Passió Jézusaként híressé vált Jim Caviezel is szerepel, mint Szent Lukács, nem fog csalódást okozni a keresztény moziszeretőknek, akik egy igen jól finanszírozott filmmel és Szent Pál életének pontos ábrázolásával találkozhatnak.

A Pál, Krisztus apostola című film a Sony Pictures “érzelmes film” kategóriájában készült. A 35 éves író-rendező Andrew Hyatt a film egy korai promóciójában arról is beszélt, hogy az egyetlen forrásanyag a keresztény Szentírás volt.

“Az első lépés [egy bibliai alapú forgatókönyv esetében] … mindig a Szentírás tanulmányozása. Kizárólagos forrásként csakis a Bibliából merítünk. És miután feltártuk az emberi oldalt, az összes lehetséges kutatást elvégeztük, szakértőket vontunk be, és mindent megtettünk, hogy azt adjuk vissza, amilyen az a kor volt – végül nagyon természetes és életszerű lett a produkció.

A Szentíráshoz való hűség egyik példája a filmben Szent Lukács megjelenése. “Timóteus 2. levelében, amit Pál a Mamertine-börtönből írt, a levél elején van egy kis apróság, amely így szól: Egyedül Lukács van itt velem. Így kezd el kibontakozni ez a gyönyörű paletta, ami 100%-os pontossággal adja vissza a Szentírást. Minden részletet beletettünk, mind benne van.

Szent Pált a “Trónok harcából” megismert James Faulkner játssza. A mélyen hívő római katolikus Jim Caviezel-re átragadt a pálos missziós lelkesedés. A film első trailerében Caviezel jelmezben ül a Pált játszó James Faulkner mellett, és a szent híres névváltozását magyarázza: “A Saul név nagyszerűt jelent, a Pál /Paul/ viszont, bár csak egyetlen betű változott meg, azt jelenti: kicsi” – mondja. – “Ahhoz, hogy nagyszerűek legyünk Isten szemében, kicsinek kell lennünk.”

Decemberben, amikor Caviezel az új filmet promotálta, beszél arról is, hogyan készült Szent Lukács szerepére: “Elolvastam az Apostolok Cselekedeteit, és itt is ott is, Lukácsról szóló apró nyomok után kutattam, aztán elmentem szentmisére, és átelmélkedtem, átimádkoztam. Látjuk, hogyan írt Lukács, azt is, hogy milyennek látta őt Pál, és elkezdtem átvizsgálni mindent, amiben róla értekeznek, és így állt össze lassan a kép.”

Caviezel felvázolta Lukács korábbi életét is, hogy létrehozza a személyiség múltbeli hátterét. “Egyrészt orvos volt, ami speciális életmódot jelentett” – mondta Caviezel. – Gazdag volt, és mindent elhagyott. Miért? Hallotta Pált beszélni. Pál beszélt, vagy Krisztus beszélt rajta keresztül hozzá? Azt hiszem, az utóbbi, és ez megváltoztatta az életét. Valahogy így kezdődött.”

A film Pálra mint öregemberre fókuszál, aki egy római börtönben a kivégzésére vár, és leveleket diktál Lukácsnak az újonc keresztény közösségek számára. “Nagyon szép, érzelmileg megrázó film lesz, csodálatos befejezéssel” – mondja James Faulkner a promócióban. “A megváltás fel van ajánlva, ez tiszta.”

Caviezel azt mondta egy riporternek, hogy ő elvárta a Pál, Krisztus apostola című filmtől, hogy “R” minősítést kapjon, ami utal arra, hogy a rómaiak milyen brutálisan bántak a keresztény hívőkkel.

A 2004-es Passió is “R” minősítéssel is rendelkezik, köszönhetően annak, hogy a Római Birodalom életét és durvaságát valósághűen ábrázolja. A Passió Hollywood történelmében az ötödik legerősebb “R” besorolással bír. Három Oscar-díjra jelölték.

A Pál, Krisztus apostola című filmet 2018. március 28-án, Nagyhéten szerdán, fogják bemutatni a mozikban.

A megmenekültek alacsony száma vagy mi a valószínűbb?

Az öt részből álló cikksorozatot Porto Mauriziói Szent Lénárd (1676-1751) ferences népmisszionárius egyik prédikációja ihlette, amelyben a szent azt a véleményét mondta el, hogy több ember jut saját kérésére a pokolba, mint a tisztítótűzön keresztül a mennybe. Szent Lénárd az összes e tárgyban megszólaló egyházatya és teológus véleményét megvizsgálta, mielőtt erre a következtetésre jutott.

Bár senki nem lehet biztos saját megmenekülése felől, a Kinyilatkoztatás mégis szolgál bizonyos támpontokkal, melyek alapján sejtésünk lehet saját örök sorsunk felől. Diekamp-Jüssen dogmatikus ilyen támpontoknak mondja a nyolc boldogságot (Mt 5,3ff), melyek az itt felsorolt erények tökéletes és állhatatos gyakorlását előfeltételezik.

Urunk szavai szerint tehát naponta megvizsgálhatjuk magunkat, hogy a Mt 5,3-11-ban említettek közé tartozunk-e vagy sem?
Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.
Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.
Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.
Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket.
Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam.

Továbbá, írja Diekamp-Jüsse Katolikus dogmatika című művében, a végső pillanatig Isten kegyelmében való kitartásért mondott buzgó imádság, a nagy lelki buzgóság, a bensőséges áhítat az isteni Üdvözítő és a Boldogságos Szűz Mária iránt, alapos okul szolgálhat az optimizmusra lelkünk üdvösségét illetően.

(forrás: https://traditionundglauben.wordpress.com/ – 2018. február 12.)

http://www.katolikus-honlap.hu/1801/gondviseles.htm

Újabb ünnepelt szentélyrombolás - ezúttal Vácott

Elvitték a tridenti oltárt és lemeszelték a freskókat. A szentségtartó és a papi székek helyet cseréltek: a papi székek kerültek a középpontba, a szentségtartót pedig oldalszélre helyezték.

A "felújított" Váci Irgalmasrendi Kórház kápolnáját február 10-én áldották meg. Az ünnepélyes szentmisét az egyházmegye püspöke, Beer Miklós celebrálta. A szertartáson Kozma Imre atya, a Betegápoló Irgalmasrend magyarországi delegatúrájának vezetője, Joachim Mačejovský OH provinciális, a magyar kormány képviseletében pedig Rétvári Bence államtitkár is résztvett.

A megyéspüspök kiemelte: éppen háromszáz éve kapta váci püspöki kinevezését Althann Mihály Frigyes, akinek a szolgálata idejére esik a kórház és a hozzá tartozó kápolna küldetéstörténetének kezdete.

"Nagyon vártuk már a kápolna megújulását, újbóli befogadóvá válását. Örömmel tölthet el bennünket a szemet gyönyörködtető végeredmény. Jó lesz ide betérni imádkozni, szentmisét hallgatni, adjunk hát hálát az Úrnak, hogy lehetőséget adott ennek a nagy munkának az elvégzésére." – mondta Beer Miklós.

A cikkünkben szereplő képek mind a kápolna eredeti állapotát mutatják. A "felújítás" utáni "szemet gyönyörködtető végeredmény" a Magyar Kurír ünnepi tudósításában, IDE KATTINTVA tekinthető meg.

További képek a kápolna "felújítás" előtti állapotáról:

(Cikkünk a Magyar Kurír beszámolója alapján készült.)

http://katolikusvalasz.blog.hu/2018/02/11/ujabb_unnepelt_szentelyrombolas_ezuttal_vacott

Kapcsolódó cikkeink:
- Szentélyrombolás a győri székesegyházban
- Szentélyrombolás a győri székesegyházban II.

Tavaly félmillió nőt ért szexuális zaklatás Angliában

A csütörtökön nyilvánosságra hozott hivatalos adatok szerint Angliában több százezer nőt ért szexuális zaklatás az elmúlt egy év folyamán, és közel százötvenezer nemierőszak-kísérlet történt.

A brit Office for National Statistics (ONS) február 8-án nyilvánosságra hozott adatai szerint az elmúlt egy év folyamán mintegy félmillió nő élt át valamilyen szexuális természetű zaklatást, és az ilyen esetek 83%-a továbbra is bejelentetlenül marad, nem kerül be a rendőrségi statisztikába.

A 16 és 59 év közti áldozatok esetében az intim területek kéretlen érintése vagy más, megalázó jellegű kitettség számít bele ezekbe az adatokba. Ilyen esetből 443 ezer történt mindössze 12 hónap alatt Angliában. Az állami statisztikai hivatal szerint emellett 145 ezerre tehető a nemierőszak-kísérletek száma.

2017 márciusában ráadásul megközelítőleg 4 millióra volt tehető azon brit állampolgárok száma, akik valamikor az életük folymán már éltek át szexuális jellegű zaklatást. A hivatalos statisztika szerint 1,1 millióra tehető azok száma, akik életük során már legalább egyszer nemi erőszak áldozatává váltak.

http://www.hidfo.ru/2018/02/tavaly-felmillio-not-ert-szexualis-zaklatas-angliaban/

London: egy óra alatt ötször erőszakolták meg a 17 éves lányt

Elbocsátották a tanárt, mert azt mondta egy leszbikus diáknak, hogy Isten szereti

Egy Bristol-i állami szakközépiskola tanárát elbocsátották, mert azt mondta egy leszbikus diáknak, hogy Isten szereti őt.

A 17 éves tanári tapasztalattal rendelkező Svetlana Powell-t „radikalizációs veszélyforrásnak” minősítették, mert válaszolt diákjainak a saját keresztény hitével kapcsolatban feltett kérdéseikre.

Nem voltam jelen az esetnél, de a beszámolók alapján nagyon úgy hangzik, hogy a diákok szándékosan olyan irányba terelték a beszélgetést, mintha kifejezetten az lett volna a céljuk, hogy bajba juttassák a tanárt, tudva, hogy szinte bármit mond a témában, azt fel tudják használni ellene. Mint a nyuszika esetében, akit vagy a sapka hordásért vagy annak hiányáért vernek meg az anekdotában.

A Bristol-i oktatásügyi hatóság jelentése szerint Svetlana megosztotta a homoszexualitással kapcsolatos keresztény nézeteit, amikor egy órai beszélgetés során a diákok megkérték rá.

A rendelkezésre álló információk alapján úgy tűnik, hogy Svetlana kijelentéseit minden tekintetben megértés és szeretet hatotta át. Elmondta, hogy hite szerint a homoszexuális tevékenység nem egyezik Isten akaratával, Isten azonban a tetteiktől függetlenül mindenkit szeret. Amikor az egyik diák bejelentette, hogy ő leszbikus, Svetlana annyit mondott, hogy „Isten szeret téged”. Ezt minősítették súlyos fegyelemsértésnek.

Amikor néhány diák azt jelentette az illetékeseknek, hogy a tanár megpróbálta „agymosni” őket és „prédikált” nekik, az iskola biztonságért felelős vezetője értesítette a brit terror-elhárítási csoportot, a Pevent-et.

A tanárnőt másnap kihallgatták, majd egy órával később elbocsátották.

Svetlana Powell nem hagyta annyiban a döntést és a Keresztény Jogi Központhoz (Christian Legal Centre) fordult segítségért. A tanárnő jogi képviseletát ellátó Pavel Stroilov felhívta a figyelmet arra, hogy amikor egy ateista tanár Nagy-Britannia ellen szította diákjait és rendszeresen trágár stílusban beszélt velük, a testület megelégedett egy egyszerű megrovással.

„Véleményem szerint bebizonyosodott, hogy az elbánásbeli különbség védencem keresztény hitének köszönhető,” nyilatkozta az ügyvéd.

Az ilyen híreket hallva az ember óhatatlanul elgondolkozik azon, hogy vajon tényleg a tanár volt túl „erőszakos” vagy nyugat felé haladva a hit, főleg, ha keresztény, automatikusan kivágja a biztosítékot. Angliában élő barátaimmal folytatott beszélgetéseim alapján sajnos a második eset tűnik valószínűbbnek. Szerencsére azonban tudjuk, hogy minél nagyobb a sötétség, annál messzebbre látszik a legkisebb gyertyaláng is, a miénk pedig mindennél világosabb, így a csodálatos bizonyságokban sincs hiány, amik időnként a fentihez hasonló reakciókkal indulnak, majd 180 fokos fordulatot véve szereplőik rátévednek arra az Útra, amit addig elkerülni próbáltak.

http://idokjelei.hu/2018/02/elbocsatottak-a-tanart-mert-azt-mondta-egy-leszbikus-diaknak-hogy-isten-szereti/

Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által

Ünnepek

2018. 01. 01. Szűz Mária Isten Anyja

Gyermekeim! Szeretném megsokszorozni imádságaitokat, amikor felkészültök az ünnepnapokra. Ez azt jelenti, hogy minden jeles ünnepnapot szentségimádás előzzön meg! Legalább egy órás legyen, hasonlóképpen, mint Szeplőtelen Fogantatásom ünnepén. Fogjatok néhányan össze, és keressetek egy templomot, ahol Szentségimádást tarthattok, és imádkozzatok az én szándékomra. Szorgalmazzátok a szentség jelenlétében való imát, amennyire lehetőségeitek engedik. Végezzetek engesztelő imákat hazátokért, hogy enyhüljenek a megpróbáltatások! Veletek vagyok, és ahol felkértek engem vezetőtöknek, minden segítséget megadok nektek. Édesanyátok

2018. 01. 03 Jézus Szent Nevének az ünnepe

Kedveseim! „Jézus Nevére hajoljon meg minden térd a mennyben a földön, és az alvilágban, és minden nyelv hirdesse, az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.” Jézus Nevének kimondása által dicsőítjük meg az Atyát. Jézus Nevére hivatkozva, amit keresztségünkben kaptunk, ráparancsolhatunk a sátánra, és minden csatlósára, hogy takarodjanak el tőlünk, és soha többé ne zaklassanak minket. Jézus Neve szent és sérthetetlen, ezért senki ne merészelje sértő módon kiejteni Nevét. Jézus Neve jel azok számára, akik hittel fogadják, mert győzelemre viszi ügyünket. Jézus Nevét mindig valljuk meg azok előtt, akik hitünk felől kérdezősködnek.

2018. 01. 06. Urunk Megjelenésének az ünnepe, Vízkereszt

Szűzanya: Gyermekeim! Jöjjetek, imádjuk, az Atya Egyszülött Szent Fiát, Jézust, Aki ma megjelent, és kinyilatkoztatta magát nekünk. Jézus nemcsak azért jött el, hogy az emberiséget bűntől megváltsa, hanem, hogy kinyilatkoztassa számunkra a Mennyei Atyát. Mindent elmondott Róla, amit tudnunk kell, hogy elvezessen Hozzá az Örök Életbe. Hódolattal hajtsunk térdet Szent Jelenléte előtt, az Oltáriszentségben, és teljes szívünkkel imádjuk Őt. A napkeleti bölcsek hosszú zarándok utat tettek meg, hogy kifejezzék a megszületett Messiás iránti szeretetüket. Nektek hittel el kell fogadnotok Őt, hogy megmaradjatok abban a szeretetben, amelyet az Atya, Jézus által ad nektek. Szűzanya

2018. 01. 18. Árpád házi Szent Margit

Testvéreim! Egész életemet Jézusnak szenteltem, engesztelésül. Mindenemet átadtam Neki, csakhogy elhárítsam a békétlenséget, amely országunkat fenyegette a családi belviszályok, és a külső ellenség miatt. Igyekeztem Isten segítségével minden alantas munkát örömmel végezni, és a vezeklés legkülönbözőbb formáit testemen alkalmazni, hogy egészen hasonuljak Jézus golgotai keresztáldozatához. Részesülni akartam azokban a gyötrelmekben, amelyet Jegyesem elszenvedett, mert csak ez volt az egyetlen, amit odaadhattam Neki. Az Én áldozatomat Jézus elfogadta, és egyesíti mindazokéval, akik még ez után fogják elszenvedni országunk felemelkedéséért a megpróbáltatást. Igyekezzetek elviselni, amivel meglátogat benneteket az Úr, hogy méltóképpen álljatok meg Előtte. Szent Margit

2018. 01. 24. Szalézi Szent Ferenc

Testvéreim! Életem legnagyobb nehézségeit, és megpróbáltatásait, mindig odavittem a szentségi Jézus elé, mert meg voltam arról győződve, hogy az Ő jelenlétében tudok gyógyírt találni problémáimra. Mindent megosztottam Vele, és reménytelenségeim is növelték a Belé vetett bizalmamat, ezért voltam képes meglépni azokat a lépéseket, melyeket szívembe öntött. Aki másokért engesztel, annak tudnia kell, hogy egyedül a szentségi jelenlétben találjuk meg problémáinkra a megoldást. Őáltala, Őbenne, és Ővele leszünk képesek megcselekedni, amit Szentlelke által sugall nekünk. Keressétek a lehetőséget minél gyakrabban a szentségimádásra, hogy megkapjátok Jézus lelki Békéjét, és Erejét. Szalézi Ferenc

2018. 01. 25. Szent Pál

Testvéreim! Amikor Jézussal találkoztam a damaszkuszi úton, leestem a lóról, mert elvakította szememet látása. Olyan megrázó élményben volt részem, amely azonnal átformálta lelkemet, megváltoztatta életemet. Jézust látni, és hallani, megdöbbentő tapasztalat volt számomra, aki eddig üldöztem a keresztényeket. A legnehezebb mégis az volt, hogy fel kellett vállalnom azok felé a küldetésemet, akiket eddig üldöztem. Szembe kellett néznem önmagammal, és elfogadni a Jézustól való küldetésemet. Hosszú ideig tartott felkészülésem időszaka, de a legnagyobb megpróbáltatást az emberektől szenvedtem el. Jézus valóban megmutatta, mennyit kell Érte szenvednem. Soha sem tudtam meghálálni Neki, ahogy Saulból Pált formált belőlem. Szent Pál

2018. 01. 31. Bosco Szent János

Testvéreim! Az Úr megismertette velem azoknak a fiúgyermekeknek a problémáit, akik az utcákon csellengtek, és céltalanul bolyongtak. Isteni sugallatra, elhívtam őket az én szegényes, és szerény hajlékomba, hogy embert formáljak belőlük. Igyekeztem ellátni őket, de leginkább megismertettem velük Jézus tanítását. Embert formáló küzdelem volt betörni ezeket a gyermekeket, akiknek senkije nem volt, hogy jóra nevelje őket. Az Úr szeretete égett bennem, amikor tanítottam őket a szépre, a jóra, és a szentre. Jézus kegyelme formálta át, a fiú ifjúságot, lépésről-lépésre, amíg felfedezték magukban azt az erőt, amit az Úr művelt bennük. Bosco Szent János.

2018. 02. 02. Gyertyaszentelő

Gyermekeim! Örömömre szolgált, hogy Szent Fiam bemutatását a templomban megünnepeltétek. Köszönöm, hogy ezen az ünnepen is felkészültetek a kegyelem befogadására, és az ima-feltételeket teljesítettétek. Továbbra is, minden nagy ünnep előtt tartsatok szentségimádást templomban, ahol ez lehetséges, de otthonaitokban is elvégezhetitek az imádságokat. Köszönöm nektek, hogy egyre jobban érzitek az engesztelés szükségességét, hogy enyhüljenek a rátok mért csapások. Próbáljatok minél több hívet megnyerni ezekre az alkalmakra, hogy együtt, egy szívvel és kitartó lélekkel tudjatok bekapcsolódni az engesztelésbe. Meglátjátok, az imának óriási ereje van, ha hittel teszitek. Szent Fiam szeretetével áldalak meg benneteket, és Szeplőtelen Szívem Szeretetlángja lobogjon bennetek. Édesanyátok

2018. 02. 03. Első szombat, Szűzanya

Gyermekeim! Ma ismét szólni kívánok hozzátok, hogy megerősítselek benneteket az első szombat kegyelmeiben. Kapcsolódjatok bele mindnyájan, akik az engesztelésen részt vettetek, hogy szívetekben lángra lobbanjon az a tűz, amit megkaptatok. Minden alkalommal hozzátok elém mécseseteket, hogy megújítsam bennetek szeretetlángomat, hogy képesek legyetek továbbadni a rászorulóknak. Ezen a napon ajánljátok fel minden szándékotokat az Én Szeplőtelen Szívem szándékára, hogy egységes legyen áldozatotok. Soha ne lankadjatok, amikor imára hívlak benneteket, hogy Isten előtt kedves legyen felajánlásotok. Édesanyai palástommal takarlak be titeket, hogy megvédjelek az ellenség erőitől. Édesanyátok

2018. 02. 05. Szent Ágota

Testvéreim! Kínzatásomat, és vértanúhalálomat egyesítettem Jézus kínszenvedésével, és kereszthalálával. Méltónak talált arra, hogy mártírhalálommal egyenesen Jézus karjaiba juthassak. Soha ne féljetek attól, aki a testet megöli, de lelketeket nem veheti el, ha Jézus szeretetében vagytok. Amikor üldözőbe vesznek, soha ne tagadjátok meg Mestereteket, aki értetek is meghalt a kereszten, hanem hitvallóként álljatok Mellé, és vállaljatok érte minden megpróbáltatást. Fogadjátok el mindennapi keresztjeiteket, és ne zúgolódjatok, és ne panaszkodjatok. Rosszakaróitokra áldást mondjatok, és imádkozzatok értük, hogy megmeneküljenek a sátán szorításából. Hívjatok segítségül, amikor bajban vagytok, hogy Jézus elé vigyem ügyeteket. Szent Ágota

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/1292-gyertyaszentelo

http://engesztelok.hu/lelkielet/1294-unnepek-2018-1

"Bolondmisét" celebráltak a németországi Aachen egyházmegyében

Egy helyi fesztivál keretében "bolondmisét" tartottak egy katolikus templomban, a németországi Aachen egyházmegyében (Selfkantdom templom, Heisenberg városa). Az eseményről készült tudósítást a német WDR Fernsehen televíziós csatorna mutatta be.

A felvétel IDE KATTINTVA tekinthető meg. Csak erős idegzetűeknek!

Ahogy a riport is bemutatja, a homíliát egy diakónus tartotta, aki a szónoklatában a papi cölibátust gúnyolta.

A fesztiválra tekintettel protestánsok is résztvettek a szentmisén, akiknek kiszolgáltatták az Oltáriszentséget. A riportban egy evangélikus lelkész is megszólal, aki elismerően szól a közös "úrvacsora" megvalósulásáról.

http://katolikusvalasz.blog.hu/2018/02/06/_bolondmiset_celebraltak_a_nemetorszagi_aachen_egyhazmegyeben

Kapcsolódó cikkeink:
- A német egyházról

Az "Ad Orientem" szentmiséről

Égi Édesanyánk üzenete 2018. február 2-án Medjugorjéból

Medjugorje, 2018. február 2.

Drága gyermekek, ti, akiket Fiam szeret, ti, akiket én mérhetetlen édesanyai szeretettel szeretek, ne engedjétek meg, hogy az önzés, az önimádat uralkodjék a világban. Ne engedjétek meg, hogy a szeretet és a jóság rejtve maradjon. Ti, akik szeretve vagytok, akik megismertétek Fiam szeretetét, emlékezzetek arra, hogy szeretve lenni azt jelenti, szeretni. Gyermekeim, legyen hitetek. Ha van hitetek boldogok vagytok és békét sugároztok, lelketek pedig ujjong az örömtől. Az ilyen lélekben a Fiam él. Ha a hitnek, a szeretetnek adjátok magatokat, ha jót tesztek felebarátaitoknak, akkor Fiam mosolyog a lelketekben. Szeretetem apostolai, édesanyaként fordulok hozzátok, magam köré gyűjtelek titeket, és a szeretet és a hit útján szeretnélek vezetni benneteket, az úton, amely a világ világosságához vezet. A szeretet és a hit miatt vagyok itt, mert édesanyai áldásommal reményt és erőt szeretnék nektek adni utatokhoz, mert nem könnyű az út, amely Fiamhoz vezet: tele van lemondással, odaadással, áldozattal, megbocsátással és sok-sok szeretettel. De ez az út vezet a békéhez és a boldogsághoz. Gyermekeim, ne higgyetek a hazug hangoknak, amelyek hazug dolgokról és hazug fényről beszélnek. Ti, gyermekeim térjetek vissza az Írásokhoz. Mérhetetlen szeretettel nézlek benneteket, és Isten kegyelme által megnyilvánulok számotokra. Gyermekeim, gyertek velem. Hadd  ujjongjon lelketek az örömtől. Köszönöm nektek.

--

Mária, Béke és Kiengesztelődés Királynője, könyörögj értünk és az egész világért!

Az új Passió „a történelem legfontosabb filmje lesz” nyilatkozta Jim Caviezel

Először másfél évvel ezelőtt reppent fel a hír, hogy Mel Gibson a Passió folytatására készül, ami nem egyebet jelent, mint hogy Jézus halandó testben töltött utolsó órái után filmre viszi a feltámadása körüli eseményeket is.

A Passióval kapcsolatban egy dolog biztos: senki sem fogadta közömbösen, függetlenül a reakció előjelétől, így ez valószínűleg a folytatással sem történik majd másként.

Randall Wallace forgatókönyv író után Jim Caviezel, aki a 2004-es alkotásban Jézust alakította, szintén megerősítette, hogy készül a folytatás, ami szerinte a „történelem legfontosabb filmje lesz”.

„Vannak dolgok, amiket nem áll módomban elárulni, ami megdöbbentheti a nagyközönséget,” nyilatkozta az USA Today-nek. „Nagyszerű lesz.”

Caviezel és Mel Gibson szinte semmit sem árultak el a Jézus feltámadását feldolgozó film forgatókönyvéről, de a színész jelezte, hogy a projekt irányvonalát nagyon bátorítónak tartja.

„Nem mondhatom el, hogy milyen irányból közelíti meg a kérdést,” mondta a színész a rendező Mel Gibsonra utalva, „de az biztos, hogy a film, amit készít, a történelem legnagyobb filmje lesz. Ennyire jó.”

2016-ban Mel Gibson így nyilatkozott a filmmel kapcsolatos terveiről:

„A feltámadás. Nagy téma. Olyan módon fogjuk véghezvinni, hogy filmművészetileg megragadó és megvilágosító legyen, és ha lehet, úgy helyezze új megvilágításba a történetet, hogy közben ne legyen furcsa.”

Egy néhány hete tartott katolikus konferencián Jim Caviezel arra buzdította a híveket, hogy ne féljenek megvallani hitüket „ebben a pogány világban”.

„Legyetek elég bátrak, hogy nyilvánosan is szégyenérzet nélkül tudjátok kifejezni hiteteket ebben a pogány világban. A világnak bátor, a hitük által hajtott harcosokra van szüksége.
Olyan harcosokra, mint Szent Pál vagy Szent Lukács, akik hírnevüket és jó hírüket kockára téve hirdették hitüket és Jézus iránti szeretetüket a világnak.”
„Isten mindannyiunkat hív, mindenkit nagy dolgokra hív, mi azonban gyakran nem válaszolunk a hívásra, amolyan mentális bukkanóként söpörve félre azt. Itt az idő, hogy a mi nemzedékünk elfogadja a hívást, Isten hívását arra, hogy teljes valónkat Neki szánjuk.
Ne idomuljatok ehhez a korrupt nemzedékhez. Legyetek szentek. Nem arra születtetek, hogy beolvadjatok, hanem arra, hogy kitűnjetek.
Meg kell szabadulnunk a közömbösségtől, a gonosz iránti pusztító toleranciától. Egyedül a hitünk és Krisztus bölcsessége képes megmenteni, ehhez azonban harcosokra van szükség, akik készen állnak, hogy feláldozzák hírnevüket, nevüket vagy akár az életüket, hogy kiálljanak az igazságért.”

Caviezel fenti szavait valószínűleg nem a Passió vagy annak folytatása, hanem az idén március 28-án bemutatásra kerülő, Pál apostol életét bemutató film ihlette, amiben a színész Lukácsot alakítja.


http://idokjelei.hu/2018/02/az-uj-passio-film-a-tortenelem-legfontosabb-filmje-lesz-nyilatkozta-jim-caviezel/

Nőmozgalom indult a muzulmán erőszak ellen Németországban!

A magukat feministának nevező balliberálisok valójából a nők ellenségei, mert beengedik Európába az erőszaktevőket, nem engedik, hogy hatóságok fellépjenek a bűnözők ellen, és kicenzúrázzák az áldozatok segélykiáltását. Hivatalos adatok szerint naponta tíz nőt erőszakolnak meg migránsok Németországban.

Címkék:

„A Z Ú R HÁZÁHOZ VALÓ FÉLTŐ SZERETET EMÉSZT ” (Zsolt 69:10)

A templom megtisztítása.

„Mert közel volt a zsidók húsvétja, és felment Jézus Jeruzsálembe. És ott találta a templomban az ökrök, juhok és galambok árusait és a pénzváltókat, amint ültek:

És kötélből ostort csinálván, kiűzte mindnyájukat a templomból, az ökröket és a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitöltötte, az asztalokat pedig feldöntötte; És a galambárusoknak mondta: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává! Megemlékeztek pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.”

(Ján 2:13-17)

„És bement Jézus az Isten templomába, és kiűzte mindazokat, akik árultak és vásároltak a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta. És mondta nekik: Meg van írva:

Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek. És mentek hozzá vakok és sánták a templomban; és meggyógyította őket. A főpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, a melyeket cselekedett, és a gyermekeket, akik kiáltottak a templomban, és ezt mondták: Hozsánna a Dávid fiának; haragra gerjedtek, És mondták néki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig mondta: Hallom.

Sohasem olvastátok e:

-A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget?”

(Mt 21:12)

Ha Isten velünk, ki ellenünk? (Róm.8.31.)

Sanctus, Sanctus, Sanctus, Dóminus Deus Sábaoth.

 Pleni sunt caeli et terra glória tua. 

Hosánna in excélsis. 

Benedíctus, qui venit in nómine Dómini. Hosánna in excélsis.

Szent vagy, szent vagy, szent vagy, mindenség Ura, Istene. 

Dicsőséged betölti a mennyet és a földet.

 Hozsanna a magasságban.

 Áldott, aki jön az Úr nevében. Hozsanna a magasságban.

Megbocsátás és igazságosztás – Az amerikai tornászok zaklatási botránya

Az elmúlt hónapokban folyó szexuális zaklatási ügyek és annak vadhajtásai, vagyis a szinte boszorkányüldözéssé fajuló, sokszor alaptalan vádaskodások mellett, szerencsére ennek a helyzetnek is léteznek felfelé mutató pillanatai.

A botrányt kirobbantó Weinstein ügy kiemelt média figyelme mellett Magyarországon valószínűleg kevesebben értesültek az amerikai tornászcsapatot érintő zaklatási ügyről, pedig ebben a sértettek száma nemcsak lényegesen nagyobb, de fiatalkorúakat, bizonyos esetekben pedig gyerekeket érintett, akik közül a legfiatalabb 6 éves volt a történtekkor.

Az ügy vádlottja, Larry Nassar, több évtizeden keresztül volt az amerikai női tornászválogatott orvosa, ami alatt rendszeresen molesztálta a csapat tagjait, miközben igazi barátként lépett fel az érintett családok előtt. Az ő esetében is hosszú időnek kellett eltelnie, mire egyik áldozata, immár felnőtt fejjel, ki merte mondani a nyilvánosság előtt, hogy mi történt. A bírósági eljárás eredményeként a volt orvost néhány napja 156 lány szexuális zaklatásáért, illetve pedofíliáért, összesen 175 év börtönbüntetésre ítélték.

Az ítélet kihirdetése után az egykori áldozatok lehetőséget kaptak, hogy szóljanak Nassarhoz és a nyilvánossághoz. Egyik lány a másik után állt ki és vetette az elítélt szemére tetteinek súlyos hatását.

„Nincsenek szavak arra, hogy elmondjam, mennyire sajnálom, ami történt,” reagált Nassar, aki a perek elindulásakor még igazságtalannak tartotta az ellene folyó eljárást. „Az elmúlt napokban elhangzott szavaitok, ezek a szavak, komoly érzelmi hatást gyakoroltak rám és teljesen megrendültem.”

Társaihoz hasonlóan kemény vádakkal indult Rachael Denhollander beszéde is, aki bár utolsóként kapott szót, annak idején elsőként lépett a bíróság és a nyilvánosság elé. Rachael szavai bizonyára hasonlóan megrázóak voltak Jarry Nassar számára, beszéde azonban nem állt meg a vádaknál.

„Ön a gonoszságot választotta, nem törődve azzal, hogy mibe kerül ez másoknak. Ennek pedig az az ellenkezője, ha én a szeretetet választom, nem törődve azzal, hogy ez mibe kerül nekem.”

Rachael elmondta, hogy korábbi tárgyalások alkalmával Bibliával a hóna alatt látta Nassart, és hallotta, hogy megbocsátásért imádkozik, így reméli, hogy szavai nyitott fülekre találnak majd nála.

„Ha Ön olvassa a Bibliát, amit a hóna alatt hozott, akkor tudnia kell, hogy az önfeláldozó szeretetet Isten mutatta meg nekünk, amikor mindent feladott, hogy megfizessen egy olyan bűért, amit nem követett el, és az Ő kegyelmével én is ezt a szeretetet választom.”

A lány hosszan beszélt Isten kegyelméről és arról, hogy bűneinket nem a jó cselekedeteink mossák tisztára, hanem az a kegyelem, amit Jézuson keresztül kapunk, ha hozzá fordulunk.

„Ha majd egy napon felfogja, hogy mit tett, a bűntudat megsemmisítő lehet, de éppen ezért annyira csodálatos Jézus Örömhíre, mert kegyelmet, reményt és szeretetet ad, ahol emberileg ez lehetetlen lenne. Várni fogja Önt.”

Ami különlegessé tette Rachael szavait számomra, hogy a megbocsátást és a kegyelmet nem keverte össze az igazságossággal. Nem gondolta, hogy a megbocsátás azt jelentené, hogy szabad utat kell engednünk a gonosznak. Jézus sokak által félreértett kijelentése a másik orcánkról nem azt jelenti, hogy a gonoszt háborítatlanul engedjük tombolni, hiszen ezzel se az áldozatoknak, se magának a gonosztevőnek nem segítünk. Egy kereszténynek nemcsak szabad, de kötelessége fellépni a gonoszsággal szemben, de nem szabad megállnia félúton, hanem tovább kell mennie a megbocsátás felé. A hegyi beszéd béketűrése és példanélküli megbocsátása nem teljes pacifizmusra, erkölcsi megalkuvásra vagy társadalmi anarchiára jogosít fel bennünket. Jézus a személyes hozzáállásunkat vette célba, amit a kegyelemnek kell motiválnia az igazságosztás helyett, ahogy a gonosz megállításának sem a másik elpusztítása, hanem megmentése a célja.

Rachael nem rejtette véka alá, hogy milyen pusztítást végzett a volt orvos tetteivel, de nem mulasztotta el megmutatni az egyetlen megoldást, ami nemcsak az elítéltnek, de az áldozatoknak is új életet ígér.

Pál azt mondta, hogy „ne győzzön le a gonosz, hanem te győzd le a gonoszt jóval.”^{Róma 12:21}

Vagyis a gonoszt le kell győzni, csakhogy a győzelem egyedül akkor teljes (legalábbis minden fél számára), ha a jó a gonoszra is elhat, erre pedig egyedül Jézus képes. Az életben elénk táruló tragikus helyzetekben pedig mindennél hitelesebben demonstrálhatjuk ezt a csodálatos képességet.


http://idokjelei.hu/2018/01/megbocsatas-es-igazsagosztas-az-amerikai-tornaszok-zaklatasi-botranya/

Égi Édesanyánk üzenete 2018. január 25-én Medjugorjéból

A Szentlélek ajándéka az ima által

A Szűzanya 2018. január 25-i üzenete

"Drága gyermekek! Legyen számotokra ez az idő az imádság ideje, hogy a Szentlélek az ima által leszálljon rátok és megtérést adjon nektek. Nyissátok meg szíveteket és olvassátok a Szentírást, hogy a tanúságtételek által ti is közelebb legyetek Istenhez. Gyermekeim, mindenekfelett keressétek Istent és Isten dolgait, és hagyjátok a földön a földi dolgokat, mert a sátán a porba és a bűnbe vonz benneteket. Ti a szentségre vagytok meghívva és a mennyországra teremtve. Ezért keressétek a mennyet és a mennyei dolgokat. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.

Fontos visszaemlékeznünk a Szűzanya korábbi üzeneteire, amelyekben a Szentlélekhez való imára hívott. Az 1984. június 9-i üzenetében a következőket mondja: „…Imádkozzatok, hogy a Szentlélek az imádság lelkével megérintsen benneteket, hogy többet imádkozzatok.” 1985. május 9-i üzenetében így szól: „Fordítsátok szíveteket az imádság felé és kérjétek azt, hogy a Szentlélek kiáradjon rátok.” 1993. május 25-i üzenetében hív bennünket: „Drága gyermekek! Ma arra hívlak benneteket, hogy az ima által nyíljatok meg Istennek, hogy a Szentlélek bennetek és általatok elkezdjen csodákat művelni.” 1995. július 25-i üzenetében arról beszél, hogyan tudjuk megérteni jelenéseit: „Drága gyermekek! Ma is imára hívlak benneteket, mert csakis az ima által tudjátok megérteni ide való jövetelemet. Az imában a Szentlélek meg fog világosítani benneteket, hogy megértsétek, meg kell térnetek.”

Ahol Mária, ott a Szentlélek. Ő a Szentlélek jegyese. A Szentlélek erejéből foganta Jézust. Az apostolokkal együtt várta Jézus ígéretét, a Szentlelket. Ezért a Szentlélek világossága segíthet nekünk felismerni és életté váltani a Szűzanya üzeneteit, amelyek az égből érkeznek. Ezért jelenéseinek évfordulóján, 2002. június 25-én így szólt: „Drága gyermekek! Ma értetek és veletek imádkozom, hogy a Szentlélek segítsen és gyarapítsa hiteteket, hogy még jobban elfogadjátok üzeneteimet, amelyeket itt, ezen a szent helyen adok nektek.”

Tudjuk, hogy az Egyház pünkösdkor született. Előtte megfélemlített és szinte teljesen elveszett tanítványokból, apostolokból állt. Jeruzsálemben bezárkóztak egy házba, imádkoztak és Jézus rendelése szerint, vártak az ígéret beteljesedésére – a titokzatos erőre, amely megváltoztatja, vezeti és fellelkesíti őket. Egyszer csak szélvész támadt, az égből lángnyelvek formájában csodálatos erő ereszkedett le minden jelenlevőre és bensőleg úgy átalakította őket, hogy alig lehetett rájuk ismerni. A félénk emberek kinyitják az ajtót, kimennek az utcára és prédikálnak. Az emberek csodálkozva kérdezik: „Kik ezek? Milyen tanítást hirdetnek? Milyen elszántak és hogyan lehetséges, hogy a mi nyelvünkön beszélnek? Ez lehetetlen.” Ez volt az a nap, amikor a földön minden ember értette a másikat, az Egyesült nemzetek első napja. Az emberek őket hallgatva megértették, hogy a Jézus Krisztusba vetett hitről van szó, minden ember Üdvözítőjéről, aki új utat nyit Istenhez. Ők is szeretnének elindulni ezen az úton, elfogadva Krisztust, hisznek, megkeresztelkednek és csatlakoznak az apostolokhoz. Így születik meg a keresztények első közössége – az Egyház, amely egyetemessé lesz – katolikus, ez pedig azt jelenti, hogy az egész világ Egyháza, minden ember hite, a megmentettek közössége.

A Szentlélek eljövetelekor, a Lélek ereje által az apostolok nem félnek többé, nem félnek tanúságot tenni, életüket adni Jézusukért. A Szentlélek eljöveteléig félelemben éltek, erőtlenül, önmagukba zárkózva, élettelenül. Hallgassunk a Szűzanya hangjára, hogy a Szentlélek ereje élővé tegye hitünket, és az élet teljességét ajándékozza számunkra.


Imádság

Szűz Mária, Szentlélek jegyese, édesanyánk, imádkozz velünk és értünk úgy, ahogyan együtt imádkoztál az apostolokkal, kitartóan, egységben egészen addig a pillanatig, amíg Isten válaszolt imáitokra. Köszönjük, hogy arra bátorítasz bennünket, hogy sohase adjuk fel. Köszönjük neked, hogy Te nem mondasz le rólunk, hanem napról-napra az Istenbe vetett hitre buzdítasz bennünket, amelyből minden jó forrása.

Jöjj Szentlélek a városainkba és falvainkba, otthonainkba, családjainkba, tekintetünkbe, szívünkbe. Jöjj Teremtő Lélek, költözz világunkba, szívünkbe. Taníts bennünket, hogy megértsük, Isten a minden, minden boldogságunk és örömünk, és csak benne van jelenünk és jövőnk, örökkévalóságunk. Jöjj és változtass át bennünket, fordulj felénk, ments meg minket, nyugtass és szentelj meg bennünket. A Szeplőtelen Szűz, a Te Legtisztább Jegyesed, Jézus és a mi Édesanyánk, a Szűzanya, a Béke Királynője közbenjárására taníts meg minket, hogy teljesen Krisztuséi, teljesen a Tieid, teljesen Istené legyünk. Ámen.


M.M

fordította: Sarnyai Andrea

Lincoln püspöke: "A siker sikert fial", ha a papi hivatásokról van szó

Korábban mi is bemutattuk a nebraskai Lincoln egyházmegyét, mint ami azzal tett hírnévre szert az Egyesült Államokban, hogy miközben az amerikai egyházmegyékben (is) tömeges jelenség a papi hivatások számának drasztikus csökkenése, ez az egyházmegye mégis folyamatosan növekvő papi hivatásszámokat produkál.

Most a lincolni egyházmegye püspöke, James Conley nyilatkozott arról a Catholic World Report (CWR) újságírójának, mivel magyarázza ő az egyházmegyéje e sikerét.

CWR: Ma arra szeretném összpontosítani a beszélgetésünket, hogy hogyan is kezdték el felfedezni az Egyház fiataljai a liturgikus örökségük gazdagságát a (hagyományos) latin rítusban. Nem mehetünk el amellett, hogy az ön egyházmegyéje folyamatosan magas számú papi hivatást produkál; a lincolni egyházmegye 17 papot szentelt egy két éves időszak alatt, olyan, sokkal nagyobb érsekségeket felülmúlva, mint amilyen például Los Angeles. Ön mit mondana, mi járult hozzáaz ön egyházmegyéjében ehhez relatíve ugrásszerű növekedéshez a papi hivatások számában?

James Conley: Nos, úgy hiszem, számos oka van ennek. Kegyelem, nyilvánvalóan sok kegyelem. De azt mondanám, hogy a számos ok egyikét közvetlenül az egyházi vezetésnek tudhatjuk be. Lényegében több, mint negyven éven át jó püspökeink voltak. A legközvetlenebb elődeim közül kettő is eszembe jut: Fabian Bruskewitz püspök, aki húsz éven át volt Lincoln püspöke, és Glennon Flavin, aki körülbelül 22 évig volt itt püspök, 1967-től. Ezért a II. Vatikáni Zsinat után, a zsinat utáni zűrzavaros években, az egyházmegyénket olyan püspökök vezették, akik rendkívül világosak voltak a tanításukban, és nagyon hűségesek a Tanítóhivatalhoz és az Egyház tanításbeli örökségéhez. És a liturgiához. Tudja, a II. Vatikáni Zsinat utáni forradalom sokféle alakot és formát öltött. Volt szexuális forradalom, de volt liturgikus forradalom is, volt tanításbeli forradalom, minden, amit csak elképzelni lehet.

Lincolnban biztos kézzel kormányoztak, ezért itt sohasem fordult elő semmilyen liturgikus aberráció. A papoknak nagyon világosan megmondták, hogy a szentmisét úgy kell követniük és ünnepelniük, ahogyan azt az Egyház ünnepelni kívánja, és ebben nem voltak kivételek. Ami a tanítást illeti, az iskolák és a papok nagyon tiszta tanítást adtak át. Az eredmény pedig két dolog. Először is, a hivatásaink száma megmaradt. Ezért bár abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy mintegy 25 férfit szenteltem az elmúlt öt évben, amióta Lincolnban vagyok, még mindig nálunk a legmagasabb az országban az egy katolikusra jutó papnövendékek száma. 96 000 katolikusunk és jelenleg 39 papnövendékünk van. A miénk egy kis egyházmegye. De ez annak a vezetésnek az eredménye - én ezt megörököltem, ezért egyáltalán nem tulajdonítom magamnak. Én csak nem akarom elrontani. Folytatni szeretném. De én valóban e két püspök nagyszerű vezetésének vagyok a haszonélvezője. Az eredmény ezek a hivatások lettek. A siker sikert fial. 146 aktív papunk van a Lincoln egyházmegyében, az átlag életkoruk pedig 41 év. Ez több, mint 20 évvel kevesebb, mint ahány éves én vagyok. Ezért az egyházmegyében én vagyok az "öreg fickó".

Amikor pedig itt van mind ez a sok fiatal pap a plébániákon, az iskolákban, és az egyetemen, úgy a fiatalok példát látnak az egyházi életre. És vannak szerzetesnővéreink is. Flavin püspök elindított egy olyan iskolanővéri közösséget, a Krisztus Király Iskolanővéreit, akik az iskoláinkban tanítanak. Én csupán egyházmegyei rangra emeltem őket, ők pedig folytatják a tanítást. Négyen közülük igazgatók az általános iskoláinkban, és ők tanítanak is az általános iskoláinkban. 37 beöltözött szerzetesnővérünk van, akik az iskoláinkban tanítanak, és 48 papunk, akik vagy kisegítők vagy tanárok az iskoláinkban. A katolikus oktatásnak tehát nagyon fontos része volt a Lincoln egyházmegye sikerességében. Összefoglalóan: a liturgia és istentisztelet, ahol az emberek azt érzik, hogy amikor szentmisére jönnek, a Transzcendenssel kerülnek kapcsolatba. Ez az, ahol szerintem a szent liturgia annyira fontos.

Említette az örökségünket. Gazdag liturgikus hagyományunk van, ami keresztülnyúlik az Egyház teljes történelmén. Mi a szent liturgia feladata? A szent liturgiának kapcsolatba kell hoznia minket a transzcendens Istennel. Meg kellene tapasztalnunk a szentséget. Ez a szentmise Szentséges Áldozata. Ezt mondta az Úr: "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." És ennek a megtapasztalásnak a szépsége, a zene szépsége, a hódolat, a szolgálat és ájtatosság szépsége az embereket kiemeli a mindennapi, szürke világból, amiben élünk. Rengeteg szenvedés és nehézség. És egy kis időre ebben a kapcsolatban van részük a szentséggel. És ez a kulcs. Az embereket táplálni kell. A lelkünk vágyik a szentséggel való kapcsolatra. És ha megfosztanak minket tőle, elsorvadunk, ezért szükségünk van rá.

Amikor az emberek ezt felfedezik, többre van szükségük belőle. Ezért az egyik kezdeményezés, amit terjeszteni próbálok, a szentségimádás, annyi plébánián, ahányban csak lehet. Mert amikor a mi Urunk elé megyünk az Ő eucharisztikus színében - az Isteni Felebarátság Szakramentuma elé, ahogy időnként nevezik - a mi Urunk szíve a mi szíveinkhez szól. És szükségünk van ezekre a pillanatokra. Mára nagyon kevés hely maradt már, ahol viszonylag biztosak lehetünk abban, hogy nem fognak megzavarni minket. És egy szentségimádó kápolna - ha kikapcsolod a telefonodat - az utolsók egyike, a csend egyik utolsó oázisa. Az embereknek szüksége van erre. Itt az SLS 18-ban, vagy a fiatalok lelkigyakorlatain, és az Egyház különféle szolgálatain - és a szemináriumi gyakorlatokon is - az emberek azt mondják, hogy ahol ténylegesen hallották az Urat a szívükhöz szólni, azok a szentségimádás csendes pillanatai voltak. A plébániáinkon azok, akiknek a házassága szétesőben van - az Úr elé mennek, és darabokban vannak -, hagyják, hogy az Úr szóljon hozzájuk és meggyógyítsa őket. Ez az, ahol mindez megtörténik. Ezért olyan fontos a szentségimádás.

CWR: Örülök, hogy a liturgia kapcsán előhozta a transzcendencia témáját. Ön a szentmise rendes formáját is ad orientem celebrálja évek óta, minden advent alatt, és számos más pap is ezt teszi az ön egyházmegyéjében és országszerte egyaránt. Az elmúlt nyáron volt szerencsém leülni egy bizánci rítusú pappal, Thomas Loya atyával a parmai rutén katolikus eparchiában. Beszéltünk az ad orientem celebrálásról és az Egyház életéről. A beszélgetésünk alatt azt jegyezte meg, hogy az oltárok visszafordítása kiemelkedő fontosságú lenne, és hogy ezt megtenni "jelenti a kulcsot mindenhez a latin rítusú egyházban". Ön is úgy hiszi, hogy ad orientem celebrálva a laikusok és a papok egyaránt jobban érzik, hogy a Mennyei Liturgiába emeltetnek fel?

James Conley: Egyetértek ezzel, és ezt a saját papságomban is megtapasztaltam. Még az 1990-es években a Wichita állami egyetemen voltam káplán. És az egyik év adventjén elkezdtem ad orientem, azaz kelet felé fordulva celebrálni, a kelet és a csillag felé fordulás adventi tematikáját követve. És azután csak folytattam ezt... Katekézisbe kezdtem, és elmagyaráztam mindenkinek, miért volt ez a hagyomány olyan gyakori az Egyházban, egészen a mostani időkig, és hogy hogyan ünneplünk ebben mindannyian együtt. Mindannyian együtt fordulunk az Úr felé, és a pap minket a Mennyei Jeruzsálembe, a mennyországba vezet. Egymással együttérezve állunk, felajánlva a hódolatunkat Istennek. A pap nem az emberek felé fordul és hozzájuk beszél, hanem mindannyian Isten felé fordulunk. Ezért mindig is az ad orientem nagy rajongója voltam. Amikor Lincolnba érkeztem, bemutattam ezt adventkor a katedrálisban, és bátorítottam rá a papokat. Azt mondtam: "Ha úgy gondoljátok, hogy ez segít nektek és a híveiteknek, mindenképpen tegyétek ezt, feltéve, hogy katekézist tartotok róla, és elmagyarázzátok az embereknek." Ezért ahogy ön is mondta, több pásztorunk is van, aki ezt csinálja. Én minden alkalommal ezt teszem, amikor a katedrálisban misézek, vagy a Newman Központban, a szemináriumunkban, vagy a lelkigyakorlatos házunkban. De nem kényszerítek senkit rá. Időnként pedig nem is tudod megtenni, mert építészetileg nehéz. De egyre többen és többen csinálják. És azt gondolom, hogy az emberek tényleg válaszolnak rá. Papként azt gondolom, úgy hisszük, hogy sokkoló lesz az emberek számára - pedig ez nincs így. Az emberek azt mondják: "jól van ez így, atya". A vicces az, hogy egy normál szentmise alatt hosszabb ideig vagy az emberekkel szemben, mint tőlük elfordulva. Mert elkezded a misét, azután megtartod a bevezető rítust, az olvasmányokat, a homíliát, és azután az oltárhoz mész. Egyszer kimértem. Lényegében az idő háromötödében az emberek felé nézel, kétötödében pedig az oltár felé.

CWR: Lényegében csak az áldozati liturgia alatt.

James Conley: Erről van szó. És amikor az Oltáriszentséget kiszolgáltatod, az emberek felé fordulsz. De egyetértek abban is, hogy sokat segít a papnak, mert kevésbé figyelemelterelő a számára. Valóban a legfontosabb dologra fókuszál abból, amit csinál - a legfontosabb dologra, amit valaha is csinál -, ez pedig a Szent Áldozat felajánlása. És amikor a szentmise cselekményére fókuszálsz, és az minden, amit látsz - a Test és a drága Vér -, olyankor szerintem jobban ráhangolódsz, mint amikor az emberek teljes közössége felé vagy fordulva. Nem mintha úgy nem lehetne összpontosítani. Lehet. De nehezebb. Jobban kell koncentrálnod hozzá.

CWR: Most tehát említette, hogy a papok és laikusok számára hasznos és örömmel fogadott visszatérni bizonyos hagyományokhoz. De beszéljünk kifejezetten a fiatalokról. Ön is úgy gondolja, hogy ők nyitottabbak a (hagyományos) latin rítus liturgikus örökségére, mint az idősebb generációk? Észrevett fellendülést azoknak a fiataloknak a számában, akik az elmúlt öt vagy tíz év alatt ezeket a latin hagyományokat kezdték el követni?

James Conley: Nos, egy példa. Mindössze néhány hete, advent alatt, az egyik papunk Rorate Caeli misét celebrált. Egy szombat reggeli misét, 6 órakor, a sötétben, gyertyafénynél, a rendkívüli formában. Ünnepi nagymise volt, kórussal együtt. Négyszázötven egyetemi hallgató ment el rá.

Elképesztő volt. Azt gondoltam, rendben van, csináld csak, úgysem fogod rábírni az egyetemistákat, hogy reggel hatra felkeljenek. De hirdetni kezdték a Facebook-on és a Twitteren, és mind eljöttek. Azt mondták, elképesztő volt, mert ott volt ez a csodálatos kórus, amelyik szakrális polifóniát és gregoriánt énekelt. Rajongtak érte. Nagyszerűen megtapasztalták a transzcendenst és a szentséget.

CWR: Milyen tanácsot adna azoknak a fiataloknak, akik valóban szeretnék megmutatni és megosztani a legitim hagyományukat és örökségüket, közömbös vagy akár még ellenséges közegben is?

James Conley: Azt mondanám nekik, hogy legyenek türelmesek, imádkozzanak, és soha ne adják fel. Azt hiszem időnként nehéz, különösen papoknak, hogy nyitottak legyenek egyes nagyszerű hagyományokra, amelyeket - lehet, hogy csak a vélekedésükben - az Egyház félretolt. De elmondhatom önnek a papok fiatalabb generációjáról, azokról a papokról, akiket az elmúlt 10 évben szenteltek fel: az én generációm az, amelyik nem nyitott, a fiatalabb generáció nyitott. És ez azt jelenti, hogy a fiatalabb püspökök nyitottak. Mert ami a papok között igaz, igaz a püspökök között is. El fog érkezni a püspököknek egy teljesen új generációja, akik az Egyházat a következő tíz évben pásztorként szolgálják majd, akik sokkal nyitottabbak lesznek erre a nagyszerű liturgikus örökségre, és akik nem élték át ezt a liturgikus háborút, ami az én generációmban folyt. Ezért azt gondolom, legyenek csak türelmesek, legyenek kedvesek, szeretetteljesek, de legyenek állhatatosak.

http://katolikusvalasz.blog.hu/2018/01/25/lincoln_puspoke_a_siker_sikert_fial_ha_a_papi_hivatasokrol_van_szo

Kapcsolódó cikkeink:
- Sikerrecept paphiányra: Lincoln, Nebraska
- Megnövelni a papi hivatások számát nem rakétatudomány- Fiú ministránsokkal a paphiány ellen
- André-Joseph Léonard érsek, a jó pásztor
- Amerikai püspök "nyelvre és térdelve" áldozásra kéri az egyházmegye híveit

Finnországban főleg külföldiek követnek el nemi erőszakot

Egy Finnországban készült tanulmány kimutatta, hogy a külföldi állampolgárok felülreprezentáltak a nemi erőszak bűncselekmények elkövetésében. A finn nagyvárosokban tavaly több mint kétszáz nemi erőszakot követtek el migránsok.

Egy finn rendőrfőiskoláról kijutott tanulmány szerint az országban felülreprezentáltak a külföldi állampolgárok az erőszakos közösüléssel járó bűncselekmények elkövetése terén; miközben Helsinki környékén mintegy 10%-ra tehető a legálisan ott élő migránsok aránya, migránsok követik el a nemi erőszak bűncselekmények közel 40%-át – derült ki az Yle hírügynökség beszámolójából.

A lap azt írja, a főváros környékén elkövetett nemi erőszak bűncselekmények 37%-ának esetében külföldi az elkövető, de ebbe az adatba csak a külföldi állampolgársággal rendelkező migránsokat számítják bele – a már Finnországban, finn állampolgárként születetteket nem.

2017-ben Espoo, Kauniainen, Helsinki, Kirkkonummi és Vantaa területén 499 nemi erőszak történt, ebből 184-et külföldi állampolgársággal rendelkező migráns követett el.

A nemi erőszak elkövetésével vádolt külföldiek több mint 30%-a iraki állampolgár. Összehasonlításként; az iraki bevándorlók a főváros lakosságának 4,3%-át teszik ki. Egy bűnügyi szakértő, Tuija Hietaniemi azzal magyarázta az irakiak szexuális bűncselekmények terén felülreprezentáltságát, hogy nemi erőszakot főleg fiatal férfiak követnek el, és az országba érkező közel-keleti migránsok főleg fiatal férfiak.

Főként hadköteles korú férfiak érkeztek Finnországba - lezárták a határt

http://www.hidfo.ru/2018/01/finnorszagban-foleg-kulfoldiek-kovetnek-el-nemi-eroszakot/

Holnapi napon, 24-én kell elkezdeni a kilencedet 02.02-re Gyertyaszentelő Boldogasszony napjára.

A Gyertyaszentelő Boldogasszony napján megszentelt gyertya pedig a fiatal Szűzanyával és a kicsi Jézussal együtt minden évben az „új” tavaszt, az újrakezdést, a „tiszta lapot”, a tiszta, új tüzet is jelentette.

- NÉPSZOKÁSAINKBAN szerepel, hogy a megáldott, megszentelt fehér gyertyákat hazavitték az emberek, és az Üdvözítő Áldását rajta tudva használták.

- Meggyújtották és imádkoztak mellette viharos időkben, áradások idején, születésnél (akkoriban otthon szültek az asszonyok), sok helyen egészen a keresztelőig égették a „kis pogány” fölött a gyertyát, egyik lángot a másikról meggyújtva, hogy az újszülöttet a gonosz meg ne támadja.

- Ugyanígy jártak el a ravatalnál is, Boldogasszony szentelt gyertyája égett a hazakészülő fejénél, jelezve, hogy a Fényből jött – oda is kell visszatérnie, és a megszentelt gyertya világított neki, amíg az „átmenet” sötét alagútján kell neki végighaladnia, hogy el ne tévedjen.

- Szintén ezt a gondolatot követte az a szokás is, amikor egyes helyeken a keresztszülő, többnyire a keresztmama talán Szűzanya mintájára, égő gyertyával a kezében körbejárta az oltárt, míg visszatért a megkeresztelt kisgyermekhez.

Ez a szokás is összefügg a fehér szentelt gyertya korábbiakban leírt mondanivalójával: Az Úr Jézus (az égő gyertya jelképezte Őt) kísérjen végig keresztutunkon körbe, életünk útján végig, bölcsőtől a sírig.

Gyönyörű gondolat, szépséges szokás, bizony nem ártana visszahozni a gyakorlatba.

Mert ha teszünk valamit, azt jó tudni, hogy miért tesszük, mit fejezünk ki vele. Ha ismerjük a mondanivalókat, akkor a rituálék nem lesznek üresek, megtöltődnek tartalommal, élővé válnak, és élővé tesznek bennünket is.

- Van egy nagyon régi népszokásunk is, amely szintén Szűzanya szentelt gyertyájához fűződik. Szeged környékén különösen fontosnak tartották a „hétszer szentelt”, továbbá a „kilencedes” (kilenc kedden meggyújtott) beszentelt gyertya gonosz-űző szerepét. Ezen kívül, és ide tartozóan azt tartották, hogy a „világ végén” három napig sötétség lesz(!!!), és akkor a „hétszer szentelt” gyertya világít majd.

A hagyományok megszüntetésével sérültek a gyökerek, a szokások kiüresedtek, és sok helyen meg is szűntek, a rituálék értelmetlenné váltak. Amelyik néppel ezt megteszik, az elveszíti identitását… Velünk, magyarokkal, ez majdnem megtörtént!

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe erre is figyelmeztet bennünket, hiszen jusson eszünkbe az elején leírt gondolat, hogy a Földre született Istengyermek Édesanyjának, a Legszentebb Anyának, Akinek lába valaha is érintette a Földet, még neki is be kellett tartania az akkor érvényes törvényeket! És később Maga az Üdvözítő is erre figyelmeztetett!

Fedezzük fel hát újból a szertartások valódi gyökerekig lehatoló értelmét, kapcsolódjunk össze Mennyei Édesanyánkban és az Ő Szeretetlángja által igazi, benső tartalommal rendelkező lelkivilágunkkal, egyéni és nép-identitásunkkal, hiszen tudjuk, hogy bennünk és körülöttünk is mindennek Istentől elrendelt oka, mondanivalója és rendje van!

(Ez az írás a www.marianus.eoldal.hu honlapon,

a "III./1. Szeretetláng 2011.02.02-re" cím alatt található meg.)

2018.01.23.                                                    Szeretettel: M.G.Mária

Az Úr az Evangélium terjesztését fogja számon kérni majd mindenkitől (lásd 2Tim 4,2)!

Azt az Evangéliumot, melyben az Üdvözítő világos óvatosságra való intését olvashatjuk: "Van ugyanis sok engedetlenkedő, üres fecsegést folytató csaló ember is, főképp a körülmetéltek köréből. Ezeket le kell inteni, mert feldúlnak egész házakat, rút haszon kedvéért olyasmiket tanítanak, amiket nem kellene.(Tit 1,10-11); Az utolsó időkben egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek.(1Tim 4,1-2); ...a gonoszságban haladnak előre: tévelyegnek, és tévelygésbe vezetnek.(2Tim 3,13); Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek.(2Tim 4,3-4); Őrizd meg a rád bízott kincset, kerüld a profán, újdonsághajhászó fecsegést, az álságos 'ismeret' ellenvetéseit, amelyet némelyek elfogadtak, és a hittől elszakadtak.(1Tim 6,20-21) Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen.(1Pét 5,8-9); Ti tehát, szeretteim, miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat.(2Pét 3,17); Virrasszatok tehát és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt.(Mt 24,25); Íme, előre megmondtam nektek.(Lk 21,36)!"

A nők káros viselkedési szokásai a családokban, közösségekben és a társadalomban

„Ne akard megérteni a nőket.

Az egyik nő megérti a másikat… gyűlölik is egymást.”

Egy olyan káros viselkedési mintára szeretném felhívni a férfiak figyelmét, amivel a nők a közösségeket teljesen felbomlasztják és viszályt keltenek. Legyen ez a közösség egy család, egy munkahely, vagy éppen egy társadalom.

A nők figyelmét is felhívhatnám ezekre a dolgokra, de teljesen fölösleges és hiábavaló. Zsigerből ilyen a viselkedésük és maguktól nem tudnak és nem is hajlandóak változtatni rajta. Tudatosan, vagy tudattalanul jelentős százalékban ez a minta jellemzi megnyilvánulásukat, mind a párkapcsolatokban, mind a különböző emberi csoportokban. Hiába tudnak erről a dologról, ők akkor is nyíltan tagadják ezt, vagy felháborodnak az itt leírt szokásuk miatt. Talán ezzel szeretnék leplezi azt a manipulációt, amivel a hatalmat szeretnék maguk számára minden áron megszerezni. És nagyon sok esetben meg is szerzik maguknak. Hatalmas károkat okozva az emberek, családok és a közösségek életében. Mert nincs béke és nem is hagyják, hogy legyen. Ezzel atomizálva a csoportokat és a folyamatos háborúságot fenntartva. A háború pedig mit szül? Boldogtalanságot és szenvedést. Nem csak a férfiak számára, hanem a nők számára is.

Szintén ennek a káros tevékenységnek a felerősödését hozta el az emancipáció. A nők a jogaikkal nem élnek ezen a téren, hanem egyre inkább visszaélnek. Azért, hogy a hatalmat megszerezzék a férjüktől. Azért, hogy az irányítást megszerezzék egy közösségen belül.

A nők ezen szokása a történelem során talán azért alakult ki, mert a férfiak mellet másodrangú szerepben másképpen nem tudták érdekeiket érvényesíteni. Teljesen mindegy. Ezek a tevékenységeik odáig fajultak, hogy napjainkra már alig látni értékelhető családi mintát. A válások száma megnőtt, a gyerekek pedig sínylődnek a káros minta közvetlen és közvetett hatásai miatt. Azokban a társadalmakban, ahol ez bekövetkezett, látványosan csökken a népesedés. Míg azok a közösségek, amelyek ragaszkodnak a régi családi felálláshoz, ott a népességszaporulat folyamatos megújulását eredményezi a társadalmuknak.

Nincsenek jól ezek a dolgok. Mert ami kicsiben, az játszódik le nagyban is. Ahogy a családok tönkre mennek, úgy mennek tönkre a közösségek is a nők ilyen jellegű magaviselete miatt.

És, hogy miről is van szó?

Az intrikával, a hisztivel és az érzelmi manipulációkkal való uralkodás művészetéről. Mely hatalmat ad a nőnek, de ez a hatalom a családok és a társadalom felbomlását hozza magával. Hosszú távon káros és nem maradhat így. Ez mellett a férfiak elnőiesedését és a nők elférfiasodását is kiváltja. Amely természetellenes, és létrehozza a népesség fogyását és az életképtelen utódok megjelenését. A szokásos liberális szennyet, amiért minden héten tartanak egy parádét…, egy tüntetéssel felváltva.

Hogy hogyan néz ez ki gyakorlatban?

Dolgoztál már női munkaközösségben? Vagy iskolás korodban az osztályban megfigyelted, hogy hogyan viselkednek egymással a lányok és hogyan a fiúk?

Az egész életen keresztül végzett megfigyelés arra a megállapításra ösztönzött, hogy a nők egymással nem tudnak békében élni egy csoporton belül. Majdhogynem azt mondhatnánk, hogy ahány nő, annyi klikk alakul ki közöttük. A csapatszellemet csak hírből ismerik és nem is hajlandóak igazán egységet alkotni egymással… pár fős barátnői csoportok ideiglenes kivételéve.

Míg a férfiak a történelem során jobban megtanulták azt, hogy a közösség, amihez tartoznak, sokkal nagyobb eséllyel jelenti számukra a túlélést, ha abban egység uralkodik. Megértés, összetartozás és csapatszellem, amire szükség van. Akkor a vadászat jobban sikerül. Akkor a harcot nagyobb százalékban élik túl, ha jól szervezett csoportot alkotnak. Akkor a munkákat könnyebb elvégezni, ha egymást segítik a tagok. A férfiak közti rivalizálás is addig tart, míg az erőviszonyok és a hierarchia létre nem jön.

A nőknél ez a megértés viszont nem alakult ki. Lehet, mert a saját családjaikban nem kellett nekik összedolgozniuk nagyon a saját hozzátartozóikon kívül senkivel. Így nem tanulták meg, hogy a közösséget éltetni kell és nem szétbomlasztani. A nők bár a felszínen nagyon édesek és tündériek tudnak lenni egymással, de az csak színjáték a legtöbb esetben egymás között. Mert mikor elfordul a másik, abban a pillanatban már kígyót, békát kiabál rá. A pletykálkodás, az állandó intrika az, ami élteti őket egy közösségen belül. Tisztelet a kivételnek. Nyíltan ritkán szállnak egymással szembe, mint a férfiaknál szokás. A nők inkább kibeszélik, megszégyenítik, gúnyolják a másikat a háta mögött. Ezzel próbálnak maguk mellé szövetségeseket, az ellenségüknek pedig rosszakarókat támasztani. Így kialakítva a hierarchiát egy undorító és visszataszító bájolgásba bújtatva. A csavar az egészben, hogy ezt egyaránt csinálják legtöbbször mindenkivel. Még azzal is, akit az egyik percben a mézes-mázasságukkal a szövetségesség illúziójába ringatnak. Vagy is már nem ringatnak, mert a nők kiismerik egymás ilyen jellegű tevékenységét, és oda-vissza megy náluk a másik mocskolása, mikor nincs ott az illető. A férfiak pedig csak azt veszik észre, hogy állandóan belső harcok uralkodnak. Mindenki utál már mindenkit és rossz érzés arra a munkahelyre, vagy közösségbe bemenni. Azonban nem látják meg a lényeget, hogy sokszor mi is van a háttérben. Nem más, mint ami fentebb vázolva lett. A nők folyamatos intrikus és kibeszélő, uszító viselkedése.

Ennek pedig van egy rettentően káros hatása a közösségre nézve. Ha van egy jó barátod, akkor azzal általában jól megértitek egymást. Egészen addig, amíg nem jön egy harmadik fél és azt hazudja neked, hogy a jó barátod becsmérelt a hátad mögött. Majd ezután oda megy a társadhoz is, és neki szintén azt hazudja, hogy te rosszat mondtál róla. Párszor eljátssza ezt valaki, akkor szerinted meddig fog tartani a barátság? Meddig fog tartani egy közösség? Meddig fog tartani egy társadalom együttműködése, mikor ilyen erők munkálkodnak a bomlasztásán? Persze nem mindig hazugságról van szó. Elég néha csak állandóan szajkózni a másik hibáit és kellő mértékben felnagyítani a legapróbb dolgokat… Pont, mint egy lejárató kampányban.

Itt nagy általánosságokról beszélünk. A férfiak között is vannak ilyen jellegű negatív tevékenységek. De nem olyan borzalmas arányban, mint, ahogy a nők művelik. 10-ből 7-8 minimum. Mert még a kulturált és tanult nők is teljes odaadással végzik a társadalom ilyen jellegű rombolását. De még a családokon belül is ezt folytatják. Főleg akkor, ha új női tag kerül be hozzájuk és mondjuk nem tetszik nekik vele kapcsolatban valami. Ilyenkor szokott például kialakulni az anyós probléma. A felszínen tündérien elbeszélgetnek, de megtudnák fojtani egymást egy kanál vízben.

Nagyon gyakran fordul elő az, hogy a különböző vérvonalból származó nők nem tudnak békében élni egymással. Két dudás nem fér meg egy csárdában? Vagy két királynő egy kaptárban? Teljesen mindegy. Az állandó harcaik miatt tönkre teszik a család békéjét. Míg a férfiak legtöbbször jól megértik egymást, segítik egymást, addig a nők állandóan a viszálykodást éltetik. A férfiak is csak addig jönnek ki, míg a kedves hölgyek nem kezdik el a hatalmi játszmáikban az urakat is az egyik-másik nő érdeke szerint hangolni. Ezzel pedig általában kész a válás, a boldogtalan élet, az állandó utálkozás. Mi lehet a nők ezen káros viselkedésére a megoldás? Azon érdemes lesz elgondolkoznunk, amíg nem késő.

Azok a munkaközösségek, ahol nagy létszámban dolgoznak nők, hatalmas mértékben vannak kitéve ennek a káros tevékenységnek. Lásd óvoda, iskola, bölcsőde. Ilyen helyeken sokszor nincs jó légkör, csak a felszínen megy a bájmosolygás. Általában mindenki utál mindenkit. Kisebb klikkek alakulnak ki, gyakran tucatszám, amelyek folyamatosan harcban állnak egymással az álnokság és az intrika harcmezején. Kegyetlenek egymással, még ha úgy is tűnik, hogy szép gesztusokat tesznek egymás iránt. Ajándékozzák a másikat, felköszöntik, érdeklődnek, hogy jól van-e? Közben pedig irgalmatlanok a háttérben, mint a nőstényhiénák, akik már születésüktől fogva ölik az azonos nemű társaikat, hogy övéké legyen a hatalom. Az ilyen helyek nem is tudnak 100%-os hatásfokkal működni az állandó viszályok miatt, mert energiáik jelentős részét egymás mocskolására fordítják, és ez hátráltatja az együttműködést, az egymás segítését.

A nők megsértődnek, mikor azt mondják nekik, hogy a konyhában a helyük. Azonban ha elgondolkoznak a fent leírt kártevésük nyomán, akkor rájöhetnek, hogy nem ok nélkül mondják ezt. Akik ilyen károkat okoznak a közösségekben, vajon ugyan azokat a jogokat érdemlik, mint akik nem viselkednek így?

Természetesen azok is rájátszottak a társadalom ilyen jellegű bomlasztására, akik a pénzelt mozgalmaikkal az emancipációt erősítették és a kétkeresős családmodellel a nőket elszakították az anyaságtól és a családtól, ami a feladatuk lenne. Lehet ismerték ezt az intrikus női tulajdonságot és ezt is a nemzeti társadalmak bomlasztására használták fel tudatosan? Könnyen előfordulhat!

Valamint megszűntek a férfi és a női szerepek. Az asszony is és a férj is ugyan azt a munkát végzi. Ugyan abban a ruhában. Ugyan abban az időpontban. Régen meg voltak a férfiak és a nők feladatai. Mára ezek összemosódtak. Ennek következménye, hogy a jellegzetes férfi és a női viselkedésminták is kezdenek egymásba mosódni. A nő elkezd férfiként élni. A férfi pedig nőként. Ez természetellenes és nagyon káros.

Maga a divat is egy szándékos manipulálás alatt áll. Ahol a férfiakra nőies ruhákat, a nőkre pedig férfiasakat adnak. Ezért tűnt el a szoknya és lépett a helyére a nadrág a nők öltözködésében. Lassan már öltönyt is hordani fognak. A férfiak pedig passzos nadrágokban, rózsaszín pulcsikban virítanak. Ez is elősegíti a nemekre jellemző jegyek elmosódását. Felgyorsítva a társadalmi káosz kialakulását. A végidők jelei ezek.

Azonban a kedves hölgyek fentebb vázolt negatív tevékenysége nem áll meg csak a közösségek terén, hanem hisztérikus és intrikus természetüket kiterjesztik a családjukra és legtöbbször a férjükre is. Itt sincs másról szó, hogy ki irányít kit. Ki birtokolja a hatalmat. A férj kell, hogy a család feje legyen, de a nők különböző érzelmi és lelki terrorral ügyesen megfosztják az urakat a férfiakat megillető szereptől.

Gyakran mondják a férjek, hogy a nőket nem lehet megérteni. Ha sapka van rajtuk az a baj. Ha meg nincs az is baj. Mindenből képesek cirkuszt kerekíteni. Még szóra sem érdemes ügyekből is. Ezt pedig nem tudják nyomon követni a kedves urak, hogy ami 10 perce még jó volt, az most miért nem jó nekik.

Nem is kell megérteni ezt. A lényeget kell meglátni benne. A hisztériázás és az állandó lelki terror az, amit a nők arra akarnak használni, hogy a férfi megtörjön és bele unjon az állandó szóbeli és érzelmi zaklatásba. Amikor ez bekövetkezik, akkor a férfi inkább már mindent megcsinál a nőnek, csak, hogy egy kis nyugalma legyen a hisztériázástól. Jó szolgaként teljesít minden parancsot. Úgy ugrik a feleségének, ahogy fütyül, mert tudja, ha nem teszi, akkor nagy veszekedés lesz. A csavar pedig a történetben ott van, hogy a férfi hiába teszi ki szívét lelkét a családért ilyen esetben. A nő akkor is mindig találni fog valami hibát, amivel ezt a lelki zaklatást fenn tudja tartani, hogy uralma alatt tartsa a férfit. A rabszolgásítás trükkös módja ez, ha ideálisan alakulnak a dolgok a nő szemszögéből nézve. Jó papucs lesz a kedves párja. Elveszíti a család fejét megillető vezetői tisztséget az ura, és a férfi szerepébe lép a nő. Kardos kis menyecske lesz belőle. A férfi pedig meghunyászkodva felveszi a szelíd, mindent elfogadó női szerepet. A rend felbomlik és ezzel együtt a nemi szerepek is visszataszító módon helyet cserélnek.

A jogvédők és az emancipációs mozgalmak torzult lelkű szószólói teli torokból üvöltenek, ha családon belüli erőszak történik. Arról viszont már senki sem beszél, hogy a családon belüli lelki erőszakot pedig a nők végzik kifinomult és alattomos módon. Sokszor ennek a következménye az, hogy a férfi besokall és végső kétségbeesésében a fizikai erőszakhoz fordul. Nem védem az ok nélkül erőszakos férfiakat, de legtöbbször a fentebb vázolt női tevékenység váltja ki azt, hogy a feleséget tettleg is bántalmazás éri.

Hogyan reagálhat még a férfi a női hisztériázás hatására? Például az alkoholizmusba menekül. Igyekszik minél kevesebbet otthon lenni, hogy ne kelljen az állandó zaklatást hallgatnia. Inkább a haverokkal eljár kocsmázni, eltávolodik a családjától és elzüllik testileg-lelkileg. Utána persze anyuci mutogathatja a gyerekeknek, hogy nézzétek meg mi lett apátokból… Persze azt nem teszi hozzá, hogy ha ő a női szerepkörénél maradt volna és élteti a kapcsolatukat, nem pedig csak kizsigereli testileg és lelkileg a férjét, akkor akár még jó apjuk is lehetett volna a gyerekeiknek.

Ahogy egy valóban megtörtént vicces, de elszomorító párbeszéd jól alátámasztja ezt:

Feleség: Egész életedben csak a kocsmába jártál és ittál!

Férj: Persze, mert máshogy nem bírtalak volna elviselni.

Vagy reagálhat még úgy a férfi, hogy csak fogja magát és az állandó lelki zaklatás miatt elhagyja családját. Nem véletlenül láthatjuk azt, hogy annyi anyuka neveli napjainkban egyedül a gyerekét. Azt hitték, hogy a gyerekkel már megfogták maradandóan maguknak a férfit és a kezdeti bájolgási időszakot (ami minden kapcsolatot eleinte jellemez) felváltották a zsarnoki viselkedésre. Persze, hogy vannak férfiak, akik besokallnak, és inkább elmenekülnek. Itt pedig nem azokról a semmirekellő urakról van szó, akik trehányság, nemtörődömség és felelőtlenség miatt hagyják el családjukat. Hanem azon apák tömegeiről, akik besokallnak, és nem bírják már tovább, hogy egy házisárkánnyal kelljen együtt élniük. Így keletkezik annyi csonka család. Így lesznek a zabigyerekek, akiket a mostoháik nem fogadnak el és egyéb lelki sérüléseket okoznak az anyuka utódjának. Ezért van az, hogy minden második házasság válással végződik, megnyomorítva mind a két felet, és még az utódok életét és lelki világát is. Nincs, aki kordában tudná tartani ezt a káros női természetet. A férfiakat és a nőket pedig már nem tartja vissza az, mint ami a régi időben volt, hogy szégyen volt elválni. Az erkölcsök felbomlásával a családok is bomlásnak indultak emiatt.

Ahogy a Biblia írja a Példabeszédek 21:19-ben:

„Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddődő és haragos asszonnyal.”

És nem arról van szó, hogy a nő nem lehet mérges, ha például a férje elkártyázza a pénzüket, vagy egyéb veszélynek teszi ki a családot. Hanem arról, hogy mikor az ura mindent meg tesz a családért, de ő még akkor is minden napra kitalál valami cirkuszra való okot, hogy zaklassa a párját. Ilyen esetben nem is annyira a férfival, mint inkább a nővel van a probléma. Mivel tönkre teszi a párja, a családja és a saját maga családi békéjét. Az igazi tűzijáték pedig akkor van, amikor anyuka is segít valamelyik oldalról az egyik-másik félnek.

Még, ha álmai férfiját is kapnák meg a kedves hölgyek, előbb-utóbb annál is elkezdenék alkalmazni ezt a káros, hisztérikus módszert, hogy az irányítást megkaparintsák maguknak. Teljesen mindegy, a lényeg a lelki zaklatáson van, hogy a férfi bele unjon a bántalmazásba és azt csinálja, amit a felesége mond.

Borzasztó káros ez a tevékenység a családokra és a társadalomra nézve. A női jogok kiterjesztése pedig csak olaj volt a tűzre. A férfiaknak semmilyen eszköz nem maradt a kezében, amivel ezt az állandó mocskolódást leállíthatnák. Így veszett ki a női és a férfi szerep szép lassan a társadalmunkból és már csak nyomokban található meg. Nem úgy, mint például a keleti kultúrákban, ahol a Korán egyenesen kimondja, hogy a nők intrikus természetét a férjnek kötelessége megnevelni a család és a társadalom egységének megtartása érdekében. Az már más kérdés, hogy vannak olyan iszlám esküvők, ahol a szertartás jelképesen úgy kezdődik, hogy a férj felemeli a fátylat és pofon vágja az asszonyt, hogy tudja már a kezdeteknél, hogy meddig mehet el… A násznép pedig tapssal és üdvrivalgással fogadja az eseményt.

Régen Európában is úgy tartották, hogy az asszony és az állat verve jó. Napjainkra ez a hozzáállás azért erősen változott. Viszont mi lehet a helyes megoldás ezekre a „női bajokra”? Mivel tisztelet a kivételnek a nők nagyon nagy százaléka él ezzel a családromboló és nemi szerepeket romboló tulajdonságával.

Valljuk meg őszintén. A nőkre az ész érvek nem hatnak. A színtiszta logikai magyarázatok sem. Mikor még maguk is elismerik, hogy káros, amit csinálnak, akkor sincs megoldás. Mivel két nap múlva újra kezdenek mindent…

A fizikai erőszak erre nem a legszentebb és legjobb megoldás. De az sem, hogy a férfiak hagyják magukat, hagyják a családjaik tönkretételét, hagyják, hogy a nők állandó viszályokat és megosztást hozzanak létre. Az ész érvek a nők viselkedésén nem segítenek! DE akkor mégis mi?

Azt sem mondhatják a nők, hogy ha ezt nem csinálnák, akkor a gyerekeknek sokkal rosszabb lenne a sora. Mivel mikor a férfiak voltak vezető szerepben a családokon belül, akkor is mindent igyekeztek a korszakoknak megfelelő körülmények szerint megteremteni a példamutató családapák. Semmi másról nem szól ez, mint a hatalom birtoklásáról. Hogy az legyen, amit a nő akar és bármi áron a férjére kényszerítse. Feltéve, ha a férfi nem bolondul meg és irtja ki a családot, vagy nem menekül el otthonról…

A kapcsolatok kezdetén a nők tudják, hogy hogy kell viselkedni, ami a férfiakat boldoggá teszi. Azonban ez csak a megnyerésüknek szóló színjáték, mert utána váltanak. Sokkal bölcsebb lenne a részükről, ha továbbra is normálisak maradnának a férjeikkel, párjukkal, mert akkor a jóravaló urak sokkal nagyobb lelkesedéssel segítik nem csak a családjuk, de a nő életének boldogulását is. A mostani módszerükkel pedig csak a viszályt éltetik… Végső soron magukat is boldogtalanná téve.

Számtalan férfival és ismerőssel beszéltünk erről. A férfiak 99%-a beszámolt a párkapcsolatokban zajló állandó túlkapásairól a nőknek. Még akkor is, amikor szívüket, lelküket kitették a párjukért, a családjukért. Akkor is mindig kapták a szidalmakat és az ártó szándékú megjegyzéseket.

Egy hölgy ismerősnek meséltem ezekről a dolgokról. Ő nem hitt nekem. Elment egy másik férfihoz, hogy megkérdezze, hogy tényleg hisztisek-e a nők? A férfi pedig csak annyit mondott neki, hogy borzasztóan! Alig lehet elviselni!

Ekkor azért már ő is meglepődött…

20 percnyi gondolkozás után alig tud az ember olyan családot mondani, ahol ne ezt művelnék a hölgyek. Nagyon nagy tisztelet ezeknek a kivételeknek, ha vannak, mert ők az igazi nők, akik tudják, hogy meddig tart a hölgy és meddig tart a férfi szerepe. Sok közülük pedig nincs tisztában ezzel és műveli a viszálykodást a saját családja ellen. Van férj, aki eltűri ezt a családra való tekintettel. Van, aki nem. Van, akinek meg nincs más választása.

Szokták hangoztatni, hogy az nem férfi, aki megüt egy nőt. Én erre azt mondom, hogy nem nő az, aki a családja és kapcsolata békéjét a hisztériázással állandóan tönkreteszi! És ezt nagyon komolyan mondom! Mélységesen szánalmasak és visszataszítóak az ilyen nők. Nem feleség és nem hitves az ilyen. Nem méltó a megbecsülésre, mert ő sem becsüli a férjét, párját semmire. Vajon hány igazi nő van?

Ugyan jól van-e ez így? Vajon helyénvaló-e az, hogy a nők ilyen károkat okoznak a családoknak és a közösségeknek, és a nemi szerepeket erőszakosan felcserélik? Biztos, hogy nem, de akkor mi lenne a megoldás. Régen a fizikai erőszak barbár módszere hellyel-közzel működött, de vajon napjainkban, mikor az ész érvek nem segítenek a nőkön, akkor mi lehetne ennek a káros hatásnak a gyógyszere? Mivel oda vezet ez az egész a férfi lélekben, hogy még ha istennőkként is tiszteli a hölgyeket és hős lovagként mindent meg is tenne választott párjáért, egy idő után az állandó lelkiterror és a szidalmak olyan elidegenedést hoznak létre a házassághoz és a családhoz való hozzáállásban a társadalom berkein belül, hogy a férfiak a családalapítás helyett már csak a nők testének használatában fognak egyre tömegesebben gondolkozni. Aztán meg a nők sírhatnak, hogy ennek a férfinak is csak arra kellett.

A férfiak elkezdtek rosszabbul teljesíteni az iskolában és az életben is. Ennek köze van ahhoz, hogy az oktatás a lányok fejlett nyelvi készségeinek kedveznek. Nem pedig a fiúk vizuális fejlettségének.

Az életben pedig felbomlott a régi rend és a férfiak már nincsenek ösztönözve arra, hogy kiválóak legyenek valamiben és ezzel hívják fel a figyelmét az ellenkező nemnek, mivel a nő is ugyan azt csinálja, mint a férfi, közben pedig a női feladatokat elhanyagolják. Ez a kiábrándulás és a családokban látott viszály keltette boldogtalanság arra ösztönzi az urakat, hogy ne is tegyenek a nőkért erőfeszítéseket. Minek védjék meg a családjukat, amikor a félárva gyerekeket az anyjuk úgy is az apjuk ellen fogja nevelni? Egyáltalán minek házasodjanak meg? Hogy a nő rapliját kelljen állandóan hallgatni? Inkább, csak élvezkednek a férfiak a hölgyeken, meg az életen. Minek játsszák az igazi férfit? A nők úgy is megteszik helyettük…, az éltben meg a családban is.

Így előnybe kerül a pornó, az egyéjszakás kalandok, a fizetős lehetőségek. Minek küzdeni azért, hogy aztán csak a szidalom legyen a jutalma?

Mert szépek a lovagi erények, hogy tiszteljük, becsüljük és életünk árán is védjük a hölgyeket, de hova-tova, mikor a szende, szelíd szüzek, már 15 éves kor felett nem nagyon találhatóak. És ismét tisztelet a kivételeknek…

Mert már nem a sárkánnyal kell megküzdeni. Mivel maguk a nők váltak a kapcsolatokon belül sárkányokká. Mert megtehetik, mert nincs, ami gátat szabjon természetüknek.

A média is szándékosan káros képet vetít, mind a fiúk, és mind a lányok elé, női és férfi minta gyanánt. A szajhák lettek a példaképek. A nyegle, nyarvogó férfiak pedig a fiúk útmutatói. Elég megnézni egy gyerekcsatorna műsorait. Normális családot egyik alkotásban sem látni. Viszont kötelezően van legalább egy meleg a filmben elrejtve.

Sok jóhiszemű férfi egyenrangúként viszonyul partneréhez, akivel közösen építik majd a jövőt. Azonban a nők jelentős része, csak látszólag gondolkozik így. A kezdeti bájolgási időszak után előveszik számító és befolyásoló természetüket, amivel az irányítást akarják kieszközölni jóhiszemű párjaikon. Ekkor kezdődik a már fentebb vázolt tevékenységük… Mi lenne a megoldás?

Ahogy a Bibliában 1Kor 11,3-ban található:

„Szeretném, azonban, hogy tudnátok, hogy minden férfinak feje Krisztus, az asszonynak a feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten.”

Ez napjainkra azzá változott, hogy a férfi a fej, de a nő a nyak, aki mozgatja. Rossz hírem van, mert a nyakaskodásukkal mindent felborítanak. Hiába érvényesül az akaratuk…

A fenti idézetre még a vallásos nők is felhördülnek, pedig az égi törvényekről van szó. Aki pedig ellene megy, az ne sok jóra számítson.

A régi időkben a társadalom, az erkölcsi normák és a férfiak betartatták a Bibliából idézett isteni rendet. Nem volt emancipáció, nem volt karriermániás nő, nem volt ennyi nyíltan erkölcstelen ember. Nem volt pár évtized alatt 6 millió abortusz. Nem végződött minden második házasság válással. Nem élt a gyerekek fele csonka családban. Mivel szégyen volt a társadalom szemében az ilyen káros viselkedés.

A nőknek elsősorban anyáknak és feleségeknek kell lenniük. Magát a társadalmat is vissza kell formálni a különböző törvények és intézkedések segítségével. Ismét meg kell, hogy legyen a férfi és a női minták között a nemekre jellemző különbségek. Maga az oktatás is káros, mivel ugyan azt a nevelést kapják a fiúk is, mint a lányok. Pedig a fiúkat férfiaknak, apáknak és családfőknek kell nevelnünk. A lányokat pedig anyáknak, hitveseknek.

A nők kierőszakolták maguknak a családfő tisztségét. Ennek következményeként a gyerekek el is lettek kényeztetve. A széltől is óvták őket. Ez pedig túlzásba víve károsan hat arra, hogy az utódok rendesen fel tudjanak készülni az élet kihívásaira, mert a gyermekkori gondtalan évek elkényelmesítették őket. Hiányzott az atyai szigor, ami megtanítja nekik a határaikat és nem volt, ami felkészítse őket a próbatételekre. Szintén a társadalom betegeskedéséhez vezet ez is…

Nagyra tisztelem, hogy általában az anyák szívüket-lelküket kiteszik gyermekeikért. Közvetlenül nagyon sokat segítenek az utódoknak a fejlődésében, felnevelésében. Hatalmas áldozatokra képesek és ezt nagyon becsülöm bennük. Azonban közvetetten hatalmas károkat is okoznak nekik. Felborítják a férfi és a női mintaképet és a gyerekek is már egy torz mintát kapnak. Így a lányok fiúsan, a fiúk pedig lányosan viselkednek, mivel anyuka és apuka egymás szerepét felcserélte. Így lesznek a pöcsös csajok és az anyámasszony katonái, mire felnőnek. Ők azok, akik nem tudnak már normális anyák, és normális apák lenni. Nem mernek a férfiak udvarolni. Az anyákat meg mindenféle szülési depresszió gyötri majd, mert gyerekkorukban a Barbi Baba a rúdtáncra és nem az anyaságra készítette fel őket. Sőt már viszolyognak a gyermekvállalástól és összeroppannak, ha idejekorán jön a gyerek, mert ők még nem élték ki magukat és még bulizni akarnak. Inkább elvetetik… Ez lett a divat.

Eljutva olyan helyekre, ahol a nők még jobban őrzik a hagyományos szerepüket, ott egészen más kisugárzás tapasztalható náluk, mint a modern, felvilágosult, elvadult nőknél. Szelídséget, lágyságot érez az ember velük kapcsolatban. Míg a modern nőknél ez nem igazán mondható el.

Az Istenhez való visszatérés is elengedhetetlenül fontos a társadalom szempontjából, mert a kommunizmus ateizmusa az erkölcsök felbomlását hozta magával. A családok tönkretételét, mert a szerepeket megengedte, sőt támogatta, hogy felcserélődjenek. Így a társadalmat elindították egy bomlási irányba.

A férfi férfi legyen! A nő pedig nő! Mindenki tudja, hogy hol a helye! Annál jobban erre törekedjetek, minél jobban terjesztenék a liberálisok a gender, nemtelen, korcs felfogást. A liberalizmus pedig nem más, mint, hogy mindent szabad, csak normálisnak lenni nem… Az emancipáció is csak szétrombolta a család szentségét és szerepeit, egy két pozitív eredményt leszámítva. Remek, hogy a nők is lehetnek gyári munkások, meg PR managerek. Csak akkor kik lesznek az igazi régi típusú anyák? Kik lesznek, akik a családokat éltetik? Több kárt csinált a feminizmus, és csinál még ma is, mint hasznot. Dupla munkát kell végezni a nőknek, mint előtte. Akik kitalálták és támogatták, azok a társadalom bomlasztásán dolgoztak és ezért áldoztak rá annyi energiát és pénzt, különböző gazdasági érdekkörök.

A nők tudatosan változtassanak az itt felvázolt káros szokásaikon. A férfiak álljanak a sarkaikra és húzzák meg a vonalat, hogy meddig mehet el a nő a kapcsolaton, társadalmon belül. Mert az út pusztulásba visz, ahol most járunk. A fiúk előtt nincs férfi minta, csak szakállas nők képében a családokon belül. A lányok pedig férfiviselkedést tanulnak. A tünetek szemmel láthatóak és ettől nem csak a férfiak, hanem a nők is szenvednek. Amikor egyedül nevelik gyerekeiket, amikor az abortuszok száma az egekbe szökött, amikor már a férjeik nem tisztelik őket nőkként, hanem csak sakkoznak, hogy ne kelljen a sárkánnyal találkozni…

Felejtsék el a hölgyek a pletykálkodást, az intrikát, az aljas érzelmi zsarolásokat, a hisztériázást. Fogadják meg a vallási tanításokat, hogy hogyan érdemes élni és viselkedni, mind egy férfinak, mind pedig egy nőnek. Vagy maguktól változtatnak, vagy az Isteni törvények megszegéséből fakadó visszahatások romlásba juttatják társadalmunkat. Mint Róma végnapjaiban. Mint Szodoma és Gomorra esetében.

A férfi férfi legyen. A nő pedig nő. Minden más szenvedést szül a törvényeknek való ellentmondás miatt. Mindenki a maga helyén tevékenykedjen, a maga szerepének megfelelően.  Vagy magunktól változunk, vagy a világ okozta szenvedések okoznak majd nekünk fájdalmas változást.

A jelenlegi felállás nem működik, mert Európa népessége fogy. Az iszlám párhuzamos társadalmak már megjelentek sok nyugati országban. A nők vagy maguktól találják fel magukat, hogy hogy érdemes viselkedni egy kapcsolatban, egy közösségben, vagy az iszlám társadalom majd megtanítja újra nekik, csak egy kicsit durvábban. Mivel az ő lélekszámuk nő, mert helyén van a férfi és a nő. Míg a mi lélekszámunk csökken, mert a férfi nőt játszik, a nő meg férfit. Az igazságtétel előbb, vagy utóbb végbemegy. Sok múlik a nőkön, hogy melyiket választják. Valamint a férfiakon is, hogy meddig hagyják az intrikus női természetet pusztítani…

Félreértés ne essék. Ez az írás nem csak a nőket akarta szidni. Mivel a férfiaknál is sok aljas és rosszindulatú ember található. Az ilyen embereket egyáltalán nem szeretném védeni. Sőt az ilyet is nagyon károsnak tartom a társadalomra nézve. Azonban sok férfi azért viselkedik már így a nőkkel, mert a hölgyek mocskolódása miatt váltak mocskossá. Pedig kezdetben jóhiszeműen és igaz szándékokkal viszonyultak a gyengébbik nemhez.

Aki azt mondaná, hogy ez egy rágalom, annak csak megemlíteném, hogy külön könyvek foglalkoznak ezzel a témával. Kézikönyv a nők elsárkányosodásáról című írást ajánlom mindenkinek.

Valamint Tesla gondolatait. Ő egy igazi lángelme volt, aki olyan logikai meglátásokra volt képes, amire egy hétköznapi ember nem igazán. Ő azt mondta, hogy azért nem házasodott meg, mert a drága idejét, amit a munkásságára fordított, nem akarta akadályoztatni a nők állandó játszmáival.

Vannak a hölgyek között is kivételek, akikre az itt leírtak nem vonatkoznak. Minden tiszteletem és megbecsülésem az övéké. Ők az igazi nők! Nem pedig csak utánzatai a szent és nemes nőiségnek. Akinek nem inge ne vegye magára az itt olvasottakat. Viszont akire ráillik, az duplán is felruházhatja magát ezzel a zakóval…

Terjeszd ezeket az információkat a többi férfitársaidnak is. A szem felnyílásával hátha lesz egy olyan irányzat, ami a hagyományos család felé fordítja vissza ezt a szándékosan elkorcsosított társadalmat.

Férfiak! Legyetek férfiak! Minden más langyos irányzat tévedés!


http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/magyarsag/3784-a-nk-karos-viselkedesi-szokasai-a-csaladokban-koezoessegekben-es-a-tarsadalomban