A kereszt a győzelem és a remény jeleMedjugorje, 2018. március 25.
„Drága
gyermekek! Arra hívlak benneteket, hogy ebben a kegyelmi időben
legyetek velem az imában, amikor a sötétség harcol a világosság ellen.
Imádkozzatok gyermekeim, gyónjatok meg és kezdjetek új életet a
kegyelemben. Döntsetek Isten mellett és Ő a szentség felé fog vezetni
benneteket és a kereszt a győzelem és a remény jelévé lesz számotokra.
Legyetek büszkék arra, hogy meg vagytok keresztelve és a szívetekben
legyetek hálásak azért, hogy része vagytok Isten tervének. Köszönöm,
hogy válaszoltatok hívásomra.”
A Szűzanya nem mond le arról, hogy hívja gyermekeit, különösen ebben a
kegyelmi időben, amikor intenzívebben éljük át hitünk titkait: Jézus
szenvedését, halálát és feltámadását. Ebben a világban élve, elmerülve
evilág lelkületébe, a test és a lélek, a sötétség és a világosság
harcának világában. Ebben a harcban azonban nem vagyunk egyedül, mert
Édesanyánk, Mária a vele való imaközösségre hív bennünket. Ez az
egyetlen út Istenhez és afelett való győzeleméhez, ami veszélyezteti az
embert.
Krisztus keresztje – a győzelem és a remény jele előttünk áll. A
Szűzanya az elmúlt évek során, sokszor beszélt üzeneteiben a
keresztről: „Különösen imádkozzatok a kereszt előtt, amelyből nagy
kegyelmek áradnak… Ma különleges módon hívlak benneteket, hogy vegyétek
kezetekbe a keresztet és elmélkedjetek Jézus sebeiről. Kérjétek Jézust,
hogy gyógyítsa be sebeiteket, amelyeket, drága gyermekeim, életetek
folyamán kaptatok bűneitek vagy szüleitek bűnei miatt. Drága gyermekeim,
csakis így fogjátok megérteni, hogy a világnak szüksége van arra, hogy
a Teremtő Istenbe vetett hite meggyógyuljon… Gyermekeim, csakis az
ajándékozás által érthetitek meg Jézus mindnyájunkért való
keresztáldozatának ajándékát.”
Jézus keresztje nem külső jel, szertartási jelkép vagy díszítő elem a
nyaklácon. Jézus keresztje véres valóság és halálos áldozat, az isteni
önajándékozás és szeretetet cselekedete minden ember megmentéséért, a
te és az én üdvösségemért.
Jézus mondja: „Aki nem vesz fel keresztjét és nem követ engem, nem
méltó hozzám.” Az ember gyakran önmaga keresztje. És pontosan azért,
mert gyakran önmagunk keresztje vagyunk, fedezzük fel azt, hogy Isten
nem-tökéletesnek teremtett bennünket, de nem azért, hogy megnehezítse az
életünket, hanem azért, hogy lehetővé tegye számunkra az ő benső
életében való részvételünket. Amikor kikerültünk Isten a kezéből nem
voltunk teljesen készek. Lehetőséget adott azonban számunkra, hogy
dolgozzunk a saját szívünkön és életünkön, hogy ne legyünk önmagunk
keresztje, és másokat se terheljük keresztjeinkkel.
Isten Jézusban emberré lett, hogy megmutassa, hogyan élt Isten emberi
életet, és hogyan élhet az ember isteni életet. Isten elküldte Fiát a
földre a te és az én üdvösségemért. Ezt mondja ki mély
hittapasztalatából merítve Szent Pál: „Szeretett engem és önmagát adta
értem.” Értem és érted elvezették, mint a leölésre szánt bárányt…
elnémult, mint a bárány nyírója előtt. Jézus lett ez a bárány, ily módon
is beteljesítette az írást, minden ellenállás nélkül engedte magát
keresztre szegezni. Az ő keresztáldozata tartja fenn az egész
világmindenséget, múltat, jövőt és az emberiség történelmét, minden
életet. Jézus keresztre feszített szeretete meghatározza sorsunkat,
életünket most és az örökkévalóságban.
Mi nem a szenvedést, nem a keresztet, nem halált, hanem a megdicsőült
és felmagasztalt keresztet ünnepeljük. A feltámadt Krisztust
ünnepeljük, aki győzött az ördög, a halál, a rossz és minden felett,
ami veszélyezteti a te és az én életemet.
Az apostolokkal együtt kell kérnünk Jézust: Mester, taníts meg minket
imádkozni, taníts meg bennünket élni. Mester, taníts minket veszíteni,
meghalni, hogy veled élhessünk, nemcsak halálunk után, hanem már ma,
mindennapjainkban a te életed törvényeid és nem a világ törvényei
szerint, amely csábító, vonzó, de ürességet és halált eredményez.
Tudjuk, hogy melyek a világ törvényei: birtokolni, még többel
rendelkezni, megszerezni a javakat a magunk számára, majd a fuldokolni a
nagy mennyiségű megszerzett javakban. Az élet törvénye másmilyen:
ajándékozni, de nemcsak dolgokat, hanem önmagunkat, saját életünket. Ha
az embernek nincs semmije és senkije, akiért az életét adhatná, akkor
az, az élet értéktelen. Jézus így tanított bennünket: „Ha a búzaszem nem
esik a földbe és el nem hal, egyedül marad, de elhal sok termést hoz.”
Ez a törvény nemcsak a testi halálra vonatkozik, hanem a mindennapi
életre, a mindennapi emberi kapcsolatokra. Sok mindennapi meghalásra van
szükség a végső halál előtt ahhoz, hogy élhessünk. Azt is mondhatnánk,
hogy a születésünk volt az első „halálunk”, amelyet megéltünk. Amikor
el kellett hagynunk édesanyánk biztonságos méhét és szembesülnünk
kellett e földi élet kemény valóságával. Erről tanít bennünket a Biblia
is, amikor Ábrahám meghívást kapott arra, hogy hagyja el atyja házának
biztonságát és induljon el az ismeretlen felé, ahová Isten hívja. Így
az izraeli népnek át kell mennie a pusztán és az elkerülhetetlen
kísértéseken. Így te és én, ha nem vagyunk készek kockáztatni és
elindulni Istennel az ismeretlenbe, akkor nem tudunk kibontakozni, sem
növekedni, csak elkorhadni. „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti
azt, de, aki elveszíti énérettem – tanít bennünket a Mester – az
megnyeri az élet teljességét.”
Ennek a törvénynek a lelkiségére tanít bennünket a Szűzanya, és az
isteni élet teljességének útjaira vezet bennünket. Mária attól lett oly
naggyá, és nagysága azért kápráztatja el a világot, mert mindent
odaadott. Ahogyan Ábrahám kész volt Istennek feláldozni egyszülött fiát,
úgy Mária is feláldozta egyszülött Fiát. Aki mindent odaad, az mindent
megkap.
Imádság
Szűz Mária, bűnösök menedéke, szomorúak vigasztalója, Te, aki
rendkívüli módon szenvedtél és átélted Fiad szenvedését és fájdalmát,
amely által megváltattunk, légy velünk, különösen azokban a
pillanatokban, amikor elcsüggedünk, amikor azt gondoljuk, hogy nincs
kiút az élet nehézségeiből. Te, aki a Kálvárián Fiad keresztje alatt
megőrizted hitedet és a remény anyja maradtál, könyörögd ki a hitet és a
reményt számunkra életünk szenvedéseinek és kísértéseinek idején.
Édesanyánk különösen is felajánljuk neked azokat, akik nehéz
kísértéseket élnek át és nehéz keresztet hordoznak, légy közel hozzájuk,
ahogyan közel voltál Fiadhoz is keresztútján. Te, aki továbbra is
kíséred gyermekeidet egészen a világ végéig, ne hagyj el bennünket e
siralomvölgyben, hanem imádkozd ki számunkra az állhatatosság kegyelmét,
hogy Jézus a bűn, az ördög és a halál fellett aratott győzelmének
tanúivá váljuk. Ámen.
M.M
fordította: Sarnyai Andrea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése