Egy katolikus tárta fel a következő
történetet úgy, ahogy az történt. Úgy tűnt, hogy az ördög 2020 nagy
részét a pokolban töltötte, és nem látogatta meg személyesen
világunkat. A hozzá csatlakozott, egyre növekvő számú nem hívővel
foglalkozott, ezért a bajok nagy részét démonjaira hagyta, akik
továbbra is hazugságokat és félelmet terjesztettek a földön. Múlt
vasárnap sürgős hívást kapott az egyik szolgájától, aki közölte vele,
hogy az egyik fő célszemély találkozni akar vele. Bízva abban, hogy a
pokol a lehető legjobb formában van, az ördög beleegyezett, hogy
találkozik az illetővel.
Az ördög megdöbbent, amikor a helyszínről, ahol találkoznia kellett az újonccal, kiderült, hogy egy katolikus templom.
„Nos, rendben” – gondolta magában.
„Manapság mindenhol vannak követőim, néhányan nem is tudják, hogy nekem
dolgoznak.” Megérkezett a templomba, és gyorsan a bejárathoz vonult.
Úgy tűnt, mintha a mise csak most kezdődne, bár észrevette, hogy nem
sok ember van a templomban. Óvatosan kinyitotta a külső ajtót, és éppen
belépett az előcsarnokba, amikor egy férfi lépett gyorsan hozzá. „Jó
reggelt, új ember vagy nálunk?” Az ördög megremegett a fájdalomtól,
amikor meglátta a feszületet a pap nyakán. Visszanyerte higgadtságát és
elfordította szemét a keresztről. „Igen, van egy kis dolgom valakivel,
és úgy volt, hogy itt találkozom vele” – mondta. „Csodálatos” –
kiáltott fel a pap. „Hadd mondjam el, hogy a plébániánk mivel birkózik
meg ezekben a nehéz időkben. Hadd mutassam meg neked.” Mivel nem volt
biztos benne, hogy miről beszél a pap, az ördög engedelmeskedett, és
tett még néhány lépést tett a templom belseje felé.
A keresztelő kút mellett elhaladva az
ördög észrevette, hogy az üres. „Nincs szentelt víz!”, kuncogott
vidáman. „Ó, nincs” – mondta a pap. „Nem akarunk kórokozókat
terjeszteni.” „Egyetértek”, mondta az ördög. „100%-ban egyetértek.”
Az ördög ekkor észrevette, hogy a
fadarabokkal zártak le minden második padsort. Látva, hogy bámul rajta,
a pap büszkén közbeszólt. „Igen, biztosítjuk, hogy nehogy túl sokan
legyünk a templomban.” Még a lezárt padsorok ellenére is az ördög
észrevette, hogy nincs sok ember a misén. „Hol vannak az őrök?” „Milyen
őrök?”, kérdezte a pap. „Hogy betartsák ezeket a korlátozásokat.”
„Nincsenek őrök, mi csak a kormány irányelveit követjük.” Az Ördög
mosolygott. „Jó, jó. Meg kell adni azt, ami a császáré.”
A pap tovább vezette az ördögöt a
templomban, ahol – vagy inkább nem – láthatta a hívek arcát. Látva a
kétkedő pillantást az ördög arcán, a pap megjegyezte: „Tudom, nehéz
lesz megtalálni maszkban azt a személyt, akit keresel” „Szóval elfeded
maszkkal a hívők arcát?” A pap mosolygott. „Természetesen, mi hiszünk a
biztonságban. Különben is, az emberek annyira el vannak telve a
félelemmel ezekben a napokban.” „Csodálatos” – mondta az ördög.
„Félelemben kell élniük. De árulja el, miért van itt olyan kevés
ember?” A pap sóhajtott. „Nos azért, mert nem kötelező részt venni a
vasárnapi misén. „Micsoda? És nincsenek őrök? Emlékszem, úgy értem,
hallottam, hogy az Egyház soha nem hagyta el a misét, nem számít, mi
történt a világban, háború, pestis, vagy bármi.” Az ördög csodálkozása
gyorsan átfordult megelégedésbe.
Démonjai minden bizonnyal jó munkát végeztek, amikor neki nem volt aktív földi szolgálata.
„Mit mond a püspökötök erről az
egészről?” – kérdezte az ördög. A pap mosolygott. „A püspöki
konferenciánk határozta meg az irányelveket egyházmegyénk részére.
Nehéz döntés volt számukra, hogy tavaly leállítsák a miséket” Az ördög
véreres szemei tágra nyíltak. „A püspökök leállították a
szentmiséket?”, kérdezte. „Igen” – mondta a pap. „Több hónapra.”
„Hogyan juttatták el a szentségeket a néphez?”, kérdezte az ördög.
„Sajnos nem tudtuk eljuttatni.” Az ördög mosolygott. Hónapok óta nincs
szentségek kiszolgálása. Most már tudta, hogy miért csatlakozik olyan
sok ember a soraihoz. „Hadd tisztázzam. Több hónapra leállítottátok a
szentmiséket, nem szolgáltattátok ki a szentségeket, és még mindig nem
kötelező, hogy a katolikusok részt vegyenek a vasárnapi misén.” A pap
felkapta a fejét. „Így van. De élőben közvetítjük a misét!” Az ördög
megint kuncogott. Aztán azt gondolta: „Mit szól ehhez a pápa?” A pap
mosolygott. „Oh, ő egyetért azzal, hogy semmi sem fontosabb, mint az
emberek fizikai biztonsága. Őt is nyomasztotta, amikor lemondta a
nyilvános húsvéti szentmisét a Vatikánban tavaly. Valójában néhány
ember vett részt azon. Ettől még nagyon szép volt.” Az ördög táncolt az
oldalhajóban. „Igen, a fizikai biztonság a legfontosabb dolog.”
A csendes hangok elhallgattak. A mise lassan elkezdődött. A
celebráló pap és a mininstránsok bevonultak. Az ördög kezdett
kényelmetlenül fészkelődni, ahogy a keresztet hordó az ő irányába
mozgott. A pap észrevette az izgatottságát és hozzá fordult. „Sajnálom,
nem akartam elvenni annyi idejét. Azt mondta, hogy keres valakit?” Az
ördög önelégülten bólintott. „Igen, azt hittem, hogy van egy kis
dolgom, de látom, hogy a munkám itt befejeződött.”
Aztán elment.
(P. s.: A fentebbi írás forrásának közlését tiltja a Facebook...)
Ez nem mese, sajnos!
VálaszTörlés