Ha nem lenne nagyon nagy baj az Egyházban, csak akkor hallanánk a tyleri (Texas) egyházmegyéről, ha különös, nem mindennapi dolog történt volna ott. De mivel nagyon nagy baj van az Egyházban, azért hallunk róla, mert hétköznapi dolog történt: a püspöke azt teszi, amit egy püspöknek tennie kell. És ez azért visszhangzik szerte a földön, mert immár ez a szokatlan, nem mindennapi dolog. Ezért az ő augusztusi püspöki körlevele nekünk is szól.
Kedves Fiaim és Leányaim Krisztusban,
Jézus Krisztus szeretete és kegyelme legyen mindig veletek!
Az Egyházban és a világban tapasztalható nagy zűrzavar idején atyai szívből kell szólnom hozzátok, hogy figyelmeztesselek benneteket a minket fenyegető gonoszságokra, és biztosítsalak benneteket arról az örömről és reményről, amely nekünk mindig megvan a mi Urunk Jézus Krisztusban. Az Egyházat, Krisztus Mennyasszonyát elárasztó gonosz és hamis üzenet az, hogy Jézus csak egy a sok közül, és nem szükséges megosztani az Ő üzenetét az egész emberiséggel. Ezt az elképzelést minden helyzetben el kell kerülnünk és meg kell cáfolnunk. Meg kell osztanunk az örömhírt, hogy Jézus a mi egyetlen Urunk, és Ő mindig azt kívánja, hogy az egész emberiség elnyerje az örök életet Őbenne.
Amint megértjük, hogy Jézus Krisztus, Isten Fia a kinyilatkoztatás teljessége és az Atya üdvösségtervének beteljesedése az egész emberiség számára, minden időkre, és ezt teljes szívünkből elfogadjuk, akkor tudunk szembenézni az Egyházunkat és világunkat sújtó egyéb tévedésekkel, amelyeket az Igazságtól való eltávolodás okozott.
Szent Pál a galatákhoz írt levelében ezt írja: “Csodálom, hogy attól, aki titeket Krisztus kegyelme által meghívott, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok, holott nincsen más, csak olyanok vannak, akik zavarba ejtenek titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. De még ha mi, vagy akár az égből egy angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit hirdettünk nektek, kivetett legyen! Ahogy azelőtt is mondtuk, most megismétlem: Ha valaki más evangéliumot hirdet nektek, mint amit átvettetek, kivetett legyen!” (Gal 1:6-9)
Fontosnak érzem lelki atyátokként megismételni a következő alapigazságokat, amelyeket az Egyház ősidők óta mindig is elfogadott, hogy hangsúlyozzam: az Egyház nem azért létezik, hogy újrafogalmazza a hit tanítását, hanem hogy megvédje a hitletéteményt, ahogyan azt maga a mi Urunk hagyta ránk az apostolokon, szenteken és vértanúkon keresztül. Ismét visszautalva Szent Pálnak a galatákhoz intézett figyelmeztetésére, minden olyan kísérletet, amely az igazi evangéliumi üzenet elferdítésére irányul, kategorikusan el kell utasítani, mivel az ártalmas Krisztus Menyasszonyára és annak egyes tagjaira nézve. Krisztus egy egyházat alapított – a Katolikus Egyházat -, és ezért csak a Katolikus Egyház biztosítja mindannyiunk számára Krisztus igazságának teljességét és az Ő üdvösségéhez vezető hiteles utat.
Az Eucharisztiát és az összes szentséget Isten alapította, nem ember fejlesztette ki. Az Eucharisztia valóban Krisztus Teste és Vére, Lelke és Istensége, és méltatlanul (azaz súlyos, meg nem bánt bűn állapotában) részesülni a szentáldozásban végzetes szentségtörés az egyén és az Egyház számára. (1 Kor 11,27-29)
A házasság szentségét Isten rendelte. A természetjog által Isten a házasságot egy férfi és egy nő közötti, egymáshoz egy életen át hűséges és gyermekekre nyitott kapcsolatként határozta meg. Az emberiségnek nincs joga vagy valódi képessége a házasság újrafogalmazására.
Minden emberi személy Isten képére és hasonlatosságára teremtetett, legyen akár férfi, akár nő, és minden embert segíteni kell abban, hogy felfedezze valódi identitását Isten gyermekeként, és nem pedig támogatni abban a rendezetlen kísérletben, hogy elutasítsa tagadhatatlan biológiai és Isten adta identitását.
A házasságon kívüli szexuális tevékenység mindig súlyosan bűnös, és azt az Egyházon belül semmilyen tekintély nem helyeselheti, nem áldhatja meg, és nem tarthatja megengedhetőnek. Az a hit, hogy minden férfi és nő üdvözül, függetlenül attól, hogyan éli az életét (mely elképzelést általában univerzalizmusnak neveznek), hamis és veszélyes, mivel ellentmond annak, amit Jézus többször is elmondott nekünk az evangéliumban. Jézus azt mondja, hogy meg kell tagadnunk magunkat, fel kell vennünk keresztünket, és követnünk kell Őt (vö. Mt 16,24). Ő megmutatta nekünk az utat, hogy az Ő kegyelme által győzedelmeskedhessünk a bűn és a halál felett a bűnbánat és a szentgyónás által. Lényeges, hogy elfogadjuk az örömöt és a reményt, a szabadságot, amely a bűnbánatból és bűneink alázatos megvallásából fakad. A bűnbánat és a szentgyónás révén minden küzdelem a kísértéssel és a bűnnel egy kis győzelem lehet, amely elvezet bennünket annak a nagy győzelemnek az elfogadásához, amelyet Krisztus nyert el számunkra.
Ahhoz, hogy Jézus Krisztust kövessük, önként kell úgy döntenünk, hogy felvesszük a keresztünket, ahelyett, hogy megpróbálnánk elkerülni a keresztet és a szenvedést, amelyet Urunk mindannyiunknak egyenként kínál a mindennapi életünkben. A megváltó szenvedés misztériuma – vagyis a szenvedés, amelyet Urunk megenged nekünk, hogy megtapasztaljuk és elfogadjuk ebben a világban, hogy aztán az ő szenvedésével összekapcsolódva visszaadjuk neki – megaláz, megtisztít minket, és mélyebbre vonz a Krisztusban megélt élet örömébe. Ez nem azt jelenti, hogy élveznünk vagy keresnünk kell a szenvedést, de ha Krisztussal egyesülünk, akkor a mindennapi szenvedések megtapasztalása közben megtalálhatjuk a szenvedésben is létező reményt és örömöt, és minden szenvedésünkben kitarthatunk a végsőkig. (vö. 2Tim 4,6-8)
Az előttünk álló hetekben és hónapokban számos ilyen igazságot vitatnak majd meg a Szinodális Szinódus keretében. Ragaszkodnunk kell ezekhez az igazságokhoz, és óvakodnunk kell minden olyan kísérlettől, amely alternatívát kínál Jézus Krisztus evangéliumával szemben, vagy olyan hitet szorgalmaz, amely párbeszédről és testvériségről beszél, miközben megpróbálja eltávolítani Isten atyaságát. Amikor arra törekszünk, hogy átalakítsuk azt, amit Isten az Ő nagy irgalmasságában nekünk adott, az árulás talaján találjuk magunkat. A legbiztosabb alapot az jelenti számunkra, ha szilárdan megmaradunk a hit örök érvényű tanításainál.
Sajnálatos módon előfordulhat, hogy egyesek skizmatikusnak fogják bélyegezni azokat, akik nem értenek egyet a javasolt változtatásokkal. Legyetek azonban biztosak abban, hogy senki sem szakadár, aki szilárdan megmarad katolikus hitünk talaján. Nekünk megingás nélkül és valóban katolikusnak kell maradnunk, függetlenül attól, hogy mit hoznak elő. Tisztában kell lennünk azzal is, hogy nem hagyjuk el az Egyházat azzal, hogy szilárdan kiállunk a javasolt változások ellen. Ahogy Szent Péter mondta: “Uram, kihez mennénk? Nálad vannak az örök élet igéi“. (Jn 6,68) Ezért a határozott kiállás nem jelenti azt, hogy el akarjuk hagyni az Egyházat. Ellenkezőleg: azok, akik változtatásokat javasolnának abban, ami nem változtatható meg, Krisztus Egyházát akarják kisajátítani, és valójában ők az igazi skizmatikusok.
Bátorítalak benneteket, fiaim és leányaim Krisztusban, mert most van itt az ideje, hogy szilárdan kitartsatok minden korok katolikus hite mellett. Mindannyian arra lettünk teremtve, hogy keressük az Utat, az Igazságot és az Életet, és az igazi út a zűrzavar e modern korában is az, amelyet Jézus Krisztus fénye világít meg, mert az Igazságnak van arca, és valóban az Ő arca az. Legyetek biztosak abban, hogy Ő nem fogja elhagyni a Menyasszonyát.
Maradok alázatos atyátok és szolgátok,
Joseph E. Strickland,
Tyler püspöke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése