Engedetlenség miatt záratta be egy argentin püspök az egyházmegyéje papi szemináriumát

Eduardo Maria Taussig prelátus, a híres argentin San Rafael egyházmegye "konzervatív" püspöke bejelentette az egyházmegyei szeminárium bezárását. A szemináriumban negyven szeminarista tanult, ez volt Argentina legnagyobb szemináriuma.

Taussig szóvivője azt állította, hogy a döntést "az Apostoli Szentszék hozta meg". Elmondta, hogy ez egy büntetés azon egyházmegyei papok felé, akik lelkiismeretük - tehát nem lázadás miatt - végett elutasították Taussig koronavírus döntését, ami bevezette a kézbe áldozást.

A szeminaristák nem ellenezték a kézbe áldozást. Más szemináriumokba fogják küldeni őket, ha továbbra is maradni akarnának. Valószínűtlen, hogy Róma állna a döntés mögött, mivel a Vatikán nem így tevékenykedik.

Caminante-Wanderer-BlogSpot.com (július 28) leírja, hogy Taussig gyerekes pszichológiája és "kicsinyes, rosszindulatú" mentalitása áll a dolog mögött. A szemináriumot büntetni azért, mert "bosszút akar állni" a kléruson egy "tipikus gyerekes vagy beteg mentalitásra vall, esetleg mindkettőre" - írja a blog.

Taussig doktorátusát a római Angelicumban szerezte. Nagyon csendes és körültekintő fiatal pap volt, mindig hordta miseruháját, a konzervatív szeminaristák tisztelték, mert tudták, hogy a püspökségre született.

https://gloria.tv/post/EKjgBQPcPJJ92HTNT9ubxgGzV

Az intézmény papjai járványveszélyben sem voltak hajlandók megtagadni, hogy az Oltáriszentséget nyelvre is kiszolgáltassák.

Bezáratta az egyházmegyéje papneveldéjét Eduardo Maria Taussig, az argentínai San Rafael püspöke (a kezdőképen), mert az intézményben azután is lehetőséget adtak nyelvre áldozásra, hogy a püspök a járványveszélyre hivatkozva kötelező kézbe áldozást írt elő.

A szeminárium papjai ragaszkodtak ahhoz, hogy a hatályos kánonjog szerint a papnövendékeknek akár járvány idején is jogában áll nyelvre áldozást kérnie, az áldozás lehetőségét pedig csupán ezért nem tagadhatják meg tőlük.

Ezt az álláspontot képviselte a püspök felé Alejandro Miguel Ciarrocchi atya, a szeminárium rektora is, amiért a püspök elbocsájtotta őt az intézmény éléről. Mivel a gyakorlat mellett a szeminárium több papja ezután is kitartott, az engedetlenségükre hivatkozva Taussig püspök a teljes intézmény bezárása mellett döntött.

Az egyházmegye szóvivője, José Antonio Álvarez atya, egy videóüzenetben azt mondta, a szeminárium bezárására a Klérus Kongregációja, vagyis maga a Szentszék adott utasítást. Mivel az ügy az egyházmegyéhez tartozik, ez meglehetősen valószínűtlen, és legfeljebb a püspök döntésének szentszéki jóváhagyását jelentheti.

A papnevelde 40 szeminaristáját több más intézménybe szétosztva képezik tovább. Az egyházmegye a szeminárium újraszervezését szeretné megoldani, "olyan tanárokkal, akik alkalmazkodnak az egyház fegyelméhez".

(Forrás: LifeSite

http://www.eucharisztikuskongresszus.hu/hit_340.html?fbclid=IwAR2k1jXvBX3L3phk14vP3JBxQXaVJcto-I4nmfnMSn6QQmIXu6p-f6b5xiE

Sarah bíboros: A széles körben elterjedt kézbe
és állva áldozás a Sátán támadása az Oltáriszentség ellen.

Szerk. megj.: Sarah bíboros ugyan nem nevezi nevén a liturgikus visszaélések fő okát, a II. Vatikáni Zsinatot és a novus ordót (a zsinati új misét), csak utal rájuk, és ő is csak zsinat utáni pápára és szentre hivatkozik, mintha a Katolikus Egyház a zsinat előtt nem is létezett volna, de talán jobb is, mert így nem ijeszti el a jó szándékú, becsapott zsinat-hívőket, és talán vissza tudja vezetni őket is és a liturgiát is az örökérvényű katolikus igazságokhoz. Ugyanis Schneider püspök szavaival: A tradicionális szentmisét egy oroszlánhoz hasonlíthatjuk: engedjük szabadon és majd megvédi magát! Azért is fontos ez a könyv és Sarah bíboros bevezetője, mert Ferenc a közeljövőben újabb csapást akar mérni a tradícióra.

A Vatikán Istentiszteleti és Szentségi Kongregációjának prefektusa felszólítja a katolikusokat, hogy az Oltáriszentséget nyelvre és térdelve fogadják.

Az erről szóló új könyv bevezetőjében Robert Sarah bíboros, a Vatikán Istentiszteleti és Szentségi Kongregációjának prefektusa ezt írja: "Az ördögi legfélelmetesebb támadása az, hogy megpróbálja megszüntetni az Oltáriszentségbe vetett hitet, tévedéseket terjesztve és arra késztetve a híveket, hogy méltatlanul vegyék magukhoz a Legszentebbet. Valójában ez egy háború, amely a hívek szívében folytatódik: Mihály és angyalai vannak az egyik oldalon, Lucifer a másikon."

"A Sátán támadásának célpontja a Szentmise Áldozat és Jézus valóságos jelenléte az Oltáriszentségben", mondta.

A Federico Bortoli által írt új könyv olasz nyelven az alábbi cím alatt jelent meg: 'A kézbe történő szentáldozás: történelmi, jogi és pasztorális felmérés' [La distribuzione della comunione sulla mano. Profili storici, giuridici e pastorali].

A fatimai jelenések centenáriumára hivatkozva Sarah azt írja, hogy a Béke Angyala, aki megjelent a három kis pásztorgyereknek a Szent Szűz látogatása előtt, "megmutatja nekünk, hogyan kell fogadnunk Krisztus Testét és Vérét." Őeminenciája ezután megnevezi azokat a sértéseket, amelyekkel Jézust támadják ma a Szent Eucharisztia vételekor, beleértve az ún. 'interkommúniót' [más felekezetekhez tartozók Szentáldozáshoz járulása]."

Sarah azzal folytatja, hogy a Valóságos Jelenlét "hogyan képes befolyásolni az Oltáriszentség vételének a módját, és vica versa," és példának hozza fel II. János Pált és Teréz anyát, mint két modern szentet, akiket Isten azért adott nekünk, hogy utánozzuk őket a Szent Eucharisztia iránti tiszteletben és vételében.

"Miért ragaszkodunk ahhoz, hogy állva és kézbe áldozunk?" kérdezi az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa. Az a mód, ahogyan a Szent Eucharisztiát adják és fogadjuk, írja, "központi kérdés, amelyre az Egyháznak ma reflektálnia kell."

A továbbiakban részleteket közlünk Sarah bíboros bevezetőjéből.

A mindenről bölcsen gondoskodó Gondviselés adta nekünk Federico Bortoli könyvét, 'A kézbe történő szentáldozás'-t, nem sokkal a fatimai jelenések centenáriumának a megünneplése után. A Szűzanya megjelenése előtt, 1916 tavaszán , megjelent a Béke Angyala Luciának, Jacintának és Francisco-nak, és azt mondta nekik: "Ne féljetek, én vagyok a Béke Angyala. Imádkozzatok velem ..." (...) 1916 tavaszán, az Angyal harmadik megjelenésekor , a gyerekek észrevették, hogy az Angyal, aki minden alkalommal ugyanaz volt, most egy kelyhet tartott a bal kezében, amely fölött egy ostya lebegett. (...) Az Angyal az Ostyát Luciának, a kehelyben lévő vért Jácintának és Francisco-nak adta, akik térden álltak, és az Angyal közben ezt mondta nekik: "Vegyétek és igyátok Jézus Krisztus Testét és Vérét, amelyet súlyosan megsértenek a hálátlan emberek. Tegyétek jóvá gonosztetteiket és engeszteljétek meg Istent." Az Angyal ismét leborult a földre, és háromszor elismételtette az imát Lúciával, Jácintával és Franciscoval.

A Béke Angyala ezért megmutatja nekünk, hogyan fogadjuk Jézus Krisztus Szent Testét és Vérét. Az Angyal által kért ima sajnos, feledésbe merült. De mik azok a sértések, amelyeket Jézusnak el kell viselnie a Szentostyában, amelyekért engesztelnünk kell? Először is ott van magának az Oltáriszentségnek a megsértése: a szörnyű megszentségtelenítések, amelyekről néhány volt-sátánista beszámolt és rémisztő leírást adott. A szentségtörő szentáldozások, amelyek nem kegyelmi állapotban vagy nem a katolikus hitet megvallva történnek, (itt az úgynevezett "interkommúnió" bizonyos formáira gondolok), szintén sértések. Másodsorban az, ami meg tudja akadályozni az Oltáriszentség gyümölcsöző hatását, azok a hívek lelkének hibái, ha nem hisznek az Oltáriszentségben; ez is sértés az Úr Jézus ellen.

Persze, Jézus azokért a lelkekért szenved, akik bántják Őt, és akikért Ő a vérét ontotta, amelyet ezek olyan szánalmasan és kegyetlenül semmibe vesznek. De Jézus még jobban szenved attól, amikor isteni-emberi jelenléte az Eucharisztiában nem tudja a hatását kifejteni az emberi lelkekben. És nem is tudjuk felfogni, hogy a leggonoszabb ördögi támadás abban áll, hogy megpróbálja megingatni az Oltáriszentségbe vetett hitet, tévedéseket hintve el és csábítva a méltatlan vételére. Igaz a háború, amely az egyik oldalon álló Mihály és Angyalai és a másik oldalon Lucifer között zajlik, és amely a hívek szívében folytatódik: a Sátán támadásának célpontja a Szentmise Áldozat és Jézus valóságos jelenléte az Oltáriszentségben. Ez a rablótámadás két vonalon zajlik: az első a 'valóságos jelenlét' fogalmának gyengítése. Sok teológus kigúnyolja vagy semmibe veszi az 'átváltoztatás' fogalmát, a Tanítóhivatal állandó figyelmeztetése ellenére. (...)

Most vizsgáljuk meg, hogy a valóságos jelenlétbe vetett hit hogyan befolyásolja annak vételét, és vica versa. A Szentostyát kézbe véve az óhatatlanul is a darabkák szétszóródásával jár. Ezzel ellentétben, ügyelve a legkisebb morzsára is, óvatosan törölgetve meg a szent edényeket, nem érintve izzadt kézzel, mind a Jézus valóságos jelenlétébe vetett hitet fejezi ki, még az átváltoztatott ostya legkisebb morzsájában is: ha Jézus az Eucharisztikus Kenyér szubsztanciája, és a darabok mérete csak a kenyér akcidense, akkor semmi jelentősége annak, mekkora az Ostya darabkája! A szubsztancia ugyanaz! Az Ő! Ezzel ellenkezőleg, a darabkák iránti figyelmetlenség elterel minket a dogmától. Apránként lassan ilyen gondolatok uralkodnak el: "Ha a plébános nem törődik a darabkákkal, ha az Oltáriszentséget úgy szolgáltatják ki, hogy nem törődnek a darabkák szétszóródásával, akkor ez azt jelenti, hogy Jézus nincs is benne, vagy 'csak bizonyos fokig' van jelen.

A második módja az Oltáriszentség elleni támadásnak az, hogy a hívek szívéből kiölik a szent iránti érzéket. (...) Míg az 'átlényegülés' fogalma a valóságos jelenlétre utal, a szentség iránti érzék képessé tesz bennünket arra, hogy észrevegyük abszolút egyediségét és szentségét. Micsoda szerencsétlenség lenne , ha pont a legszentebbel szemben veszítenénk el a szentség iránti érzékünket! Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy ha ugyanúgy fogadjuk a különleges táplálékot, mint a közönségeset. (...)

A liturgiában sok apró rituálé és és gesztus van - ezek mindegyike képes kifejezni ezeket a szeretettel telített, az Isten iránt gyermeki tiszteletet és imádást kifejező mozdulatokat. Éppen ez teszi alkalmassá arra, hogy kifejezze egy olyan gyakorlat szépségét, alkalmasságát és pasztorális értékeit, amelyeket az Egyház hosszú élete és tradíciója során kifejlesztett, vagyis a Szentáldozás térdelve és nyelvre történő fogadását. Az ember nagyszerűsége és méltósága, a Teremtője iránti szeretet legmélyebb kifejezése mutatkozik meg az Isten előtt történő térdelésben. Jézus is térdre borulva imádkozott az Atya jelenlétében. (...)

Miért ragaszkodunk ahhoz, hogy állva s kézbe fogadjuk az Oltáriszentséget? Honnét van ennek az Isten előtti hódolatnak a hiánya? Egy pap se vesse be tekintélyét azért, hogy visszautasítsa vagy rosszul kezelje azokat, akik térdelve és nyelvre kérik a Szentostyát. Mint a gyerekek,olyan alázatosan fogadjuk Krisztus Testét térdeinken és a nyelvünkre. A szentek ebben példát mutatnak. Modellek ők, akiket Isten nyújt nekünk!

De hogyan vált a kézbe történő áldozás ennyire általánossá? Bortoli atya megadja rá a választ, alátámasztva korábban még sohasem publikált, mind minőségükben, mint terjedelmükben rendkívüli dokumentumokkal is. Az a folyamat, amely minden volt, csak világos nem, és amelyet a Memoriale Domini utasítása kezdett meg, és ami ma már elterjedté vált. (...) Sajnos, mint ahogyan a latin nyelv esetében is, így a liturgikus reformoknak is az előző rítussal homogénnek kellett volna lenniük, a tolvajkulcs egy különleges engedmény volt, amely kierőszakolta az Egyház liturgikus kincsestárának a kiürítését. Az Úr az igazságot egyenes ösvényen vezeti, nem pedig kibúvókkal. Ezért a fenti teológiai megfontolásokon túlmenően nagyon úgy tűnik, hogy a kézbe történő szentáldozás nagyon nem az Úr akarata szerint van.

Bátorítsa ez a könyv azokat a papokat és híveket, akik XVI. Benedek példáján - aki pontifikátusának utolsó éveiben nyelvre és térdelve akarta adni az Eucharisztiát - felbuzdulva ily módon akarják a szentáldozást végezni, amely sokkal jobban megfelel magának a Szentségnek. Bízom benne, hogy ennek a módnak a szépsége és pasztorális értéke újra terjedni fog. Véleményem és megítélésem szerint ez egy fontos kérdés, amelyre az Egyháznak reflektálnia kell. Ez egy további lépés abban az imádatban és szeretetben, amelyet Jézus Krisztusnak tudunk nyújtani. Örömmel látom a sok fiatalt, akik tisztelettel, térdelve és nyelvre fogadják az Oltáriszentséget. Legyen Bortoli atya könyve az Oltáriszentség kiszolgáltatásának az újragondolása. Amint ennek a bevezetőnek az elején mondtam, most ünnepeltük Fatima centenáriumát, és a Szűzanya Szeplőtelen Szívének a biztos győzelmére várakozva bátorítást kapunk arra is, hogy akkor a liturgia igazsága is győzni fog.

Diane Montagna írása angol nyelven a www.lifesitenews.com honlapon jelent meg.

Szűz Mária: Gonosz terv a Vatikánon belül a Katolikus Egyház elpusztítására .

2012. január 18., szerda, 9:50

Gyermekem, kitartásra van szüksége Isten minden gyermekének a világban végbemenő hitehagyás eme időszakában.

Oly kevesen hisznek Isteni Teremtőjükben, Atyámban, a Legmagasságosabb Istenben.

Rövidesen meg fogják látni az igazságot, bár sokan még mindig azzal érvelnek, hogy Isten nem létezik. Sok imára van most szükség, gyermekeim.

XVI. Benedek Pápa ellen, a saját folyosóin belül, egy gonosz szekta összeesküvést szervez. Jóllehet, ennek a szektának a létezése ismert a Vatikánon belül, a szent szolgák között, mégis tehetetlenek ezzel a gonosz csoporttal szemben, mely évszázadok során szivárgott be a Katolikus Egyházba. 

Ők a felelősek az Én Fiam tanításában foglalt igazságok elferdítéséért. Oly keveset tudnak róluk és alattomos munkálkodásaikról.

Ők száműzték a Katolikus Egyházból az igaz tanokat, és helyébe egy langyos, felhígított változatot helyeztek, amellyel az elmúlt negyven év alatt erőszakkal táplálták a katolikusokat.

Olyan sok zűrzavart okozott már ez a gonosz, rejtőzködő szekta, hogy gyermekeim elvándoroltak az igaz Egyházból.

Imádkozzatok, hogy a pápát ne űzzék el.

Imádkozzatok, hogy a hamis próféta ne foglalja el a Szentatya helyét, hogy ily módon terjessze hazugságait.

Imádkozzatok, hogy a felszentelt szolgák a Vatikánban legyenek elég erősek, hogy ellenálljanak ennek a gonosz összeesküvésnek, mely a Katolikus Egyház elpusztítására irányul.

Ők azt tervezik, hogy Helytartóm, XVI. Benedek Pápa helyére a hazugság diktátorát léptessék, aki egy új egyházat fog létrehozni az Antikrisztussal és ennek csoportjával szövetkezve, hogy megtévessze a világot.

Sajnos, a gyermekeim közül sokan, a Katolikus Egyház iránti hűségük miatt vakon fogják követni ezt az új tévtant, mint leölésre szánt bárányok.

Ébredjetek fel, gyermekeim, az igazságra. Ez a gonosz terv megváltoztatta a Katolikus tan alapvető hitelességét az évek során.

Ti megbántjátok Fiamat, amikor kézbe fogadjátok az Oltáriszentséget.

Ez az ő művük volt.

Ti megbántjátok Fiamat, ha nem járultok rendszeresen a Szentségekhez. De azok, akikre támaszkodtok, hogy mindezeket megkapjátok, nem biztosítják kellőképpen számotokra lelki fejlődéseteket, mivel nem teszik elérhetővé mindenki számára a Szentségeket.

Gyermekem, hamarosan egy nagy gonoszság fog nyilvánosságra kerülni, és a világ számára láthatóvá válni, amely évszázadok óta el volt rejtve a Szentszék folyosóin. Azok a gyermekeim, akiket eltölt a Szentlélek, látni fogják az igazságot, amikor ezt a gonosz hazugságot bemutatják a világnak.

Mások pedig vakon fognak követni egy lefelé vezető sötét sikátort.

Nagy lesz a megosztottság a papok, püspökök, érsekek és bíborosok soraiban. Egyik oldal a másik ellen.

Igaz tanítványaimnak el kell majd rejtőzködniük, és magán helyeken kell majd prédikálniuk – vagy megölik őket.

Igaz Egyházam annyira el lesz rejtve, hogy az igaz hitűeknek szorosan össze kell tartaniuk annak érdekében, hogy Örök Atyám iránti hűségüket gyakorolhassák.

A Föld minden sarka meg fog remegni Mennyei Atyám haragjától e paródia miatt.

Gyermekeim, ők nem fognak győzni. A maradék keresztények hite és bátorsága azt fogja eredményezni, hogy ezek a gonosz szélhámosok mindörökre el lesznek pusztítva.

Most tehát várjátok, és készüljetek, hogy a Katolikus Egyház bejelentse ezeket a változásokat.

Akkor majd világos lesz számotokra ez az igazság, amit most mondok nektek.

Imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok Benedek pápáért és az ő igaz tanítványaiért.

Szeretett Édesanyátok,
A Megváltás Anyja.

http://jelenesmanduriaban.hu/a-kezbe-aldozasrol:

Részlet az 1995. november 27. –i Oltáriszentségről szóló tanításból:
…
J. „Megáldom az egész földet! (Ekkor a Szent Szüzet látom, aki kezében tartja a Földet, és átadja Fiának. Az Úr Itáliát és Rómát külön is megáldja…) Leányom, Én vagyok a meggyalázott Szeretet!”
D. „Úgy érted, Eucharisztikus Szeretet?”
J. „Igen, erről szeretnék beszélni neked, a kézbe Áldozásról.”
D. „Nagyon örülök neki. Uram, sok pap azt állítja, hogy a nyelv tisztátalanabb a kéznél, ezért…”
J. „Akkor sületlenségeket beszélnek.

Leányom, amikor Én, a Szentséges belépek testetek­be, mindeneteket megszentelem, de nem tűrök ellent­mondást abban, hogy melyik a legszentebb testrészetek, és melyikkel fogadjatok Engem. Mindenekelőtt meg aka­rom értetni az emberekkel, hogy gyűlölöm, ha állandóan megváltoztatják előírásaimat⁽⁵⁾. Bár egy időben tanítványaim Szent Testemet úgy vették magukhoz, hogy megtörték a kenyeret, ma nem ez a kívánságom. Hányszor kellett Pál apostolnak változtatnia a liturgián, mert folyton meggyalázták az Oltáriszentséget! Ő megpróbált mindent a lehető legnagyobb tisztelettel és áhítattal végrehajtani, mert jól tudta, micsoda Nagyság az, melyből az ember az Áldozás során részesül.

Ma az embernek sokkal csavarosabb az észjárása, és a Gonosz már nem tudja, mit találjon ki, hogyan támadja meg a Szentséget.

A legfőbb fegyvere: megpróbálja mindenben az ártatlanság, a tisztaság látszatát kelteni. Vegyétek észre, milyen ravasz! Nem tudjátok többé megkülönböztetni a végtelent és a szakadékot. Mennyi gyalázatot kell elszenvednem, mert a papjaim a kézbe áldozással lehetővé tették, hogy meglopjanak Engem! Hányszor áldoztak fel a gonosznak ezekkel az engedményekkel! A Sátán megrostálja az embereket, és jól kifürkészi a szíveket, hogy a saját tervei szerint alakíthassa őket, és végül elpusztíthassa a Szentséggé lett Szeretetet. Meg kell állítani ezt a halálos láncolatot!

A pap kezéből fogadjatok Engem kellő tisztelettel közvetlenül a szátokba, eközben tanúsítsatok alázatot, ahogy kell, majd méltóképpen üdvözöljetek szí­vetekben! Veletek akarok lenni, de ne feledjétek, hogy nem vagyok egy közületek! Én a megtestesült Isten vagyok, és nem egy ember, aki Istennek vallotta magát. Jusson eszetekbe, hogy sokan az életüket is odaadták Értem, az elérhetetlen, felfoghatatlan Oltáriszentségért.

Ha így folytatjátok⁽⁶⁾, elkerülhetetlen, hogy az ellenség megnyerjen néhány csatát. Ráadásul az idő⁽⁷⁾, sőt az Enyéim is azt hangoztatják: „Ez az egész nem fontos!”. És újabb megaláztatásokat kell majd elszenvednem.

Így még több vigasztalót keresek majd. Van rá mód, hogy megállítsuk a Vadállatot. És Én, a Szent Szív megengedem, hogy felismerjétek és alkalmazzátok ezt az Én Di­csőségemért, mely hamarosan betölti majd az egész földkerekséget. Legalább te, kedvesem, tedd azt, amit mondok!

Még visszatérek erre a témára, mert bízom benne, hogy akad még a földön olyan ember, aki él! Figyelj, és vidd is be a gyakorlatba azt, amire kértelek!”

⁽⁵⁾ melyeket az Én áldásom szentelt meg
⁽⁶⁾ ha továbbra sem tisztelitek az Eucharisztiát
⁽⁷⁾ a társadalom, amelyben éltek