2023. december 16., szombat

Egy kápolnaszentelés margójára – nem ünneprontás, hanem az IGAZSÁG


Kedves Barátaim és Lélektársaim!

Leszögezem, hogy az alábbiakkal senkit sem szeretnék elveiben és meggyőződésében megsérteni. Minden ilyetén állásfoglalást tiszteletben tartva fogalmazódott meg az észrevétel.

Jézus úgy tanította: „Én vagyok, az Út, az Igazság és az Élet!”
Jézus neve a keresztény világban Sol Iustitii, az Igazság Napja.

Homíliájában Budapest-Esztergom érseke egyértelművé tette, hogy ez a kápolna nem az a kápolna, amelyet Natália nővér 79 évvel ezelőtt magánkinyilatkoztatásként kapott, amelyet Mindszenty bíboros, Magyarország hercegprímása megvizsgáltatott és jóváhagyott. Erdő Péter szavait minden jelenlévő hallhatta. Mi a Magyar Kurír közlése alapján idézzük: „A mostani kápolnaszentelés nem jelenti semmilyen magánkinyilatkoztatás egyházi jóváhagyását."

Bizonyára arra utalva, hogy a Natália nővér által kapott magánkinyilatkoztatásból más kápolna-kép rajzolódott ki, a bíboros úr frappánsan így fogalmazott: Ne engedjünk a fanyalgás kísértésének! Megépült ez a kápolna akkor és úgy, amikor és ahogyan lehetett!"

Natália nővér és Mindszenty bíboros, hercegprímás neve nem hangzott el az érseki homíliában.


Tisztelt bíboros úr fentebb elhangzott kijelentéseivel és beszédes elhallgatásaival sokakat érintő komoly és megalázó sértéseket követett el:
1. Natália nővér
2. Mindszenty bíboros, hercegprímás Főpásztor
3. XII. Pius pápa
4. A teljes - fizikailag jelen lévő és lélekben ott lévő - szívéből ünneplő Mária-hitű gyülekezet
5. Egész nemzetünk, mint Regnum Marianum, Mária-országa (mely mostantól a kápolna létrejöttével Jézus akarata szerint, „Mária engesztelő országa” lett)
6. Jézus Krisztus és Mária, mert kijelentése szerint: „Az Én szívemhez, Szeplőtelen Édesanyám szívén keresztül vezet az út!”

„A mostani kápolnaszentelés nem jelenti semmilyen magánkinyilatkoztatás egyházi jóváhagyását."
Ha Tisztelt bíboros úrnak a Vatikánban is végzett számos elfoglaltsága mellett lett volna ideje és szándéka pontosan tájékozódni, akkor tudná, hogy sem neki, sem az egyházának egyáltalán nem kell jóváhagyni semmit, mert már régen jóváhagyódott az akkori bíboros hercegprímás Főpásztorunk Mindszenty, és az akkori pápa XII. Pius által, aki elismerte Szűz Anya „új címét” és 1942-ben 80.000-es tömeg előtt fordult Szűz Anyához, mint a Világ Győzelmes Királynőjéhez. XII. Pius pápa és Mindszenty bíboros hercegprímás úr a látomások hivatalos kivizsgálását követően, azokat egyházi szinten elismerten, közvetlenül Jézustól és a Szűz Anyától kapott üzenetekként ismerték és fogadták el. „Bármilyen rezsim lehet az országban, a magyar népnek Szűz Mária a királynője, vegyük tudomásul!” - jelentette ki Mindszenty bíboros, hercegprímás. Az egyházi cenzúra azonban mindmáig nagyon jól működik, hiszen a rendszerváltást követően, Natália nővér halála után (1992) az ő rendi utódát és a rend jogi képviselőjét Fogas Annát fogadta Paskai László bíboros, aki hogy-hogynem, csak ekkor szerzett tudomást a Prímási Levéltárban őrzött aktákról (PL 2930/1947, 3437/1948, 7435/1948). Azóta biztos megint jól eldugták, ha újra senki sem tud róla.

Szeplőtelen Édesanyja akarata szerint, Jézus is kérte Natália nővéren keresztül, hogy indítsanak engesztelő mozgalmat és építsenek kápolnát a Szent Anna réten. Ha ez bekövetkezik, akkor ígérete szerint, Magyarország mentesül a II. világháború borzalmaitól, illetve az egész világon béke fog bekövetkezni, mert Jézus, Édesanyja kezébe helyezte hazánk és a világ eljövendő sorsát. A háborús helyzet miatt a legfelsőbb egyházi adminisztráció késlekedett a kérés megvalósításával miközben a politikai helyzet egyre válságosabbra fordult.

Natália nővérnek köszönhetően a jóakarat gépezete ugyan beindult, mert 1942-ben társulat alakult a kápolna felépítésére, a főváros vezetése a Jézus által kijelölt helyen a Szent Anna réten nagy területet ajándékozott erre a célra, Hermány Géza megbízott építészmérnök pedig megkezdte a tervek elkészítését. De kicsit késve, mert 1942. szeptember 9-ről 10-re virradó éjjel aztán megtörtént az első totális bombatámadás, mely a fővárost váratlanul és felkészületlenül, teljes kivilágításában érte.

Az első bomba a városmajori Jézus Szíve templomot találta telibe. Aztán megkezdődött minden borzalom. Serédi Jusztinián bíboros úr 1944 őszén, amikor már betegen az óvóhelyre menekült még jóváhagyta az elkészült terveket. 1944. december 8-án, Molnár László a Batthyány téri Szent Anna templom esperesplébánosa pedig felszentelte a Világ Királynője Engesztelő Kápolna alapkövét, miközben bombák hullottak Budapestre. 1944. december 8-án, Szeplőtelen fogantatáskor Natália nővér vezetésével az országos mozgalom hatására, több ezres tömeg jelenlétében megtörtént ugyan az alapkőletétel és rohamtempóban el is kezdték az építkezést, amit azonban a sorozatos bombázások megszakítottak. 1946. január 25.-én Mindszenty József bíboros hercegprímás újólag jóváhagyta a kápolna tervét, és Főpásztorunk 1947. május 8.-án ismét elindította az engesztelő kápolna fölépítését szolgáló mozgalmat: „Akaratom, hogy a magyar engesztelésnek szentély épüljön!” A már épülő templomot Rákosi Mátyás leromboltatta.
A kezdeményezés több mint két emberöltő után, MOST teljesedett be. Mindenki boldog és felszabadult…

De Tisztelt bíboros úr további (szinte dicsekvő) kijelentése, mármint hogy a kápolna szembemenve a szent akarattal, mégsem aszerint épült meg, enyhén szólva furcsa és kissé leforrázta a híveket. Az ünneplő, engesztelni akaró hívek, de egész felelős nemzetünk, aztán meg végképp nem tud mit kezdeni azzal a következő kategórikus alamizsnaosztó kiszólással, hogy: Ne engedjünk a fanyalgás kísértésének! Megépült ez a kápolna akkor és úgy, amikor és ahogyan lehetett!"

Tehát örüljünk az odavetett és saját pénzen megvett kockacukornak.
Igen ám, de lehetett volna pontosan úgy is, ahogyan Mária kérte, ha a Tisztelt bíboros úr és egyháza is támogatta volna és nem a híveket húzza le megint. Ráadásul később Jézus, Édesanyjára hivatkozva, hozzájárulást kért a papoktól IS. Kilóg a lóláb, hiszen Tisztelt bíboros úrról tudjuk, hogy „egyéb” okoknál fogva nem „máriás”, így inkább ő az, aki fanyalogva vesz tudomást Magyarország leghatalmasabb őrangyaláról (ahogyan Pió atya látomásos üzenetének megnevezéséből tudjuk). Tisztelt bíboros úr szívéből beszélt, de hát „nem adhat mást, csak mi lényege”. (Valószínűleg Pió atya látomásait is ignorálja.) És ezek szerint fanyalogva vesz tudomást az engesztelő magyar hívek örömtelien egyre gyarapodó létszámáról, a magyarság szívében újra reménytelien kirügyezett töretlennek látszó Máriás keresztény hitünkről és határozott engesztelni akarásunkról.

Ferenc pápa is gyakorta itt gyógyul a „hit melegében”, de a Vatikán sem adott egy huncut lírát sem, pedig rájuk férne a jótékonykodás, ami a történelem során a velünk szemben elkövetett bűneik kevéske jóváírása is lehetett volna. Pedig pontosan tudják, hogy ha oda kerül a sor, többek között a Vatikánt is a mi engesztelésünk fogja felrezegtetni… (Csak zárójelben megjegyezve: hazánkban párszáz főt számláló kisebbségi községekben természetesen idegen nyelven miséznek, de a Vatikán és a magyar egyházi felső vezetés a mai napig nem tudja, vagy nem akarja elintézni a román állammal és a román ortodoxiával, hogy a legnagyobb és legősibb Mária-hitű moldvai csángók több tízezres hívő lélekszáma minden vasárnap rendszeresen magyar nyelvű misét hallgathasson és magyarul imádkozhasson.)

- Hyeronimus (Szent Jeromos) egyházatya 408-as utibeszámolójában megőrizte a fehér hunokról azt a tényt, hogy: „a heftaliták saját írásaikból, saját nyelvükön olvassák a szent iratokat. A hunok zsoltárokat énekelnek gyülekezeteikben, amelyek már akkor püspökségekben egyesültek.” (...) „...zsoltárt tanulnak a hunok. Szkítia földje forró a hit melegétől.”
- Orosius egyházatya 418-ban leírja: „Kelet és Nyugat templomai hunokkal telnek meg”, (mivel) „a hunok Jézushitűek.”
- A Máni-felfogású meotiszi előmagyarok között Arrán püspöknek köszönhetően 551-ben hun nyelvű Szentírást találunk.
Így tehát egyértelmű és nem meglepő, hogy Atila/Etele hun királyunk otthonában ott voltak a Jézus-hit hirdetői, és a vele a Kárpát-medencébe hazatértek hittérítő tevékenysége innen sugárzott ki a szomszédos térségekbe. Az „Isten ostora” hadai ugyanis nemcsak háborúztak, hanem elsősorban térítettek is.


Vélhetően lett volna más magas rangú excellenciás egyházi személy is, aki boldogan és Mária-szellemében és szeretetében szenteli fel kápolnánkat, de az egyházi ellendrukkerek személyesen ható lehúzó energiajelenléte még sajnos hatalmukból adódóan elengedhetetlen. Ezt továbbgondolva feltehetjük a kérdést: - kapott-e meghívást erre az eseményre az Országos Mária Légió és annak papjai? Válasz: - ha igen, minden bizonnyal ott lettek volna...

Ezért rendkívül fontos a tisztánlátás, és ha valaha, akkor MOSTANTÓL még fontosabb az engesztelés és megbocsátás, mert bizony gőgjükben és felfuvalkodottságukban már tényleg „nem tudják mit cselekesznek”... Mindez természetesen nekünk jó jel, mert hibát, hibára halmoznak, és ez azt jelenti, hogy félnek, fogytán a puskaporuk, ha már ilyen szintű nyílt és sértő kijelentésekre alacsonyodnak. Vagy még mindig ennyire ostobának és aluszékonynak vélnek bennünket?

Szilárd hittel meggyőződésem, hogy ezen a szent helyen minden rosszindulatú kijelentés visszaszállt a kibocsájtóra, vagy eleve kioltódott, mert az engesztelő szeretet mindent legyőz. Engesztelő gyermekei öröme, Máriánk öröme, az egész nemzet öröme! Az engesztelő hit és szeretet minden alattomost képes átírni és felemelni. Boldogságos Szűz Máriánk kápolnája és helye - ahová kegyelmeivel leszállhat - és ünneplése megszentült, de nem az egyházi homíliától, hanem szívünk boldogságától és örömétől, Mária és Szent Fia iránt érzett lángoló hites szerelmünktől, nemzetünk szeretetétől.

Legyen mindennap kísérőnk Natália nővér látomásaiban a Magyarországnak szóló üzenetekből magától Jézustól a következő biztató kinyilatkoztatás: „Szeretném minden magyar ház ajtajára aranybetűkkel felírni, Anyám országa és öröke Magyarország nem pusztul, hanem tisztul.” (...) „Csakis az igazak engesztelése miatt tartom fönn a világot.” (...) „Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni

Hála! Úgy legyen! Amen! Lámpásotok: Katalin

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése