Hogy Donald Trump ne nyerhesse meg a novemberben esedékes elnökválasztást botrányosan felelőtlen erők nem csak az USA-t, hanem az egész világot készek vérbe és könnybe fojtani. A klíma-hisztéria és a korona-őrület után a rasszista anti-rasszizmussal kergetik a következő disznót végig a nyugati államok utcáin. Mindezidáig csak a legszélen álló extrém baloldaliak folytattak harcot saját országaik rendőrsége ellen – mely egy működő jogállamban elengedhetetlen kötelességeit végzi, miközben a jogot és a rendet védelmezi. Most egy csapásra mégis ez az őrült projekt került a politikai napirend élére. A világ a feje tetejére állt, és a történelem folyamán az ilyesmi soha nem hozott semmi jót az emberek számára.
A média, melyet néhány szuper-gazdag a mindenhatóság-allűrjeivel az orránál fogva vezet, június 14-én az állítólagos rendőri erőszak egy újabb fekete áldozatáról számolt be, miközben a pontos körülményeket természetesen elhallgatta. Köztudott, hogy a mostani őrületet kiváltó két haláleset Minneapolisban és Atlantában történt. Természetes, hogy mindkét esetet ki kell vizsgálni, és ha van vétkes, azt meg kell büntetni, de ez a normális eljárásra tartozik. Viszont Atlanta polgármesterasszonya és eddigi rendőrfőnöke maga is fekete, mint ahogy Minneapolis rendőrfőnöke is az. Atlantát 1879 óta megszakítás nélkül demokraták kormányozzák, és 1974 óta (kivéve az 1994-2002 közötti időszakot) feketék. Az Egyesült Államokban nem az ország, hanem az egyes városok kormányzói felelősek a helyi rendőrség munkájáért. Ez a tény persze nem illik bele a demokrata párt baloldali sorainak és a tőlük még baloldalabbra álló személyek rasszizmus vádjaiba, hiszen valójában saját magukat kellene megvádolniuk. Nekik azonban nem ez a céljuk, ami nyilvánvalóvá teszi a mostani akciósorozataik mögött megbúvó képmutatásukat.
Ugyanakkor alig lehet hallani a médiában valamit a Harvard egyetem professzora Roland Gerhard Fryer közgazdász, maga is fekete, sikolyáról, aki pár nappal ezelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt két hétben egyedül Chicagóban 900 feketét öltek meg feketék, mert a rendőrök, akik a baloldaliak rasszista anti-rasszizmusának bűnbakjaivá váltak, tiltakozásul csak az előírás szerint vagy sehogyse végzik munkájukat. Ennek a helyzetnek mindenfajta bűntett, köztük gyilkosságok százainak a drasztikus megemelkedése az egyenes következménye.
A háttérben irányítók a homoszexuálisok és a migránsok után a következő kisebbséget "jobb-embereknek" jelentik ki, ami csak azt a célt szolgálja, hogy a társadalmat megosszák, az embereket egymás ellen kijátsszák és fellázítsák. Ehhez bármilyen eszköz megfelel nekik: a rasszizmus is az anti-rasszizmus nevében.
A radikális baloldaliak trükkje mindig ugyanaz, és a valóság tagadásán alapszik. Kinek ne zúgna a füle mindenfajta állítólagos hipotézisektől, melyekkel a neo-marxisták a 70-es évek óta beszélik tele a fejeket. A paletta az állítólag megkonstruált nemzettől az állítólag megkonstruált népen át, az állítólag megkonstruált történelmen és állítólag megkonstruált családokon át az állítólag megkonstruált nemig terjed. A baloldali politikai hőzöngés megszokott repertoárjához tartozik, hogy úgy kiabálnak, ahogy a tolvaj szokott, aki, hogy a gyanút magáról elterelje, a leghangosabban kiáltja, hogy „állítsátok meg a tolvajt”, miközben azokra mutat, akik leginkább az útjában állnak; ezáltal két legyet ütve egy csapással. A konstrukciókról és az állítólag szükséges dekonstrukciókról szóló ostoba fecsegés, melyek az egyetemeken zajlanak, ezt a mintát követik. Az egyetlenek, akik valóban konstruálnak – vagyis önkényesen és mindenfajta valósághoz való igazodás nélkül tevékenykednek –, azok az örökké lázongó és mindent felforgató baloldaliak, akiknek egyetlen céljuk a bomlasztás és a pusztítás. Még akkor is, sőt leginkább akkor, amikor ennek pontosan az ellenkezőjét állítják. És minden olyan jobb-jobboldali, aki hasonlóképpen cselekszik és gondolkodik, csak az ellenkező előjellel, fontolja meg, hogy valójában ő is baloldali, mert a jobb- és a baloldaliság közötti különbséget nem csak a célok határozzák meg, hanem a felhasznált eszközök és módszerek is!
Mindezen események mögött valójában egy, a törvény és a rend elleni szervezett háború bontakozik ki. Háború a természetes rend ellen, mely rend a dolgok mivoltának felel meg, mindenekelőtt az ember lényének, aki nem az univerzum állítólagos káoszának véletlen produktuma. Akinek szeme van a látásra, az mindenütt és mindenben rendet, sőt, csodálatraméltó tökéletességet ismer fel. A keresztények e téren messze megelőznek mindenkit, mert magasabb rendű ismereteik vannak, mint bárki másnak. Nekik tudásuk van ott, ahol mások sötétségben tapogatóznak, és rejtvényeket fejtegetnek. Nekik nem kell nevetségesnek tenniük magukat, és egész életükben hiába várniuk arra, hogy valamilyen majom kegyeskedik végre leszállni a fáról, vagy hogy egy amőba valamilyen szellemi szikra hatására úgy dönt, hogy evolucionista gyors-mutáció által szépségkirálynőként mászik ki a vízből. A keresztény tudja, hogy mindent, ami létezik, Isten teremtett, és minden teremtménynek sajátja a tökéletesség, hiszen Isten maga tökéletes. Nem ős-káosz, hanem maga a tökéletesség.
Mindazonáltal az ősbűn eltorzította a teremtést, ami mind az ember, mind az állat és a természet fogyatékosságait megmagyarázza. Ezzel a realizmussal, azaz a valóság iránti kifejezett érzék birtokában vesz részt a keresztény Isten birodalmának a felépítésében. A keresztény épít és nem pusztít, még azon ürügy alatt sem, hogy a felforgatás, a bomlasztás és az erőszak által valami újat, állítólagos jót akar létrehozni – mely szólam nem más, mint az az örökké változatlan hazugság, mely gyilkosságban és emberölésben végződik.
(forrás: www.katholisches.info – 2020. június 15.)
http://katolikus-honlap.hu/2001/nardi.htm